Amikor arról van szó, hogy kiesés, meg minek a sok pesti csapat, és amúgy is, hol vannak a nagy vidéki fellegvárak, akkor hajlamosak lehetünk túllendülni pár apróságon.
Például, hogy a nagy vidéki fellegvárak közé simán besoroljuk a Szegedet, ahonnan öt különböző induló (EAC, AK, Honvéd, VSE, LC) együtt nem tud felmutatni ötven NB I-es idényt. Vagy a Nyíregyházát (13, miközben a Paks már 16, és a Felcsút is 8), Kaposvárt (16), Zalaegerszeget, ahol húsz éven át a klub sem működött, és még csak most közelítenek a 40. szezonjukhoz. Ennyit a Fellegvárakról.
Vagy ha mégis nagyon akarunk fellegvárazni, akkor szereplés alapján használjuk a Győrre, Tatabányára, Salgótarjánra, Pécsre, újabban a Videotonra és a Debrecenre, valamint nagy jóindulattal az évtizedes általános töltelék Haladásra és Diósgyőrre. A hagyomány, eredményesség és vidék kombinációjából a következő idényben igazából csak a Győr fog igazán hiányozni.
A pesti nagycsapatok és a kiesés //
kiesés (db) | NB II-es idény | |
---|---|---|
Bp. Honvéd | 1 | 1 |
Ferencváros | 0* | 3 |
MTK | 5 | 5 |
Újpest | 1 | 1 |
Vasas | 7** | 19*** |
* A Ferencvárost a 2005/06-os szezont követően kizárták.
** A Vasas az 1943/44-es szezonban kiesett, azonban a rendezetlen viszonyok miatt az 1944/45-ös, félbeszakadt hadibajnokságot is az NB I-ben kezdte. A 2005/06-os szezonban a pályán kiesett, azonban a kizárt Ferencváros helyén maradhatott az NB I-ben.
*** Jelenleg is NB II-es.
A másik irány a jól ismert pesticsapatozás, mármint, hogy sok van belőlük, szintén egy furcsa képződmény. Az első világháború óta, vagyis amikor felkerült a Kispest és a Vasas, valóban elmondható, hogy az ötből négy egész nyolc tized képviselte magát az NB I-ben. Viszont az is elmondható, hogy ha alacsony a liga létszáma, akkor egyáltalán nem érinthetetlenek ezek a klubok. Bár ennek némileg ellentmond, hogy a Vasas kétszer is úgy esett ki, hogy maradhatott az NB I-ben.
A táblázatból jól kiolvasható, hogy mindössze három olyan klub van, ahol a kiesés szinte elképzelhetetlen: a Honvéd, a Fradi és az Újpest. Ez a három klub összesen kétszer esett ki, és ezt követően összesen öt idényt töltött a másodosztályban.
A Honvéd és az Újpest az egy-egy kiesését követően azonnal és bajnokként került vissza az első osztályba. A bajnoki címnél az MTK sem adja alább, és mind az öt kiesését követően azonnal és elsőként tért vissza.
A Fradi és a Vasas ezzel szemben elmondhatja magáról, hogy története során mind az NB I-ben, mind az NB II-ben szerzett legalább egy arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet. Rajtuk kívül a Debrecennek és egy félbeszakadt NB II-es a bajnokságban szerzett bronz miatt kis szépséghibával a Győrnek jött csak össze a dupla mesterhármas.
Érdekesség, hogy mindhárom osztály (NB I, NB II, NB III, vagy ahogy épp hívták őket) bajnoksága milyen keveseknek sikerült: Honvéd, Debrecen, Győr, Vác, ZTE, valamint a már megszűnt Dunaferr.
Idények, amikor több ún. nagycsapat is hiányzott az NB I-ből //
1940/41 | MTK* | Vasas |
1941/42 | MTK* | Vasas |
2003/04 | Bp. Honvéd | Vasas |
2019/20 | MTK | Vasas |
A 2021/22-es mezőny a szokásos tirádák mentén //
- Ferencváros – nyilván helye van az NB I-ben, rekordbajnok, ilyesmik. Nemzet csapata, miazmás.
- Újpest – nyilván helye van az NB I-ben, hiszen ők játszanak ott a legrégebben, csomó rekordjuk van, miazmás.
- Honvéd – jó, most igazán szarok voltak, és ha már pestiek, akkor ők az egyik felesleges, bár nem a legfeleslegesebb. Puskás csak történelem, a klubot úgyis a komenisták kreálták, satöbbi, igaz, 1916 óta fixen NB I-es, és akkor még bőven nem voltak komenisták.
- MTK – hiába a magyar futball talán legfontosabb, és a világfutball történetének egyik jelentős klubja, az már száz éve volt. Manapság a száz inkább a nézőszámuk, nyilván tök feleslegesek. Az persze fel sem merül kérdésként, hogy ha kiesnek, nekik miért sikerül mindig és azonnal visszajutni, a fellegváraknak miért nem?
- Debrecen – vidéki fellegvár, hagyományosan sok néző, bár ez pont nem igaz. Nemrég ugyan kiesek, de azonban végül sikerült megegyezni, és nem BKV Hurka néven indultak a következő szezonban. Kellenek.
- Videoton – vidéki fellegvár, országosan népszerű évtizedek, vagyis az UEFA-kupa-döntő óta, bár ez nem igaz. Az első bajnokságukat már a hetvenes években úgy kellett elcsalnia Müncz bírónak, és megbundáznia a Fradinak. Kellenek.
- Zalaegerszeg – vidéki fellegvár, igaz, eredménye nem sok van, amit fel tudnánk sorolni. A magyar focihoz sem sokat tett hozzá, Kerekin és Preisingeren kívül csak Koplárovics Bélát.
- Paks – szimpatikus vidéki kiscsapat, csupa magyarral, és helyivel (utóbbi tételesen sem igaz), ráadásul a feljutásuk óta nem estek ki. Szimpatikusak, de minek vannak? Érted, egy Paks, kisváros.
- Mezőkövesd, Kisvárda – újabb két vidéki kisváros, ahol egyszer fel lehet jutni véletlenül, majd mesélni ötven évig a Fénykorról. Mivel van Paks, mindkettő felesleges. Egy darab minden hagyományt nélkülöző tizenötezres kisváros bőven elég.
- Gyirmót, Felcsút – nyilván a feleslegesség abszolút szinonimái. Ha nincs a becsavarodott módos gazda, az ilyen klubok se léteznének. Illetve a Gyirmót talán igen, hiszen volt olyan, hogy Stadler, Gázszer, Tiszakécske és Tokod, majd hamar elmúltak. Sőt, egyszer még a Büki TK is majdnem feljutott, de aztán gyorsan Kecskemét lett belőle.
Összefoglalva: az NB I. mezőnyét alkotja négy pesti, amiből nyilván egy felesleges, mert ugye a történelemre nem kéne hivatkozni (ahogy a lista másik vége meg sem próbálja, vagy ha igen, akkor másét veszi alapul), három vidéki fellegvár (innen hiányzik egy Győr és mondjuk egy Pécs, valamint a Haladás/Diósgyőr egyike outsidernek, hogy a következő évre cseréljenek), egy szimpatikus kiscsapat (Paks), hogy legyen valaki, aki majd rotálódik egy másik szimpatikus kiscsapat feljutóval, esetleg azt sem baj, ha hagyományos fellegvárból jön, mondjuk Tatabányáról, netán Békéscsabáról, bár utóbbi nem fellegvár, vagy ha igen, akkor miért? A Szarvas-Kulcsár duó miatt, vagy a Váczi Zoli – Fradi 5-2 okán? Esetleg a bajusz miatt? (Valószínűleg a bajusz miatt.)
Aztán van négy tök felesleges klub, hogy elmondhassuk: sok a pesti, és amúgy is hol vannak a vidéki fellegvárak? Előbbi nem sok (jó, most épp a liga harmada, de ugyanennyi a resztli is), utóbbi pedig valójában nem is létezik, és ha mégis, akkor nagyjából pont szerepel a felsorolásban.
Szóval nem az a baj, hogy hiányoznak innen klubok, hanem, hogy olyanok vannak a rotációs helyeken (a pestiek és a megkövesedett fellegvárak mellett) a ligában, akikre tényleg semmi szükség sincs, pláne, hogy egyáltalán nem érdekelnek senkit. A Felcsút legalább némi gyűlöletet vált ki az emberekből, és akarják a nem létezését (kevés dolgot kíván ennyire egyhangúan a nemzet), viszont amikor egy Gyirmót-Kisvárda megy főműsoridőben a tévében, akkor el lehet gondolkodni, hogy ki, mit és hol baszott el a saját klubja környékén.
A magyar fociban az elmúlt évtizedekre kialakult egy hagyomány, miszerint a 4-5 pesti csapat mellett fixen ugyanaz a 4-5 vidéki szerepel az NB I-ben, nagyjából létszámtól függetlenül, és a maradék helyeken egymást váltja Egertől Nyíregyházán át Kaposvárig úgy másfél tucat klub, és nagy ritkán feljut egy-egy évre valami igazán nagyon furcsa képződmény, hogy a gyors felívelést betetőző kifutott szezon után törvényszerűen eltűnjön örökre.
Ezt a hagyományt törték meg a Kisvárdák, Felcsútok, Mezőkövesdek, Gyirmótok, vagyis az elmúlt pár évben létrejött, vagy mesterségesen felfuttatott klubok.
Ja, és még egy apróság: az elmúlt húsz évben egyáltalán nincsenek bebiztosítva a Pesti Érinthetetlenek. Alig találni olyan évet, hogy az ötből egy klub ne az NB II-ben szerepelne:
idény | kieső | NB II. |
---|---|---|
2001/02 | Vasas | |
2002/03 | Kispest | Vasas* |
2003/04 | Honvéd, Vasas | |
2005/06 | FTC** Vasas*** | |
2006/07 | FTC | |
2007/08 | FTC | |
2008/09 | FTC | |
2010/11 | MTK | |
2011/12 | Vasas | MTK |
2012/13 | Vasas | |
2013/14 | Vasas | |
2014/15 | Vasas | |
2016/17 | MTK | |
2017/18 | Vasas | MTK |
2018/19 | MTK | Vasas |
2019/20 | MTK, Vasas | |
2020/21 | Vasas | |
2021/22 | Vasas |
** Kizárták.
*** A Fradi helyett indulhatott az NB I-ben.
Darabra összesen két olyan idényt (2004/05, 2015/16) találunk az elmúlt húsz évben, amikor az öt fővárosi nagy egyszerre szerepelt az NB I-ben.
címlapkép: jegyelővétel a 2019-es gyirmóti Honvéd-MTK vendégszektorába.
? a hozzászólás // előmoderált.
? az offtopicot // az offtopicba.
Azt sem szabad elfelejteni az úgymond vidéknek meg a naaagy vidéki fellegváraknak hogy egyetlen átlagos budapesti kerület több lakossal nagyobb gdp vel komolyabb infrastrukturával rendelkezik mint bármelyik vidéki nagyváros!
Példa: Budapest 11. Kerületében többen laknak mint Győrben!
Minden 5. Magyar ember Budapesti!!!
nem érdemes csak a helybéli létszámokból kiindulni, mert „a vidéki fellegváraknak” azért nagyobb vonzáskörzete van, mint pl. a fővárosiaknak a szomszédos kerületekben.
A Zete azért adott egy Péter Zoltánt is a magyar futballnak, és Lendvai Miklós is egész értelmezhető játékos volt.
Mindennel egyetértve, nekem még valami eszembe szokott jutni, amikor ez a téma.
Más csapatsportok esetében, miért nem sajnálkoznak a pesti fellegvárak miatt?
Férfi kosár: nincs első osztályú csapat Budapesten, de még Pest megyében sem. A Honvéd az utolsó pesti bajnok, 24 éve, 33 arannyal másodosztályú.
Női kosárlabda: 4/12 a fővárosi részarány, de 24 éve itt is csak vidéki nyer.
Férfi kézilabda: Fradi az egyetlen a 14 csapatos NB1-ben. Az utolsó pesti aranyat 30 éve nyerte a Tromos, most másodosztályú.
Női kézi: 2 pesti a 14-ből, a 15-szörös bajnok Vasas másodosztályú.
Férfi röplabda: 3/14, a Pénzügyőr idén 30 év után nyert újra pestiként.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egykor a BKV hitbizományának számító teke csapatbajnokságot húsz éve nem nyerte meg pesti csapat: https://hu.wikipedia.org/wiki/Teke_(sport)#Magyar_bajnoks%C3%A1gok
A vizilabdáròl nem esett szó, ott azért volt Ute, Bvsc, Honvéd és manapság FTC hegemònia. Nem beszélve a Bek győzelmekről.
A férfi kosárlabda szintén a szívem csücske 20 éve már, ott szurkolói fórumokon igenis felmerül igényként a komoly pesti A csoportos csapat hiánya, még úgyis, hogy néha-néha megfordul egy-kettő azért ott is. Legjellemzőbben a Mafc, de volt már fent a TF, a Vasas (tudomasom szerint ott nagyon komoly utánpótlás képzés folyik), és a Hegyvidék. A b csoportos döntőt most is a BKG vívja a Nyíregyházával a feljutásért. A Honvéd, rekord bajnokság ide vagy oda, sajnos nagyon régóta nincs az A csoport közelében sem. Pedig a magyar férfi kosárlabdának jó lenne egy fővárosi csapat, amelyik stabilan tényező is tudna lenni a komolyabb helyezésekért menő harcokban is.
A jelenlegi feudális berendezkedésű labdarúgásunkban nem az dönti el feltétlen az NB1-es tagságot, hogy hol van igény focira, vagy melyik csapatnak milyen múltja van, hanem egyéb szempontok alapján döntenek a támogatók arról, hogy melyik csapatot is szeretnék/kell támogatniuk. Természetesen nem azt mondom, hogy bunda az egész és előre le van dealelve minden, de a kiválasztott csapatok helyzetbe hozásával gyakorlatilag leszűkül az a kör, akiknek egyáltalán elérhetővé válik a legfelsőbb osztály. Lehetne ez természetes kiválasztódás is, vagy annak tükörképe, hogy hol működik megfelelő üzleti- és szakmai alapokon a labdarúgás, de tartok tőle nem ez van.
Minden politizálás nélkül csak a tényeket tekintve : Ha MINDEN jelenleg az NB1-NB2-ben támogatóként jelenlevő cégnél azt mondanák, hogy következmények nélkül eldönthetik, hogy támogatnak-e bármilyen sportot, és ha igen akkor ők választhatnak sportágat és csapatot, akkor lehet hogy a következő szezonban egészen más NB1-es kereteket látnánk, más költségvetés lenne, esetleg a csapatoknál is érdekes matematikai feladvány lenne, hogy : hánnyal többen élnek a futballból, mint ahányan dolgoznak érte?
hát őőő, maradjunk annyiban, hogy a világon nagyon kevés helyen szabja meg az egy klub első második harmad osztálybeli jelenlétét, hogy hány szurkoló, meg hány első osztályú év van mögötte. (FC Basel pl simán elvolt 10 évig a másodosztályban, pedig az egyetlen csapat svájcban ahova 10 000 ember kimegy vagy ott a HSV a németeknél)
az már inkább, hogy az adott idényhez kellő anyagi fedezetet elő tudja teremteni. Valóban lehet összefüggés, hogy a nézőszám és az előteremtett pénzmennyiség között, mondjuk nevezzük szponzorráció, vagy fejkvóta alapú közvetítési díj elosztásnak, de nem annyira az releváns, hogy hány ember csücsül a stadionban, hanem hogy unlblokk hány ember nézi meg a tévé előtt, vagy veszi meg az ajándéktárgyat.
Még a mi kis saját bejáratú bohócligánk is önnálló gazdasági entitás, sőt igencsak feltupírozott gazdasági projekt, ami köszöni szépen jólvan, jó sok pénzecskét ide oda elpörget ki és be is pörget. És a benne szereplő csapatok pedig egy kivétellel (úpest) léjogosultságát nem a nézőszám, nem is az elért eredmény, hanem a pénzpörgetési képesség határozza meg. Így az outsiderként titulált csapatok igenis fontos, már már nélkülözhetelen részei a rendszernek (pénzt tolnak bele, visszaforgatnak, kiutaénak, elulatlnak), sőt hovatovább a rendszer létrhozásában jóval aktívabb szerepet válaltak, mint pl mi – hiszen mi csak két éve vagyunk benne a buliba, a talpalávalót, a stadionpénzeket, bizony mind ezek a töltelékcsapaptok unbgabungázták ki nekünk, a sok taospénzzel, az előttünk megépülő, szintént túlárazott stadionjaikkal, a csilivilli fizukkal.
Vagyis ha a felsorolt klasszik vidéki bázisok mögé bekerül egy miniszter vagy tökösebb államtitkár, nos akkor az isten sem menti meg őket, hogy csatlakozzanak az első osztályhoz. lélekszámtól függetlenül. Úgyhogy mindkét oldal teáscsészétől eltartott ujjú fintorgása megalapozott és habár teljes mértékben nélkülözi a megalapozottságot a jogosságához kérdés sem férhet.
Nálam az ideális NB1 így nézne ki:
Honvéd
Ftc
Ute
Mtk
Vasas
Dvsc
Videoton
Eto
Haladás
Diósgyőr
Tatabánya
Zte
Ha 16-os, akkor még:
Békéscsaba
Dunaújváros
Pécs
Sopron
Írom ezt abszolút vidékiként.
Hajrá, Honvéd!
Ez egy erős mezőny lenne azé’.
Esetleg még Nyíregyháza, Szeged, Kecskemét…De Felcsút, Kövesd, Várda helyett akár ezeken felül is 20 alkalmasabb helyiséget, vagy csapatot tudnék mondani…
Ezek ugyanúgy nem létező települések a magyar fociban. Ha annyira akarnák az NB I-et, vagy az élfocit, akkor rendre visszajutnának, vagy tennének érte. Vesd össze egy Haladással, Diósgyőrrel, ahol a kiesés után az első dolog a visszajutás kérdésének a rendezése, és általában megoldják egy-két évben belül (nyilván, kivéve, amikor nem).
A Kecskemét egyszer volt NB I-es, akkor is 7 évig, ennél a Dorog vagy a Komló is jobbat tud mutatni, sőt, már a Felcsút és a Mezőkövesd is. Kecskeméten semmi hagyománya nincs, és nincs is meg hozzá a szükséges kulturális tőke, hogy élvonalbeli foci legyen (ahogy Nyíregyházán, és egészen furcsa módon, Szegeden sem. A szegedi focit engedjük el, hiszen sosem létezett igazán azon a szinten, ahol a nagyok játszanak.)
Tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, de Szegeden NB1 esetén azért beesne stabilan 6-7000 néző…
20+ éve volt utoljára NB I-es csapata Szegednek: https://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1260/merkozesek/bajnoki/1999-2000
Amint elmúlt az újdonság varázsa (előtte tíz évig nem jártak az NB I-ben), meredeken zuhanni kezdett a nézőszám bőven 2000 alá.
1990-91-ben ugyanez, bár ott a visszaesés 3-4000-re sikerült, ami kb. egyezik azzal, hogy országosan is többen jártak akkoriban még meccsre: https://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1260/merkozesek/bajnoki/1990-1991
A szegedi stabil 6-7000 egy óriási legenda, semmi bizonyíték nincs rá.
A mostani csapat az NB II-ben max a Békéscsaba ellen visz ki 4000 nézőt, amúgy jó, ha elérik a 2000-et: https://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1260/merkozesek/bajnoki/2019-2020
Azért azt tegyük hozzá hogy Szeged a maga 2-3.000 es néző létszámával az NB1 ben is az első harmadba tartozna… De abban biztos vagyok , hogy Szegeden inkább 3-5.000 nézőszám lenne!
Én vidéken nőttem fel és bizony a pesti csapatokat mindig kedvezményezettebbeknek (van ilyen szó?) tekintették mifelénk. Nekik fúj a bíró, nekik ítél az MLSZ egy vitás ügyben stb.
Nekem erről a kérdésről hasonlatként az egyetemek jutnak eszembe. Lehet egy egyetemet csinálni egy kisvárosban, vagy faluban is, de mégsem lesz az igazi. Valami hiányzik. Tájidegen.
Lsd. Piliscsaba és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Teljesen vállalható kampusz, csúcstervezővel (Makovecz), minőségi kivitelezéssel és mégsem működött úgy ahogyan kellett volna. Költöztek is vissza Pestre. Ott belátták már, remélem a labdarúgásban is eljön majd ez a pillanat.
A labdarúgáshoz és az egyetemhez is kell a közeg, a bázis és nagyon fontos a helyszín. A Kossuth téren is nagyon hülyén nézne ki a legszebb erdélyi szénakazal…
Sosem értettem ezt a megkülönböztetést, hogy miért kell lázadni az ellen, hogy sok a pesti csapat. Londonban is van általában 6. de 5 minimum a PL-ben. Mégsem zavar senkit.
Mert valakit valamiért mindig utálni kell. Másrészt talán az, hogy a „pestiek” mindig egy kicsit nagyképűek voltak, a „vidékiek” szemében. Csapataik más anyagi lehetőséggel bírtak ezáltal népszerűbbek és ezért irigyeltebbek, amiből következhet az utálat is. (a tévedés kockázatával)
Viszont az is igaz, hogy pont a történelem miatt, egy kisvárosban is inkább érdekes egy pesti nagy, mint egy másik kisváros. Egyszerűen, mert egy márka érkezik.
Nem kell mindenkinek „márkát” képviselni, viszont a ranghoz kell pár. Három-négy hagyományos pesti nagy ezt bőven megoldja.
(Nem sok szurkoló keresi a sorsoláskor mondjuk a Paks vendégjátékát először, viszont a Fradit tuti megnézi.)
Szerencsére lehet ellenpéldát is találni, mármint a nagyobb nézőszámot megmozgató vidéki rangadókra pl Nyíregyháza-Debrecen, Haladás-ZTE, de alapjában igazad van, a „nagy csapatok” Pestről érkeznek/tek általában.
Ahhoz azonban, hogy „nagycsapat” lehessen valaki, tőke és összetartó erő is kellett, ez Budapesten könnyebben áll és állt össze, hiszen az ipar és kereskedelem, azaz a tőke legnagyobb része itt Pesten összpontosult. Ebből jöttek a sikerek ez tett híressé csapatokat, állított maga mellé szurkolókat akár vidéken is. Nem véletlen, hogy a vidéki váérosokban inkább más csapatportok (kosárlabda, kézilabda) fejlődtek és lettek sikeresek inkább.
Talán az Újpest volt az egyetlen kivétel, a magyar futballtörténetben, amely vidéki léte ellenére igazán nagyra tudott nőni. Mi is csak azután lettünk igazán nagy csapat és márka, hogy Budapesthez csatoltak (Újpesttel együtt) és mögénk állt egy „támogató” a Honvéd. Az anyagi lehetőség adta meg az 50-es években a sikert és a hírnevet, azt a hírnevet, amelyet pl. vidéki csapatként nem kaptunk volna meg
Budapest és agglomerációja a teljes népesség 30%-a. Ha 12 csapatos az első osztály, akkor ez 4 csapatot kell jelentsen. FTC, UTE, Honvéd, MTK.
Mi a kérdés?
De egyébként kellene egy rendes futball bázis, országosan kiterjesztve. Mondjuk általános iskolás (kispályás) kölyök, vagy akár középiskolás és egyetemi amatőr bajnokságokkal, ahonnan meríteni lehet futballistákat. Akkor lenne kb 400 ezres utánpótlás bázis, nagyjából területileg és népességileg arányos eloszlásban. Így lehet, hogy Szeged, Pécs, Békéscsaba, Salgótarján, Eger, Veszprém is tudna meríteni, játékosállományt nevelni.
Majd akkor lehetne 16, vagy 20 csapatos első osztály, ha elegendő számú és minőségű játékos kerülne ki a bázisból. Akkor nyilván megszűnnének ezek a főváros/vidék vitatkozások, de feltehetőleg a Gázszer/Stadler/Felcsút/Kövesd műanyag képződmények is. Ja, és lennének nézők. Mert ahogy a veszprémiek, szegediek kimennek a kézilabda csarnokba tömött sorokban, úgy kimennének egy focimeccsre is, ha jön a Fradi, vagy a Honvéd játszani.
Nem szívügyem a cucilizmus, de akkor minden hülye gyerek focizott és focista akart lenni. Most meg fészbuk, tiktok huszár. De mitől lennének focisták az istenadta kölkeink, ha ezzel kapcsolatban ötven éve minden generáció csak negatív impressziókat kap, ha pedig valaki eltökélten imádja a futballt, elmegy egy egyesületbe focizni, abból már a serdülőben kipusztítják a rendkívül alkalmatlan trénerek a tehetséget.
Budapesten élő Haladás-szurkolóként tennék néhány megjegyzést ehhez a vitaindítónak tökéletesen megfelelő íráshoz.
1) Ezt az ” nagy jóindulattal az évtizedes általános töltelék” jelzőt némiképp lekicsinylőnek éreztem irányunkban. Persze, a trófea- és éremgyűjteményünk nem közelíti a Debreceni VSC, Videoton, ETO trió szintjét, de a vidéki csapatok közül nekünk van a második legtöbb NB1-es szezonunk, idén lesz 85 éve hogy először feljutottunk. Azóta (sőt a fennállásunk óta, és itt nem 2004-re, hanem 1919-re gondolok) egyszer sem süllyedtünk a másodosztálynál alább. Ezt még az ETO sem mondhatja el magáról.
Mindezt úgy értük el, hogy mögöttünk soha nem állt olyan erős politikai és/vagy gazdasági háttér, mint az említett triumvirátus mögött, de a szoci korszak bányászcsapatait is ide lehetne hozni. Csóró vasutascsapat voltunk, mindvégig a helyi játékosanyagra támaszkodva, sztárokat sosem tudtunk igazolni. A Kispest-szurkolók számára is ismerős Török Péter mesélte nemrég, hogy a nyolcvanas évek elején milyen anyagi lehetőségei voltak a Halinak. (Nem tudom, hogy linket lehet-e beszúrni, de: https://www.savariaforum.hu/rovat/multidezes-a-80-esztendos-haladas-ikonnal-torok-peterrel-? itt elolvasható)
Jópár válogatottat így is adtunk, Szabó Imrétől, Horváth Györgyön, Halmosi Zoltánon, Kereki Zoltánon (Kéretik őt nem ZTE-legendaként említeni, muszájból igazolt át a szomszédokhoz anno) át tovább lehetne folytatni a sort.
2) A Budapest-vidék megkülönböztetés már a hazai foci indulásakor kódolva volt azzal, hogy 1926-ig külön kerületi bajnokságok voltak. Szerintem szemfényvesztő dolog hozzászámolni a mindenkori élvonalbeli bajnoki címekhez a profizmus és az országos liga előtti időkben megnyert idényeket, mert abban csak fővárosi/azzal szorosan összenőtt környékbeli csapatok vettek részt abban a mezőnyben.
Az 1926 utáni időszakban sem termett sok babér a frissen megszervezett vidéki profikluboknak, csak a nagyobbakat említve néhány év után – nyilván a gazdasági válság hathatós közreműködésével – megszűnt a Sabaria (2x majdnem harmadik lett!), a szegedi Bástya és a debreceni Bocskai. A miskolci Attila, a kaposvári Somogy FC és a pécsi Pécs-Baranya sem bírta igazán sokáig. Ezek közül a Sabaria múltját ismerem jobban, ott a klub állandóan pályagondokkal küszködött (az MLSZ rendezési hiányosságok miatt bírságolt is alaposan), plusz anyagilag az is megviselte őket, hogy munkát kellett biztosítaniuk a játékosoknak. Mentőövet jelentett telente a különféle világkörüli haknitúra, ahol az anyagi haszonszerzés mellett megpróbáltak kinnmaradt magyar labdarúgókat hazacsábítani. 1929-ben jól megjárta ezzel a Sabaria, Amerikában polgárháborús helyzetbe ütköztek, plusz néhányan a keretből „ottragadtak”.
Bajnoki címeket a szoci korszakban is csak a győri Rába tudott nyerni.
3) A Büki TK mellett a Celldömölk is majdnem feljutott, még Pinyő vezetésével. A helyi klubvezető, Antók emlékei szerint 2002 tavaszán látogatást tett Celldömölkön a Magyar Labdarúgóliga két vezetője, akik elmondták, hogy nem juthatnak fel az első vonalba, mert nincsen ötezer néző a meccseiken. Így végül a Siófok ledolgozta a hátrányát és ők kerültek fel.
Ilyen töltelékcsapatok minden politikai/gazdasági korszakban voltak az NB1-ben, többtucatnyit lehetne belőlük felsorolni az elmúlt évtizedekből. A tizenkettősítéskor a nagyobb megyeszékhelyek csapatait kinyírták (Kecskemét, Pécs, Győr, Nyíregyháza), ezek a 21/22-es idényben legalább a másodosztályig küzdötték magukat jó mélyről. És most pont az a 4-6 tradicionális vidéki gárda hiányzik a mezőnyből, amelyik jellemzően ott szerepelt korábban. (Mondjuk egy klasszikus 16 csapatos NB1 így nézett ki: 4-5 budapesti csapat, 7-8 vidéki, 2-3 töltelék).
4) Nektek több sikert kívánok a következő bajnokságban!
Nem akart lekicsinylő lenni, pusztán arra vonatkozott a hivatkozott rész, hogy az érmek kapcsán az általában NB I-es Haladás és Diósgyőr hagyományosan nem játszik.
update // uhh, most látom, hogy Kerekinél lemaradt a posztban a dőlt betű (pont amiatt, amit írsz)
Szép,írás jó volt olvasni.Meggyőződésem,Mátyus kihozta a maximumot a keretből.Ha jobb lehetőségeitek lesznek,szép eredményeket fogtok elérni.Kívánom nektek,jussatok fel,megérdemelnétek.Hajrá Hali.
Ez tetszett, szép munka, jó gondolatok!
További szempont, hogy a minden tekintetben kétségtelenül létező Budapest-központúság a trianoni rablás következménye. Nem a székesfőváros nőtte vízfejjé magát, hanem az ország területe lett átmenetileg kisebb, még akkor is, ha a kommunisták jelentősen megnövelték Budapest területét. Egy egészségesebb, boldogabb korban a Nagyvárad is bajnok volt. Ki tudja, miként alakult volna a vidék-Budapest-arány többek között a fociban, ha Közép-Európát nem trancsírozza szét a bornírt elmebaj.
A Monarchián belüli Magyarország is durván vízfejű volt, hosszabb távon is a fővárosi, főváros környéki csapatok vitték volna jó eséllyel a prímet, mint Angliában, 1-2 vidéki központ mellett. Szerintem. Itt voltak még legrégebb óta a hagyományok, a nyitás a millennium idején az új sport felé. Ez a mocskos, liberális Budapest már csak ilyen.
Ez azért erősen teoretikus, hogy mi lett volna…
Finoman szólva, qrvára nem mind1, hogy mekkora országnak/területnek van az adott méretű fővárosa, nem beszélve azokról az évszázados gazdasági, társadalmi kapcsolatrendeszekről, szálakról , amit olyan nagyvonalúan téptek szét…és nagyon nem mind1, hogy 1 DAC, Pozsony, Szabadka, Nagyvárad stb… „hol játszik”, nyilván nem csak sport értelemben. :/
Ez a mocskos, liberális Budapest már csak ilyen. – bár nem alaptalan a megjegyzésed, de túlzásnak érzem. // Bolgár úr :)
A korabeli Magyarország minden városában, nagyban és kicsiben is elképesztően pezsgő civil társasági élet folyt, számos helyi lappal, kulturális intézménnyel, egylettel. Sőt, még a két világháború között is például a Balaton-felvidéki kis Szentbékkálla (ami ugye falu) két gimnáziumot tartott el, és volt saját vízilabdacsapata is.
Reális feltételezés, hogy egy Újvidék, egy Kassa, egy Beregszász, egy Kolozsvár, egy Nagyvárad normális körülmények között szerves része lehetett volna a magyar futballnak. Ahogy a Várad bajnok lett abban a néhány éves kegyelmi időszakban.
Valószínűleg nem lettek volna, hiszen az elmúlt pár évet és a Kolozsvárt leszámítva (amely menet közben 60ezresről közel 600ezresre nőtt a környékével együtt), az új országukban sem lettek valódi tényezők. Egy-egy bajnoki cím beeshetett, azonban még a stabil élvonalbeli szereplés is csak a Vojvodinának jött össze, ráadásul az a klub eleve egy szerb klubnak alakult. Kelet-Európában egyszerűen nem így működnek a dolgok.
Egy-egy apróságra ki tudja hegyezni magát egy város, akár sportban, akár kulturálisan, akár az oktatási rendszer tekintetében, azonban kellő méretű és sűrűségű kritikus tömeg csak a valóban nagyvárosokban (itt jellemzően: a fővárosokban) verődik össze. Mivel a gazdasági lemaradás, a szociális lemaradás, a kulturális lemaradás, satöbbi tapintható, egyszerű a következtetés, hogy ha nincs elég ember, tőke, kultúra egy helyen, akkor nem lesz semmi. Legfeljebb annyi, amennyi egy adott részterület kitöltéséhez elegendő. Utóbbiak alkotják később a legendákat és a megrögzült képzettársításokat: l. pl. a nagyváradi kulturális élet pezsgősége, a különböző egyetemvárosok, a körmendi kosárlabda, a modern Szabadka a villamosával, stb. (Nem lenézés ezen városok felé, hiszen valóban volt, és jelentős volt a hozzáadott értékük, azonban néha azt érezni, kicsit túl van tolva a szerepük és a jelentőségük ahhoz képest, amekkora kibocsátást valóban véghez is vittek.)
Az „új országaik” természetszerűleg mindent megtettek, hogy az ószerb, óromán területekre, illetve Észak-Felvidékre áramoltassák az erőforrásokat. Enyhén szólva nem volt kiegyensúlyozottság és versenysemlegesség (ma sincs), így ebből a tényből nem lehet arra következtetni, hogy mi lett volna, ha. Ami egyébként sosem okafogyott, hiábavaló kérdés, hanem nagyon is izgalmas.
A magyar történelem és kultúra nagy alakjainak születési térképe éppen nem azt bizonyítja, hogy Budapesten kívül csak marginális lét van.
Született fővárosiként, világéletemben itt élve természetesen eszemben sincs leértékelni Budapestet semmilyen szempontból, csak arra bátorkodom rávilágítani, hogy a vízfejűség vagy finomabban fogalmazva Budapest-központúság nem szerves fejlődés eredménye.
Nem olyan egyértelmű a feleslegesség problémaköre. Egyfelől ugye ez nyilvánvalóan, szükségszerűen szubjektív. A magam részéről egyetértek a Gyirmót és pláne a Felcsút feleslegességével, ugyanakkor minden csapat volt egyszer múlt, hagyomány nélküli klub, mindenki elkezdte valahol, valahogy. Ebből a szempontból egyáltalán nem zavar, ha valakik valamikor elkezdenek egy ilyen folyamatot. Ha ki tudják nőni magukat, ám nőjék! Függetlenül attól, hogy a full külföldiekkel felálló Kisvárda iszonyúan ellenszenves.
Természetesen a Puskás-örökség, a Puskás-ethosz ügye külön kezelendő, axióma, hogy ami ekörül történt, az botrányos és vállalhatatlan – sajnálatos, hogy a Kispest akkori tulajdonosa, Hemingway a kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy ne az történjen, ami történt. Az ő időszakának a mérlegéhez ez is hozzátartozik.
A Videoton-keltetőnek indult felcsúti akadémiát Májer Lajosról kellett volna elnevezni. Méltó lett volna.
De ennek a kérdéskörnek alig van köze a feleslegeség kérdésköréhez.
Az sem végzetes, hogy jelen pillanatban nemigen lehet piaci alapú működésről beszélni. Ennek megvannak a maga előzményei a 2000-es évek első évtizedére infrastruktúrában és emberi minőségben lerohasztott, szétlopott klubok képében. Átmeneti megoldásként indokolt a – hm, nevezzük eufemisztikusan így – mentorálás.
Amíg az eredmények a pályán dőlnek el, addig ez nekünk, a Kispestnek ez egyszerűen nem jelenthet gondot. Ebben a tekintetben egyszerűen nem függünk külső körülményektől. Ami velünk történik, az saját magunkon múlik. Nekünk magunkra kell figyelnünk, magunkkal kell foglalkoznunk, azért, hogy többet ne legyen ilyen szezonunk, mint az elmúlt szezon volt.
Ha meg hozzatennel egy gazdasagi statisztkat, arrol, hogy a GDP hogyan oszlik meg az orszagban, lehet, hogy a negy pesti csapat kevesnek is tünik majd. Eddig volt lakossag, es törtenelemi statisztika, lehet, hogy egy gazdasagi is beleferne a teljesebb kephez. En Gyirmotot Györnek kezelem es kisebbik györi csapatkent gondolok ra. Tradicio valoban nincs, de lakossagi alapon beferhet az elsö osztalyba.