Amennyiben a mai egy normális nap lenne, egy normális világban,
- akkor egy könnyű, mégis kiadós ebéd után
- pihennék pár órát, talán néznék közben valami semmilyen filmet a Netflixen, majd
- kora délután felkerekednék, hogy találkozzak a többiekkel valahol,
- megigyunk pár sört,
- beszélgessünk, nevetgéljünk, fikázzunk dolgokat, ahogy azt szoktuk volt csinálni
- meccsek előtt.
Aztán ha már eleget söröztünk, és az idő is szorít
- kikérnénk még egy sétálósört, majd
- elindulnánk, biztos, vagy bizonytalan léptekkel a Népstadion felé.
- Út közben emlékek felidézése,
- az elfogyasztott sörök hatására a Verseny utcában egy tetszőleges tűzfal lehugyozása (igen, Házakra vizelnének fényes nappal Budapesten a magyar szurkolók – írhatná meg az Origo másnap, hiszen skandalum, ilyet tényleg csak a hollandok csináltak eddig az Egész Világon), közben
- az alkalmi árusok termékeinek fumigálása
- távolról – mert igen bátrak vagyunk.
A stadionhoz érve
- előkészítenénk a védettségi igazolványunkat, mert van rendes védettségi igazolványunk, hiszen nem egy, hanem mindkét oltást felvettük, és jelenleg többen is tervezzük egy harmadik felvételét is;
- kiinnánk az utolsó kortyokat az üvegből, majd
- az üveget elhelyeznénk a többi, másik többszáz, vagy ezer közé a stadion bejárata előtt.
- Igazolványok, jegy, motozás, kezeket fel, alapos a szakember.
- Bent újabb kör, a jegyet lepittyegjük, majd irány
- az első büfé, hiszen már
- lassan öt-tíz perce, hogy letettük a sétálósörünk maradékát.
A büfében aztán jön a nagy
- kérdés: hozott valaki ilyen kibaszott tokent?
- Hozott.
- Négy (öt, hat etc) sör lesz, drága.
- Köszi.
- Helyünk van? Kapu mögött, táborral szemben, első szinten valahol, a lényeg, hogy állva.
- Van.
- Jegyünk amúgy hova szól?
- Leszarom.
A meccsen
- jól érezzük magunkat egymás társaságában, pont úgy
- ahogy szoktuk:
- beszélgetünk,
- röhigcsélünk,
- sört iszunk,
- egymást anyázzuk, ha valaki nem akar elmenni sörért,
- hugyozunk (sörözünk, hugyozunk, sörözünk etc)
- és közben
- nézzük a meccset,
- mert fociszurkolók vagyunk, és bár
- a meccs egy jó ürügy, hogy találkozzunk és sörözzünk,
- attól még a meccs a legfontosabb,
- persze ezt és így sosem mondjuk ki.
- A kopaszgeci megint kit cserélt le?
Egy meccs sosem kilencven perc, hiszen
- eleve ott kezdődik: ki vegye meg a jegyeket?
- Ne legyél fogyatékos, vedd már meg!
- Hol és mikor találkozzunk?
- A meccs előtti sörözés előtt elmenjünk máshova is sörözni?
- Borsodi IPA, Pilsner, és valami egyéb cseh van a Derbyben, a stadionban Soproni, kéne előtte inni valami rendeset.
- Igyunk!
- Anyád! Hol késel már? Kirendeljek neked is egyet?
Innen is szeretném megköszönni mind magamnak, mind annak a néhány szurkolótársamnak, hogy évek szívós munkájával elértük, ma egy kibaszott televízió képernyőjén kell néznünk a magyar válogatott meccsét.
Kurvára nem kettősmérce, kurvára nem besúgó, szar, szemét FARE, kurvára nem Brüsszel (Tel-Aviv, New York és a többi) akarja sárba tiporni a magyarokat (ismét és folyamatosan!), hanem mi magunk csináltuk, mert képtelenek vagyunk elfogadni pár apró szabályt, és egyszer az életben valamiért felelősséget vállalni, amit mi csináltunk.
Te, én, és mindenki, aki tette, amit tett, vagy csak nem emelte fel a szavát ellene, hogy ma szophasson pártízezer ember.
B*sszuk meg, de tényleg.
? a hozzászólás // előmoderált.
? az offtopicot // az offtopicba.
