Akkor ezen is túl vagyunk. A száztizenegyedik (111!!!) születésnapon ismét új címere lett a klubnak, és ahogy az lenni szokott, igazi (tipikus) kispesti megoldást sikerült választani. Dodonait, salamonit, esetleg egyenesen mismásolót – vagyis a történelmünk ismeretében szinte tökéleteset.
Egyrészt a klub neve Budapest Honvéd maradt (sajnos – vh.), miközben a címerben a Kispest és Honvéd szavakat olvashatjuk egy 1909-es dátum kíséretében. Vagyis a lényeg nem változott: úgy írod, hogy Honvéd, de úgy ejted: Kispest.
Tipikus? Az.
Nem tudom.
Eddig sem tagadtam, hogy számomra a név a fontosabb első körben, hiszen a Kispest neve legyen már Kispest, még akkor is, ha Honvéd, és majd utána megbeszéljük ezt a címer dolgot, mert ott kevésbé tűnik egyértelműnek a helyzet.
A 91-es generációspecifikus romantikáját abszolúte meg tudom érteni, hiszen én is azokhoz az évjáratokhoz tartozom, amelyik már ezen szocializálódott, miközben ezzel a címerrel a mezünkön 93-ban bajnokságot, 96-ban pedig kupát nyertünk. Piroska, Árgyelán, szevasztok!
A címerhez mégis csak akkor kötődtem, középiskolás kamaszként minden tankönyvemet megpróbáltam telerajzolni vele, és egyedül a vonalhúzási, valamint ábrázolási tehetségem hiánya kényszerített arra a galádságra, hogy értelmező feliratként az ábrák mellé odavéssem: KHFC.
És akkor jött 2003, a kiesés, az újabb név- és címerváltás. Nehezen viseltem, akkoriban talán még a pajzsos, semmit sem tartó oroszlános címerhez is ragaszkodtam, hát még a névhez.
Érdekes, hogy mennyit számít tizenhét év. 2003-ban volt a Nemzeti Sport, és bár volt már internet, nyomokat gyakorlatilag lehetetlen találni, hogy miként élték meg akkoriban a szurkolók a név- és címerváltást. A sportlap szerint az egybegyűltek inkább nem örültek, emlékeim szerint én sem, és ennyi hirtelen, amit tudok.
2020-ban ezzel szemben minden hangosabb, és minden jóval zajosabb. Széles tömegek jelentek meg az ún. közösségi felületeken, ahol aztán végtelen mennyiségben tolhatják a véleményüket, lájkolhatnak, hőböröghetnek, szavazhatnak, vagyis távolról, nagyon hunyorogva akár tűnhet az egész valamiféle demokratikus közvéleményszerűségnek is, netán véleménybecsatornázó (aggregáló) folyamatnak, de inkább ne erőltessük ennyire a szemünket, hiszen tudjuk, a világ valójában nem így működik. (Igen, van némi elitizmusba hajlás az iménti bekezdésben, hiszen a zaj és a tartalom, vélemény, etc. között húztam egy jelentősebb határvonalat. Zajt bárki generálhat. A sok, hasonló amplitudóval generált zaj pedig összeadódva akár azt az érzetet is keltheti, hogy valamiféle közösségi vágy jelent meg a virtuális térben. A kérdés mindig az, hogy a zajt generáltatjuk, vagy csak felhangosítjuk, amikor önálló struktúraként kezdjük értelmezni?)
Közben eltelt tizenhét év, a klubot továbbra is hol Kispestnek, hol Honvédnak hívtuk, a címert viszont a sokszori ráncfelvarrása után sem tudtam megszokni.
Az még hagyján, hogy a KHFC címerében sem értettem a városéból átemelt, azonban itt semmit sem tartó oroszlánokat, viszont a BHFC címerébe már csak egyetlen oroszlán került, ami tényleg micsoda? Mintha Kispest városának, vagy a klubnak lenne bármiféle oroszlános hagyománya, és nem csak mellékalakként lettek volna használatosak. Az osztott piros-fekete-és piros-fehér háttércsíkozás egyszerűen értelmezhetetlen, a dátumduplázás dettó, a pajzs formájáról pedig ne is beszéljünk. És ez már a többszörösen ráncfelvarrott verzió volt.
Nyugalom, a régi-újjal is vannak problémáim, amihez kellett az a plusz csaknem húsz év, amit beletettünk ebbe a klubba a legutóbbi címerváltás óta. Az van, hogy a KHFC, próbálja meg bármennyire is szintetizálni az elmúlt száztizenegy évet, igazából ugyanúgy torzó, mint volt eddig talán a összes címerünk. Nincs mögötte narratíva, nincs mögötte magyarázat, hogy az egyes elemek miért szerepelnek, miért abban a formában és színezetben, ahogy megjelennek. Egyáltalán mit próbál meg képviselni? Véleményem szerint egy címer/logó mögé talán több kellene, mint egy nagy adag cukormázzal megöntözött emlékű generációs romantika.
Egyvalami azonban biztos, hogy a váltás körülményeivel, a szavazósdi eljátszásával, azzal, hogy a klub neve más, mint a címerben olvasható szöveg, és a hasonló apróságok miatt méltók maradtunk a hagyományunkhoz, amit egyszerűen nem lehet máshogy összefoglalni (természetesen a tipikus Kispesten túl), hogy:
úgy írod Honvéd, de úgy ejted: Kispest.
Furcsa, de pont az ilyen, és ehhez hasonló történetek miatt is bizsergető, izgalmas és legfőképpen tényleg tartalmas dolog ennek a klubnak szurkolni. Hívják épp bárhogy.
Nem címer, kitűző!
Amúgy ha már ennyire címerezünk mostanában, jegyezzük meg, hogy bár a Kispest a története során vegyesen használt mindenféle megoldást, a kitűzőfronton mindvégig nagyon erősek maradtunk. Csak pár példa a Valódi Menőségre:
A kitűzők forrása // Nyemcsok Attila: Magyar sport- és futballklubok jelvényeinek katalógusa (szerzői kiadás, Szeged, 2016)
