A letámadásból már látszott valami, a támadásból viszont alig – elemzés

Tudom, hogy este Kisvárda, és annyi mindenről lehetne beszélni úgyismint a kapcsán, azonban most valami egészen más következik.

Zoli – nevezzük így egy kedves olvasónkat – megkeresett pár hete, és miután lefutottuk a kötelező köröket (nagyon kösz a blogot, köszi az olvasást, stb.), előállt a farbával: mi az akadálya annak, hogy legyenek mélyenszántóbb elemzések is az oldalon? Őszintén elmondtam neki, hogy egyrészt az én (vh), másrészt a kollega (RW) érdeklődése, valamint, hogy az oldal inkább egy egoblog, mintsem egy klasszikus rajongói és/vagy szakmai oldal.

Zoli – őszinte meglepetésemre – nem adta fel. Felvetette, hogy bevállalja az utánajárást a témának, szerzőket hajt fel, egyeztet, intéz – és finanszíroz. Magyarul olyan kontentot vásárol nektek, amilyet nem sűrűn lehet olvasni a Kispesttel kapcsolatosan az interweben. Ez akkora kibaszott menőségnek hangzott, hogy képtelen voltam nemet mondani rá. Lássuk, mi sül ki belőle.

Az első anyag, amit majd alább, a hajtás után olvashattok nem más, mint Bakos Kristófnak (twitter), a Büntető.com szerzőjének elemzése a csütörtöki Honvéd – Turku meccsről. Sok szöveg, képek, volt vele meló rendesen. (Kemény szakma lehet az, ahol Honvéd-Turkukat nézetnek az emberrel. Adózzunk hát mély tiszteletünkkel és figyelmünkkel.)

---

megjegyzés: egyes szavak, kifejezések elsőre ismeretlennek tűnhetnek a cikkben. Ezeknél a szavaknál próbáltam linkelni valamilyen szószedetet. A képek kattintásra nagyobb méretben nyílnak meg.

---

Bp. Honvéd – Inter Turku meccselemzés

A kezdőcsapatok

Bódog Tamás az MTK elleni idénynyitóhoz hasonlóan ezúttal is 4-4-2-es rombuszalakzatban küldte pályára új csapatát. Tujvel előtt ezúttal a válogatott Baráth Botond került a védelem jobb oldalára, Batik és Lovric alkotta a védelem közepét, balhátvédben pedig Eke Uzoma kapott szerepet. A pálya közepét a védekező középpályás Hidi mellett az előző mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is Kesztyűs, Zsótér és Gazdag foglalta el viszonylag rugalmas szereposztással, a két csatár pedig ezúttal is Ugrai Roland, valamint a fiatal Tóth-Gábor Kristóf lett.

Az Inter Turku spanyol edzője, José Riveiro 3-5-2-es felállásban rakta fel a pályára kezdő tizenegyét. A kapus Henrik Moisander előtt Hämäläinen, Hoskonen és a holland Rick Ketting alkotta a háromfős belső védelmet, a két szélen szárnyvédőként Engström és az angol Ruane rohamozott. A középpályán a ghánai szűrő, Anthony Annan mellett az inkább második középpályást játszó spanyol, Álvaro Muniz és a támadóbb szellemű Aleksi Paananen kapott helyet. A kétfős csatársort a rutinos finn válogatott, Timo Furuholm és a csapat piacilag legértékesebb játékosa, a fiatal Benjamin Källman alkotta.

Hatékonyan támad le a Honvéd

A mérkőzés lefolyásának alakulásában nagy szerepet játszott a Honvéd letámadása. Bódog Tamás, ahogy azt korábbi csapatainál is megszokhattuk, ezúttal is a kezdettől fogva magas presszinget vezényelt a Honvéd együttesének, a pálya közepére koncentráló, 4-4-2-es rombuszalakzatban. Ha a kapus, Henrik Moisander kapta meg a labdát, őt legtöbbször Ugrai Roland támadta meg balról, a jobb oldali középhátvéd Kettinget a fedezőárnyékában tartva. Mivel Hoskonen a labdát gyakran a kapunak háttal várta, ami letámadás alatt meglehetősen kedvezőtlen, így a játék gyakran Hämäläinen irányába folytatódott. Őt általában Tóth-Gábor Kristóf szorította ki, de közben a megfelelő tolódási séma sem maradt el Bódog Tamás csapatától. Ilyenkor a bal szárnyvédő Ruane-ra Baráth Botond lépett fel, a bal félterületben játszó, a labdakihozatalokat sokat segítő Munizt pedig a Zsótér–Kesztyűs duó egyik tagja vette fel, Ők egyébként többször cseréltek oldalt a mérkőzés folyamán. Ezzel a csapdázással több ízben is sikerült a Turku labdakihozatalait a szélre kényszeríteni, ami gyakorta céltalan indítással végződött a finnek részéről. Időnként sikerült egy mélységi passzal a labdát Bejamin Källmanra feljátszani, ám a fiatal támadó szorongatott helyzetben ritkán tudott ezzel kapura fordulni.

A Turku alkalmanként azért képes volt a labdakihozatal első néhány passzát megcsinálni. Ha Moisander meg tudta játszani a két társánál kissé magasabban helyezkedő középső középhátvéd Hoskonent, akkor Annan és a visszalépő Muniz segítségével a Turku képes volt folytatni a támadást. A Honvéd időnként csúszásba került az intenzitást követelő letámadással, így a finneknek többször is sikerült a jobb oldalra forgatni a játékot. Ilyenkor Kettinget leggyakrabban Kesztyűs támadta meg, szükség esetén pedig Uzoma léphetett fel Engströmre. Ezzel a manőverrel gyakran sikerült a finneket hátrapasszra kényszeríteni, vagy ha találtak is középen passzopciót, a feltoltan játszó jobb oldali nyolcas, Paananen a két csatárhoz hasonlóan keveset lépett vissza a középpályára, így a középső területeket uraló rombusszal a kispestiek képesek voltak labdát szerezni a középpályán. Bár az ezekből vezetett gyors és hatékony kontrák többnyire elhaltak a támadásépítés alatt még visszalépett turkuiakkal szemben, összességében az első félidőben a Honvéd viszonylag kevés helyzetet engedett ellenfelének.

Megvan a labda, de mit csináljunk vele?

A labda elleni játékkal ellentétben a labdabirtoklás már komoly gondot okozott Bódog fiainak. A Honvéd valamivel többet, 52 százalékban birtokolta a labdát, de nem igazán sikerült minőségi helyzeteket kialakítani. Ami az xG-t illeti, a Honvéd 19 lövésből 1.1-es mutatójával szemben a finnek 16 próbálkozásból 1.62-t hoztak össze, a mérkőzésen tehát inkább nekik voltak a veszélyesebb helyzeteik.

A Honvéddal ellentétben a Turku nem igazán támadta le a hazaiak labdakihozatalait. Legtöbbször 5-3-2-es, középső blokkban várták a kispesti csapatot. Furuholm csak időnként zavarta labdabirtoklásban a Honvéd leghátsó sorát, Paananen pedig gyakran feljebb lépett a középpályássorból a csatárok vonaláig, a finnek védekezése tehát valamivel agresszívabb volt a jobb oldali félterületben.

Bár Bódog csapata főleg az első félidőben szabadon hozhatta fel a labdát nagyjából a félpályáig, szinte semmilyen helyzetet nem sikerült ebből kialakítani sem szélső, sem középső kombinációk segítségével. Batik és Lovric többnyire szabadon vihették feljebb a labdát, a finnek védekezési sémája miatt főleg Batik próbált belépni a játékba. Nem sok sikerrel: gyakran rossz ütemű mélységi passzal próbálta megjátszani a jobb félterületben helyezkedő középcsatárt. Túl korán, ami hosszú, és könnyebben lereagálható passzt eredményezett, vagy túl későn, mire Källman kitolódhatott rá. Tóth-Gábor Kristóf így többnyire támogatás nélkül, a kapunak háttal kapott labdát, amiből gyakorta labdavesztés lett, igaz, a pálya közepére koncentráló szerkezetével a Honvéd ezeket a labdákat többnyire képes volt visszaszerezni.

Mivel mindkét szélsőhátvéd magasra feltolva játszott, így gyakran a három középpályás valamelyikének kellett a labdáért visszalépni. Ez önmagában nem lett volna baj, hiszen a finnek 5-3-2-es védekezése a keskeny középpálya miatt éppen a félterületekben lett volna manipulálható. Amikor a visszalépő Kesztyűs, vagy éppen Zsótér, a kapunak háttal labdát kaptak, a finn középpályások kiléptek rájuk hogy ne tudjanak megfordulni. Bár visszapasszolni sikerült ezeket a labdákat, az ellenfél védővonalai közé bemozgó harmadik embereket már nem sikerült megtalálni. Bár a Honvéd formációjával elvileg túltöltötte a pálya közepét, nem volt, aki megfelelő ütemben felvegye ezeket a labdákat, Tóth-Gábor Kristóf és Ugrai Roland pedig kevésbé léptek vissza, így a Turkunak egy az egy elleni párharcok alkalmával sikerült megakasztani a Honvéd labdakihozatalait. A széleken még próbálkozhatott volna Bódog csapata, ám Baráth és Uzoma már a támadás kezdetén nagyon magasan felléptek az oldalvonal mellett, így többnyire csak a kapunak háttal, vagy pontatlan magas labdákkal sikerült feléjük forgatni a játékot, nem tudták eredményesen megtámadni a szárnyvédők mögötti területet. A Honvéd az első félidőben általánosságban nem tudta jól előkészíteni támadásait. Kevés alkalommal sikerült a tizenhatos magasságáig jutni, s még kevesebbszer sikerült jó ütemű kapu elé érkezésekkel lövőhelyzeteket kialakítani.

Második félidő: fárad a Honvéd, éledezik a Turku

A második félidőben a Honvéd időnként visszább vett a presszingből, hiszen a letámadás fizikailag azért megterhelő, nem lehet kilencven percen át, szünet nélkül művelni. A védelmi vonal azonban általában magasan maradt, a legfőbb cél ekkor már a hosszú labdák kikényszerítése volt. Ennek érdekében Gazdag egyre többször kifejezetten Tóth-Gábor Kristóf és Ugrai Roland közé lépett fel, a letámadási formációt mintegy 4-3-3-má alakítva. Ezzel mindhárom középhátvéd közvetlen ellenfelet kapott, akik így még kevésbé merték elkérni a labdát. Ezzel több ízben is sikerült a Turkut hosszú labdákra kényszeríteni, ám a Honvéd letámadása a második félidő második felében érezhetően visszaesett, s a finnek a pálya középső területein is egyre többször tudtak helyzetekig jutni.

Bár Bódog Tamás csapata labdabirtoklásban többször is egészen mélyre be tudta szorítani ellenfelét, Baráth és Uzoma mégsem tudta a szélekről hatékonyan középre juttatni a labdát. Bár Traoré szinte az egyetlen értékelhető beadásból befejelte a vezető gólt, a középkezdés után a védelem többszöri próbálkozásra sem tudta elfejelni a fellőtt labdát, a csereként beállt Liliu pedig egyenlített.

A hosszabbításban taktikai érdekességről már nyilván nem nagyon beszélhettünk, mindkét csapat elfáradt mentálisan és fizikailag is, így egyik sem nagyon tudta kontrollálni a mérkőzést, nagy területeken zajlott a játék sok hibával. Végül az egyik kósza indítással a nyerőember Traoré lépett meg, a menteni igyekvő Hämäläinen pedig helyette is védhetetlenül az alsó sarokba rúgta a Honvéd győztes gólját.

Ami az xG-t illeti, a Honvéd 19 lövésből 1.1-es mutatójával szemben a finnek 16 próbálkozásból 1.62-t hoztak össze, a mérkőzésen tehát inkább nekik voltak a veszélyesebb helyzeteik. A kispestieknél Ugrai xG-mutatója 0,19 (123 perc), Tóth-Gábor Kristófé 0,07 (72 perc), Traorének viszont 0,13 (54 perc). 90 percre vetítve ezt tehát a mali igazolás volt a leghatékonyabb, nagy szerepet is játszott a mérkőzés eldöntésében.

A Honvéd tehát igen nehezen, de sikerrel vette első európai erőpróbáját. Bódog Tamás csapata viszonylag sikeresen letámadta ellenfelét, megakadályozva annak labdakihozatalait, ám a felállt fal elleni játék bőven hagyott kívánnivalót maga után. Természetesen a csapat az új edzővel még az út elején jár, van idő javítani, de a játék ezen aspektusaiban mindenképpen előrelépés szükséges, ha a piros-feketék erősebb ellenfelekkel is fel szeretnék venni a versenyt. 

---

Ha a jövőben is szeretnétek hasonló anyagokat olvasni, akkor itt találtok mindenféle lehetőséget a közösségi finanszírozáshoz, mert az nem járja, hogy Zoli zsebére menjen az egész. Az lenne a legjobb, ha sikerülne beleírni valahogy a megjegyzésbe, hogy elemzésre külditek. Ha mégsincs rá mód, akkor dobjatok egy mailt a csak kukac taccs pont hura, vagy egy üzenetet telegramon, és jelezzétek, hogy arra szántátok (pl. küldjétek el a PayPal tranzakcióazonosítóját, vagy mittudomén). Szavazást szándékosan nem teszek be a témáról.