A cím persze már bőven a hazaút, ahogy a megidézett kishölgy is úgy volt 17, ahogy Job 42.
Mellékesen a tárkányi túra nem másról szólt, mint a Cordella-féle koncepció végleges és egyben totális elvetéséről. De tényleg, mert ilyen nincs, nem szabad, hogy vanjon, hogy egyáltalán bárki képzetében megtörténjen.
A kussolásnak vége kell legyen! Ahogy sok minden másnak is.
Egy széthullott, edző nélküli, erősségeit vesztett Felsőtárkány ellen kilenc légióssal álltunk ki. Még egyszer mondom, egy harmadosztályú csapat ellen, a Magyar Kupában. Érthetetlen. (Igen, tudom, többen különböző válogatottaknál voltak.)
Gyanítjuk mi lehet a háttérben, de bizonyíték semmire sincs, így csak gondolkodni tudunk a dolgokon. (Figyelem, nem hangulatkeltés következik, hanem egy tipp, ami részemről erős, de aztán persze lehet, egy szava sem igaz! De tényleg!)
Szóval egyvalaki mozgat majdnem mindent Kispesten. (Játsszuk egy ilyen tuggyukiset, oké?) Ebben eddig semmi újdonság nincs, ellenben azt még nem írtuk le soha, hogy a kezdőbe csak úgy lehet bekerülni, ha például – teszem azt – a nemzetközi igazgató rábólint. Magyarán valami ilyesmi: hozni nyakra-főre új játékosokat, szerezni melléjük egy bábot edzőnek, majd berakatni mindenkit a csapatba, vagy legalább a padra, és a végén lehúzni a fizetésükből a százalékot. Mást nem tudok hirtelen elképzelni magyarázatnak a jelenlegi helyzetre.
Mi indokolja, hogy a szerencsétlen Mancini egy teljes idényt padozzon végig, kivéve, ha Simon Mikinek hívják az edzőt? Mi indokolja Portilla szerződtetését? Mi indokolja, hogy Job úgy játszik támadót, hogy nemhogy gólt nem lő, még gólpasszt sem adott kispesti pályafutása egy éve alatt? Mi indokol még nagyon sok nevet?
Kicsit elmerülve a közösségi hálózatok rejtelmeiben, a nyilvánosan hagyott profilokra kihelyezett képekből elég könnyű levonni azt a következtetést, hogy aki jól (vagy pillanatnyi érdekei? szerint) haverkodik, az legalább a padon helyet fog kapni. Elég csak megnézni a különböző Instagram, Facebook és Twitter profilokat, valamint az azokon közösen szereplők hálózatát.
Vagyis ha aláírsz (mekkora eufemizmus) és leadod a sápot, akkor kapsz a tortából, ha pedig nem, akkor vár rád a vidéki kölcsönadás. Ennyire egyszerű.
Az miért van, hogy a csereként beálló Prossert – aki semmivel sem volt rosszabb az amúgy is tempótlan, fogalmatlan társainál – lekapják 50 perc játék után? Hogy lehet, hogy a nemzetközi igazgatónk a második félidőt a kispadunk mellett tölti?
Minek van így akadémia? Milyen lehet a saját nevelésű játékosok mentális állapota, hogy ha azt látják, van rajtuk kívül egy másik csoport, akik erősebbek a klubházon belül, akik napi érdekeket követnek (mert valljuk be, a Honvéd eredményességére nagy ívben szarnak), és akikkel ha nem vagy jóban, akkor nem játszol? Lehúzol 4-5 évet egy bentlakásos intézményben, és amikor odakerülnél, hogy végre te lehetsz a Kispest valahányas számú játékosa, akkor hirtelen kiugrik egy kocsiból valami sokadrangú légiós, felhúzza a mezedet, te pedig lilában, kék-sárgában meg ki tudja milyen színekben folytatod – kölcsönben.
Mi értelme van ennek? Miért nem tesszük szóvá?
Szóvá tettük. Tegnap Tárkányban, amikor már legalább 70 perce csak szenvedtünk a pályán, ha nem is sűrűn, de elvétve azért felhangzott a cordellázás. És mi lett ennek a következménye? Egy edzői nyilatkozat a klubhonlapon. Annyira arcpirító, hogy szó szerint beidézem ide:
Csupán az eredménnyel vagyok elégedett. Túljutottunk ezen a fordulón, és ez volt számunkra a legfontosabb. Az, hogy a mérkőzésen mi volt jó és mi volt rossz az csak rám és a csapatra tartozik. Elemezzük majd a látottakat és kijavítjuk a hibákat.
Mármint, hogy kire? Csak az edzőre és a csapatra? Akkor kérdem én, mi a tosznak van futball, amit nézők előtt játszanak? Mondjuk ki, hogy az egész egy üzleti vállalkozás tisztán, és a néző csak sokadlagos, de ezt így ne. Amíg senki sem mondja ki, addig a néző az első, semmi más! (per definitonem. uff!)
És még egy: részemről kurvára nem a négerek, olaszok, albánok, szerbek vagy úgy bárkik ellen vagyok, hanem az ésszerűtlen pazarlás, a szurkolótaszító jelenségek ellen. Igen, reklamálom, hogy kilenc légiós szerepelt a kupameccsen, de figyeljük meg, nem a darabszám a fő probléma, hanem a kiválasztás elvei. Hogy csak egyféle kiválasztás létezik: egy ember akarata.
Ez így nagyon gáz.
De a túráról is kicsit, mert ha más nem, az legalább szórakoztató volt.
Például mert olyan elég ritkán van, hogy 15 kispesti egyszerre jelenjen meg a nyuggerfellegvárak egyikében, a bogácsi strandfürdő termálmedencéjében brüggölni (áztatni magát). Ezt például elég könnyen lehet programnak nevezni, ami miatt különösen jó ötletnek tűnik az MLSZ-től, hogy az NB I-es csapatok már a kupa első körétől szerepelnek, vagyis van esély valahova menni, ami nem a klasszikus stadionok egyike.
Az pedig külön jó, hogy a túra alaptematikája (fürdőzés, miegymás) már egy jó ideje kőbe lett vésve, még a Futball Házban megejtett bográcsozás alkalmával.
További kellemes jelenség a tárkányi stadion, aminek valami piramidálisan szép a környezete. Dombok és dombok mindenfelé, maga a futballpálya is egy domboldalba lett beleegyenesítve, vagyis bármerre néztél olyan tájakat láttál, amire azt szokta mondani az egyszeri városi ember, hogy szép.
Meg volt olyan is, hogy lementünk vagy százan. Egy kocsma, előtte, körülötte mindenki mindenkivel, egy lelátó, látvánnyal, szurkolással. Ha nem rendeztek volna az orrunk előtt egy szörnyűséges kupameccset (amit amúgy Hidi góljával behúztunk 1-0-ra), akkor a 90 perc még gyorsabban eltelt volna, pedig így sem panaszkodhatunk.
Állítom, egy ilyen hangulatú, helyszínű, koregráfiájú meccs hamarabb véget ér, mint otthon egy sziporkázós 6-0 mondjuk a Fradi ellen. Sokkal emberközelibb az egész. Itt is volt rendező, itt is voltak rendőrök, de tényleg csak jelzésértékkel, mert az még nem bűn, ha valaki részeg, vagy csúnyán beszél netán, mert közben látható volt, magát moderálja a közeg, szó sem lehet semmiféle balhéról. Komolyan. Ez van, ha felnőtt embereket békében hagynak szórakozni.
Legfeljebb berúgnak, jajj.
(Közben Gumót valahol elhagytuk. Valaki látni vélte ugyan Tárkányban, de a többség igazából csak a Szépasszonyvölgyből emlékezett rá, viszont a kabátja, az iratai és a telefonja valahogy mégis eljutott a pálya melletti kocsmáig. Reméljük azóta előkerült.)
És ilyenkor a hazaút sem annyira sürgős. Meg lehet állni akár a Kál névre hallgató településen is vacsorázni. Sőt, akár fel is lehet szedni Alexandrát, az arrafelé lófráló kishölgyet is társaságnak. Meg beszélgetni vele, bár a kommunikáció, mint olyan, fogalmilag nem fedhette a valóságot, mert a szóban forgó kishölgy úgy általánosságban nem igazán értette a mondandók lényegét. Ellenben voltak mellei.
Ilyen ez.
Túrázni jó, programot szervezni magunknak jó, meccsen lenni jó, nem értem miért társul ehhez minden irányból egy visszafoghatatlan kényszer, hogy basztatva legyen a szurkoló. Tényleg nem értem.
update: Közben Hemibá is írt a tegnapi meccsről blogjában, ebből is kiragadnák egy részt:
A mérkőzés nagy részében, különösen a második félidőben lelketlen, pontatlan játékot láttam unatkozó játékosoktól. A mérkőzés képe sem Pietro Vierchowod vezetőedzőnek, sem nekem nem tetszett. Mindketten úgy gondoljuk, hogy a játékosoknak, különösen a légiósoknak, minden tőlük telhetőt meg kell tenni a csapat győzelméért, és kemény, hathatós figyelmeztetésben kell részesíteni azokat, akik összetévesztik a játékteret egy üdülőteleppel. Őszintén szólva tegnapi tapasztalatom szokatlan volt, mert eddig a mérkőzéseken úgy éreztem, hogy mindenki a legjobb tudása szerint játszott. Remélem, a tegnapi csak egy egyszeri jelenség volt.
Hoppáka! Az Öregnek is feltűnt az, ami teljesen nyilvánvaló volt. Kíváncsi vagyok, hasonló következtetést von-e le a dolgokból, mint a hőbörgő többség?
Ja, és a szurkolókról egy szót sem ír, pedig volt, hogy kapott ő is rendesen, de hát mit tegyünk, sokaknak csak ennyi maradt a jelenlegi kilátástalanságban.
fotó: magyesz (egyelőre más képek még nincsenek, de majd)
update2: további képek