Vidéki eredmények. Pásztó: Pásztói SE—Pétervásári AC 4:0 (2:0), Barátságos. Bíró: Fekete. A PSE állandó fölényben játszott. Góllövő: Laukonidesz (3), Vida dr. (11-esből). — Törökszentmiklós: T. MOVE SE— Karcagi SE 1:1 (1:0). Barátságos. Bíró: Lukács. Az első félidőben, amíg bírta az iramot, a MOVE volt fölényben, de fiatal csatárai nem tudták a fölényt gólokra váltani. Szünet után a KSE van fölényben és a MOVE-kaput csak a szerencse menti meg a góloktól. — Polgárdi: PLSE—Fűzfői AK komb. 7:1 (4:1). Barátságos. — Balatonfőkajár: Kajári Levente—Polgárdi LSE II. 5:2 (4:0). — Bicske: Bicskei Cserkészek—Felcsúti Leventék 4:0 (2:0). Barátságos.
Felcsút első említése a Nemzeti Sportban: 1931. július 8. (Puskás már elmúlt öt éves.)
Két nappal korábban, a Brazíliában túrázó (és a brazil válogatottól 6-1-re kikapó) ferencvárosiak hiányában, a magyar profi válogatott, az ún. Csikók 4-2-re nyernek Románia ellen Bukarestben. A kezdőben egy kispesti (Paczolay), a padon még egy (Dénes kapus), valamint csereként beáll az ekkor már az MTK-ban játszó Ódry.
Mindeközben július 10-én a következőt olvashatjuk a Nemzeti Sportban:
Kispest a francia sajtóban hirdeti és ajánlja túrára a csapatát. A Párisban megjelenő „L’Auto” c. lap július 7-i számában olvasunk egy hirdetést, amelyben Kispest csapatát ajánlják túrára. A túra lebonyolítására az egyik Franciaországban élő magyar trénert kérték fel a kispestiek. Mindenesetre Kispest alatt már nagyon éghet a talaj, ha már ilyen hirdetésben is ajánlja a csapatát.
Mire a Felcsút neve eljutott egyáltalán a nyomtatásig, addigra a Kispest már ott tartott, hogy egy újabb csődhelyzetét próbálta meg lábon, de leginkább túrázva kihordani.
Felcsút következő említéséig alig tizenkét évet kell várnunk:
LEVENTESPORT
Feltűnik pár felcsúti név a Nemzeti Sport 1943. október 28-i számának címlapján. Az alig tizenhat és fél éves Puskás két nappal korábban játszotta a Kispestben az első felnőtt tétmérkőzését, decembertől pedig már NB I-es játékosnak mondhatja magát.
Pataki Ferenc is résztvesz a nagyszabású mányi levente-napon
A fejérmegyi Mány község a nyár folyamán díszpolgárává választotta vitéz Béldy Alajos altábornagyot, az Ifjúság Honvédelmi nevelésének és a Testnevelésnek Országos Vezetőjét. Vasárnap nagyszabású leventenapot tart a vértesaljai község. Fél 2 órakor Pataki Ferenccel az élén a VII. kerületi tornászok kitűnő együttese tart bemutatót. Majd háromnegyed 3 órakor a VII. kerületi budapesti levente labdarúgó bajnokcsapat vendégszerepel a vértesaljai válogatott együttes ellen.
A válogatott mérkőzést Kékesi József budapesti játékvezető vezeti.
A vértesaljai válogatott: Pötröcz (Mány) — Payer (Mány), Pergovics (Csabdi) — Pataky (Mány), Koller (Felcsut), Mohácsi (Bicske) — Ács I (Mány), Ács 11 (Mány), Hujj (Mány), Tolnay (Bicske), Kenderessy (Felcsut). Tartalék: Keindl (Bicske), Flier (Felcsut), Kun és Lauchs (Mány).
Tényleg nem akarom végletekig megalázni a felcsúti sportélet múltját, de a korszakban még a nagyfateromat is sűrűbben említette meg a Nemzeti Sport, pedig csak a kispesti Deák gimnáziumban, majd az alig jegyzett KAC amatőrben játszott Magyarország hadba lépéséig, vagyis alig pár év labdarúgómúlt van a lábában. A kismeccsekről neveket csak nagy ritkán közlő sportlapba ennek ellenére még ő is többször tudott bekerülni.
Innen aztán felgyorsulnak az események, alig egy éven belül újabb említés:
Felcsut: Mány—FLE 3:1 (1:0). V: Pártli. G: Kun, Hujj és Vencel, illetve Kenderesi.
Nemzeti Sport, 1944. május 19.
Nem sok, de ez is valami.
Ahogy a Horthy-korszak, úgy a népi demokrácia, majd a gulyáskommunizmus sportját se hatotta át túlzottan a felcsútiak buzgalma. Egészen 1975-ig kell várnunk a következő említésre. Alig 80 évvel az első magyar futballmérkőzés, és 40 évvel az első felcsúti csapat, a Levente után újra feltűnik egy klub Felcsút néven, mégpedig a Fejér megyei bajnokságban:
FEJÉR MEGYE. Toldi SE—Alba Regia 1:3 (1:2), Pusztaszabolcs—Polgárdi 3:3 (3:0), Sárbogárdi Volán—Mezőfalva 3:3 (1:2), Fehérvárcsurgó—Lajoskomárom 3:1 (1:0), Felcsút—Martonvásár 4:1 (0:0), Szabadegyháza—Sárbogárdi TSZ SK 1:1 (1 :0), Dég—Adony 3:3 (2:0), Szondy SE—Ercsi 4:0 (1:0), Dunaújvárosi Papír—Bicske 1:1.
Nemzeti Sport, 1975. augusztus 13.
1. Szondy SE 1 1– 4-0 2
2. F elcsút 1 1– 4-1 2
3. Alba Regia 1 1– 3-1 2
Fehérvárcsurgó 1 1– 3-1 2
Ha az Arcanum keresőjébe beírjuk feltételnek, hogy “Felcsút”, majd a találatokat leszűkítjük az 1903-ban alapított Nemzeti Sportra, akkor húsz éves bontásokban ennyiszer találjuk leírva:
Fontos megemlíteni, hogy a korai említések jelentős része nem a felcsúti futballal foglalkozott, hanem pár autós túraajánlatban került elő a település, csak úgy, mellékesen, az út mentén; valamint elvisz egy találatot a következő elvtárs is:
„A sport a népi demokráciában” címmel tart előadást az UMTE-székházában (Újpest, Csokonay-u. 16.) Felcsúti Márton, az MDP újpesti szervezője, június 11-én este 8 órakor.
Nemzeti Sport, 1948. június 10.
Nincs itt kérem semmi látnivaló.
Ennyit tehát a felcsúti labdarúgás kezdeteiről.
Megállapíthatjuk, hogy régen egyáltalán nem léteztek, majd a hetvenes-nyolcvanas években feltűntek megyei szinten, mígnem eljött a Kánaán, az anyagi és szellemi források minden erkölcsöt nélkülöző eltulajdonításának, és Felcsútra lapátolásának kora, hogy megteremtődjék minden keleti típusú diktátor álma: a saját futballbirodalom, hozzá egy kis saját történelemmel.
Utóbbit majd még kicsit alakítani kell, mert maradt pár népellenség, akik nem szégyellnek valami egész másra emlékezni. Vélhetően ezen a területen is bevetik előbb-utóbb a kisebb füllentésekre általában kapható Dózsa Lászlót, hogy becsszóra elmesélje, hogyan kergettek Öcsivel (mert a becenevét is ő adta a Svábnak) mezténláb libákat a felcsúti határban, mielőtt lementek volna az első labdás edzésükre. Az élménybeszámoló legjobb része, amikor az Öcsinek a Wembleyben adott gólpasszáról van szó, azonban van bennünk tartás, és nem spoilerezünk el mindent.
Olyan tehát nincs, hogy felcsúti labdarúgás. Olyan van, hogy labdarúgás Felcsúton, mert lennie kellett. A kettőt ne keverjük össze.
Az előbbit emberek játsszák egy sík területen, labdával, és általában huszonketten. Kivéve Felcsúton, mert mint láttuk, ott nem játszották.
Az utóbbihoz azonban elég egy ember, egy hűbéri rendszer, és egy beletörődöm nép, aki hagyja.
Hagytuk. Magunkra vessünk.
Ugye, miket ki nem lehet olvasni a mostanság felcsúti szájíz mentén szerkesztett Nemzeti Sportból, ha az ember kicsit figyelmesen böngészi a korábbi évtizedek példányait? Nem mi állítjuk a posztban szereplő állításokat, hanem megírta a sportlap, elég csak idéznünk.
Nahát.
Valahogy így.
Mondanám, hogy becsületbeli ügy, de vajon becsületbeli ügy a rendőrnek elkapni a rablót, vagy kötelesség? Becsületbeli ügy a postásnak kivinni a borítékot, vagy kötelesség? Becsület – röhögnöm kell, ha egy mondatban olvasom Felcsúttal.
A világnak van egy rendje, és abban a rendben a Kispestnek van helye, a Felcsút viszont nem több egy sornál a településnévtárban. Ennyi.
Köszöntem szépen, és maradok soha nem múló gyűlölettel a helyi klubmodell irányába.
A poszt elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár, valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumait (Népsport, Nemzeti Sport) használtuk fel.
címlapkép: a felcsúti református templom homlokzata. fotó: wikipedia
