Ahogy azt az elmúlt hetekben megszokhattátok, posztonkénti évelemzésünket folytatjuk, áttekintve az adott csapatrészben megforduló harcosok sorát, értékelve az éves teljesítményeket, és kicsit előretekintve a következő idényre is: mit várhatunk vajon a keretben maradó arcoktól 2011-12-ben? Hajtás után mai penzumunk, a középpálya következik.
Morales évkezdő csapatában a lényegi kérdés Diego pótlása volt; a balszeles kis brazilt leszámítva más kulcsember nem távozott a középső csapatrészből (talán még Nagy Zoli említhető veszteségként – a debreceni jobbhátvéd nálunk többnyire jobbfutóban tolta 2010 tavaszán). Nos, a pótlást az eredetlieg balhátvéd Sadjo jelentette, akit Dáriusz kincséért sem akart megcserélni Hajdúval a talján. A két szűrőposzton alapvetően Akassouval és Coirával számolt Morales; előttük jobb oldalt Abass, középen pedig az parádézhatott, aki épp hátra lett vezényelve a csatársorból (Danilo, Rouani – utóbbi Abbas helyett pl. jobbfutó is volt az Üllőin). Nagyjából ezeket a játékosokat variálta tehát Massimo mester az ősz folyamán – a passzolni képes, irányító jellegű szerepkör fájó hiánya a legunalmasabb Honvédot eredményezte evör. Az eredmények viszont legalább jöttek. Mint ahogy az első csapaton belüli minibotrányok is – Akassou és Sadjo fegyelme lazult meg az edzéseken, helyettük Moreira és Bojtor Laci került be a kezdőbe. Horváth Adrián masszívan kegyveszett volt az olasznál, a talján kérésére érkező Joco Stokic meg kapott vagy 1 meccset csereként – hát nagy rotálás nem volt. Hidi vagy Sós a fiatalok közül az NB2-ben pallérozódtak. Így ment el a szeptember, s a kicsit variált középpályával az október. Majd a november. Majd Morales.
Az interregnum idején Szalai mb. kispadvezér főbb döntése e csapatrész tekintetében Coira és Stokic fakóba utalása, míg Hidi, Nagy Gergő, Kapacina és Czár Ricsi mélyvízbe dobása volt. A számára adatott 2 bajnoki és 1 MK meccs azonban nem akkora intervallum, hogy sokáig időzzünk itt. Jött a tél, jött Supka.
Régi-új edzőnk nyitányként végleg elbúcsúzott a már korábban leselejtezett Coira-Stokic kettőstől. Utóbbi nem zavart sok vizet; Coira viszont már némileg veszteségnek tekinthető. 2010-es tavaszi érkezése után bőven vállalható 3 hónapot produkált, 1-2 fontos gólpasszal, Fradi elleni plusz góllal. Noha látszott rajta, hogy csupán kényszerirányító (eredetileg jobboldali közép vagy védekezőközép volt még spanyol földön anno), az NB1-ben ez a fékezett habzású irányítgatás is többet ért a semminél. Sajna tavaly őszre aztán a jó Pablo beszürkült mint idősb Mészöly arca ’95 tavaszán az izlandi tranzitban a legendás kamionsofőr beszólásakor. Szalai, majd Supka is joggal mondott le róla – Coira gyanítom elhitte hogy itt az is elég, ha a cipőt küldi ki maga helyett. Mennie kellett… Ment Abbas is, aki után – ki hitte volna- még szoftosan sírtunk is, lévén őszi házigólkirály, s a csapat egyik legjobbja. Persze ehhez kellett az is, valljuk meg, hogy a gárda omoljon le a Dieng Ceikh-i szintre, de efelett hunyjunk jótékonyan szemet. Távozása azért veszteség volt. Ment Bojti is. Az érkezési oldalon regisztrálhattunk egy (Supka melletti másik) tékozló fiút – Gege talált vissza a Bozsikba. Jött még Fieber – már akkor éreztük, hogy minek. Érkezett Flavio Beck – majd ment postafordultával: Irán nem adta Koránnal szentelt áldását a kispesti folytatáshoz. És jött az utolsó pillanatban Zelenka.
Utóbbi két játékos feltűnése egyúttal jelzésértékű volt – egy újfajta megközelítés indikátora. Míg Moralessel a betonbiztos védelemre helyeztük a hangsúlyt és az ‘utmostly disciplined’ játékosokra, a taktikai utasításokat végletesen betartó, pozíciójukhoz ragaszkodó, fegyelmezett robotseregre, ahol a klasszikus irányítónak még az említése is gúnyos mosolyt eredményezett volna a szakvezeteés részéről, addig Supka a maga klasszik, ’80-as élvekben gyökerező attitűdjével már rábólintott arra, amire elődje sose: hozzunk karmestert. Mert az azé’ kell. Így jött (majd ugye ment is) Flavio és így jött Zelenka. 
A cseh CV-je bíztató volt, edzőmeccsen viszont nem láthattuk csak annyit tudtunk: fél éve szabadlistán volt előző klubjánál. Új Mackóba nyúlunk tehát vagy új Genito esik a kosárba? A tavasz válaszolt.
Tavasz. Nagyon hamar kirajzolódott az 5 fős (így meglepő módon a 4-4-2-re esküvő Supka alaptaktikájától idegen alaprajzolatú) középpálya névsora: eleinte Akassou, majd helyette Hidi az egyik szűrő, Horváth Adri a másik, a támadóbb sor pedig Ivancsics, Zelenka, Moreira. Az eredményt tudjuk. Nyögvenyelős kezdés, ezt követő remek idényközép, mely során a fontos pontok beszezrésében a végre bepörgő Hore, az egyszer-egyszer jó meccset kifogó Gege és a Szabó T. / Bárányos éra utáni első igazán kedvelhető playmaker, Lukas Zelenka forintos zsugái mind-mind kulcsszerepet játszottak. Sajna az évvégi befáradás e csapatrészt sem kímélte, a májust inkább felejtenénk. A fiatalok közül Hidi egész sok szerepet kapott, a valóban talentum Nagy Gerinek a mélyvíz februárban még sok volt, de az idény végén (Újpest, Siófok) már olyan mutatvánnyal is előrukkolt szórványosan, ami azért bizony bíztató.
Ha a teljesítményeket értékeljük, ősszel Akassou emelhető ki, aki egy fokkal ugyan aláment 2010 tavaszi remeklésének, amikor kb. a Bohócliga 3 legjobb szűrője közt volt, de még így is hasznosat produkált. Majd tavaszra sajnos teljesen leeresztett. Benji szindróma? Kár lenne érte. Az őszi másik 2 pozitív teljestménye e szekcióban Abass és Sadjo. Előbbi fél év frankföldi kaland után ismét bizonyíthat júliustól, nálunk. Utóbbi már más klub színeiben köszönheti meg a Barcának az újabb b-win sikert. Én azért sajnálom hogy így alakult de erről már sírtam egy sort a védelem kapcsán. Tavaszra, mint láttuk, kvázi sorcsere történt, ebből a periódusból finom dicséret illeti a láthatóan igyekvő Ivancsicsot aki ugyan még nem tudta hozni a 2007 tavaszi etalonfociját de legalább küzdött a tavasz folyamán és rúgott két szép szabadgólt. Hidi is hasonló kategória: több van benne, ahogy egyik kommentelőnk írta, talán a Rammstein hallgatás hozhatna előrelépést a meccsek előtti felspannolásként. Vagy Kemi nyomjon neki egy kis Metallicát, mit bánom én. De pörögni kell…! Nagy Geri dettó, benne is több leledzik, és hiszem hogy a következő 2 évben ezt ki is hozza magából. Jeleket már látunk erre utalólag.
A végére hagytam a két pozitív meglepetést. 1) Hore. Ki hitte volna hogy belőle meg egy abszolút használható pióca szűrőt lehet faragni? Lehetett… Ha így folytatja jövőre is, akkor még helye lehet Kispesten évekig. 2) Zelenka. A sörhab-felhők közül alászálló rőt fazonszabász. Nem dícsérem nagyon mert már megtettem a tavaszi osztályozókönyvekben. Leírtuk sokszor a hátrányait: lassú, darabos. De a fenébe is, tőlem sétálhat is, sőt akár fókamászásban is csapathat a kezdőkörben, amíg olyan labdák sorát teszi, mint Morénak Pápán, mint Danilónak a Kapos vagy a Vidi ellen, mint ugyancsak Brightnak itthon a Paks ellenében….amíg úgy helyezkedik hogy végre legyen második hullám mint a Széktóiban az egyenlítő gólunknál… és amíg olyan szabadokat teker az amuló Bozsovicsnak mint a Videoton elleni fiesztahalasztáson. És amíg önjelölt spaghetti-western hősként kacsázik ólábain puffogva egy bírói ítélet után. ARC. Vannak akik szerint Zelenka csak egy a a haszontalan tucatlégiósaink sorában. Én azt mondom ha most nem szürkül be ősszel, és még lenyom nálunk egy-két évet, így, mint tavasszal, akkor egy újabb játékos kerülhet fel a “na őt megérte idehozni” tablóra. Persze ne kiabáljunk el semmit. Sokszor csalódtunk már Kispesten.
Átigazolási időszak közepén vagyunk, várjuk a híreket. Az eddigi érkezők közül az egy szem Abbas jött a középső csapatészbe, viszont a ballaszt (Moreira, Fieber, Sadjo) és az érzésem szerint 
mindkét fél hibájából a klub számára eltékozolt Sós Márkó kiesésével inkább csökkent a létszám. Gegét remélhetőleg sikerül itt tartani, és én még szívesen látnék egy Zelenka kaliber irányítót vagy árnyékéket (szaladgál is ilyen a hazai piacon, saját nevelés, hozzuk már haza könyörgöm), meg egy jollyjoker arcot, és nem lenne rossz a középső csapatrész. Ha Akassou marad, Hidivel és Horével vállalható a szűrőszekció. Ivancsics, Zelenka,Abbas, Nagy Geri, Czár, Kapacina: nem rossz anyag ez sem. A fiataloknak pedig tessék nyomni a lehetőséget hogy szokják a terhelést. Persze ehhez kéne egy masszív kezdő akik mellé beszállhatnak. Ördögi kör. Egyszer a végre érünk már?
Mára ennyi, legközelebb csatárainkkal folytatjuk – azaz zárjuk értékelő sorozatunkat.
Korábbi epizódok itt.
Címkép: regiojatek.hu
Valóságos fodbalünnep volt ez a szerda. Tegnap olyan dologra ragadtatta magát a kispesti bloggerközösség egyharmad része, amely talán csak a legmegszállottabb, legderékebb, legtöbb elütendő szabadidővel rendelkező szurkolótársaink fejében fordul meg olykor-olykor: egyetlen nap alatt két MTK-MFA összecsapást is a helyszínen izgultunk végig, az eredmény pedig nem is maradt el: U19-es csapatunk irtózatos küzdelemben húzta be a bajnoki címet, míg a trónra már korábban felkapaszkodó U17-es különítmény nem mindennapi atmoszférájú meccsen betlizett.
Vége. Nemcsak a szezonnak (immáron két marathóni hete), hanem az érettségi-időszaknak és az ötéves középiskolai zűrzavarkeltésnek is, így végre ismét száz százalékos krafttal vetem bele magam blogunk szerkesztésébe. 2006-ban azonban nem csak én léptem a szamárlétra egy masszívabb, kevésbé elkorhadt fokára, hanem kedvenc klubunk háza táján is rendszerváltás zajlott le. A hivatalos klubhonlapon 2006. június 16-án jelent meg 
Az első mindig különleges – tartja a közhely. Az új Bozsik a 2006-2007-es szezon tavaszi felének második fordulójában debütált, mégpedig a Bohóc akkori outsidere, a félamatőr Dunakanyar-Vác ellen. Kispest-szurkerségem egyik legkülönlegesebb napja volt az a szombat. Már délelőtt kilátogattunk az addig a közvélemény által a magyar futball elsőszámú stadionroncsának bélyegzett, azonban ékszerdobozzá avanzsált szentélyünkbe. Ekkor éltük meg az első hemingwayi különlegességet: a hangszórókból felcsendültek új indulónk fülbemászó, sokakat padkaharapásra, vagy más feszültséglevezető tevékenységre sarkalló dallamai (Szögezzük le: nem én írtam, okay?). Este a meccsen általam Kispesten még sosem tapasztalt hangulat fogadott, vagy öt-hatezren lehettünk a lelátókon, a csapat pedig – bár az elején kissé beragadt – meggyőző teljesítménnyel köszönte meg a támogatást. A lefújás utáni egész stadionos pirózás szintén élményszámba ment. A legenda szerint az összes sör elfogyott a büfében…
döntetlennel és egy vereséggel álló, rosszabb gólkülönbsége miatt ezüstös pozícióba szoruló, amúgy háromszoros címvédő Loksit. A papírforma szerint ekkora rangadót azóta sem rendeztek a Bozsikban, arról nem is beszélve, hogy a nyári Szuperkupa-szopola, valamint a három nappal korábbi hamburgi zakó kötelezte a jó szereplésre aranylábúinkat. A 2007 folyamán tapasztalt jó hangulat erre a derbire is jellemző volt, az pedig, hogy hátrányból tudtuk megfordítani a meccset, még jobban fokozta a nézőtéri eufóriát. Lehet, hogy sokan nem osztják ezt a vélekedést, de szerintem a bajnokikat tekintve ez a nap volt a Hemingway-éra abszolút csúcspontja.
A tavalyi idény vége fele lendült bele igazán, majd jött a Vasas elleni idénynyitó, 3 rossz kijövetel és 3:2-es vereség, Morales meg őt tette meg bűnbaknak. Érzésem szerint abban ami azóta történt, mindkét fél hibás. Németh is, a véleményes távozási indokkal (én sok játékos szidását hallom a pálya mellett, nos az ő nevét egyszer se gyalázta se a korzó se a kanyar) és azzal hogy nagyon hamar feladta a harcot. Morales pedig az önfejűséggel. Ha Kemi nem fut vállalható szezont, baj lehetett volna e tékozlásból.