Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni

Bp. Honvéd – Felcsút 0-1 // osztályozókönyv

Én sem vagyok jobb ember az emberek többségénél, ugyanúgy érzek némi elégtételt, ha kárörvendhetek egy kicsit: márpedig én megmondtam, miközben ti, a birkák csak tapsikoltatok. Na, kinek lett igaza? – árad szét bennem az elégedettség.

Illetve áradna minden más helyzetben, mert most egyszerűen csak kurvaszar minden. Így, magyarul: kurvaszar. Előre féltem a Bódog-lufitól, előre féltem a négyedzős (négy vezetőedzős!) modelltől, előre féltem attól, hogy a klubnak nincs célja csak megjelenése, hogy a dolgoknak nincs felelőse, hogy nincs valódi tulajdonos mögöttünk. Egyszerűen mert a dolgok úgy működnek, hogy ha egy vállalkozást nem teljes szívvel csinálsz, akkor az egy idő után magától összeomlik a gecibe. Kispesten ez történik éppen: belefulladunk a rohadt nagy (elképzelt) szakmaiságunkba.

Tényleg kezdem úgy érezni, hogy a klubházból többen is azt hitték, Kispesten most belefeküdtek a kényelmesbe, jó a fizu, télen fűtenek, úgyis annyi a kolléga, hogy senkinek se tűnik fel, ha nem tesznek hozzá semmit. Minek, hiszen lett valaha bárminek felelőse nálunk? Vagy úgy általában a magyar foci kitarott klubjainál?

A láb közben elkezdett bűzleni.

Egy ideig vitt minket a lendület, a korábbi idők tehetetlensége, azonban másfél évvel a tulajdonosváltás és a klubszerkezet megváltozását követően ott tartunk, hogy 0,82 pontot szerzünk meccsenként, és csak azért nem vagyunk tökutolsók a pályán, mert a Diósgyőr kapott ajándékba három pontot. A 2020/21-es bajnokságban egyetlen fordulót se töltöttünk nem kieső helyen.

A Hemingway-éra tizenhárom éve alatt játszottunk mintegy 370 meccset, és mindössze 12 fordulót követően álltunk kieső helyen. A metALCOM-érában az idei a második teljes idény, és a lejátszott 44 meccset követően már a 15. alkalommal zártunk a vonal alatt. Vagyis minden harmadik nekifutásra.

Miközben állítólag minden feltétel adott:

  • van lóvé szarásig, hiszen már mi is benne vagyunk a Körben;
  • kész az akadémia, lehet hol normális körülmények között edzeni;
  • tehetségesek a fiatalok és amúgy is: fel-nőtt-prog-ram!
  • válogatott (válogatott kerettag) játékosokat igazoltunk;
  • visszahoztuk több bajnokunkat;
  • tehetséges, fiatal, bizonyítani akaró edzőt hoztunk;
  • az új edző végigcsinálhatott egy teljes felkészülést, miközben
  • a csapata folyamatosan erősödött;
  • van végre sportigazgatónk;
  • és még sorolhatnánk hosszasan a sikereinket.

0,82 pont per meccs már a második idényben.


Értem én, hogy minden kezdet nehéz, hogy az állam is lehet jó tulajdonos, értek én mindent, de ez akkor is a kibaszott Kispest, a Nagy Honvéd, ahol egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a valóság, az általunk látott kép, és a velünk elhitetni szándékozott tartalom között ekkora ellentmondás feszüljön.

Olyan egyszerű kérdésekre nem kaptunk választ az elmúlt időben, hogy:

  • ki az edző Kispesten? (igen, normál esetben ez egy értelmezhetetlen kérdés lenne.)
  • mi a pontos feladatmegosztás Urbányi (sportigazgató), Dajka (nem tudom a posztját), Bódog (vezetőedző) és Pisont (nem tudom a pontos posztját) között? Az elég sokat elárult, hogy az Urbányi embere Györök helyett/mellett megjelent Klausz is a padunkon, pöccre ugyanabban a pozícióban.
  • nagyjából ki a cégvezető Kispesten? Hogy néz ki a döntési lánc? Hogyan választanak, illetve távolítanak el edzőt? Ki dönt a sportigazgatóról? Egyáltalán van olyan ember, akinek joga és bátorsága is ahhoz, hogy meg merjen hozni egy személyi döntést?

Nem hinném, hogy bonyolult kérdések lennének.

Az konkrétan vicc, hogy a szurkolók képtelenek eldönteni, hogy kit is tegyenek felelőssé a szereplésért, mert egyszerűen átláthatatlanok a viszonyok. Régen mennyivel egyszerűbb volt? Ha nem ment, supkáztunk, sisáztunk, pölöskeyztünk egyet, mert tudtuk, a láncban fölötte már csak az Öreg van, és az Öreg érinthetetlen a rendszerben, tehát marad a reménykedés, hogy ha új edző jön, akkor talán majd jobb lesz. Ha megjelentek egyéb szereplők, például Cor$, Nagy Laci, stb. akkor hirtelen egy újabb részfeladatnak (pl. játékosmozgás) lett arca, vagyis lehetett felelőst találni.

Most semminek nincs arca – így felelőse sem.

Vagy lehet, hogy mégis van, azonban, ha számunkra sem egyértelmű, akkor vajon kinek lehet az?

Szarban vagyunk, ne szépítsük. A körülményeket pedig hagyjuk, mert körülmények mindig vannak, voltak és lesznek. A körülmény kicsit olyan, mint Lenin, együtt kell élnünk vele akkor is, ha nem akarunk.


Osztályozóköny //

Nem reménykedem, de hátha lesz annyi szavazat, hogy valami értelmeset mutasson. Ha nem, akkor ezt is eldobjuk, mint már volt példa hasonlóra korábban, amikor szintén mély letargiába esett a közösség.

címlapkép: fb/honvedfc