Illetve egyelőre csak a kupatavasz. Sőt, a ligakupatavaszban már bőven benne vagyunk, de az a többség részéről nagyjából akkora figyelmet kap, mint a kínai holdújévet kóser hagyományok szerint megünneplő szekták különféle rendezvényei. A kupatavasz azonban más, mert ilyenkor hajlamosan vagyunk néhány évente címet nyerni, és az jó.
Pedig a kupa nem tartozik hagyományosan a kedvenc sorozataink közé. Olyannak például nem szabadna megtörténnie, hogy egy Honvéd a hét kupagyőzelmét egész pontosan tizenhét döntőben kaparja csak össze. Vagyis 2,43 kupadöntőt kell ahhoz játszanunk, hogy egyet biztosan megnyerjünk. Ha a Kecskemétet nem számoljuk (akik ellen köztudottan nyeretlenek vagyunk az NBI-ben), akkor ilyen rossz mutatónk egyetlen csapattal szemben sincs! Még a Sampdoria ellen is elég volt két meccs az egyhez.
A Győr viszont más téma. Idén rámentek a mesterhármasra, aztán rögtön az első tavaszi tétmeccsükön kaptak egy sima négyest Egerben, erősen kétségessé téve a Ligakupát. Szombaton mi jövünk, és a közelmúlt azt mutatja, kenjük tovább a szájukat.
Merthogy a Győr egy igen kellemes kupaellenfél volt az elmúlt években. 2009/10-ben például a mostanihoz hasonlóan, az elődöntőért meccseltünk, és az itthoni 1-1 után (Moreira, te jó ég, Moreira góljával!) a visszavágón Diego már az elején továbblőtt minket, hogy aztán a Loki ellen vérezzünk el, Janika utolsó perces góljával.
2008/09 viszont egy legendás év. Egyrészt mert a kupadöntőben futottunk össze, másrészt, mert kiderült, hogy Tarsoly Csaba bármikor épít milliárdokért stadiont, de ahhoz sóher, hogy – természetesen később sohasem bizonyított legendák szerint – húszmisiért megvegyen egy címet. Így jobb választásunk nem lévén, Abraham idegenbeli góljával behúztuk a hetedik kupagyőzelmünket. A végén ugyan még volt egy dögunalmas 0-0 a Bozsikban, gyakorlatilag teltház előtt, de az már mindegy, a lényeg eldőlt idegenben.
A másik fontos, és a kupa szempontjából lényeges összetevő, hogy a kupa jellege miatt nem a bajnokságban találkozunk egymással, mert a kettő két teljesen más sorozat. Ugyanis ha a bajnokságról lenne szó, akkor a most (péntek, 10:42) lehullott tetemes hómennyiséget elnézve, mindenkinek tiszta szívvel tudnánk ajánlani holnapra (szombat, 14:00) a Normafát és a szánkózást. Egy Honvéd-Győr, vagy Győr-Honvéd bajnoki maga a halál, az unalom, a szenvedés, a kín! Ha a futballnak van is istene, soha nem fogja egy Honvéd-Győrre leküldeni egyetlen fiát, mondjuk Pisont Pista képében, hogy egy szólóval, távoli bombával, vagy csak egy jó helyre elvégzett bedobással váltson meg minket, bűnösöket. Kőkeményen meg kell izzasztanunk memóriánkat, hogy élvezhető (talán idegenben, még Sanyikával, 2011 végén), vagy egyáltalán gólt hozó meccset találjunk a két csapat viszonylatában.
Most azonban nem lehet kecmec. Nyerni kell, vagy legalább nem gólt kapni. Tippelni nem merünk semmit, mert bár változások mindkét oldalon voltak bőven a télen, azért a győri érkezők (Kink, egy sérült/sérülékeny Farkas II) és távozók (Dinja, Dina, Babic) egyenlege simán beleesik a fene se tudja kategóriájába. Szélsőkből eddig is jól álltak, erre hoznak belőle még kettőt, miközben nincs középcsatáruk, ráadásul elküldik onnan az amúgy keveset játszatott, és tavaly nálunk is próbázó Dinát.
Eközben mi úgy tűnik erősödtünk. Abass, Fagyi és Vidó a három komolyabb távozónk, de ha megnézzük, hogy ősszel összesen mennyit voltak a pályán, akkor azt mondhatjuk, a keret dandárja egyben maradt. Ehhez érkezett most ugyebár egy vállalható balhátvéd (Alcibiade), egy fasza szélső/csatár (Lanzafame), egy gyors szélső (Martínez) és egy minden más esetben felesleges középhátvéd (Pascariu). Valamint a fiatalok. Összességében nem rossz, mondhatni hiányposztokra jöttek, csak épp a februárt és a márciust a tavalyi védelem nélkül kell majd végigcsinálnunk. Nincs más, mint előre játszani, csak előre! Tandia, Debreceni egyáltalán nincs, a többiek pedig a bajnokság kezdetén nem lesznek érdekeltek. MaxiKingből Rossi télen megpróbált végképp jobbhátvédet varázsolni, Lovricból belsővédőt, és biztos, ami biztos, Botit is kipróbálta ott.
A lényeg, hogy valami ilyesmi kezdővel várjuk a Győrt:
Kemenes
King, Lovric, Ignjatovic, Baráth
Marshal, Hidi, Diarra
Ivancsics, Délczeg, Lanzafame
De tényleg csak ilyesmivel. Alcibiadét nyilván a kezdőbe gondoljuk, de például olyat egy pillanatig sem láttunk a felkészülésiken, hogy mindenki a posztján szerepeljen, mondjuk így: Baráth, Lovric, Ignja, Alcibiade. Középen Mufit és Diarrát fixnek képzeljük, Hidi viszont részünkről csereszabatos Zsivával, és akkor Mufi megy be középre. Vécsei kérdőjeles, részemről fingom sincs, Rossi mit akar vele/tőle. Elől aztán jön a bőség zavara, és ha a háromfős középpálya mellett Gege kezd, akkor valakinek ki kell maradnia, talán pont Vernesnek, aki közben szépen, lassan beérett a kezdőbe. Rossi Diabyval szemben Délczeget erőlteti, ő tudja, igazából mindegy, mindkettő másért jó. Lanza pedig nem kérdés, most ő a sztár, meg kell mutatni a szurkolóknak.
Tehát, hogy leegyszerűsítsük, részünkről egy védekezőbb felfogású csapatot gondolunk a Győr ellen, és nem hisszük, hogy a Mister bevállalná Zsivát, Gegét középre, Vernest előre, vagyis a tényleges háromcsatáros játékot. Ez most még csak a kupa, itt más a kényszer, mint a bajnokságban. Az idegenbeli második meccs tényétől egyszerűen nem szabad függetleníteni magunkat, ebben a sorozatban, ilyen ellenfél ellen az már rég rossz, ha “maradt még esélyünk a visszavágóra”.
Tényleg nem tudjuk. Jó lenne nyerni, és akkor az is beleférne, ha egyáltalán nem fociznánk hozzá egy percet sem.
