Mastodon

…csak a szokásos Paks elleni nyögvenyelés

3318643Ennyi. Egy tré nap tré zárása. Utolsó pillanatban beeső feladat a munkahelyen, alig kiérés a Bozsikba, ráadásul bejön az, amitől tartunk – valami ehhez hasonló jellegű eseménysor zúzhatta meg Bob Geldofot is, amikor megírta egyetlen slágerét valamikor a ’70-esek végén. Nagy gond persze nincs, jobb az iksz a semminél, és majd a Kapos ellen folytatjuk. Most csupán egy gyorsposzt következik, mert még melóznom is kell ma este, hogy még jobban megkoronázzuk e csodás hétfőt.

Igazából belül győzelmet vártam, ez nem tudom mennyire jött át a kamu-pesszi beharangomból, de tényleg így volt. Vagy nem is jó ige a vártam, inkább vágytam-ot kéne írnom. Egy szó mint száz, egészen ma késő délutánig egy kellemes hétfő estét vizionáltam magamnak, megjavuló időjárással (bejött), hangulatos meccstársasággal (bejött), kiszenvedett (bejött) három ponttal (nem jött be). Rövid impressziók következnek a meccsről:

  • Rossi sajttájos összegzése ezúttal is nagyon ült, többet én se tudok mondani. Bealudtunk az elején, a második félidőre felébredve, 3 nagy ziccerünkkel eldönthettük volna a meccset, de összességében jogos a döntetlen, a somogyiak ellen nem kezdhetünk így, mert ugyanígy járunk akkor. Ennyi, tényleg, mit lehet ehhez hozzáfűzni? Rossi knows.
  • Most ez a szokásos “erős ellen villogunk, gyenge ellen szenvedünk” show volt? Nem teljesen. Amitől féltem, hogy a Paks majd védekezik, mi pedig meddően nyomunk, aztán jön a nézhetetlen Honvéd, az nem egészen valósult meg, Atomerősék Csertőitől számomra meglepő módon agresszív letámadással kezdtek, mi meg beálltunk hátra. Eddig jó. Csakhogy a kontrák meg elmaradtak részünkről, és miután a Paks befulladt, a Somme folyónál lenyomott több hónapos 1916-os állóháborús fikcsi futball-beli leképeződése következett. Nem irigylem azokat, akik ezt TV-n követték végig. Kint legalább Hantáéknak ott volt a tudatmódosító bőcsi szintetikus keverék, nekem meg a társaság és a röhögés. Szóval nem a szokott besülésünk volt ez, inkább a kreatív ember-hiány, ezért volt az, hogy túl “soft”-an kezdünk (copyright by Rossi), de ezt én inkább koncepciótlanságban véltem felfedezni, mintsem sima bealvásban. Mondjuk a végeredményt tekintve a két dolog sajnos egykutya.
  • Örömteli teljesítmények akadtak, és ennek azért tudtunk örülni a korzókorlátnál. Hidi az egész szezonos hasznosan szürke húzóemberségét hozta, egyszerűen megkerülhetetlen pontja ő ma már a felállásunknak, és most is hozta a stabilitást a középpályánkon. Holtversenyben ő lett a meccs embere nálunk, Zoli bával, aki szép fokozatosan javul elöl, az UTE elleni tétova teljesítményt a Névrablók elleni kapufa és gólpasszok követték, ma meg egyre jobban kezdett kirajzolódni, mit is akar vele Rossi, illetve persze azt eddig is tudtuk, hogy elméletben mit akar, de mindez most valóságos jelenetekben is manifesztálódott, megtartott labdák, alig észrevehető de jó asszisztok kicsiben, szóval jó lesz az Öreg. Lanza is anno 6 meccs alatt lendült be, akkor Bóna bátyónak is adhatunk legalább ennyit bizalmilag.
  • A többiek szinte szóról szóra lehozták a jóslataink: Daud olyan biztosan rúg tizit, mint Danilo, de iszonyat nagyokat tud alibizni is percekig. Job a leghasznosabb légiósaink egyike, azzal együtt, hogy évek múlva egy megmozdulását sem tudjuk majd felidézni jó eséllyel. Ignja továbbra is stabilitást hoz. Bálint valahogy még mindig nem az igazi mezőnyben tavasszal, de még ebben a formájában is zseniálmegmozdulásokra képes. Zsivány pedig továbbra is haloványabb, mint Zsolnai Robi szemöldöke, és még így is benne van meccsenként egy gól (sajna ez ma a 30. perc környékén benne is maradt).
  • Jó volt, hogy volt hangulat a meccsen. Pörgött a Kanyar, néha felnőtt hozzájuk a korzó egy-egy zuga, szóval végre egy érdektelen ellenfél ellen is vállalható körítést élhettünk meg, nem egy 300 néző előtti, visszhangzó esti Bozsikot láthattunk.
  • A bíró teljesítménye erősen véleményes volt, de a komolyabb értékítéletig megvárnám a videót, ha lesz. Hallottunk olyan véleményt a környékünkről, hogy mindkettő tizi volt, hogy egyik sem, hogy az övék nem, a miénk igen, és fordítva, szóval szórnak a drukkeri értékítéletek rendesen. Mondjuk a lapjárása az olyan, hogy is mondjam finoman, szóval szeszélyesre sikeredett Németh sporinak, így nem csak testalkata miatt érdemli ki a buflák jelzőt, de további szidásától eltekintenék, ha a Proszi fejes bemegy, már nem is emlékeznénk a derék sípmester nevére.
  • Ez lenne az átlagos Paks-meccs itthon? A metrón kifele utazva ma este Kispestre bevillant, hogy a Zsolnais-Genis hazai győzelem és a 2011 tavaszi KisKarló-verés mellett bizony az egy szem 2:3-mon kívül csak döntetlenek sorjáznak memoárjainkban a Paks elleni hazaiakról (2009 tavasz, 2009 ősz, 2012 ősz). A Hanta-i számmisztikákba süllyedve a tömött földalatti viszonylaton el is bizonytalanodtam: hát akkor ma is egy döntetlen vár ránk? És lőn. Igazi, szenvelgős, nyögvenyelős, koncepciószegény, fordulópontokból rosszabbul kijövős Kispest-Paks. Ami persze nem teljesen igaz, hisz a második félidő elejére egész szépen felálltunk, és az egyenlítés után miénk volt a lélektani plusz, szóval nem minden fordulópont volt itt necces azért, de… nem, ennyi, befejezem. Erről most ennyit tudok mondani. Még sok is.

Még jó, hogy a cukorgyáriakat jellemzően inkább verjük itthon. Úgyhogy szombatra számmisztikailag ezt kérnénk, semmi mást. Erre a hétre letudtuk a szenvelgést, most már jöjjön valami csecse élmény.

Ezt a hétfőt meg felejtsük el, és a körülményekhez képest örüljünk az iksznek. Én meg megint sokat írtam, takarodjak már dolgozni….

Címkép: uncoolghoul.wordpress.com