Várjá’, várjá’, azt mondta a Csányi Sándor,

és nem a színész, hanem a futballatyaúristen, hogy:

„Szakemberek azt mutatták ki, hogy nem a 12 csapatos bajnokság a gátja a fiatalok beépítésének, hanem az edzők, a sportigazgatók, a tulajdonosok gondolkodása.”

via m4sport.hu

Vagyis megtudhattuk, hogy:

  • vannak szakemberek az országban, akik kimutatnak dolgokat. (Alkalomadtán majd bemutathatnák őket a szélesebb nyilvánosságnak is.)
  • baj van az edzők, sportigazgatók és a tulajdonosok gondolkodásával merthogy (hogymert), idézem: “(…) az adott bajnokságot, az adott meccset akarják túlélni, nem a hosszú távú építkezést folytatni. A klubok többségénél, hozzá kell tenni.”

Most mi legyen? Küldjünk innen szívecskéket Csányi Sándornak, mert felfedezte a Valóságot maga körül?

Vajon hány klub mondhatja el magáról, hogy rendelkezik

  • vízióval teli edzővel?
  • hogy van egyáltalán sportigazgatója, nemhogy koncepcióban gondolkodó?
  • hogy a kluboknál valódi tulajdonosok vannak, akik érdekeltek a sportszakmai apróságokban?

Hogy egyáltalán klubokat, előremutató dolgokat akarnak csinálni az NB I-ben (és az egyéb osztályokban), és nem az irgalmatlan mennyiségű rájuk öntött pénzt próbálják meg valamennyire okosan (vö. legjobb tudásukhoz mérten) elkölteni oder és/vagy felélni?

Kicsit olyan az egész, mint egy család, ahol több generáció együtt lakik. A szülők próbálják terelgetni a kelekótya Pistikét, de amint elmennek munkába, akkor jön a nagymama, és süti a csörögefánkot a kölöknek. Hiába vannak szép, korszerű, mittudoménmilyen nevelési elveid, hiába próbálod meg átnyomni a rendszeren, ha jön a kedves nagymama, aki úgyis megcsinálja a csörögét.

Nincs itt semmi látnivaló, baszomalásan – ahogy felénk mondják.


? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.