mert célunk csak egy van
Bp. Honvéd – RKSK, 11:00 @ MFA
Bp. Honvéd – Videoton, 14:15 @ Bozsik
Az megvolt, hogy hány pontot szereztünk a tabella végén lévő csapatok ellen?
| 1. kör | 2. kör | |
|---|---|---|
| Gyirmót | 4-2, 3 | 0-1, 0 |
| Mezőkövesd | 2-3, 0 | |
| DVSC | 1-4, 0 | 3-5, 0 |
| Újpest | 1-1, 1 | 1-0, 0 |
| MTK | 0-1, 0 | 3-0, 3 |
| összesen | 8-11, 4 | 7-9, 3 |
Igen, a közvetlen vetélytársak ellen 11 meccsen 7 (hét!) pont. Meccsenként 0,64.
Ha valamit, akkor ezt kényelmesen lehet bravúrnak nevezni.
“A Bohócligában, ha nem szól melletted semmi, akkor nyert helyzetben érezheted magad. (Aztán persze előfordulhat, hogy pont nem jön be.)” bővebbenÚjpest – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv
Semmi, de tényleg semmi nem emlékeztetett Újpesten a Diósgyőr elleni játékunkra. Ismét kapkodtunk, ismét nem működött az egymás közötti kommunikáció, sőt, olykor-olykor újra veszekedni kezdtünk egymással, sokszor az egyszerűt sem sikerült megcsinálnunk, miközben egy rém gyenge Újpest kényelmesen olvasta le a játékunkat – és fordította ellenünk.
Ennek ellenére a 0-0, netán az 1-1 volt a várható végeredmény, a vereséget csak és kizárólag magunknak köszönhetjük. Ismét. Ettől az Újpesttől, de még a tegnapi Újpesttől is bravúr kikapni. Pont ugyanolyan gyengék, mint mi, állítólag az edző alatt is remeg a pad, minket mégis oda-vissza. Nekünk a Diósgyőrt, az Újpest minket. Parádés, hogy semmi körbeverés nincs a tisztelt legalsóbb házban.
“Ha az NB I. három leggyengébb csapatából egész évben csak egyet tudunk megverni, akkor mit várhatunk a következő évtől?” bővebbenNincs mit szépíteni, totális csőd az elmúlt egy évünk. Lehet mentegetőzni a vírussal, a két (három) edzőváltással, a sportigazgatós-projektjátékos modell kiépülésével, lehet tényleg bármivel, azonban a következő számokkal nem érdemes vitába szállni.
2020-at elk*rtuk, és nemkicsit, hanem nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON, NAGYON, NAGYON!!!
Egyszerűen nevetséges a teljesítményünk. Ott tartunk, hogy nem csupán a modellnek, hanem a játékosoknak is illenék magukba szállniuk, mert nem lehet a végtelenségig 2017-re, a válogatott kerettagságra, meg úgy általában a jó képességekre hivatkozni, ha egyszerűen az előállított produktumunkkal minden szembejövő feltörli a padlót.
Eljött a pillanat (igazából már rég itt van), amikor abba kéne hagyni mind a szurkolók, mind a klub részéről, hogy struccosat játszva, fejünket a homokba dugva mantrázunk magunknak mindenféle hazugságokat, amiket aztán jól elhiszünk, mert annyiszor hallottuk saját magunktól. Tik-tak, tik-tak.
“Négy kérdés, négy grafikon, négy válasz – és nem kicsi megdöbbenés” bővebbenEsküszöm, miután elolvastam a klubhonlapon megjelent miniinterjút Urbányival, még jobban összezavarodtam, mint eddig voltam.
Amúgy se egyszerű a helyzet, próbálok mérlegelni magamban, végiggondolni, hogy mit tudunk, mit fogadhatunk el tényként, ezekből mire lehet fixen következtetni, mire nagy valószínűséggel, valamint milyen scenáriók lehetségesek az ismert változók mentén?
2020 egy bonyolult világ. Két éve minden sokkal egyszerűbb volt: a merev és egyértelmű struktúra miatt, ha nagyon nem ment, ha rossz irányba mutattak a számok, akkor ki lehetett mondani, hogy például: Supkának mennie kell! Nem feltétlen Supival volt a probléma, bár az eredmények vele nem jöttek, hanem a merev szerkezetből eredő meghatározottságokkal. Akkoriban az edző volt az a fogaskerék, ami a leginkább csereszabatosnak tűnt a rendszerben.
Van tehát min gondolkodni.
“Három nappal a vezetőedző kirúgása után megszólalt a szakmai munkát felügyelő sportigazgató” bővebben
