Mivel bevégeztetett a Hemingway-éra, megrohant néhány gondolat, amelyeket most közzé tennék. Aztán húzok vissza melózni.
Eléggé jól emlékszem 2006 nyarának közepére, mert iszonyatosan magam alatt voltam egy, a 2003-mas kiesésünkhöz mérhető szerelmi bánat miatt, ráadásul a Kispestem állapota sem segített sokat, a Pini-éra végét járva, a tavaszra besülő Dolcettivel, az akkor épp Dunaújcitybe kölözés rémképével. És akkor, egyik napról a másikra jött a kis koszlott honlapunkon egy fura logós cikk, hogy egy bizonyos Hemingway Group, és a nevét viselő titokzatos amerikai üzletember megvette a klubot. Na, egy újabb Pini/Koncz/tiszakécskei manus, sóhajtottam, és mentem az Illúzió sörözőbe barna Topvarokkal és a barátokkal búfelejteni.
Aztán az ameikai úr elkezdte felújítani a stadiont, ilyen volumenű munkát nem láttam 1993 óta nálunk. Sőt. Az érkezésekori szoftigazolások (Herczegfalvi, meg egy adag selejt, Bartyik neve mond még valakinek valamit?) után a téli szünetre megposszant a Boss, jött Szmilja, Szabó Tibi, Bogda, Tomics az őszközepén beszákolt, Kispesten akkor még a mainál is kétesebb megítélésű Supka keze alá, és a tavasz ugye már klubtörténelem. Engem a felújított Bozsikban Hummel mezben néha (az elmúlt évekhez képest) egyenesen gálázó csapat már megvett, Hemingway alatt az utoljára 1990-1995 között észlelt profizmus-szerűség kezdte belengeni a kispesti étert a szemeben. Nem éreztem rosszul magam.
Az ultrák első felhorgadásai (először a köztük szurkoló, majd fegyelmező részleget játszó Hemy úr, másodszor Vincze Gábor leigazolása kapcsán) után egyre inkább a tulajt csöndesen támogatók közé sodródtam: soha többé nem akartam Pini érát, szegényházi csövescsapat feelinget, és Hemy nemhogy ennek az ellenképét hozta, de még sikereket is (MK, MK-döntő, bajnoki félmenetelés). Aztán valami megborult 2008 tavaszán, és onnantól én is lassan-lassan középre helyezkedtem (és ez az, amit egyesek egyszerűen nem tudnak megérteni: attól, hogy nem szidod habzó szájjal az Öreget, még nem vagy a fanja). A Pölő-szerződtetést nem is értettem, Sisára cserélése már jó pont volt, de a nyári igazolásokon az a projekt is besült. Morales idehozatala őrültségnek tűnt, de bevált, bár utáltam azt az érát. Aztán Supi vissza, és ott megint látni véltem valami koncepciót, amit felrúgtunk Rossiért, ami elsőre megint vadbaromság volt (egy pizzériában felszedett olasz edző, anyám borogass). De bevált. Hogy aztán a Lanza-Martinez igazolásvonal (bevált, halló!!) helyett legyen Testardi, Mancini, Job. Bottone. Sírok. Ezek persze főleg Cordella bűzös mahinációi, de ki adott neki szabad kezet, könyörgöm?
Aztán Vérhód mélypont, Csábival nettó kibaszás, majd Rossi vissza, én itt voltam a legközelebb a szurkolói nyugdíjba menetelhez, amikor a kopinger visszatért a Hemy úr által személyesen igazolt 9 ászt keblére ölelve, mert kellett a meló. No és innen jött a csoda.
És amit sokan ismét nem értünk: MLSZ által kitalált ösztönzők ide, fiatalszabály oda, csak bejött (KURVÁRA BEJÖTT) a kezdetben dülöngélő gólyalábakon álló, végül pillérekké szilárduló talapzatra tett mesterterv: kevés igazolás, de az minőség legyen, fiatalok éveken át tolása, hogy 3-5 szezon után legyen 1-1 marha jó keretünk. 2017 a klimax lett, a Hemy-éra zenitje, amt utána sikerült eltolni ismét. És nem, nem Rossi elengedésére gondolok, vagy Lanza, Eppel távozására. Erre azt mondom, kevés ráhatása volt az Öregnek. A fizetési sapka nekem valahol szimpatikus. A baj a koncepció elengedése volt, ami leginkább a Kukoc-Kosút párosnál látszott ismét: fiatalokra építkezés háttérbe téve, hisz már nincs mögötte pénz, jöhetnek ismét a próba-szerencse légióslovagok.
Hát látjátok, tele vagyok kritikával. És mégis, nagyon nem örülök a jelen fejleményeknek. Pontosabban nagy tartok a jövőtől. Munkakarrieremben, de a Kispestnél is megtapasztaltam, hogy rossz után csak rosszabb jöhet. Ráadásul a Papa érája, bár igen vegyes, mint ahogy fentebb leírtam, alapvetően mégis pozitív kicsengésű. Legalább a szurkolótábor felénél, merem állítani. Ami hibája volt, a makacsság, az önfejűség, a sokszor elhibázott kommunikáció a drukerek felé – de itt kell megjegyezni, hogy aki nem látja a fejlődést 2006-2014 és 2014-2019 között, az vak.
Ha lehetne egy kívánságom, legszívesebben egy kőgazdag arab sejket hozattam volna Kispestre tulajnak, aki valami defektből 1955-ben beleszeretett Puskás legendájába és a két, hasonló szellemben felnevelt fiával együtt vagy 50 évre belőne minket a dobogóra és az EL-be. Nyilván. De ilyenre nem sok esélyt látok. Viszont ha ez megtörténne, Hemy urat amolyan “Szuri bá kettőként” örökre a díszpáholyban tartanám, sőt, még vlogoljon is hetente. Mert elképesztő forma volt, ahogy Fanta mondaná.
Ha a személyes élményeimre gondolok, 2 kép ugrik be elsőre róla.
Egyszer, amikor 2013 nyarán Niksicben állunk a csapatbusz mellett, és dumálunk a csakblog-srácokkal, Fanta épp elemezgeti, hogy mennyi lehet a végeredmény, vagy valami ilyesmi, és rákérdezett az épp mellettünk elbattyogó Öregre is, nem minden pikírtségtől mentesen, mire a Papa valami “Kiscsillag…” kezdetű riposzttal oltotta le, amin még Fanta úr is csak nagyokat kuncogott.
A másik a borzalmas 2015 január, mikor állunk a műfüves mellett, a hozzánk kilátogató Vérfarkassal, Fantával, és kisBabarral meg Faterral, pár nappal Csábi menesztése után, és 10 percente más és más szurkoló kérdi fennhangon, hogy ki az a kis liliputi indián a középpályán, aki elesik a labdában, mire a Papa sztoikus nyugalommal világosít fel mindenkit ugyanazzal a szpíccsel minden 10 minutumban: “Okay, Jesus Csiki Meza, 10-szeres venezuelai válogatott, 2 szeres bolíviai bajnok, okay.” Majd amikor az egyik korzólegenda hang-imperátor eldurrant azon, hogy Kone kb arconrúgta magát a labdával levétel helyett, és bánatát egy “ki igazol ide ilyen szerencsétleneket, ember?!” mondatba üvöltötte bele, az Öreg felhúzta az orrát, s közölte: “Kone 10 gólt lő majd tavasszal és ő várom a bocsánatkérőket egy pezsgővel a díszpáholyban”. Konénak 3 hónap múlva további pályafutásához sok sikert kívántunk.
Szóval volt itt minden a 13 év alatt, “k***s, kacagás, autósüldözés”, ahogy Doki barátom szokta mondogatni, és az olvasók egy részének utálkozását kiváltva én azért leírom: Hemy úr, köszönöm a két kupát és a bajnoki címet, meg azt, hogy 13 évig -változó sikerrel- de megmaradt a kis játékszerem. Lehetett volna jobban csinálni, nyilván. A légióskontingens igazolások, és az érdemi kérdéseket, kritikákat leoltó magatartás nagyon nem, a sajátosan hrabali/rejtői Hemy-jelenség egésze, a zseniális nyakkendőkollekció és mindenek előtt a klublét-biztonság hiányozni fog.
Viszlát, és kösz a halakat! Ja, és gondolja meg még egyszer a “soha nem jövök ki, hogy ne zavarjam az új tulajt” kijelentését. Vagy ha máshova nem, akkor legalább a Gurigába ugorjon le egyet tarokkozni a csakbloggal! :) Fanta fizet egy sört és leelemez egy tökéletesen indifferens instat adatsort, hogy miért EvdM volt a legjobb edzőnk, én elmesélem, ki volt Krémer Károly, Öcsém bemutat egy indikatív meztervet, amit Ön klasszikusan leolthat, Ábel közben a Tipikus Kispest molinójába csavarva visítva röhög a pult alatt, Gyuri pedig készít egy legendás pizzát. Szeretettel várjuk.
Címkép foto: m4sport.hu