Hosszú hét után kezdünk egy hosszú hétbe

Honvéd – Felcsút @ Bozsik, 17h

white and black wooden board

Az elmúlt napokban valószínűleg kevesebb figyelem jutott a focira, a Honvédkára, a Videoton sorozatban ötödik vereségének kiröhögésére, a számolgatásra, és úgy általában bármire, hiszen történtek bőven dolgok a világban – és a közelünkben.

Az Ultras Kispest és a KLTE közös gyűjtési akciót hirdetett a kárpátaljai magyarok megsegítésére. A részleteket itt találod.

További súlyosbítás, hogy ma a Felcsúttal játszunk, ami, khmm, tudjuk mit képvisel. Majd kedden jön a Fradi kupázni, jövő szombaton pedig a Debrecen.


Felcsútozós rész, akár át is ugorható

Hogy finoman fogalmazzak a saját nevemben, de mindenképp többesszám első személyben, mintha a kispesti szurkolók kollektív hozzáállását képviselném: nem szeressük őket.

Nyilván találnánk kósza elemeket – akár magunk között is -, akik semlegesen tekintenek rájuk, netán egy-egy kallódó (szaknyelven patologikus) lélek talán még kedveli is a felcsúti modellt, azonban mindenféle empirikus (vagyis birodalmi) mérés nélkül kijelenthető, hogy: nem szeressük őket.

Kell a francnak a Felcsút, egy rosszinulatú, és egyre terjedő daganat a magyar futball távolról sem habtestén.

Beszélhetünk a szeretetről, a testvériségről, a távoli rokonságról, a háborúk feleslegességéről, erre a nyakunkba kapjuk ma a Felcsútot, és egyszerűen képtelenek vagyunk (vagyok) akár egy kicsit is elfogadólag gondolni rájuk. Akarom a nem létezésüket.

Szó sincs rangadóról, szó nem lehet presztizsmeccsről, egyszerűen csak bajnoki a Felcsút ellen, hiszen minden más elfogadná a létezésüknek valamiféle entitásjellegét, ami azután összemérhető, összevethető velünk (l. pl. presztizs). Legalább a nyelv szintjén ne legitimáljuk a létezésüket.

A történelemkönyveket már így is elrondították azzal, hogy a tényszerűség kedvéért belekerült a nevük, azonban még sokat kell várnunk arra a kiadásra, amelyik majd helyére is teszi.

Sajnálom, de vannak dolgok, amik oszthatatlanok kell legyenek egy szurkoló hiedelemvilágában, és nálam (nálunk?) ez a Felcsút, illetve a felcsúti eredetmítosz, a felcsúti arrogancia, vagyis az, amit képviselnek.

Ez van.

Miközben az emberiség egy része békegalambokkal bővíti a facebookos profilképét, kiállva valamiért, addig itt, ebben a posztban burjánzik a gyűlölet.

Akár csöndben is maradhattam volna, azonban nem érdemelnek annyit, mit annyit, a legtöbbet, hogy ezért megtagadjuk magunkat, mindazt, ami kispestivé tesz minket, és mint kispestit, azzá, akik vagyunk, hiszen az életünk, a személyiségünk egyik legfontosabb része az pont a kispestiségünk. (Valahol van egy bukfenc az iménti mondatban, de a lényeget gondolom értitek.)

Eddig tartott.

Honvéd – Felcsút, ötkor a Bozsikban.

Nagyon kéne nyerni, mert holnap Újpest (-3 pont) – Kövesd (+3) és Loki (+1) – MTK (-4), vagyis egy kis balszerencsével olyan sűrűsödés alakulhatna ki az alvégen, amit egy teljes körrel, vagyis tizenegy fordulóval a vége előtt baromira nehéz lenne kezelni.

A meccsről semmi gondolatom, valahogy nem ezzel foglalkoztam a héten. Szurkolok, és remélem, hogy a stábnak sikerült megtalálni a fókuszt, és a felkészüléssel foglalkozni a héten.


Mindeközben az NB I-ben:


címlapkép: David Bartus/Pexels.com

? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.