fontos, mert a Fradi, és a Fradi mindig fontos – hogy egy ilyen saját farkába harapó, ámbár elég gyengus mondattal indítsak. Például a Fradi annyira fontos, hogy még a tévé is adja, és hogy az biztosítható legyen, átkerült szombatról vasárnapra! (Jó, ez hahaha, mert a Fradit mindig adja a tévé, szóval tuti nem az általunk hozzáadott értéknek, vagyis a rangadóságnak szól a dolog.)
Több dolog is van, viszont egy súlyos nincs, mégpedig Kamber. Gyuri nem szarozott Újpesten, amikor saját testével kellett védenie kapunkat a gólhelyzettől, csak az a kár, hogy egyszer ezt egy lila testtel összeborulva tette, aminek sárga lett a következménye. Mivel korábban már volt négy, az ötödik egy meccs kihagyást jelent, vagyis megint egy új védőötöst:
Botka, Bobál, Lovric, Baráth, Szilágyi
a tippem, és bevallom férfiasan, a páni félelem kerülget emiatt.
Szerdán Botkának szinte csak előrejátéka volt, Bobál nem játszott, Lovric lassú volt és körülményes (középen nem lesz egyszerű vele!), Baráth lehozta az idényenkénti néhány gyenge meccsének egyikét, Szilágyi pedig teljesen súlytalannak bizonyult – igaz, utóbbi kettőt nem is nagyon vonták be a többiek a játékba.
Szóval nekem ez az ötös nagyon fájóan veszélyesnek tűnik, és így szinte mázli, hogy Ramírez eltiltott, tehát nem kell ráállítani a gyors négert, hogy lekapjuk a pályáról, ahogy tette azt legutóbb Rossi maxiKinggel.
Lovricnak kell tehát dirigálnia egy ötfős védelmet, három belsővédővel, és nyugalmat hoznia, valamint kapcsolatot teremtenie a valószínűleg
Hidi, Vaszke, Nagy Geri
összetételű középpályával, mert a Fradi ellen már nem bevállalható, hogy ne két szűrőfélével kezdjünk. Ha a széleket sikerül rendesen lezárni, ha középen levesszük Gerát és Leandrót(!!!) a pályáról, akkor lehet esélyünk, mert mind Epppel, mind Gyula meg tudja húzni a szükséges váratlant, viszont ehhez kell, hogy nulla hiba legyen a csapatvédekezésben, és meglegyen az a szerencsés kontra, ami kell a gólhoz.
Ezért még azon se lepődnék meg, ha ma Vaszke helyett Gazdi kezdene, mert gyorsabb, tartósabb, és benne van egy szélre kijárós ösztön, amiből bármi lehet. A hátránya viszont az, hogy jóval tapasztalatlanabb, és ha olyan napja van, akkor nem nagyon mer vállalkozni, pedig neki most pont azt kéne. Minél többet a minél nehezebből, hogy átszakadjon az a kurva gát, amit látni rajta, hogy megvan, és ami miatt – te jó ég(!!!) – képesek vagyunk egyrészt átkozni egy 19 éves srácot, másrészt ajnározni, mert tudjuk, hogy sokkal, de sokkal több van benne. (Ha az újpesti adatokat nézzük, akkor édesmindegy melyikük kezd, de azok csak számok.)
A lényeg, hogy amennyire félek, annyira nem izgulok a Fradi miatt. És ez nem a szokásos hantaizmus, hogy a vessző előtt és után teljesen mást mondok, hanem tényleg így van. Egyrészt félek az összeállítás miatt, félek Lovresz miatt, félek attól, hogy megint nem sikerül a teljesen hibátlan játék, de nem izgulok, mert már bennmaradtunk, mert csak annyiban számít a helyezés, hogy jövőre az első hatnak kicsit jobb lesz a sorsolása, mert ebben a csapatban jóval több van, és ha nem kapják szét, akkor jöhet az újpesti módi: J.Ö.V.Ő.R.E, de akkor aztán tényleg.
Ilyen ez.
Nem lep meg, hogy a Fradi elutasította az akkreditációmat vasárnapra az elmúlt hetek posztjai után. (Ősszel mondjuk megadta. Mindegy.)
— Gazsó István (@cikoria) April 8, 2016
Ez pedig már a személyes rész. Igen, nem megyek ki a meccsre, és igen, azért mert nem kaptam sajtóakkreditációt.
Megkaptam elég sokaktól, hogy hagyjam már az egészet a picsába, és menjek a vendégbe, de nem, mert az elveimet fontosabbnak tartom, és bár megszegtem egyszer-kétszer – azért Felcsút szerintem elfogadható. Pont egy éve pattant el nálam valami (pontosan tudjuk, hogy mi, sőt mik), azóta idegenbe csak úgy vagyok hajlandó menni, ha az munkahely, vagyis sajtó. Egyszerűen felnőtt magyar állampolgárként, aki gyereket vállalhat (életért felelhet!), autót vezethet (mások életéért felelhet), stb, nem fogadhatom el, hogy:
- egy klub a szükségesnél jobban korlátozza a személyi szabadságomat (buszoztatás, időben megjelenés), és egy normál esetben három órás programból nettó hat órát csináljon;
- és teszi mindezt a rendőrség hozzájárulásával, mert miközben a mérkőzés nem kiemelt kockázatú, addig a kötelező buszokat a rendőrség biztosítja kötelezően – mintha a rendező klubtól kapná az utasításokat; (megjegyzés: még sohasem buszoztam, és nem is fogok.)
- hogy megkülönböztető jelzéssel ellátott és nem ellátott biztonsági szakemberek vigyáznak rám, megmentve engem a legnagyobb rám váró veszélytől: saját maguktól. Mert ugye az elmúlt sok-sok évben stadionban szinte kivétel nélkül mindig a biztonságis ütött először, ha tettlegességig fajult egy-egy szituáció, aminek a jelentős része még csak szituáció sem volt egészen addig, amíg a szakember meg nem érkezett. Szurkoló szurkolóval legfeljebb lebeszélt időpontban, esetleg mérkőzés után, kimondottan egymást keresve találkozhatott.
Az ilyen túlzások, sőt, túlkapások miatt tartom azt, hogy vendégbe ha csak lehet nem, mert nem*. Ha ehhez a szövetség asszisztál, ha ehhez a rendőrség és a hatalom asszisztál, akkor könnyű azt érezni, hogy semmibe vesznek engem, mint embert, ha szurkolóként szeretnék viselkedni, miközben az egy teljesen normális tudati- és létállapot a világon mindenhol.
*_és itt még felsorolhatnék kismillió okot a büféhelyzettől a vendégjegyek furán képzett árain át a kiszolgálás minőségééig, de inkább nem teszem, szerintem mindenki tudja miről beszélek.
A sajtó egy ilyen kiskapu nekem. Ilyenkor mégis ott lehet az ember a meccsen idegenben is, ilyenkor nincs annyi megkötés, ilyenkor egy munkahely szabályait kell betartani, és – valljuk be -, így öt és fél év, sokezer poszt és óra után talán már ez a blog is munkahelynek számít, ha szorosan vesszük.
Egyébként nem hibáztatom a Fradit, hogy most (először) nem adta meg akkredet. Egyrészt szíve-joga, másrészt való igaz, hogy ezen az oldalon az utóbbi időben elég sokszor előkerült a mar Fradi nem kevés visszássága, és nem mondom, hogy jó képet festettünk a vezetőikről, a klub működési elvéről. Mert ez is a blogműfaj része, és mert a hivatalos sajtó szarik megírni, hol szervilizmusból, hol puszta leköteleződésből (forintnak is nevezhetjük), hol meg azért, mert elég hülye ahhoz, hogy felfogja mi történik körülötte.
A független véleménynél kevés dolgot rühell jobban Magyarországon az, aki véletlenül egy kis hatalomhoz jut bárhol úgy, hogy nem megdolgozott érte, hanem az járt neki. → Ez ugyebár a blogműfaj, és az egész véleményújságírás (ilyen ma szinte nem létezik itthon) halála, el nem ismertségének eredője.
Ettől függetlenül mindenkit buzdítok arra, hogy menjen ki az Üllőire, mert iszonyat jó idegenben lenni, iszonyat jó megmutatni magunkat, hogy vagyunk és hangosak vagyunk, és mi még képviselünk valamit a régi, klasszikus értékekből. Az elvek embere című marhaságot meg majd képviselem helyettetek, mint egy törpepárt a parlamentben. (Mondjuk egy olyan, akivel azért a tömeg jórésze simán egyetért, de megválasztani sosem fogja. Szóval ne Fodor Gáborra, vagy a kádéenpére tessenek gondolni, hanem valami rendes, koherens és életszerű gondolatvilágra: például rám, esetleg, rájam.)
Marad tehát mára a kettőkor kezdődő kisHonvéd-Monor a Bozsikban, majd egy-két sör a Kökinél gyülekező szurkolókkal, hogy utána – remélem a fradista Ádi barátommal – valahol egy tévé előtt dumáljuk végig a meccset. Tartom, stadionban a legjobb, akár egyedül is, de ha már tévé, akkor azt mindenképp közösségben legyen, és a közösségek egyik fontos gyülekezőhelyén: a kocsmában.
Ja, és ez (↓↓↓) megvolt?
Videoton-Vasas @ Felcsút
MTK-Diósgyőr @ Dunaújváros
Haladás-Békéscsaba @ Sopron
NB I., 27. forduló— Gazsó István (@cikoria) April 10, 2016
hatból három. Elég jó.
