Nem véletlenül féltem attól, hogy hiába az erősítések, az első pár fordulóra inkább gyengült a Honvéd kerete. Az érkezőkkel még nem, a távozókkal már nem, a sérültekkel pedig egyáltalán nem számolhatunk. Baráth, Eppel, Mézga, Nagy Sanyi, Ugrai, Kálnoki-Kis, Nagy Dominik, Bardea és Klemenz együttes hiányát azért nálunk komolyabb csapatok is megéreznék.
Hiába neveztünk tizenegy játékost a padra, minőségi cserének mindössze az egyelőre kb. egyfélidős Bőle számít, de erről majd a posztban.
A Zete ellen nem az őszvégi Honvédot láttuk. A Zete ellen az egy ponthoz is szerencse kellett. Csúnyán le voltunk focizva. Márpedig tavasszal az ilyesmi nem fog beleférni, ráadásul az ún. verhető ellenfelek is fordulóról-fordulóra fogynak.
És a legszörnyűbbön minden különösebb kommentár nélkül essünk túl még a a poszt elején: nem tűnt úgy, hogy a csapat valóban átérezte volna a helyzetet, egyáltalán nem látszódtak a valódi akarás, küzdés apró jelei. Nem köszöntük meg a picit hosszú, amúgy jó ötletnek tűnő passzokat, nem köszöntük meg, ha valaki kisegített nekünk, nem hajtottuk egymást, vezérszerep(ek) nélkül lébecoltunk a pályán. Szétesetteknek tűntünk.
Összeomlás a második félidő közepén //
Valami egészen megmagyarázhatatlan dolog történik velünk a második félidő közepén. Kijövünk a szünetről, majd negyedórán át nem történik szinte semmi, hogy utána percek alatt elveszítsünk mindent, amit addig felépítettünk.
Illetve fogalmazzunk inkább úgy, hogy a nem történik semmit a lőtt és kapott gólokra értjük, mert a pályán sokszor ugyanazt látni, mint tegnap: mintha egy egészen másik csapat játszana a második félidőben. Az ötvenikszedik percben vajon hányunkból hördült fel a kérdés: hogy fogjuk ezt kibírni a végéig?
Sehogy. A tapasztalat az, hogy sehogy.
- Az első 60 percben 9 gól kaptunk eddig, az utolsó 30 percben pedig 16-ot.
- Az első 60 percben 15 gólt rúgtunk, az utolsó harminc percben 11-et.
- Képtelenek vagyunk megtartani az előnyönket.
| 60 perc/végeredmény (pont) | 0 | 1 | 3 |
|---|---|---|---|
| 0 | 2 | ||
| 1 | 4 | 3 | 2 |
| 3 | 1 | 3 | 2 |
Jól látható a táblázaton, hogy a 60. percre mindössze kétszer fordultunk hátrányban, és mindkétszer ki is kaptunk.
Viszont az is jól látható, hogy a 60. percben kilenc meccsünk állt döntetlenre, és ebből csak kettőt tudunk megnyerni, miközben négyet elveszítettünk. Sőt, hiába vezettünk hatszor(!!!) is a 60. percre, mindössze két meccset tudtunk közülük megnyerni.
Tizenhét forduló alatt a hatvanadik percet követően
- nyolcszor változott számunkra negatívan az eredmény (3->1 vagy 0 pt, 1->0 pt)
- kétszer változott számunkra pozitívan (0->1 vagy 3 pt, 1->3 pt)
- és hét meccs eldőlt a 60. percre.
Ha esetleg a kettő (pozitív irány) és az nyolc (negatív irány) nem tűnne elég nagy különbségnek, hiszen a hátra lévő harminc perc nem kevés, ennyi idő bármire elég lehet, akkor nézzük meg, hogy az összes játékpercből mennyit töltött előnyben vagy hátrányban a csapat, és talán közelebb kerülünk a valósághoz:
- az összes perc 26,2 százalékában vezettünk (406 perc)
- az összes perc 18,2 százalékában álltunk vesztésre (282 perc)
- és az összes perc 55,2 százalékában álltunk döntetlenre (859 perc)
- mindössze négy olyan meccsünk van, ahol már első 60 percben hátrányban kellet fociznunk, miközben tíz olyan, ahol az utolsó fél órában.
- nyolc olyan mérkőzésünk van, ahol legalább egy percet vezettünk az utolsó fél órában, mégis csak négy győzelmünk van a tabellán.
Ha csak az első hatvan perceket vesszük figyelembe, akkor a mostani 18 helyett 27 pontunk lenne, és a dobogón állnánk.
Egészen érthetetlen, hogy mi történik velünk a második félidőben, és főleg a 60. percet követően.
QAnon/QPista
Van egy olyan gyanúm, ami, ha jól látom tőlem függetlenül is tisztességesen terjed szurkolói körökben, vagyis lehet, mégsem a saját gyanúm, hanem én is csak hinni kezdtem valamikor benne. Az elmélet lényege, hogy valójában nem Pisont az edző, őt csak a kirakatba teszik ki.
A cseréket például nem ő intézi, vagy csak részleges beleszólása lehet. Ha nem sérül meg, akkor Baloghot ki a fene cserélte volna le tegnap úgy, hogy fenthagyja azt a Traorét, aki egész meccsen az Alkalmatlanság Lomhán Mozgó Szobrát játszotta? Az első félidő végéhez közeledve egészen biztosak voltunk abban, hogy a másodikra nem jön ki Traoré, helyette Bőle érkezik. Gazdi fel támadóba (Balogh és Gazdi együtt egy csoda!), Bőle középpályára. Esetleg Zsótér-Bocskay, mert Doni se játszott élete formájában. Eleve, ha két torony helyett egy van a pályán, akkor a labda is többet lehetne nálunk, mert abban az InStat adatai alapján igaza van Pisontnak, hogy az őszvégi labdabirtoklós, sokpasszos, gyors focink helyett úgy néztünk ki tegnap, mintha épp a csúcsformában játszó Fradi vagy Videoton készülne megalázni minket. (Pisont alatt az összes passzaink száma átlagosan 406-ról 515-re, a pontos passzaink száma pedig 315-ről 422-re javult, ahogy a gyorsaságunkat valamennyire jellemző, két pontos passz között eltelt másodpercek számának átlaga 4,29-ről 3,79-ra zuhant, mert itt fél másodperc konkrétan zuhanást jelent.)
Erre Traoré végig a pályán maradt.
Mondom, érthetetlen.
Ráadásul az elméletet erősítheti a kispadon ülő Györök pályaedző és Pisont egészen furcsa kémiája a meccsek alatt. Könnyedén félreérthető jelenetsorok sokasága, mintha Györök hívná magához Pisontot, mintha ő kérdezné meg: Pista, te is úgy gondolod, hogy…? Ismerjük az ilyen kérdések hangsúlyát.
Keretesbe jegyezném meg, hogy Újpesten, az Újpest-Honvédon a sajtó mellett ült két fiatal, újpesti alkalmazott lány, a kezükben tablettel, és folyamatosan figyelték a játékosok teljesítményét, élettani mutatóit. Érdekes volt látni, hogy mekkora összhang volt a cserék és a diagramok között. Az pedig külön bónusz, hogy a becserélt játékosok döntötték el a meccset.
Simán lehet, hogy nálunk is valami hasonló lehet, és azt látták a hozzáértők, hogy Zsótér, Balogh és Gazdag is megadta magát, ennyi volt bennük, szükséges frissíteni, teszem azt, a sérülésveszély elkerülése miatt. Viszont.
Viszont az van, hogy a Zetének egy elképesztően szűk kerettel mentünk neki, konkrétan egy darab, ám teljes meccsre egyelőre alkalmatlan minőségi cserével (Bőle), és két, posztra nyugodtan hozható játékossal (Aliji, Uzoma) a padunkon, vagyis nem feltétlen fér bele a fáradás jeleire hivatkozva lehozni Baloghot, és érdemtelenül fennhagyni Traorét. Iszonyatosan kell most minden (három) pont, nincs hova spórolni. Majd pihennek, ha játékra készek az új igazolásaink.
Egy másik szögből körberágva ugyanazt a témát: a jelenleg komolyan vehető keretünk mindössze tizenkét játékosból áll, ami összesen annyi kombinációs lehetőséget hordoz, hogy Gazdag-Balogh, középpályán Bőle; vagy Balogh-Traoré, középpályán Gazdag. És ennyi. A többiek nagyjából csereszabatosak a posztokon, mert filozófiai különbséget nem igazán hordoz magában sem egy Zsótér/Bocskay, sem egy Tamás/Aliji változtatás. A többi fiatal legfeljebb lendületet hozhat, ennél komolyabb ráhatásuk egyelőre nincs a meccsekre, nem is lehetne, hiszen csak most kezdtük el beépíteni/felépíteni őket.
Osztályozókönyv //
címlapkép: egyszerűen nem volt kedvem meccsképet betenni a posztba. fotó: JESSICA TICOZZELLI/Pexels.com
