Nem fogok senkitől sem elnézést kérni a következő mondatokért:
Ha Kispest-szurkolónak tartod magad, akkor kötelességed ott lenni Felcsúton!
Igazából nincs vis maior, nincs olyan, hogy más, fontosabb dolgom van, ha tényleg életed a Kispest, a kispestiség, Öcsibácsi, akkor vedd fel a Puskas’ Army feliratú pólódat, és indulj neki, mert ötkor jelenésed van egy stadionban.
Oly korban élünk e földön, amikor ha nincs tele a vendég, akkor semmi sincs, akkor feladtuk – lelked rajta.
Szemrebbenés nélkül merem leírni, hogy most válik el a szar a májtól, hogy igaza volt Pistinek, amikor pár napja azzal az elég erős állítással kezdett mozgósítani, hogy: ha a bajnokság következő meccsein kapura se rúgunk, Felcsútra akkor is kötelező lemenni. Egyszerű a képlet,
vannak pillanatok, amikor semmi más nem számít, mint a megmaradásunk, a történelmünk, mindaz, ami miatt hétről-hétre keressük egymás társaságát, a közös kultúrkincs, a kapocs köztem, és közted,
akár ismeretlenül is. Európai vagy? Viselkedj európaiként! Magyarnak tartod magad? Játszd a szerepet, tedd magyarosan, legyél büszke rá! Kispesti vagy? Felesleges tovább ragoznom.
Puskás egy és oszthatatlan.
Lehet nem kedvelni minket, ki a franc szereti innen a fradistákat, újpestieket; bármikor lehet szurkolni a vereségünkért, de vajon milyen emberi minőséget kell ahhoz kiérlelni magunkban, hogy egy Felcsút ellen ne nekünk szurkoljon valaki, akit még érdekel a magyar futball? Vagy csak egyszerűen a világ normális dolgai, az ok és az okozat.
Vannak pillanatok, amikor a szurkolóknak össze kell zárniuk, mert nem létezhetünk egymás nélkül. Némák maradtunk az Üllőin, egymás mellett szurkoltunk a Bozsikban, ahogy egymás mellett szurkolt vidista és fradista Fehérvárott, és sorolhatnám a példákat, kezdve akár a mellettünk való kiállással, amikor vidékre vitték volna a klubunkat.
Felcsút egy ilyen pillanat, amivel – úgy látszik, hiszen ez a köz akarata* – tartósan együtt kell élnünk.
Nekünk Szusza újpesti, Albert ferencvárosi, Pásztor békéscsabai, Sándor Tamás debreceni, Király Gábor szombathelyi, Hidegkuti emtéká, Illovszky Vasas, Májer Videoton, Szatke nyíregyházi, Olajos siófoki, Csordás kecskeméti, Verebes győri, etcetera, etcetera, mert a világ így kerek, és csak így lehet kerek.
Puskás – Kispest.
(Ahogy az ég kék, a fű zöld, ahogy a Molnár-belépő piros, de a tengeralattjáró csak sárga.)
Pont.
Minek tovább ragozni? Nincs felmentés, találkozunk a meccs előtt a cukiban. Ennyivel tartozol magadnak, ennyivel tartozol a Kispestnek.
*_ Valahol azért szar ez az egész világ, mert megjelent bennünk az apró, pici cenzor, vagy nem is cenzor, csak a tünet hasonló, inkább a változtathatatlanság érzete, a Nagy Dolgok elengedése, a bukjunk alá és bekkeljük ki, miközben a következmény ugyanaz: a választások után egy héttel nem írom meg azt a posztot a Felcsútról, amit igazán szeretnék.
Felcsút – Bp. Honvéd @ Felcsút, 17:00
Lanza begyűjtötte az ötödik sárgáját, nem játszhat. A kétcsatáros játékhoz minden valószínűség szerint ragaszkodunk, így szinte biztos, hogy Danilo kezd Eppel mellett, ám mindez még kevés a problémakör megoldásához, hiszen Lanza sokkal többet jelent a csapatnak és a játékunknak, mint egyetlen darab csatár. A posztjára nincs más, tehát kényszerűség valamiféle rendszerszintű változtatás.
Kiesett ugyanis egy ingázó játékos. Mondogatnak mindenféle kilenceseket, tízeseket, box-to-boxokat, Lanza talán egyik sem, inkább egy hajtós, agilis, mindig győzni akaró alkat, akinek megadjuk a szabadságot a pályán, mert képes élni vele. Eppel inkább statikus, Danilo inkább beindulós, szóval teljesen más stílus.
Ha a védelmet nem számoljuk, mert azzal nehéz most számolni, annyira össze-vissza emberanyagból gazdálkodik, kétszer nem áll fel ugyanúgy, akkor a középpálya közepe lehet a döntő. Gazdi és Nagy Geri nyilván szétfutja majd az agyát, amíg a szervezete bírja, és még azon túl is egy kicsit, Banót sem féltem, de nagyon kéne valaki, aki előre is képes gondolkodni. Meg kell szállni a középpályát, nem szabad hagyni, hogy lendületből jöjjenek, mert ahhoz bőven vannak jólképzett játékosaik, hogy képesek legyenek egyedül megoldani helyzeteket, ez kiderült a meccsösszefoglalókból, vagy akár az ellenünk játszott meccsekből.
Lanza egy kapocs volt Eppel, a kapuelőtér és a csapat között, most azonban, hogy nem játszhat, és ketten lesznek elől, elméletileg több megjátszható pillanatnak kellene generálódnia, azonban kérdés, hogy ki lesz képes felismerni ezeket a szituációkat, hogy egyáltalán helyzetté tudjuk őket alakítani?
A remény talán a széleken. Holendernek általában nagyon megy a Felcsút ellen, King is szereti kiköpni a tüdejét, és ha nem is mindig használhatóak a centerezései, van vele bajuk bőven a védőknek. Nálam ők kezdenének, valahogy így:
Gróf
King, Heffler, Kamber/Lovric, Baráth, Holender
Gazdag, Nagy Geri, Banó-Szabó
Eppel, Danilo
Egyértelmű, hogy a váratlan hiányában (Lanzafame) rá kell mennünk a labdabirtoklásra, a türelemre, a mezőny sűrítésére, hogy legyen lehetőségük megugrani és felgyorsítani a széleken, mert ebben hagyományosan jók tudunk lenni.
De mindez csak játék, gondolatkísérlet, sőt, szájtépés, és egészen addig teljesen érdektelen, amíg mindenki át nem érzi, mit jelent nekünk, szurkolóknak ez a mérkőzés.
Szeretném, ha ma a lehető legtöbb kipróbált NB I-es játékos, legtöbb saját nevelés kapna szerepet, mert bennük legalább a tudás megvan, így ott kell legyen a megértés szikrája is. Utóbbi egyszerűen szükséges ahhoz, hogy kellő módon képesek legyenek felpörögni. Minden tiszteletem emberként Kukocnak, Kosútnak, de ez most nem az ő harcuk. Ha megragadnak, pár év múlva esetleg az lehet, ám ma, 2018. április 14-én még nagyon nem.
A Kispest mezét tényleg csak az vegye fel Felcsúton, aki át is érzi, hogy ott és akkor az mit jelent, hogy mekkora megtiszteltetés kiállni értünk, kiállni a történelmünkért, kiállni Öcsibácsiért.
Ja, és boldog szülinapot Dávid! Remélem nyugis napot zársz ma a kapuban.
Korábbi beharangozóink a Felcsút ellen //
- 2017.11.03., Mészöly Sámán // Egyszer leírtam Felcsút helyett, hogy Puskás Akadémia, de szerencsére szóltak
- 2017.08.04., RW // Csak a szezon szurkolását kérem, meg 3 pontot…
- 2016.04.30., hanta // Kispest mégis Kispest, az az én falum
- 2016.04.30., RW // Még négy óra, és indulunk…!
- 2015.12.05., hanta // soha nem múló gyűlölettel
- 2015.12.04., RW // Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú
- 2015.08.28., RW // Srácok…!
- 2015.08.27., hanta // Most, hogy így egymás közt vagyunk, beszéljünk a Felcsútról
- 2015.03.13., hanta // Beszéljünk akkor Felcsútról
- 2014.03.08., hanta // Tartozom egy vallomással
- 2014.03.06., hanta // mondhatom? mondom. legyen ez valamiféle behari felcsútra
- 2014.03.03., hanta // Tegyük helyre a dolgokat MXCVIII. rész
- 2013.08.18., hanta // Mi vagyunk az élő Puskás. Pont.
Lehet, hogy nem találtam meg mindet, de érzitek, nem egyszerű ez a meccs nekünk.
