Tudjátok minek köszönhetjük igazából a bennmaradást?
Talán az Újpest diósgyőri döntetlenjének? A lehető leghidegebb. Esetleg Horváth Ferinek? Melegecske, de nem. Balogh egyenlítő góljának a Kövesd ellen? Megint hideg. Mézga budafoki bombájának? Majdnem langyos.
Mutatom.
Igen, ennek az ún. kommunista rózsafüzérnek, polgári nevén
egy budiláncnak!
Amikor Jurina belőtte a Kövesd vezető gólját a 83. percben, akkor tehetetlenségemben és magányomban hátat fordítottam a pályának, és emlékszem, dühös voltam, nagyon dühös. Vadul matatni kezdtem a zsebeimben, hátha találok valami nyugtatót. Az sem baj, ha Unimukk.
Végül a kabát jobb külső zsebében akadtam rá a budiláncra. Esküszöm, nem tudom mikor és hogyan került oda. A kabát nincs kétéves, tényleg fogalmam sincs. Talán valahol a kezemben maradt, és erősítve a komenista jelzőt, azonnal zsebrevágtam.
Nincs jobb ötlet, vegyük elő, és kezdjük morzsolni.
Balogh, geci, Balogh, ott van!
A Diósgyőr-Újpesten el sem engedtem, rátekertem a csuklómra, úgy néztem a tévét.
Budafokra pedig már tudatosan vittem magammal. A meccs előtt mutattam is a többieknek, hogy itt ma nem veszíthetünk, nálam van a Csodafegyver.
Aztán elfelejtettem. Az egész első félidőben a zsebemben pihent. Valamikor az ötvenedik perc környékén jutott eszembe, és vettem elő morzsolni.
Mézga pár perc múlva belőtte.
Onnantól még vadabbul morzsoltam, egészen a lefújás pillanatáig. Végül összekötöttem sajt magával (az egyik végén van egy visszahajlított elem, azon lasszószerűen át lehet fűzni a másik végét), és a nyakamba vettem.
Lehet megköszönni.
- a hozzászólás // előmoderált.
