Mastodon

Taktikázunk. – Mágnestábla vs. gombfociasztal #2.

Téli elmélkedésünkhöz hasonlóan ezúttal is többféle variáción osonkodunk végig a taktikai elképzelések dzsungelében – bár ezek között sok lesz az átfedés, hiszen keretünk gazdasága azért még nem versenyezhet variációs lehetőségek terén mondjuk a ’93-as Milan anyagával… Ennek ellenére nüanszokban mérhető eltérések azért vannak a vázolt felállásokban és mint tudjuk, az Ördög a részletekben (nomeg Zaréval, Meksszel és Kirchmayerrel együtt az 1992-es Siófok középpályás-sorában) lakozik.

Elsőként érdemes egy alapcsapatot szemügyre venni. Supka a felkészülés eddigi szakaszában jobbára az általa tradicionálisan kultivált 4-4-2-t, vagy annak valamely permutációját nyomatta, úgy fest, az általunk már tavasz közepére jósolt váltás tehát most jött el. Új igazolásaink közül a kezdőbe kívánkozó Némethtel és Délczeggel felturbózva hát a tavaszi sort, valami ilyesmit dob ki a gép.

A 4-4-2 szerkesztőségünk agyába is úgy fest beférkőzött. Ha végigmegyünk a 3 törzsszerző ilyen-olyan topikokban elszórt kezdő-ötletein, a taktika rendre az említett formációt követi, kinél progresszívabb (jómagam) kinél realistább (Hanta, Babar) megoldásokkal próbálkozva. Hogy miért is mondom ezt? Lássuk.

Szerzőnk -ahogy mindig is- variál, ezt láthatjuk. A jobboldalon a beszürkülni látszó Lovricsban bízik a védelem terén, de azzal a kikötéssel, hogy amennyiben Baráth Boti visszanyeri 2010 decemberi formáját, tavasszal már vele is próbálkozzon Supka maestro. Legalább alternatívaként. Kostolani nekem túl szürke. Balhátvédposzton váltásban tolnám Hajdút (itthon, ha támadóbbak vagyunk) és Aleksziszt (idegenben, ha bekkelünk), ugyanígy védekezőközép-poszton itthonra (a bármilyen meglepő, de) passzolni szoftosan elkezdő Horét vagy méginkább egy önbizalommal feltöltött Hidit alkalmazva, míg idegenben remek lesz a strict labdaszerző, ám előrefele csökkentett hasznosságú Akassou. A középpályán ugye egy név nálam nem kérdéses, mindenki tudja hogy belebuzulódtam a cseh vörösfej passzjátékába, viszont Némethnek helyet szorítanék mindenképpen egy kvázi Totti pozícióba, Zeli és Délczeg közé. Jobboldalt pedig Abass és Nagy Geri váltsa (de rendszeresen és ténylegesen) egymást. Az ék meg a jó benyomást keltő Délczeg. Vagy ha a NN-féle Tottizás túl prog, akkor Délczeg mellé első körben Szekulics. Hajrá.

Hantánk hátul a tavaszi bevált védelemre esküszik, míg az általa enyhén szólva nem kultivált Hore/Hidi kettős elpárolog a kezdőből, helyükön Akassou szerepelne. Németh nála jobbszeles középpályás, Abassal váltva egymást, közös kedvencünk, Zeli helye betonbiztos, a csatárduó pedig a Copacabana Markó Ivánja, Danilo, illetve Délczeg. Ikertornyok elöl? Nem tudom. Hanta igen. Meglátjuk!

Babar sem az az eszeveszett újító, két lábbal jár a földön. Egy dolgot reszkíroz meg, az általa egész szezonban kasírozott Novák Alekszisz bekerül hátra, így Hajdú lesz a szélsőközéppályás ugyanazon az oldalon, Gege meg pados. Minden más stimmöl az előzőekkel. Babarunk tehát meglépi a rég áhított Hajdú-előrehozatalt. Vajon Supka is?

Most akkor játsszunk tovább. Mi lehet a best of a jelen keretből, ha a “nevek” alapján tesszük fel a kezdőt 4-4-2-ben? Játéktudás számít, a poszthűség kevéssé. Nos Kemi helye tuti sokunknál, bár Sánta hasonló képességű kapus, én sem vagyok híve a nagy variálásnak és úgy fest drukkereink sem. A védelem kb. OK, Lovrics és Kostolani harca lehet majd érdekes. Ha Novákot, a siófoki stabil idénye miatt alapkezdőnek vesszük, Hajdú Norbinak csak szűrőposzton jut hely, hisz Gegének is kell “név alapján” a hely. No meg Hfalvi barátunknak, akinek szerepeltetése a szememben továbbra is véleményes kérdés, kéne a tudása és a játéka, “más” meg nagyon-nagyon nem, de hát erről nem mi döntünk. De képesség alapján neki kéne Délczeg felé nyomatni a gólpasszokat ez támadhatatlan indok.

Aztán ott az esély arra is, hogy valamiért visszaállunk a 4-2-3-1-re, ami remélem nem következik be, mert az azt jelentené, hogy rosszul indítottuk a szezont és jön a pánik. Na de ha mégis, vagy egyszerűen csak egy variációs lehetőségként tekintünk e hadrendre, hát valami ilyesmi jönne ki. Hátránya, hogy Zelinek és Némethnek egyszerre nem jut hely a kezdőben, hisz Abass klasszikusabb szélső mint Norbi a jobboldalt nézve –  max Gegét szoríthatja ki Norbi, de akkor minek van itt Ivancsics. Irányítónak? Azt még viccnek sem. Nem tudom, sehogy se áll össze a kép.

Elnézve eddigi variálgatásunkat, bizony azt látjuk, kevés akadémiker tűnik fel a nagycsapatban, még kevesebb mint tavasszal. Pedig ott állnak ők is a trambulinon, reméljük, Supka mester engedi őket megmártózni, úszkálni. Ne járjunk úgy, mint 1995-ben vagy 2002-ben, amikor hirtelen kellett kényszerfiatalítani, úgy hogy az ifjoncoknak nem volt elég tapasztalata, és csak azért kerültek mélyvízbe, mert az öregek egyszerre estek ki/árusítódtak ki fölülük. Gondolkozzunk előre. Rendszeres cserejátékosi lét lenne idén az egészséges, 15-20-50 perces játéklehetőségekkel. A kék nevek kis Bozsik-modellünkön jelzik, hogy a posztok nagy részére vannak aspiránsok. Használjuk őket! Ja és ismét idézném, ha jól emlékszem áfonya bácsi kommentelőnk megjegyzését: valahogy fel kéne turbózni e srácokat, ne legyenek ilyen “rendesek” a pályán. Keményen, harcosan. Nagy Gerinél már látszik a beindulás, ezt kell pörgetni tovább.

No és ha minden kötél szakad? Ha besülnek az új igazolások? Ha a fiatalok nem bírják a terhelést? Hát akkor baj lesz…vagy mégsem? Van a Bozsik környékén pár megveszekedett Honvédos, blogunkon egy-két elhivatott kommentelő, a klub körül dolgozó néhány legendary arculat vagy épp a szurkolói fórumunkról néhány egyén akiket vörös-feketébe öltöztetve, ha szét nem is nyerné magát a csapat de legalább megdöglenénk a pályán. Ha Babar térde rendben van, jobbhátvédben simán hozza Lovrics szerepét. Mindig is makulátlan zakóját a korzó korlátjára akasztva (utána mehet tisztítóba) Hanta trinyózhat elöl, a neve alapján kőkemény hátvédjátékot prezentálni képes medvepuszi baloldalt takaríthat, Holé úr meg repked a gólvonal előtt, kezében a zsírosdeszkákkal mutatva be a robinzonádokat. Tulajunk meg majd középről fogja össze a védelmet egy két harsányabb “okay”-t is eleresztve. Irányítónk, M. Józsi, harsány, “hajráhonvédcsakAAAAAA..Kispest!” rikoltásokkal mozgatja majd a támadásainkat. Én? Én meg majd Kovács Kálmisan alibizek elöl amíg le nem rúgnak…

Ha az utolsó variációtól eltekintünk, nem állunk rosszul. Ha a jelen keret ÍGY együtt marad (Zelenka, Németh Norbi, Hajdú, Botis, Lovrics, Debrő) az újak pedig beválnak, meglehet az 5.-8. hely. Nem egy nagy deal, de az utóbbi évekhez képest már ennek is örülnék. Sőt, lehetne itt merészebb álmokat is szőni, ismerve az NB1-es riválisaink átlagszínvonalát de most a földön maradok én is. Két lábbal.

Mit mondhatnék még a témában? Kb. annyit: jöhet a Győr.

Stadionképek: ravasz fondorlattal a tegnapi Pádár László linkről.

Címkép: labdabiztos.blog.hu és blikk alapján RW sufnituning.

Átigazolási politikánkrúl

A tegnapi oberdorfi Mattersburg-Honvéd derbivel hivatalosan is megkezdtük nyári bemelegítő-turnénkat, és sikerült is egy biztató 1-1-es eredményt hozni az alapozó lötyögtetésben jóval előttünk járó zöld-fehérek ellen. A nagymartoniak a 24. percben szereztek vezetést, részünkről Botis egyenlített bő hét perccel később. Az ikszes kezdésnek tehát örülhetünk, azonban nem hajthatjuk le maradéktalan elégedettséggel fejünket a következő éjszakákon sem, hiszen a héten hosszú, szövevényes transzfersztorik végére kerülhet pont. Nem várt esemény, hogy megjelentek a próbázók is, részletek a hajtás után.

Úgy tűnik, az első kontraktus-akadályokat vettük: hétfőn Botisból, kedden Gegéből tudtuk kicsikarni a már olyannyira várt igent, így abban már biztosak lehetünk, hogy tavaszi alapgárdánkat sikerül egyben tartani, vagyis nem gyengülünk.

A gondok itt kezdődnek. Honnan, kikkel, milyen feltételek mellett erősítsünk? Hiszen gyerekbetegségeink azért voltak tavasszal is, gondoljunk csak a lyukas jobb bekk pozíciójára (ezt a rést Lovric remekül betömte, de az ő igazi helye középen van), a lassú szélsőinkre (More, de jó, hogy nem vagy itt) és az ügyetlen befejező emberekre, akik közül Dani kivételével mindenki dobbantott.

Úgy tűnt, idén megváltoztattuk a transzferpolitikát, hiszen nagy lendülettel kezdtük feszegetni május végén az átigazolási ablakot, Supka mester már fordulókkal a szezon vége előtt arról beszélt, vizslatjuk az itthon melózó használható játékosokat. Aztán a siófoki idényzáró után egy nappal be is jelentették Délczeg Geri szerződtetését, azóta meg mintha megállt volna a tudomány. Pletykálnak Honmáról, Németh Norbiról, mégis Sánta András cserekapus szerződtetésén és Novák Alexisz, valamint a fenti két spíler hosszú távú magunkhoz láncolásán kívül nincs érdemleges (és hivatalos) hír.

Ilyen előjelekkel érkeztünk el a tegnapi naphoz, amikor is a következőképp festett csapatunk (vastaggal kiemelve próbázóink):

Sánta (Kemenes 46′) – Kostolani, Lovric (Debreceni, 46′), Botis, Novák (Hajdú, 46′) – Pötzl, Ndagno (Akassou, 46′), Ivancsics (Hidi, 61′), Tschami – Délczeg, Danilo (Brnovics, 46′).

Tchamit és Brnovicsot ismerjük, utóbbit a Debrecenben nyújtott teljesítménye miatt el is ismerjük.

Viszont ismét ugyanabba a kutyaszarba folyóba léptünk, mint korábban. Bekövetkezett az, ami az elmúlt néhány évben annyira jellemzett minket: ismét az outsider próbajátékosok titkos, földalatti, végeláthatatlan bunkerrendszeréből kecmergett ki hozzánk három fiatalember. Hogy kik ők, azt az Internet segítségével is igen nehéz megállapítani. A „Ndagno” szót bepötyögve csupán egy kameruni filmrendezőnőről szóló cikket köp ki a legnépszerűbb keresőprogram, az 1909.hu egyik hozzászólója (ayala) szerint viszont elírásról van szó, az illető Dieumerci Ndongala, a Standard Liege húszéves, háromszoros U18-as válogatott belga középpályása. Így már nem hangzik annyira fertelmesen.

A szlovák Marek Kostolani legutóbb a cseh másodosztályú MFK Karvina profija volt, 2010 nyarán ugyanakkor „unknown” helyre igazolt. A legérdekesebb Pötzl esete, belőle ugyanis kettő van. Fabian a német ötödosztályú SC Waldgirmes gárdáját erősíti, Stefan pedig az osztrák harmadosztályú SC Ostbahn XI mezét koptatja.

Vajon tudnak ők segíteni a magyar élvonal egy középcsapatán?

Edit: Az NSO friss cikkéből kiderül, hogy a belga fiút  (egy bizonyos Didier Ndagno-t, aki tényleg nem található a neten) elküldtük, a Pötzl-fiúk közül pedig Stefannal van dolgunk.

Edit 2: Kostolani és Tchami aláírt. A szlovák játékost megkövetem: 2010 nyarán a Karvinától az FK Bodva Moldavához igazolt, vagyis nem volt klub nélküli (így néz ki karrierje: Nitra, Wacker Burghausen, Nove Zamky, Senec, Karvina, Bodva).

Véd – elemzés. Szezonértékelés, 4. fejezet.

vedelemFolytatjuk múlt hét végén megkezdett posztelemző sorozatunkat az elmúlt szezon értékelésének bűvöletében. Nagyítónk alatt ezúttal a védelem, ahol olyan epizodistákról is megemlékezzünk, mint Cséke tanár úr vagy a legendásan míves megoldásairól híres Cuerda, de a fő hangsúly a törzsgárdistákon lesz, Taki Ákostól Sorinon és Debrőn át Hajdú Norbiig, Lovrics Ivánig (Lovrics Iván – e névvel Rejtő regénybe lehetne pályázni, mint szökött orosz legionista a Mukhtár-oázisban). Hajtás után kezdünk! “Véd – elemzés. Szezonértékelés, 4. fejezet.” bővebben