Ez volt az a meccs, ahol semmi más nem számított, csak a továbbjutás. Mindegy hogyan, csak valahogy, miközben a lehető legkevesebb játékost égetjük el a felnőtt amúgy is szűkös keretéből.
A premissza ismeretében mindössze Kamber és Lovric nevezhető visszajátszónak, ők az NB I-ben jelenleg stabil kezdőnek számítanak. Nemesapátiban együtt kaptak 90 percet. Valamint Zsótér egy kellemes átmozgatásra.
A nagycsapat keretéből rajtuk kívül a cserekapus Nagy Sanyi, az epizodista Kesztyűs és Bocskay, a mostanában mellőzött Nagy Geri, valamint a pár perces Craciun, Gale és Tóth-Gábor neve lehetett ismerős.
A többiek fiatalok.
Életkor szerinti megoszlás a Nemesapáti ellen //
- 36 // Kamber
- 35 // Nagy Sanyi, Lovric
- 32 // Horváth Andris (padon)
- 27 // Kesztyűs, Nagy Geri
- 24 // Lukács, Zsótér
- 22 // Craciun
- 19 // Cipf, Tóth-Gábor
- 18 // Bocskay, Szabó Alex, László, Gale, Kocsis Dominik
- 16(!!!) // Keresztes Noel (padon)
Érdekesség, hogy az a Keresztes Noel is leülhetett a padra, aki a nyáron, az NB III. nyitó fordulójában az Iváncsa ellen még nem töltötte be a tizenhat évet, és emiatt óvhatta meg az ellenfél az amúgy 0-0-ra végződött meccset.
Nagyjából ennyit a meccsről. Egy NB I/tartalék-NB III vegyessel álltunk ki, vagyis jó, netán élvezhető játékot nem igazán várt senki. Lenyomtuk őket egyrészt rutinból, tudatosságból, tehetségből, erőből, és azért, mert nálunk mindenki profi és a futball a munkája.
Tényleg nem érdemes több szót vesztegetni a meccsre.
Mellékesen kedves vendéglátás, elégséges számú büfé, domboldal, napsütés, jó társaság, vagyis igazi őszi kupameccs vidéken, amit annyira szeretünk.
