Ezennel teszek egy ünnepélyes fogadalmat – többet nem optimistáskodok. Ha nagy ritkán elkap a pozitív hév, rendre ez történik. Persze ha félretesszük a magyaros, mindig átesünk a ló túlsó oldalára-értékítéletet, józan fejjel inkább azt írhatjuk a tegnapról: csak érvényesült a papírforma, bármennyire is utáljuk ezt leírni. Ráadásul Rossi értékelése (“az első fél órában partnerek voltunk“) nem is a szokásos magyaredzős maszatolás, tényleg igaza van. Csak míg nálunk a laza Lanza elszórakozta, Diaby pedig szintúgy rontotta a helyzeteit, addig odaát az igényesebb futballkultúrákból ideszakadt minőségibb arcok lába nem remegett meg, ha sarkot kilőni/pókhálózni/kapust átemelni kellett nekik. Ez van, ennyivel jobbak – ettől még ha teljes a keretünk, és jön a kért 120%, akármi is lehetett volna. Csak most nem lett.
Értékeljünk hát, ahogy szoktunk volt:
Kapu
A beharangban kapusposzton helyeztem magunk egyedül a Vidi elé, és többé-kevésbé igazolódott is ebbéli feltevésem: ha nincs Szabi, most 0:7 oda. Ennek ellenére nem tudom 100%-ban dícsérni portásunkat, mert volt több beragadása (régi hibája ez), illetve bizonytalan megtorpanás-labdába avatkozás, sőt, az első gólnál talán kicsit kinn állt, de ez csak erősen talán. Viszont ismét láttunk több Kemenes-bravúrt, ez kell, ezért imádjuk Szabit, és ha még osztályoznánk, akkor most ezért kapna csak 6-ost és nem 8-ast, mert annyira imádjuk, hogy extra szigorúak vagyunk vele. Az ő klasszis, és nem “csak” jó teljesítményére égető szüksége van ennek a keretnek.
Védelem
Na igen, a vészposzt ezekben a hetekben, különösen most, a Vidi ellen. Ignja, Baráth, Tandia mínusz. Ahogy azt vártuk, Pasraciu ment be Lovresz mellé középre, a vész-jobbhátvéd a Király lett, másik oldalon Alcibide próbált muzsikálni. Az összkép gyengusz. Normál védőteljesítményt itt csak Lovricstól láttunk – úgy 10 percig, a 60. és 70. minuták között. A Vidi ellen ez kevés. Pascariu láthatatlan embert játszott, híven bizonyítva, hogy Bjelka és Kosztolányi kartárs méltó utódja lesz az értelmetlen hátvédigazolásaink sorában. Lovrics a végére nőtt bele a botis-i szerepkörbe, addig lassúsága bántóan kiütközött és ez máskor jó megoldásait is elbizonytalanította. A csöppnyi Király nagyot harcolt, de fizikailag kevés volt a Vidi támadósora vagy néha felfutó Hector Sácheze ellenében, de ez nem az ő hibája… (hogy kié, azt most hagyjuk). Alcibiade pedig megválaszolta, hogy mit keres egy Juve-hátvéd nálunk, a Bohócligában (labdaeladások, súlytalanság, hőzöngés), azt viszont nem, hogy Vidó vagy az ősz végén, új sérüléséig Novák miért volt mellőzve. Nehéz hetek várnak ránk e szekcióban, Pakson legalább Ignja visszatér, de félős, hogy csak a szezon végére áll össze majd a defenzív alakzatunk (amikor a visszatérők ismét belendülnek). Remek receptet látunk arra, hogy egy borotvaélen táncoló szezont hogy lehet tönkrevágni egy csapatrész megzuhantatásával.
Középpálya
Szokásos lett a kép, az ősszel leggyengébb csapatrészünk (nincs normális szűrés-labdaszerzés, karizmatikus irányítójáték) most is “hozta a formát”. Pedig nem így indult! A meccs elején , az első fél órában Hidi határozottan tetszett, kemény volt, acsarkodott, és labdái is ültek, vagy majdnem ültek. Gege az ütemtelen indítások mellett kent vállalható megoldásokat is. Aztán ahogy ők megfáradtak a bekapott Vidi gólok eredményezte csapat-apátiába olvadva, úgy szűnt meg a középpályánk is. Zsivány légüres térben szenvedett, lassan felejtős a skac, tavaly szeptember óta nincs értékelhető meccse, a Diarrától megszokott ballasztjáték üresebb fokozatát hozta tegnap. Jó gyerek, hajt, oké, de ha nem találkozik a labdával, ez kevés. Még ebben a középpályás sorban is – vagy csak itt igazán! Vécsei egyedül még kevés az üdvösséghez, ha nincs partnere, pl. egy jó formában játszó és nem alibiző Ivancsics vagy bepörgő Nagy Gergő – akkor meglódulásainak mindig elakadás a vége… ma a nagy labdák sem jöttek tőle. Tartunk tőle, hogy a szezon eleji erőltetett menetben méginkább kiütközik majd a középpályánk eme több sebből vérző jellege, ugyanakkor ha szurkolóinknak lesz türelme kivárni, úgy a 24. forduló környékétől már egész szép megoldásokra és eredményesebb játékra is számíthatunk. Persze a legjobb az lenne, ha legalább dacból a Fradi, MTK, Loki elleni rangadókon is kijönne egy velőtrázó üvöltés a kispesti oroszlánból, de kedvenc ragadozónk egyelőre kissé el van anyátlandova, mint a Givova mezbe öltöztetett Leo a pálya szélén. (akinek nem tudom, feltűnt-e nektek, de tisztára Torghelle Sanyi feje van. Nincsenek véletlenek).
Csatársor
Házigólkirályunk maródi, Faggyas lelépett, mit hoz a tavasz? – töprenghettünk, aztán 30 percig egy frappáns válasz jött a tar mistertől, ugyanis Diaby és Lanza kettőse majdhogynem az idény eddigi legbíztatóbb csatárjátékát hozta elöl! Diaby a labdát legjobban megtartani-megjátszani képes csatárunk, ez tény, és Lanza is képes hasonló finomságokra, egymást is jól játszották meg, és Gege vagy Hidi labdáival is meglepően jó dolgokat műveltek – a helyzetbe kerülésekig. Utána valahogy besült a tudomány, ennek ellenére én max Lanzára voltam kissé dühös flegmasága miatt, Diaby helyzetrontásakor nem értettem a mellettem “gyapotszedő”-zőket, amikor a derék Souleymane addig a kezdőtizenegy egyik legjobbja volt. De mivel hangulatjátékossági mivoltban ő is verdesi Lanza szintjét, látványosan besült a Vidi elhúzása után, így cseréje is fájóan jogos volt. A második játékrészbe, e szekcióba érkező friss arcok közül Martinez barátunk volt az egyetlen pozitív meglepetés, aki a felkészülésik fékezett habzású tejesítménye után most több jó labdaszerzéssel és elfutással vétette észre magát. Kár, hogy a tudomány itt is megállt a kapura lövéseknél, melyek kb Fekete Pákó tetszőleges kereskedelmi tv-vetélkedős, szappanhabos pályán bemutatott önalázó csúszkálásainak minőségével vetekedtek. Vernes Ricsi nagy favoritom volt a tavaszra, nálam kezdene – de nem a tegnapi, gyenge, ötlettelen és enervált teljesítménye alapján. Olyan volt, mint akinek egy 20 éves NB1-es pályafutás végén elment a kedve mindentől -pedig az a 20 év még csak most kezdődne! Reméljük összekapja magát és a 2012 ősz végi harcos és gólerős Ricsit látjuk hamarost viszont a gyepen. Csámikánk a végére lesérülő és a permanens reklamálások miatt állkapocs-görcsöt kapó Lanzát váltotta, bemutatott egy elfutást és egy Sunnyboy-díjas labdábaérést, jajj, Csamikánk is a régi, pedig már bíztunk benne, hogy a kameruni válogatotti lét felpörgeti. Eddig még nem.
Kispad
Rossi maestróról vegyes a kép bennem – mint tavaly július óta folyamatosan. A felállás és az elképzelés (futásra és rakkolásra kényszeríteni a Vidit, hogy ne jöjjön ki – vagy legalábbis nem túl hamar- a keretek közti különbség), jó volt és fél óráig működött is a dolog, aztán a védelmi megingásaink és Kovács ihletett formája mindezt szétcincálták. Viszont a védelem. Oké, kényszerpálya – de ezt 3 hónapja tudjuk. 3 hónapja tiszta, hogy Ignja, Boti és Tandi mínusz, akkor a mostani felállást miért nem próbálgattuk többször a felkészülésiken? A tegnapi védelem először játszott e felállásban, és reméljük, utoljára. Pascariu és Alcibiade súlytalanok, King papíron (se) jó ötlet hátra, de a valóság kijózanító volt. Tetszett viszont a dupla támadócsere a minden mindegy alapon a szünetben, és tetszett, hogy a csapat, ha robotpilótán is, de ment előre a végéig. És tetszett a sajtótáj is, ahol a Vidi visszafogott és szimpatikus portugálja mellett ezúttal Rossi sem a sértődött, hanem a reális verziót tolta és higgadtan értékelt. Remélem, a következő hetekben már a taktikája megválasztásáért és megvalósításáért is csak dicsérni tudom.
* * *
Ez volt a tavaszi nyitány. A második félidő végére, átfagyva és elkedvetlenedve a nagy tavaszi focireneszánszom, amiről szombaton ömlengtem, már ki is égett belőlem, de azért ez persze csak a következő fordulóig tart. Gyakorló bohócligerként ismerem magam jól… nincs itt meglepetés. De ez nem is baj, végül is mire való a szenvedély, nem igaz?
Fotó: 1909foto.hu (Babar, Lovi).