Mastodon Mastodon

mindenkinek boldogan jelentem, mintha elmúlt volna a kéz- és általában az egész testremegésem

két napba telt

május kettő, mindjárt tíz óra, reggel még bőven éreztem valamit a gyomromban (itt jöhetne egy wécés rész, de nem jön), tegnap este még remegett a kezem, le kellett mennem kétszer is nyugtató sétára, mert kétszer éltem át újra az utolsó perceket

komolyan, ilyen miért van? tényleg az egészségemre megy ez a bajnokság?

ott álltunk a korlátnál a kilencvennyolcadik percben, és bár örülni kellett volna, becsatlakozni a nagy ugrálásba, ölelkezni, artikulálatlanul üvölteni, de nem ment. csak kapaszkodtam, kicsit előre hajolva, néztem a pálya felé a messzébe, aztán inkább az előttem lévő székekre, hogy a távolság ne szédítsen. balra-, majd jobbrafordítottam a fejem, és azt látom, kollégák tucatjai tesznek ugyanígy. néhány méterre tőlem kiesik egy fél korsó sör valaki kezéből.

próbálom feloldani a pillanatot. rákezdek a mantrámra, hogy mégötmeccs, de nem, már csak négy, szóval legyen mégnégymeccs. kiírnám twitterre, nincs erő a kezemben, inkább zsebrevágom a telefont, de aztán valahogy mégis kikerül később, nem tudom mikor.

a kapu felé sétálva egymásra nézünk, ez corleone. a guriga a törzshely, de ma nem fog menni, ma emberek kellenek, akik ugyanúgy megnyomorodtak, ugyanúgy lábon hordtak ki egy infarktust, ugyanúgy és ugyanannyit őszültek.

egy esztékás váróterem fogad. mindenki vigyorog, mindenki boldog, közben mindenki hazudik. a testbeszéd elárulja, hogy hiába az alkohol, hiába próbáljuk takargatni, teljesen kész vagyunk.

#mégnégymeccs, nem tudom hogy fogom kibírni. de ezt most ki kell bírni.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

“mindenkinek boldogan jelentem, mintha elmúlt volna a kéz- és általában az egész testremegésem” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Visszajelzés: mindenkinek boldogan jelentem, mintha elmúlt volna a kéz- és általában az egész testremegésem | Zongoracipelő

  2. Érdekes, rám picit később jött ez a „fura” jelenség. Én a helyszínen még tudtam üvölteni és tombolni, mikor hazaértem akkor kezdett el kalapálni a szivem erőteljesen… 1-2 kép pedig fantasztikusan érzelemdúsra sikeredett

  3. az itteni tabellán másodikat vagyunk. kéretik javítani ;)

  4. konstans mosolyt tol az arcomra, ha eszembe jut a jelenet, amikor Lanza forgolódik és keresi a mezét…

  5. A 95. percben szerzett gól maga volt a csoda. Óriási indulatok szabadultak fel bennem, fantasztikus volt megélni a Csapat utolsó pillanatokig való küzdését. Történhet bármi, ez a Csapat a szememben már bajnok!!!
    Egyébként úgy gondolom, hogy a tabella alsó-felső részénél lévő szoros állás sokkal jobb, mint amikor a fradi már a bajnokság vége előtt hónapokkal megnyerte a bajnokságot.
    Egyébként én is számolok folyamatosan, feltételezve, hogy a Vasas és a Fradi minden meccsét megnyeri (kizárt), nekünk 2 győzelem és egy aprócska döntetlen is elég lenne a legalább ezüsthöz. :) De legyenünk maximalisták és hozzunk minden meccset…
    Ehhez le kell győznünk a mezőkövesdi átkot, a Kanta-Torghelle átkot, és meg kell birkózni a vidi elleni várható pályalejtés dilemmájával. :) Nem lesz egyszerű, de ha a Csapat úgy harcol, ahol a Gyirmót ellen, akkor nem lesz probléma!!! :)

    1. Legutóbb Kantáék alig győzték számolni a gólokat!

  6. A meccs végén olyan kézremegés meg szívdobogás jött rám,na mondom itt a végem

  7. A Fradi (35 pont) még akár ki is eshet, a Debrecennek és a Diósgyőrnek 34 pontja van. 34+12=36>35

    2. András!!!!! Ugye 46-ot akartál írni????Az még több mint 35!!!!

  8. Automata tabellaszámoló. Év közben a gólkülönbséget veszi figyelembe. Sajnos ezen nem igazán tudok változtatni, mert nincs más opció :(
    Ugyanitt php programozó segítségét elfogadjuk, hogy ne így legyen. :)

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.