Mastodon

Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.

Bízom benne, hogy Lanza kérdése jogos!

Megmondom őszintén, én annyira nem csipázom a bajnokságok elejét. Ez még gyerekkoromból fakad, amikor 1-1 jól sikerült (jól sikerült… mit beszélek, akkor még csak ilyenek voltak), arany- vagy ezüst- vagy bronzérmes idény után megint kezdődik nulláról az új, az nem volt jó. A tavaszt szerettem és szeretem, a szezonzáró hónapokat, nem a tét nélküli nyüglődést. Sőt, mióta jó 10-15 éve pedig már júliusban is vannak meccsek, hát a kánikulás szenvelgéseket az ideiglenes, még fő igazolásaitól mentes csapatunkkal a pályán, még jobban utálom. Én az őszt szeretem fociban, amikor már kábé összeáll a keret, és amikor tényleg focihangulata lesz az egésznek, amikor már egy bajnokságban érzem magam, nem nyári, alig-tét előmeccseken.

Idén? Idén nem. Idén élvezkedtem eddig.

A két döntetlen és EdvM hajmeresztő elsőfélidős taktikái ellenére is, igen.

Mert az idei szezonkezdés más volt.

Valahogy nálam megy tovább a májusi műsor. Ha nem is ugyanazzal a hatásfokkal és magabiztossággal, de megy. Eppel ugyanúgy gólokat lő, Kambi és Lovrics ugyanúgy melóznak, Nagy Geri ugyanúgy CSÁSZÁR, Gróf ugyanúgy egy őrült, és Lanza még jobb is, mint májusban. Lanza. Aki, ha egyszer elmegy innen (és nem Mordorba vagy Isengardba) akkor olyan búcsúposztot kap tőlem, hogy mindenki sírni fog.

7 tétmeccset toltunk idén, a negevi alakulat vert csak oda-vissza, + két betli itthon (a Diók elleni csak szoftosan betli a szememben), a többit behúztuk. Az Újpest ellen a többiek beszámolója szerint ráadásul totál káosz játékkal. Hát ilyen rajt ez, és ezzel eddig boldog vagyok.

Mondjuk tudtam már előre, hogy az leszek. Én végigsírtam és pesszimiskáztam az elmúlt 20 évünket. A 2017-es május volt a mélypont lelkileg, azt hittem, kinyúlok az izgalmakban. Emléknek jó, de átélni borzalmas volt 2017. május 27. este 9-ig! De azóta nem ismerek magamra.  Azóta mindennek örülök, ami Honvéd.

Egyszerűen  jól esik kicsit jól érezni magam Kispestiként. És ezt szeretném továbbvinni ‘kövesden is, ami amúgy a legneccesebb meccsünk lesz eddig idén szerintem. Ugyanis lehet, hogy hosszú távon kipukkad a Zsóry team, de a rajtot kábé jól kapták el, az Üllői úti becsokizást leszámítva, és a felvidéki májszter eddig eléggé hozza gyakorlatban is az eltökélt hírét. Ráadásul nem vagyok vak, amellett, hogy boldog igen. Látom én is a jó Erik vegyes sikerű próbálkozásait, érzem az eddigi combos mázlifaktort. Szóval holnap minden lesz, csak sétagalopp nem. Ráadásul a menetrend szerinti ex-beköszönés is esélyes, Marco van Koszta csukája felől.

Nekünk meg ugye hagyományosan nem megy Mezőkövesden, a sufnistadionban, egy alkalommal se tudunk ott nyerni – kivéve a gyevi bírót, mondaná erre a magyar népmesék Szabó Gyula-hangja, amennyiben a 2017-es őrült májust ruházzuk fel a derék mátyáskirálylegendáriumi elöljáró analógiájával. De az azért tényleg egyszeri csodának tetszik.

Szóval szó mi szó, amellett, hogy holnap jó eséllyel időjárásban is megkapjuk (sajnos) az őszt, hangulatban az már nekem hetek óta megvan. Nem épülget a csapat, hanem kész van, max alakítgatjuk egy-két poszton. Nem 6 új arcot építünk be, hanem 2-3mat, és csak óvatosan. Nem menekült el (eddig) minden kulcsemberünk, és (idegenben) a Tábor is combos (otthon még mindig gyoprá a kép, de hátha lesz jobb). Ez nekem elég jelenleg, ebben az ünnepi évben, ebben a jutalomszezonban, amikor is jutalomjátékot akarok látni sokat, és én magam is megélni a jutalomszurkolási évemet, ami kijár ezután a 24 év után.

Na, holnap is ebben a szellemben folyik tovább remélem az idény.

Reméljük!