Ha az NB I. három leggyengébb csapatából egész évben csak egyet tudunk megverni, akkor mit várhatunk a következő évtől?

Újpest – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv

Semmi, de tényleg semmi nem emlékeztetett Újpesten a Diósgyőr elleni játékunkra. Ismét kapkodtunk, ismét nem működött az egymás közötti kommunikáció, sőt, olykor-olykor újra veszekedni kezdtünk egymással, sokszor az egyszerűt sem sikerült megcsinálnunk, miközben egy rém gyenge Újpest kényelmesen olvasta le a játékunkat – és fordította ellenünk.

Ennek ellenére a 0-0, netán az 1-1 volt a várható végeredmény, a vereséget csak és kizárólag magunknak köszönhetjük. Ismét. Ettől az Újpesttől, de még a tegnapi Újpesttől is bravúr kikapni. Pont ugyanolyan gyengék, mint mi, állítólag az edző alatt is remeg a pad, minket mégis oda-vissza. Nekünk a Diósgyőrt, az Újpest minket. Parádés, hogy semmi körbeverés nincs a tisztelt legalsóbb házban.

Az utolsó három fordulóban talán a három leggyengébb csapat az ellenfelünk, ebből egyet megvertünk, egytől kikaptunk és szerdán következik a harmadik.

Felmerül a kérdés, hogy mit várhatunk a 2020/21-es bajnokságtól, ha legalább ezeket a meccseket képtelenek vagyunk megnyerni üzembiztosan?

Nagyon nehéz bármit mondani. Egy győzelem remekül húzta volna az időt, egy győzelemmel talán kissé megnyugodtunk volna, és jogosan várhattuk volna Budafokról is a három pontot. De nem, nekünk Mohács kell, nekünk vereség kell, mi nem akarunk (tudunk) meccset nyerni. Egész évben nem tudtunk, miért pont december végére tanulnánk meg?

Hihetetlen, hogy pár napja még én is elhittem, ha a vizsga előtti éjszaka odafigyelek az anyagra, akkor másnap simán menni fog. Hát nem. Bolzano nevét könnyű leírni, de ha a Weierstrassba belehibázol, akkor mit vársz magadtól? Bourdieu? Áhh, írok egy látványos bét, majd utána valami firkálmányt, hátha a javító is úgy gondolja: igen, oda bizony Bourdeiu van írva.

Hihetetlen, hogy a saját tapasztalatom se csilingelt: nyugi, nyugi, várj még egy kicsit. Annyira hinni akartam abban, hogy talán, talán majd most, talán végre elindulhatunk felfelé. Ahogy az analízis vizsgán, ahogy a francia szociológia vizsgán is elbuktam (elsőre, mert nem készültem, csak az utolsó napon belenéztem a jegyzeteimbe, illetve inkább más jegyzeteibe), úgy a csapat is elbukott. Ismét.


Budafokon győzni kell.

Ahogy leírtam a mondatot, azonnal nevetni támadt kedvem. Hányszor írtuk le ugyanezt a mondatot csak más csapatnévvel január óta? Minden alkalommal. És hányszor jött be? Éppen nem elég hozzá az egyik kezem, ha meg szeretném számolni. Talán két ujj hiányzik. Tudjátok: katica. Lehet, neki is több van.

2020 nevetséges év lett. A 110 éves klubtörténelem egyik legszánalmasabb, leggyengébb éve.

Egyetlen meccs maradt hátra, legalább annyi sikerülhetne, hogy Budafokon, 23-án este nem csesszük el végleg a szurkolók karácsonyát. Ha az évüket már sikerült.

Köszönném szépen többezer szurkoló nevében.


Amúgy tényleg kell segítség*, hogy milyen poszthoz, posztokhoz kéne hozzányúlni, hol kéne változtatni? Mert ez így, ebben a formában nem mehet tovább. Vagy tényleg a másodosztály a cél?

*_ elérhetőségeink változatlanok: csak@taccs.hu, twitteren @csakblog illetve telegramon @veghhanta


Osztályozókönyv //

címlapkép: fb/honvedfc