Kiesőjelöltből bejelentkeztünk (minimum) a dobogóra? Mi a f… folyik Kispesten?

Az a helyzet, hogy Craiova után, augusztusban én semmit nem vártam ettől az évtől. Fura igazolások, szerencsevadász CV-jű edző, látványosan amatőrködő profi tulajok, totális káosz. Aztán most itt van november vége, és eleve úgy indultam a meccsre, hogy ma tuti győzünk, és még a Bűzös góljánál sem szartam be (jó, nem nagyon),sőt, mondtam Öcsémnek, hogy ha kapunk 3 percen belül egy kretén tizit, akkor még meglesz a meccs. Ez a tippem bejött, akkor azt már nem is merem leírni, a szezon végére mit jósolok. Mi a fakk folyik Kispesten?

Hanta már leírta a reggeli beharangban, hogy a kötelezők ad1) mindig nehezek, ad2) a Paks ellen mindig iksz volt régen, egy ideje meg győzünk. Mármint itthon. És tényleg így van, csak azt kell még hozzátenni, hogy ezek a győzelmes meccsek is rendre a legótvarabbak közül valók, végigszenvedni őket, hát abban nincs sok köszönet. És valahogy szívesen esnek ezek a meccsek a bajnokság ezen harmadára, amikor már kezd üzengeti messziről a tél, amikor már a Tisza talpa vékony a hőmérséklethez és átkozódsz, hogy nem bakancsban jöttél, és amikor viszont áldod az eszed, hogy aláöltözőt meg cziczagatyát azt persze vettél, mert hipochonder fasz vagy, és még az aláöltözőre a tavaly óta rendszeresített melegítőnk is rávéve, nemhogy nem fázol, de bepállik a felsőtested, mint Hemy úr az usankába, ha Ferenc sofőr túlfűtötte a kocsit.

Maga a meccs visszaigazolta e premisszákat, olyan első félidőt tolva elénk, amitől arcát karmolássza még az egyszeri hardcore bohócliger drukker is. Pedig már rég volt olyan, hogy úgy nézzünk egymásra a kezdő sípszókor a forró teát szorongatva [amit, mint két utolsó poharat, olyan elkeseredett küzdelemben csapolt ki nekünk a pultos kishölgy, mint anno az NB1 B-ben a Mister házisört az egyik vén Bozsik-alkalmazott, akinek bónuszként az orrán is rezgett egy kapitális perverztata-izzadságcsepp (RIP, Kretén)], szóval, hogy úgy nézzünk egymásra Tesómmal: hm, ez az elérhető legerősebb kezdőnk, magam se raktam volna össze másként. Gazdi-Nagy-Vadi középső sor, Zsoldos és Mutika elöl, a három torony hátul, Uzamát Kesztyű pótolja. Ez igen. „Na látod, hogy jó edző ez„, suttogja a fülembe a vállamon ülő Latabár alakú puttó, és bár még tiltakozom, ha így haladunk tovább, márciusra talán el is hiszem.

Mindegy, jó felütés ide vagy oda, a kidolgozott taktika annyira mégsem ülhetett, mert hiába kezdtük meg a jó öreg szoftos kispesti nyomás c. mutatványt, a Paks különösebb erőfeszítés nélkül tartotta a 0-0-t és ha az oktalan Szabó János tudna beadni, nagyobb para is lehetett volna idejekorán (update – összefoglaló alapján azért volt jó beadása). A Bűzös így is felhőfejelt a semmiből- elképesztő, hogy a colos Lovresz is kevés ehhez az old tuskeaux-hoz (imádnám, ha nálunk futott volna be karriert a Fratyi helyett, de hát ő a kárhozatot választotta, hehe). Szóval szoftnyomás itt, sima védekezés ott, dögunalom a stadi felett, a szünetben mégse hiányolok semmit, tipikus Honvéd meccs. Azaz de, kicsit Ábelbébi úr hiányzik, aki most valami szakmai előmenetel miatt önfeláldoz; bezzeg ha én tenném ezt, egy hónapig cikiznének Fantával, hogy mi van, már meg sem ismerem a kerettagokat.

Szünetben Gyuri úr csorog fel hozzánk, „mi ez a szar?” kérdéssel, de megnyugtatom, nyerünk, nem kell zrityózni, sőt, mivel a Videoton is szopóágon a Tanyaközpont ellen, így már csak 4 pontra az egyik főrivális, a Fratyi pedig, ha nyer a 2 hiányzó meccsén, akkor 10 pontra, az a helyzet, ebből már simán lehet dobogó, de az idén ez nem izgat, ha 3 éve a csodaszezonban összejött, most, amikor profi a háttér, akkor igazából már csak az arany érdekel. Gyuri az infarktus és a hülyének nézésem közt ingadozik, Fanta pedig közbekotnyeleskedik: „a bajnoki évben ilyenkor 10 pontra volt az első, vagyis a Vasas tőlünk.” Mondom. Minden lehet.

A második félidő ott folytatja, ahol az első abbamaradt. Azzal a difivel, hogy a Paks elkezd helyzetecskéket kidolgozgatni. Aztán a 70. perc körül az egyik szögletükre, hát tényleg érkezik Bödepápa, mint Zrínyire a vadkan, 1:0 oda. Báááázmeg, Ruuubyyyy, mondanám normál esetben, de ekkor jósolom be Öccsnek a 11-eses teóriám, mikor azon fogja a fejét, hogy na, most jön 20 perc szenvedés. És erre – kissé magam is meglepve – most nekem lesz igazam. A Paks összehozza a kért hülyetizit, Zsoldygó már peczkeskedik is a labdával, lőne is, de Gévay nem hagyja, és a kapus is ugat neki, Kamber és a bíró tanácsolja el a rafkós paksiakat onnan. Csakhogy most jót tettek velünk a derék atomic srácok: míg a befújás pillanatában Tesó attól félt, hogy a szangvinikus természetű és büntetőhatékonyságú talján mercenárió ismét belehibáz egy ilyen meccsen, addig a naiv paksiak azzal nem számoltak, hogy „ne basztasd a kevély csődört„. Mert a cinkelésre egy felkúrt Lanzafame lett a válasz, aki bosszúból alázott egy panyenkát, majd a labdáért futva még szóban is kiosztott egy bully-t a paksi cerberusnak, akit már szinte sajnáltam. Sőt, a csapattársai még egy igazi délolasz brokettómutogatást is nyertek a Zsoldytól, újabb „szép” momentum.

A jelenetsor abszolút győztese mindenesetre Zsoldy úr lett, aki nem csak egy gólt nyert, hanem egy instant koncertet is, ugyanis a Tábor letolta neki a régi kedvenc slágerét, vígan rikoltva az éterbe a Davideeee Lanzafaméééé-t. Megmondom őszintén, én kibírtam volna enélkül, még vagy 3 évig, megvárva, hogy tényleg innen vonul e vissza a Bohócliga legnagyobb önmarketingese, és ha valóban, akkor minden további nélkül csatlakoznék én is, hiszen ami jár, az jár. De addig inkább nem. Persze ez egyéni döntés nyilván, aki akar, énekel, aki nem akar, nem énekel, szerencsére nem a Fradi tábor vagyunk, hogy direktívában jöjjön meccs előtt az aznapi szurkolási irányelv. Csak arra leszek kíváncsi, ha neadjIsten, 1-2 év múlva beüt valami válság, és tegyük fel, az új tulaji cégcsoport földbe áll, mi Hali módon alászállunk az abisszikus mélységekbe, és mondjuk Zsoldy szomorúan bejelenti, hogy szíve a Kispesté, de Puskás Ferenc emlékét ő nem a másodosztályban, hanem a legenda névadó klubjában tudja hívebben ápolni, akkor ugyanez a mai kórus fogja felé dobálni megint a dollárokat? Elég olcsón adtuk a bűnbocsánatot, még a 10 gólos urban legend sem bizonyult valósnak.

Az eredményjelzőn közben 1:1, gól Böde, Lanzafame, Rebrov valahol felsír a háttérben, jegyzi meg Öcsém és nem tudok vitatkozni.

A gól után a vérszem is megérkezett szerencsére Kispestre, és az egész meccsen kimagasló Lanzafame és Gazdag diktálta ütemben, ha nyögvenyelősen is, de csak mentünk tovább előre, ami eredményt is hozott, Mutari indításával Gazdag szélen megfuttatása majd centerezése után a paksi védelem lelkileg összeomlott /vagy mikszeskedett egyet, mert ekkora önsorsrontást kb. a 2008 és 2009 tavaszi csapatunknál láttam zsinórban, brrr…/ Mindenesetre Aliji köszönte szépen, és ha már elé szerencsétlenkedik a zsugát, ő beveri, majd térden extázis-csúszik ki ki a közönséghez, tényleg remek a vége.

És Fortuna is velünk, XIII. Pápa újabb fejese mellészáll, Banó még bejön időhúzónak, aztán vége, fontos győzelem, remek győzelem, az ilyeneket behúzó csapatok érnek oda, ahova én is álmodom a Kispestet a szezon végére. Még visszacsorgok Gyuriékhoz, „Gyurikám, mondom hogy nem kell parázni”, vigyorgok, Hanta és György pedig nem tudják, sírjanak, vagy nevessenek, hogy az örök pesszimista RW megkattant. Amúgy nem tudom mi van velem. Lehet, hogy a 3 hónap alatt harmadszor visszatérő torokgyulladás ment rá az idegrendszeremre. Akárhogy is, én mostantól az aranyért megyek, üdvözlök mindenkit.

Ui.: Remek volt ma is Tujvel, aki, ha nem lenne a Zsoldos, az év igazolása lenne; Kamber fáradhatatlan, Lovrics kisebb megingásokkal magabiztos volt, Gazdag nagy heteit éli, Nagy Gergő a csapat tüdeje, a Talján meg, akármilyen kétszínű egy alak, kell, mint egy falat kenyér. Kisvárdán is tartsuk a lendületet, srácok.

Osztályozókönyv //

A fene se gondolta volna, hogy RW már estére kint van a poszttal, így nyugodtan dőlhettem le, ráér reggel az osztályozókönyv. Mindegy, pótlom most, ide betoldva (hanta):