Kicsit a tavalyi osztályozókönyv rovatunk nyomdokain, mégis más köntösben próbáljuk most értékelni a tegnapi teljesítményt egyénileg és csapatilag – hogy ez a formula marad- e a jövőben is vagy csupán egyszeri kísérletről van szó, azt majd az idő eldönti. Hajtás után jönnek a verdiktek.
Kapu
Czuczi Marci előtt ezúttal le a kalappal! A srác felállt abból a gödörből amit nagy erőkkel önmaga ásott ki magának a Paks elleni első 45 percben. Már a múlt heti második félidő is vállalható volt, tegnap azonban erre jött a kisebb bizonytalanságok mellé két remek védés és egy bravúr. Bravó!
Védelem
A védelem lehozta kapott gól nélkül a meccset, jár is az elismerés – persze ne feledjük azt sem, hogy néha a Fradi nagylelkűségén (Somalia, Böde…) múlt a gólok megúszása. Lovrics különösebb extrák nélküli biztos játékot jozott, szigorúan takarítva, Ignja és Debi talán 1-1 komolyabb megingás mellett jó napot kifogva hozták az utóbbi hetek bíztató formáját, Baráth Botit viszont külön ki kell emelni. Mintha nem is egy zöldfülű ifjoncot, hanem egy 30-as éveit taposó rutinrókát látnánk. Amikor 2009 novemberében egy Eger elleni MK visszavágón először láttam a nagycsapatban tétmeccsen, már akkor mondogattam Babarnak (és boldog-boldogtalannak), hogy ebből a kis fegyelmezett srácból nagy erősségünk lehet. Supkánál nem sok sót evett meg, most a kényszer megszülte helyét a kezdőben – és hetek óta az egyik legjobbunk. Saját védőnevelés, akiből egyszer stabil magyar válogatott lesz, figyeljük csak meg. Maradjon még sokáig Kispesten – és tartsa ezt az alázatos játékot, remek formát.
Középpálya
Marshalunk ezúttal egyedül maradt szűrőben, Rossi szerencsére szakítani látszik a két védekezőközéppályással megterhelt taktikával. Mufi nem élete meccsét hozta de nem is hibázott sokat, az “Akassou mínusz agyfasz” minimálprogramját tolta ezúttal is, előrejátékban most kevéssé aktívan. Egyre inkább úgy tűnik azonban van potenciál a srácban. És szerény gyerek is a jó Mufi, összefutottunk vele este a Beer Beer előtt, épp vacsoráért osonkodott le a szomszédos kisboltba, és kedélyesen elbeszélgetett velünk, köszönve a szurkolói támogatást amit délután kaptak az Üllőin. Zsivanovics, az utóbbi hetek meglepetésembere ezúttal szürkébb volt, igaz, sokat dolgozott és lótott-futott, a kis plusz, ami megvolt Fehérvárott, a Paks és a Dió ellen, az ma hibádzott. Gege a Paks elleni remeklése után ma visszafogottabb volt, a kihagyott büntetője után pedig megismétlődött a lilák elleni visszaesés is, kár, mert hosszú indításai a Fradi védelem mögé löbbölve tegnap sokat értek volna. A cserék közül ebbe a szekcióba szállt be Vécsei Bálint, aki hamar kikeveredett megint a baloldalra (Rossi mester…miért?), az nem az ő igazi helye, próbált is középre húzni, de most nem ment neki annyira a passzjáték – bár 1-2 ügyes háromszögelést azért elindított. Hidi a végén amolyan “Rossi HorváthAdriánjaként” érkezett be erősíteni a védekező részleget, nem sok átütő erőt mutatva, sajnos.
Támadósor
Tchami sebességét nem igazán aknáztuk ki amit nem értünk, hisz a zöld védelem meglehetőst lomhának tetszett a lelátóról. Az ében futógép így ma nem sokat tett le az asztalra – “pusztán” eldöntötte a meccset fontos góljával! Délnek sokáig úgy tűnt, idei leggyengébb meccsét látjuk, hisz csak a fogcsikorgató küzdelem jött, összjátékban nem észleltük a Vidi, Diós vagy a Paks ellen tapasztalt momentumait. Aztán amikor kellett, betalált, pont mint egy hete – ahogy egy csatártól várja az ember. Lehet, hogy ez lesz Gergő idénye, ahogy titkon hetek óta reméljük? Egyre több az apró jel… Vernes Ricsi érdekes jelenség. Sokszor eltűnik, szinte alibizik, hogy aztán olyan villanásokkal jöjjön vissza mint Jova félpályás majdnem megszívatása, vagy 1-1 jó elfutás, remek passz. Picit a fiatal Illés Bélát idézi ezzel, ha a fejlődés is ebbe az irányba menne, sokan örülnénk a lelátón. A lassan örök cserévé bebetonozódó Faggyas kevés időt kapott, sokáig nem vette fel a ritmust, hogy aztán gólpasszal ugrassa ki csatártársát. Én már hosszabb időkre is beraknám őt, teljesen a régi Dobost idézi, pattog ide-oda, csinál 4 hibát 1 percen belül hogy aztán 5 mentéssel korrigáljon rögvest. Csípjük őt.
Kispad
Rossi most is jól meccselt, cseréit kb előre bemondtuk, ami azt mutatja, egy rugóra jár az agya a miénkkel – persze Hanta rögvest hozzátette, a kispad rövidsége miatt ezen ne csodálkozzunk, hogy jó eséllyel tippelhető meg a váltások személyi vonatkozása. Mindenesetre a talján továbbra is visszafogott és rokonszenves, nem is mint ember (úgy is), hanem ami a lényeg: szakmailag. Csapat kezd kialakulni a keze alatt és játék – nagy kérdés, hogy ez a szép sorozat és a “minden szép, minden jó” szakasz meddig tart még a sokszor hektikus eseményeket hozó Kispesti Focihistóriában.
No és akkor még egyszer a diadal képei: