mert célunk csak egy van
Hivatalosan is Ámerika.
Áhhh, itt most egy posztnak kéne következnie, azonban nem lesz.
Gazdi nekem az a futballista, akit egyszerűen imádtam, mert azt a fajta játékot játssza, amit talán a legjobban szeretek. Egy zseni, na.
Volt idő, amikor nagyon nem ment neki a góllövés. Aztán lassan, de beindult – és ebből a beindulásból egészen sokáig kimaradtam.
Az első, még Balmazújvárosban.
„Viszlát, Gazdi!” bővebbenHárom edzőnk volt az idén. A legjobb pontátlagot Pisont (1,33) érte el, tőle alig lemaradva Horváth Feri (1,25), és nagyon lemaradva Bódog (0,83). Egyik sem kiemelkedő, de legalább gyenge, hogy teljesen kifacsarjam a Csernobilból ismert mondatot.
Viszont a következő táblázatunkban mégsem ez a lényeg, hanem az NB I. összes idei edzőjének a teljesítménye.
12 csapatra 23 edző jutott, vagyis átlagosan majdnem kettő. Mindössze Rebrov, Hornyák, Supka és Boris húzta ki a teljes évet, miközben Kispesten, Diósgyőrben és a Videotonnál kétszer is váltottak.
„Edzői teljesítmények és bontott egyesített tabella” bővebbenHonvéd – FTC 1-2 // osztályozókönyv
Padon maradt: Nagy Sanyi, Batik, Kamber, Lovric, Traoré, Bocskay.
„Hurrá!!!, sikerült az első tízben végeznünk!” bővebbenAz idény során egyetlen pillanatig sem álltunk jobban a kilencedik helynél. Egyedüliként a teljes mezőnyből. Egészen megalázó.
A végül csont nélkül kieső Budafok például egyszer még a tabellát vezette, és az idény jelentős részét előttünk töltötte. Lehetne mondani, mi a hajrára készültünk, ők pedig az elejét nyomták meg, de inkább ne.
A másik kieső, a Diósgyőr szintén állt a dobogón, konkrétan három fordulót is a második helyen töltött. Még Miskolcon is volt pár hét az évből, amikor lehetett reménykedni.
Nekünk ennyi sem adatott meg.
„Még ahhoz is pontot kell szerezzünk, hogy az igen előkelő kilencedik hely meglegyen” bővebben
