Érdekes egy személyiség a szurkolóé. Sokszor jutottunk már e konklúzióra, tudom, de az a nagy igazság, hogy még sokszor fogunk erre jutni. Idény előtt szurkolótáborunk egy része bízott a tavalyi tavasz remake-jében, míg mások, így én is, egy nyögvenyelősebb félszezont sem tartottak elképzelhetetlennek. Erre nehezen, de verjük az Újpestet, majd gálázunk a személyiségzavaros Valami Akadémia ideiglenes otthonában, és már min fantáziál a jó RW? Hogy a kövesdi meccs végéig abba se kéne hagyni a pontgyűjtést. Pedig ez nem olyan egyszerű feladat.
Vagy az 1909.hu-n, vagy a fácsén olvastam, hogy két kiesőjelölt zöld-fehér klub elleni hazai meccsek jönnek, legyünk kinn minél többen, ne csak a nagy pesti riválisok ellen teljen meg a lelátó. A felhívás második felével abszolút mértékben egyetértek, az elsőt pedig megértem, hisz úgy nem lehet bevonzani közönséget, hogy “bocs, gyerekek, nem lesz könnyű meccs egyik sem, magunkat ismerve még negatív meglepetésbe is belefuthatunk, de azért gyertek”. Kell hát a biztatás, a finom szurkolói kajánsággal a kiesőjelölti létre utalás, ami a Kaposvárra igaz is (bár pl. örök pesszimiska Faterom ellenük is bejósolja majd a hazai vereségünket, ami szerintem is minden határon túlmegy, de hát az Öreg ezt már félig meddig babonából teszi, így megkapja a felmentést), viszont a Paks, álljon bármilyen lenn is a táblázaton, a kerete nem erre predesztinálja, hanem a meccseink megnehezítésére. Már úgy beszélek, mint Rossi, én kérek elnézést – de valahol ez tényleg tök igaz. Egy Barta, egy Simon bármikor tud villanni, Délczeg elvileg csak a szögizászló fele, de magunkat ismerve most persze majd nyom egy tipikus helyzetkihasználást, egyedül most az egész idényben, és akkor még ott van a visszereslábúak kasztjából Vayer, vagy a rendre csak ellenünk betaláló Kiss Tamás, szóval sok aknát hoznak magukkal a paksiak a zöld-fehér csapatbuszban, melyeket oly nagy műgonddal kívánnak lefektetni Kemenes kapuja körül, mint anno a 40. szovjet hadsereg utászai Kabul, Jalalabad és a Pandsher-völgy térségében, 10 éves afgán kalandjuk során. Az pedig bizony sok kellemetlenséget okozott szerencsétlen helyieknek.
Felállásilag ismét csak tippelésre hagyatkozhatunk. Hidi állítólag visszatérhet sérüléséből, Alci eltiltása lejárt, Lupoli meg elvileg fizikailag-papírügyileg is harcra kész. Hogy ez mit változtathat a múlt heti kezdőn, lehet tippelni, mi úgy érezzük, Patya visszakerül középre, így Diarrától érzékeny búcsút veszünk a kezdőből, Alcit nagyon kultiválja a Mister, így visszatérhet a balszélre, ami Boti padozását jelentheti (amit nagyon sajnálnék), esetleg középre behúzását és Ivan kihagyását, hisz ne feledjük, Fehérvárott többször is kidagadó halántékerekkel szidta a horvát centerback-et Rossi. Lupo pedig érzésem szerint jó Rossi-s hagyományok szerint csereként jön majd a második félidő első traktusában az addigra megfáradó Job helyére, mint az anno csereként beszoktatott Martinez, hogy aztán később legyen sztenderd kezdője a vörös-fekete támadósornak..
A többiek helye stabil: Szabi tovább hozhatja bravúrjait és néha hajmeresztő nyugalmát a legveszélyesebb paksi lövésekkor is, Ignja majd tanári lesz, a csöppnyi Uralkodó pedig gyors, Báló folytathatná idei gólsorozatát, Zsivány pedig a szürkülés mellett mutathatna mást is, Zoli bá a múltkori léc és két gólpassz után hátha bever egy lecsorgót, Daud pedig egy jó-egy tré meccs szabásmintája szerint holnap egy dugóval vagy értékesített tizivel kedveskedik nekünk.
Ez mind nagyon szép, csak még egyszer mondom, ne feledjük, a Paks is ott lesz a pályán, és ha egy pillanatig is elhisszük, hogy nekünk már csak diadalmenetben kell behúzni a 3 pontot Csertői várhatóan pokróc durvaságú rugdosódó csapata ellen, nagy bajban lehetünk, ahogy arra már a tar kispadmágus is rávilágított többször. Úgyhogy én most azzal is kiegyeznék, ha hétfőn nyugodtan gurigázva végigunalmaskodnánk egy 90 percet, majd a 88. minutában egy Éger kezezés után Daud beverné a 3 pontos tizit. Majd a Kaposvár ellen jöhet a szép játék. Nem mintha az olyan könnyű lenne, de arról majd pénteken pesszimistáskodok.