Új címer új felirattal, miközben maradt a régi név

Tipikus Kispest.

Akkor ezen is túl vagyunk. A száztizenegyedik (111!!!) születésnapon ismét új címere lett a klubnak, és ahogy az lenni szokott, igazi (tipikus) kispesti megoldást sikerült választani. Dodonait, salamonit, esetleg egyenesen mismásolót – vagyis a történelmünk ismeretében szinte tökéleteset.

Egyrészt a klub neve Budapest Honvéd maradt (sajnos – vh.), miközben a címerben a Kispest és Honvéd szavakat olvashatjuk egy 1909-es dátum kíséretében. Vagyis a lényeg nem változott: úgy írod, hogy Honvéd, de úgy ejted: Kispest.

Tipikus? Az.

Az új címer csillogósan
És ugyanaz matt verzióban a bejelentés posztjából (honvedfc.hu)

Nem tudom.

Eddig sem tagadtam, hogy számomra a név a fontosabb első körben, hiszen a Kispest neve legyen már Kispest, még akkor is, ha Honvéd, és majd utána megbeszéljük ezt a címer dolgot, mert ott kevésbé tűnik egyértelműnek a helyzet.

A 91-es generációspecifikus romantikáját abszolúte meg tudom érteni, hiszen én is azokhoz az évjáratokhoz tartozom, amelyik már ezen szocializálódott, miközben ezzel a címerrel a mezünkön 93-ban bajnokságot, 96-ban pedig kupát nyertünk. Piroska, Árgyelán, szevasztok!

A címerhez mégis csak akkor kötődtem, középiskolás kamaszként minden tankönyvemet megpróbáltam telerajzolni vele, és egyedül a vonalhúzási, valamint ábrázolási tehetségem hiánya kényszerített arra a galádságra, hogy értelmező feliratként az ábrák mellé odavéssem: KHFC.

És akkor jött 2003, a kiesés, az újabb név- és címerváltás. Nehezen viseltem, akkoriban talán még a pajzsos, semmit sem tartó oroszlános címerhez is ragaszkodtam, hát még a névhez.

Részlet a Nemzeti Sport 2003. július 20-i lapszámából. A tudósítás szerint a Kistarcsa elleni felkészülési meccsen mintegy négyszázan nem lelkesedtek össznépileg.

Érdekes, hogy mennyit számít tizenhét év. 2003-ban volt a Nemzeti Sport, és bár volt már internet, nyomokat gyakorlatilag lehetetlen találni, hogy miként élték meg akkoriban a szurkolók a név- és címerváltást. A sportlap szerint az egybegyűltek inkább nem örültek, emlékeim szerint én sem, és ennyi hirtelen, amit tudok.

2020-ban ezzel szemben minden hangosabb, és minden jóval zajosabb. Széles tömegek jelentek meg az ún. közösségi felületeken, ahol aztán végtelen mennyiségben tolhatják a véleményüket, lájkolhatnak, hőböröghetnek, szavazhatnak, vagyis távolról, nagyon hunyorogva akár tűnhet az egész valamiféle demokratikus közvéleményszerűségnek is, netán véleménybecsatornázó (aggregáló) folyamatnak, de inkább ne erőltessük ennyire a szemünket, hiszen tudjuk, a világ valójában nem így működik. (Igen, van némi elitizmusba hajlás az iménti bekezdésben, hiszen a zaj és a tartalom, vélemény, etc. között húztam egy jelentősebb határvonalat. Zajt bárki generálhat. A sok, hasonló amplitudóval generált zaj pedig összeadódva akár azt az érzetet is keltheti, hogy valamiféle közösségi vágy jelent meg a virtuális térben. A kérdés mindig az, hogy a zajt generáltatjuk, vagy csak felhangosítjuk, amikor önálló struktúraként kezdjük értelmezni?)

Nem sokáig húzta a 2003. július 18-án bejelentett Budapesti Honvéd név. A Nemzeti Sport július 23-i számában már pontosítanak, és nem Budapesti, hanem Budapest.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Budapest név használata önkormányzati engedélyhez kötött, és a nagy sietségben ezt elfelejtette kikérni a klub. (Nemzeti Sport, 2003.07.25.)
Az érdeklődő szurkolók egy augusztus 6-án, szerdán tartott ankéton, vagy a pénteki Diósgyőr elleni szezonnyitón láthatták először az új címert, míg a szélesebb közvélemény ezen a fotón. Második forduló, Keller Fater mezén debütál a Nemzeti Sportban az új címer. (Nemzeti Sport, 2003.08.23.)

Közben eltelt tizenhét év, a klubot továbbra is hol Kispestnek, hol Honvédnak hívtuk, a címert viszont a sokszori ráncfelvarrása után sem tudtam megszokni.

Az még hagyján, hogy a KHFC címerében sem értettem a városéból átemelt, azonban itt semmit sem tartó oroszlánokat, viszont a BHFC címerébe már csak egyetlen oroszlán került, ami tényleg micsoda? Mintha Kispest városának, vagy a klubnak lenne bármiféle oroszlános hagyománya, és nem csak mellékalakként lettek volna használatosak. Az osztott piros-fekete-és piros-fehér háttércsíkozás egyszerűen értelmezhetetlen, a dátumduplázás dettó, a pajzs formájáról pedig ne is beszéljünk. És ez már a többszörösen ráncfelvarrott verzió volt.

Nyugalom, a régi-újjal is vannak problémáim, amihez kellett az a plusz csaknem húsz év, amit beletettünk ebbe a klubba a legutóbbi címerváltás óta. Az van, hogy a KHFC, próbálja meg bármennyire is szintetizálni az elmúlt száztizenegy évet, igazából ugyanúgy torzó, mint volt eddig talán a összes címerünk. Nincs mögötte narratíva, nincs mögötte magyarázat, hogy az egyes elemek miért szerepelnek, miért abban a formában és színezetben, ahogy megjelennek. Egyáltalán mit próbál meg képviselni? Véleményem szerint egy címer/logó mögé talán több kellene, mint egy nagy adag cukormázzal megöntözött emlékű generációs romantika.

Egyvalami azonban biztos, hogy a váltás körülményeivel, a szavazósdi eljátszásával, azzal, hogy a klub neve más, mint a címerben olvasható szöveg, és a hasonló apróságok miatt méltók maradtunk a hagyományunkhoz, amit egyszerűen nem lehet máshogy összefoglalni (természetesen a tipikus Kispesten túl), hogy:

úgy írod Honvéd, de úgy ejted: Kispest.

Furcsa, de pont az ilyen, és ehhez hasonló történetek miatt is bizsergető, izgalmas és legfőképpen tényleg tartalmas dolog ennek a klubnak szurkolni. Hívják épp bárhogy.


Nem címer, kitűző!

Amúgy ha már ennyire címerezünk mostanában, jegyezzük meg, hogy bár a Kispest a története során vegyesen használt mindenféle megoldást, a kitűzőfronton mindvégig nagyon erősek maradtunk. Csak pár példa a Valódi Menőségre:

Piros alapon függőleges fekete pólya, felette két, egymással szemben álló ágaskodó arany oroszlán tart egy gereblyét. Felül félkörívben Kispest A.C. felirat, alul a fekete pólyán 1909 évszám. Egyszerűen gyönyörű.
Talán a kedvencem. Egyszerű négyszög pajzs, átlóban piros és fekete mezők, az átló arany, az átlóval ellentétes irányban arany KAC felirat. Körülötte pedig maga az art déco esszenciája pár vonalba sűrítve.
Egyszerű gyémántforma, Kispest F.C felirat, függőleges piros-fekete csíkozás. Szép.
Ismét egy csodálatos formavilág. Piros-fekete möbius, Kispest FC felirat.
Kispesti AC, 40. születésnap (ezen a néven egyben az utolsó), olimpiai ötkarika

A kitűzők forrása // Nyemcsok Attila: Magyar sport- és futballklubok jelvényeinek katalógusa (szerzői kiadás, Szeged, 2016)