Jól meg lettek b*szva a térdelő-fütyülő b*zisimogatók! Hajrá Magyarok !

“Jól meg lettek b*szva a térdelő-fütyülő b*zisimogatók! Hajrá Magyarok !” bejegyzéshez 67 hozzászólás

1. Ez a közös cella mekkora ötlet! Méltó büntetés. Csináljuk meg :)

2. Hu apám, Titeket jól el tud kapni ez a közeg. Én pont leszarom ki mit ír vagy mond, a meccs zseniális volt, Rossi az Rossi, élveztem és élvezem még ma is, mert ha rágondolok milyen gólokat vertünk nekik, akkor elmosolyodok még mindig. Téged pedig ha ennyire lehúz ez az egész, akkor minek kínzod magad azzal, hogy ilyen szarokat olvasol, nem fogsz senkit sem megmenteni aki menthetetlen

   1. 😀 👍

3. Nem vagy egyedül, legfeljebb nem anyós_keresztanya viszonylatban. :-)

4. Régen a foci foci volt, kimentél megnézni, kimentél szórakozni, hagyni, hogy szórakoztasson az élmény, aztán örültél a győzelemnek, sopánkodtál a vereségen. Inkább volt szenvedélyes, mint indulatos, inkább tette az embert boldoggá, mint gőgössé, inkább volt a szurkoló szomorú, mint dühös.

   Mára az emberi egot és önbecsülést annyira szétcincálta a modern társadalom, hogy napi szintű létszükségletté vált, hogy valahol valamilyen levegővételnyi pozitív visszaigazolást kapjon. Ma ha egy szurkoló csapata veszít, akkor nem csak a személyiségének az XY-csapat szurkoló része érintett, hanem a teljes valója. Ha nyer a csapat, akkor a létezése minden porcikájával dörgöli a másik orra alá, ha veszít, akkor úgy tekint a meccsre, a csapatra, mint akik saját létezésében sértették vérig. Falábú barmok, menjenek inkább kapálni, de lehet még jól meg is kéne őket verni.

   Ahogy egy vitába se úgy állunk már bele, hogy meghallgatjuk őket, és ha adja Isten, még meg is győznek minket, akkor abból többként, bölcsebben kerülünk ki, hanem only output üzemmódban próbáljuk erővel megnyerni a vitát, mert az egzisztenciális létezésünk alapja, hogy mi tudjuk jobban.

   Van két eklatáns példa, amin ezeknek szándékosan van tér hagyva, a virtuális (FB) és a nagyon is valós aréna (modern sport), ahol az a cél, hogy az emberek egymásnak tudjanak esni. Ezekben a terekben napi szinten megy az egoápolási verseny, és emiatt, ha egy-egy csatát elveszít az ember, azt sosem lehet beismerni, mindig relativizálni kell, el kell venni az élét, a győzelmeket meg nem lehet saját kontextusukban értelmezni, a győzelem erkölcsi többletével azonnal ki kell terjeszteni az élet más releváns területeire is.

   Így lesz minden fociban aratott győzelem teljes és totális, erkölcsi, szellemi és egzisztenciális egyaránt. Facebook vagy foci, mind egyre megy, árukapcsolással azonnal megy be az adott ember véleménybuborékjába és győz minden téren, ami abban van, illetve vereség esetén pont fordítva.

   Jó meccsen megvertük az angolokat? Akkor a teljes ideológiánk, az Orbán-rezsim, a sportba öntött (aztán visszaszipkázott) milliárdok megdicsőültek. Fordítva, hiába nyertünk, a túloldalon a gőgös erkölcsi fölény piedesztáljáról fitymálták a hazai győzelmünket, hogy lám-lám rasszista gyerekek, rasszista ország.

   Nem nagyon látom, hogy ez a fajta árukapcsolás mikor szűnhet meg, de amíg így van, addig szerintem egy dolgot érdemes csinálni, nem leülni a galambokkal sakkozni, mert az ilyen diskurzusokból épülni nem lehet, az ember sportbéli örömét, bánatát meg ne szennyezze már be semmi.

   1. Hmm, ez valami posztschmittiánus értelmezése a minket körülvevő világnak, ahol minden szituációban csak azt vizsgáljuk, hogy ki a mi és ki az ők, és mindent totálisan élünk meg, tehát lényegtelen az adott terület milyensége, ha az mi, akkor minden más az adott területen és azon túl is az ők, tehát a szükségszerűen legyőzendő ellenség?

      Mert akkor lényegében hasonló az elgondolás: ha megélnél közösségben egy futballeredményt, akkor azt csak úgy teheted meg szinte, hogy az összes kapcsolt tartalmat is magadévá kell tenned.

      1. Amennyire én látom a helyzet gyakorlatban nagyjából így néz ki… A kötelezően kapcsolt tartalmaknak van egy nagyon erős tömegvonzása, ezért próbálják meg kisajátítani az ilyen terepeket politikai meg ideológiai kurzusok, hogy egyből rántsanak is magukkal. Ugyanígy a túloldal meg, a „ha nem velünk, akkor ellenünk” elvvel taszít a túloldalra, teljesen kizár a teljes saját portóliójából, úgyhogy igazából mindkét oldal az A, vagy B döntésbe próbál belekényszeríteni.

         Aki magyar futballszurkoló, az hálás a rezsimnek, örül a stadionoknak, tapsol a TAO-nak. Aki nem tapsol a TAO-nak, az nem örülhet a magyar válogatott sikerének, az nem mehet ki a meccsre, nem szelfizhet ott, mert az képmutató. Fordítva ugyanez, a másik fél szemében a sportsikereknek örülő ember simán agymosott Orbán-hívő buta tukkó.

         Aki csak szeretné megnyitni a társadalmi diskurzust az esetleges budapesti olimpia gazdasági következményeiről (gondolok itt különösen a magyarhoz hasonló gazdasági teljesítőképességű országok, azaz a görög vagy brazil gyakorlati példákkal való összevetésre), az egyből sportgyűlölő, kígyóvállú libsi, az olimpiai érmeket se posztolja.

         Nyilván nem kötelező ezek szerint a szabályok szerint játszani, de ha olyan közegbe mész (FB, bizonyos szektorok), akkor lélekben lehet készülni rá, hogy ez az egybites dualista szólam fog szólni, és ha nem választod ki egyértelműen valamelyik oldalt, akkor mindenki szemében uzi vagy…

         U.I.: Azt hittem, hogy az olyan szavak, mint a posztschmittiánus leírása auto-bant eredményeznek minden magára valamit adó oldalon/blogon :)

         1. „Azt hittem, hogy az olyan szavak, mint a posztschmittiánus leírása auto-bant eredményeznek minden magára valamit adó oldalon/blogon.” – És akkor engedjük el az álértelmiségi áttitűdöt? Mi lesz így a köldöknézegetéssel, az egyetlen valódi hobbinkkal? :)

            Egyébként – bár erre tart a világon a tömegkommunikáció – azért meg lehet próbálni nem belesüppedni a szigorúan mi és ők világába, hanem színesebben látni a körülöttünk lévő valóságot, az egymást metsző, keresztező, átfedő csoportképző erőkön keresztül. Tudom, hogy manapság ez nem divat, de annyival jobban érzem magam benne.

            Igazából az a vicc, hogy a mi/ők bontás maga a safe space, amit annyira szeretnek a bontásban hívők és élők kifigurázni

5. Jah, el van baszva az egész. Talán ezért sem baj, ha őszintén és nyíltan beszélünk róla. Például arról, hogy egy focimeccs legyen már egy focimeccs előtte, alatta és utána is.
   Gondold el, ha nem beszélnénk róla, akkor elfogadnánk működő tényként. Mi ennyit tehetünk ellen mindössze.
   (Ha pedig nyitott rá egy közeg, hogy a témáról beszélgessen, akkor miért ne? Ez is a mindennapjaink, és ahogy írunk, kényszeredetten a futballunk kísérőjelensége.)

6. Végre mfa fiatalok is kerülnek a keretbe 10 én ,de nem látom köztük Soltész Dominiket és Tóth Gábor Kristóf.Szivesen látnám még Csörgő Viktort aki cigit játszott a Gyirmótban.Persze ebből a 10 ből lehet kiesnek és újra kölcsön adjuk egy részét.

7. Szeretnem megjegyezni, hogy pontosan ugyanez zajlott a nemet sajtoban es kommentekben a Nemet-Magyar utan, csak a masikoldalrol: kiejtettük a homofob rasszistakat, megmuttatuk a magyaroknak, hogy mi az elfogadas, stb. Ne haragudj, de mivel mindkettö undorito, de csak az egyiktöl szamonkerni nem fair dolog. Nem beszelve a tegnap te is le lettel rasszistazva a himnusz alatt….idezet a telex cikkeböl:
   „A magyar csapatkapitány arra utalt, hogy a magyar himnusz első sorait
   teljesen elnyomta az angol szurkolók „Racist bastards, you know what you
   are!”, azaz „rasszista bunkók, tudjátok, mik vagytok” skandálása, a
   Himnusz utolsó sorai alatt pedig füttyszó is hallatszott.”

   1. Nem azért, hogy az angolokat védjem, de ahogy a Blöffbe is mondták…az akciót, mindig reakció követi. Tehát mi a francot csodálkozunk a himnuszunk kifütyülésén, mikor a gyerekekkel van kifütyültetve az angolok térdelése?

      1. A gyerekek meg lehet azért fütyültek, mert a fütyülés miatt kitiltották a szüleiket. :D

         Szerintem állapodjunk meg abban, hogy a ki kezdte versenynek nem lesz soha győztese. :)

         1. Hát nem…de mint látod az indulat indulatot szül….és a sok indulat között elveszik a lényeg, amiről lényegében szól Hanta blogbejegyzése…. :)

      2. Ők toleránsok, mi meg megérdemeljük…

      3. Kb. ennyi. És az angol reakció (a Himnusz alatti kántálás) elárulja, hogy az ő taplóik sem jobbak a mieinknél :-)

8. Lehet ezzel nem leszek itt népszerű, de leírom.

   A dolog nem Magyarországon kezdődik és még csak nem is itt lesz vége. Szerintem ott romlott ez el, hogy az elmúlt években zavaros politikai ideológiával, ideológiákkal kenik össze a sportot (BLM, szivárványosdi, oroszok nem emberek, de ezer ilyen példát lehet mondani), ezzel sok embernek a fasza tele van, USÁ-ban és Európában is amúgy. Az egyetlen különbség, hogy nálunk az ezt elutasító réteg a mainstream, amire amúgy kapcsolódik a politika is. Ezért nyilvánvalóan hangosabbak is.

   Másképp fogalmazva: ha az „átlagemberek” szintjére viszed a politikai-kulturális hadviselést és az elégedetlen ezzel, akkor igen, a „Lakossági Internet”-en fog reagálni erre. Oda-vissza. Ugyanez történik a Telegraphnál is, mint a Mandinernél, csak más oldalról és más tónusban. Direkt ránéztem angol kommentekre. Ott mi vagyunk putyin csatlósai, orbánadolf imádói akik rasszisták és annak örülnek, hogy nyertek egy barátságos meccset.

   A szakmai cikkeket hiányoló felvetéssel egyetértek, elég látványos, amit Rossi csinál (meg amúgy az is, hogy 5 TOPligás játékosunk van, mikor volt ilyen?), lehetne erről beszélni és még inkább ösztönözni.

   1. Pontosan ez a bajom nekem is, amit írsz: hogy ez nem csak magyar jelenség. Az egész nyugati világ le van butítva, nem csak itthon vannak „prolik”. Rosszindulatú dolog azt sugallni, hogy a világ többi országában minden rendben van, ott csupa toleráns, nyitott, jól kommunikáló, értelmes ember él, ezzel szemben Mo. az egybites suttyó rasszisták országa. Aki ezt gondolja menjen és éljen külföldön, nem is értem miért szenved ebben a számára élhetetlen közegben.

      1. Nem akarok beleszólni, de ilyen nem hangzott el a posztban. A magyar internetről volt szó, és annak önmagában álló minőségéről. Nem történt semmiféle összehasonlítás sem az angol, sem a német, sem a brazil, netán az ausztrál internettel. Azért mert máshol valamilyen, az legyen felmentés a saját nívónkra?

         1. Nem akarok Hasitasi szóvivője lenni, de szerintem azért erre gondolt, mert a posztod fő példái mégiscsak az „elfajzott nyugattal szemben szembenálló nagymagyarország övtáskás turbómagyarok”, akik mindenféle „vélt vagy valós ellenséggel” hadakoznak. Idézetek nem pontosak, most nem keresem vissza.

            Ezek alapján gondolja az ember – kívülről nézve az írásodat -, hogy főként ebbe jól ismert, magyarországi narratívába helyezed a dolgokat.

            Én értem, hogy általában írod, mint lentebb kifejtetted, de az írásból a példáid alapján ez azért nem biztos, hogy ennyire egyértelműen lejön.

         2. Ohh, akkor bocsi, mert pont nem volt bennem ilyen törekvés. Pont ugyanennyire hányok az ilyenkor tömegével megjelenő „miértnema pedagógusbérek” és „hátazegészségüggyel milesz” szövegektől is, bár lehet, hogy ezekre kevesebb utalás jutott a posztban.

            De hogy legyen egy értelmezési keret: azt nem tagadom, hogy a regnáló kormányunk politikájával (ha létezik ilyen egyáltalán) képtelen vagyok azonosulni, azonban ebben a helyzetben is van egy olyan szelet, mégpedig a sport kiemelt támogatása és figyelme, ami igenis primer hatással van az én életemre is, és ami a mindennapjaimat formálja át alapból. Nem véletlen, hogy rengeteget foglalkozunk az állami pénzek és a futball kapcsolatával, mert biztos lehetne hatékonyabban elkölteni, és nem féletlen, hogy szeretek foglalkozni a közbeszéd és a futball kapcsolatával, mert ott bizony egy rátelepedés figyelhető meg. Mintha a pénzért „cserébe” kérnének, elvárnának valamit, amit én nem szeretnék odaadni. Vagyis egyfelől örülök az óriási lehetőségnek, másrészt sajnálom, hogy így sikerül kihasználni.

   2. Valami ilyesmi.
      És hirtelen az van, hogy itt állunk mi, kisemberként, egyszerű fociszurkolóként, és nem értjük, hogy miért kell ezt csinálni körülöttünk – és velünk.
      Elképesztő számomra, hogy nem az a kérdés egy meccs előtt, hogy ki lesz a jobbhátvéd, hanem azt kérdezik tőlem, hogy kifütyülöm-e, ha az ellenfél letérdel? És az elfogadhatatlan válasz, hogy engem egyáltalán nem érdekel, hogy mit csinálnak. Lassan már bocsánatot kell kérnem amiatt, hogy a barátaimmal meccsre merünk járunk évtizedek óta. :(

      1. Igen Hanta, csak erre meg jön az, hogy miért kell térdepelni focimeccsen? Miért kell szivárványosra festeni a müncheni stadiont? Miért kell még a forma-1-ben is térdepelni?

         Összefoglalva: miért kell népnevelni focimeccsen? MIÉRT? És ki dönti el, hogy épp kit nevelünk mire? A Coca-Cola vagy a BMW profilképe alapján döntjük el épp?

         Bocsánatot kérni nem az acsarokodást elutasító Hantának, és nem is a térdeplést füttyögő fekete pólósoknak kell. Valójában ti egy oldalon álltok. Bocsánatot kérni azoknak kell, akik mindig mindenben meg akarják mondani nekünk, hogy mit gondoljunk, aztán 4-5 profilképcsere után végignézik, ahogy marjuk egymást.

         1. Én egyszerűen csak nem akarok tudomást venni ezekről a jelenségekről, és úgy szeretnék élvezni egy focimeccset, ahogy hagyományosan szoktam, szoktunk. A focinak így is kismillió extra tartalma van hagyományosan, kell a francnak még egy újabb és újabb és újabb réteg, amit valaki kívülről rá szeretne erőltetni.
            És igen, óvodás kisgyerekként sírok álértelmiségi körmondatok mögé bújva a tőlem elvett szórakozásomért :(

   3. nem tudom az itt mit jelent, de „nálam” „népszerű” leszel, mert hasonlóan gondolom

      1. Csakblogot jelentette, nem volt benne semmi támadó, csak egyszerűen tudom, hogy másképp látunk dolgokat, amivel nekem amúgy tényleg nincs bajom

         annak meg örülök, ha most nincs is így. ;)

9. és milyen rossz lehetett az angol kommentátornak a Szalai Attila, Szalai Ádám és Sallai megkülönböztetése, kár hogy Sallói már nem volt a keretben :D

10. „Ha egy féltétmeccsre így fel tudunk pörögni, akkor mi lesz, ha valódi tétre játszunk majd?” Mi lenne, kikapunk (bár már ez se biztos, Mister olyan szintre emelte ezt az egészet, amit nem igazán tudok értelmezni)
    Én tegnap pl már a saját kispályás focinkat preferáltam, mire hazaértem 0-3, megint csak lestem.
    Gazdi gólja olyan Gazdis volt, hogy csak na, de ettől még ez a mostani NER rendszer manifesztációja lesz garantáltan, mehet a TAO, hiszen NagyZsolti a bizonyíték meg a Ádám Martin, aki hurrá 27 évesen beérett

    1. Én nagyon kíváncsi vagyok most már a kopaszra.
       Kispesten hagyományosan jól ment neki a nagyobb csapatok, és gyengén a kicsik ellen. Egy Fradi ellen nyugodtabban mentem ki, mint egy Pápa ellen. Nyilván, ahol az ellenfél dominál, és a hibáira játszunk, ott egy jó hozzáállással, taktikával és kellő hajtással lehet keresnivalónk. És pont ezért érdekes, hogy Rossi erre a sorozatra is összekapta a válogatottan, akik mentálisan voltak ott nagyon a meccseken, vagyis egy leeresztő, nyaralásra szánt időszakban is képes voltak rá.
       Remélem a mentális jelenlétet is lehet úgy gyakorolni, mint a taktikát, mert akkor nem lesz gond a valódi tétmeccseken sem.

       1. ja, igen, a klasszikus, amit említesz. Sörmeccsen verni a németeket menő, élesbe szopni Lichtensteintől nem menő. Próbáltam értelmezni a Nemzetek ligája szabályait, és szerintem nekünk pont tétmeccsek ezek, (ha jól veszem ki még egy vb szereplés is összejöhet) ebből a szempontból is földöntúli az egész.
          az biztos, hogy Rossi jobban érti a magyar focit, mint bárki eddig határon innen és túl.

11. Ez most megint úgy hangzik, mintha csak a magyar sajtóban lennének a világon politikai megrendelésre gyártott szalagcímek, mintha csak a magyar emberek okádnák tele a fészbúkot baromságokkal. Amikor fordított volt a helyzet és kifütyültük a térdelésüket, a fél világ sajtója minket rasszistázott. Neked sikerül megint egy tök jó hangulatú és felemelő estét és eredményt mocskolódó, fanyalgó kontexusba helyezni. Nincs olyan történés a hazai vagy a nemzetközi futballban, amit ne arra használnál fel, hogy rúgj egyet azokba a magyar emberekbe, akik büszkék a nemzetükre. Sajnállak, nagyon beteg ember vagy.

    1. Hagyjuk már ezt a büszkék vagyunk a nemzetünkre, a magyarságunkra, miközben egy négerezős tőmondatot sem vagyunk képesek viszonylag helyesen leírni. Tök felesleges a kettőt összemosni.
       Az ember csak akkor lehet büszke a nemzetére, ha mindenféle képzelt csoportképző elvek, és aktuális üzenetek mentén szidja a másokat? Akkor nem, ha helyben próbál valami hagyományt ápolni, valami értéket teremteni? Miért kell máshoz képest értelmezni az ún. magyarságot? Milyen magyarság az, aminek nincs önálló, organikusan fejlődött értéke, és csak az alkalmi versusokból kombinálható ki az aktuális értelmezése?
       A jó hangulatú és felemelő eseményt, egy magyar válogatott játékát és sporttörténelmi győzelmét szerintem nem azok basszák el, akik azt szeretnék, hogy erről legyen szó, és ne valamiféle bosszúról a fütyülésért, térdeplésért, a nyugatért, a létezésükért, a mindenért. Komolyan, a Lakossági Internet (amit úgy látszik egyenlőként értelmezel a magyarságára büszke nemzettel, pedig ez bőven egy erős szűkítése és részben némi bővítése a halmaznak, de sebaj), ami eljut hozzám, hozzád, hozzánk, az ettől hangos. Tök jó így megélni egy győzelmet.
       Akkor már inkább legyek antimagyar nemzetáruló (-tagadó, mittudomén) és beteg ember, ha ennyi kell ahhoz, hogy tényleg örülni tudjak egy focisikernek, és ne a kibaszott térdepléssel foglalkozzak csak belőle.

       1. Oké, értem mit írsz, de mi a véleményed a Himnuszt megalázókról, mert ez véletlenül kimaradt.

          1. Én leveszem a sapkám, ha a miénk szól, és hátul összekulcsolt kézzel megvárom, amíg a másé. Pont ugyanúgy, ahogy az élet más területein is. Miben lenne más egy focimeccs?
             Ettől még lehet véleményem a sajtó működéséről, a politikum világáról, a társadalom által kergetett ideák és ethoszok világáról. Majd elmondom ott és akkor, ahol releváns. Például átbeszéljük haverokkal egy tengerparton vodka-szódázva, vagy megírom ide, mert ez a focis/fociközeli naplóm.
             Megjegyzés: Nem hiszek igazán a nemzetekben (ellentétben az egymást metsző kultúrkörök szövetével, amiben nagyon), így a himnuszokat is túlzásnak tartom, de elfogadom a létezésüket, és a szerepüket a társadalmak szervező erejében. Vö.: évszázadokon át egy kereszténység-értelmezés köré felhúzott világban élt Európa jelentős része, és az akkor kialakult formák jelentős része máig öröklődve, viszont a valláshoz kapcsolódó rétegektől megtisztítva máig komoly társadalomformáló erőként működik. Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy érthető legyen bizonyos társadalmi logikák működése, és nem kell vallásosnak lenni ahhoz sem, hogy ezeket elfogadja az ember, mert nem nagyon ismer jobb (működő és elfogadott, tehát igazodásra képes) mintákat.
             Tehát: a himnusznál felállok, sapka le, égre néz, magamban énekel és gondolkodik, mert amúgy szeretem hallgatni az ilyen emelkedett pillanatokban. A másik himnuszt kivárom, a többi műdal pedig egyenesen nem érdekel. A Nélküled nekem például inkább Groovehouse: https://www.youtube.com/watch?v=OWGHPF5YYfg
             (Mielőtt: megértem, ha valakit zavar, ha „megalázzák” a himnuszát, bár fogalmam sincs, hogy például az angoloknál kulturálisan mit jelent a saját himnuszuk, van-e bármiféle kiemelt kötődés hozzá, egyáltalán érzékelik-e, hogy ez esetleg másnak szar.)

          2. Máskép látom.
             A nemzet nélkülözhetetlen. Nélküle nem lenne semmi. Mindannyian látjuk nyugaton, a hanyartlásának eredményét. A deviancia, és a hazugságok iszonyatos terjedését. Tudom az a válasz, hogy a nacinalizmus felel minden rosszért, de ennél nagyobb hazugság nem létezik. A háborúk liberális gazdasági érdekek miatt törnek ki, mint a mostani is. A Himnusz a nemzetem része, azzal tudok azonosulni.
             Az angolszászokra nem térnék ki, de történelmi bűnük határtalan. Mondom úgy, hogy igen régre visszanyúló, ott élő tetemes rokonsággal rendelkezem.

          3. És a modern nemzetek előtti világ nem létezett? Nem lehet más összetartó erő egy közösségben és/vagy egy társadalomban, mint a nemzetfogalom? A nemzet beszűkíti a gondolkodást, tehát adott nézőpontból már maga a nemzet egy hanyatló forma a korábbiakhoz képest.

          4. Évek óta szidtam itt a hamis ideológiákat. Ilyen a respect, a térdeplés, amivel a politika beerőszakolta magát a labdarúgásba . A politikusok könnyen irányítható egyenhülyéket szeretnének. A „fejlett” nyugat már alakul. A nemzet az ami megvédhet ettől, ezért a legnagyobb kincs.

          5. De miért pont a nemzet a válasz ezekre a hülyeségekre? Mármint a politikusok ellen, hiszen döntően a legtöbb pörgő témát ők dobják be a köztudatba és tartják fent azért, hogy megőrizhessék a hatalmukat.

          6. Mert nincs más, ami mindenkit összeköt. Ez, azaz érzés amikor elmész, és utánna hazavágysz. Nem csak a Kisfaludy utcába, hanem a Kovács és a Nagy szomszédhoz is, mert egy nyelvet beszélünk, és azonos a gyökerünk.

          7. „Hamis ideológiák”.. Nos, a foci mint az identitáspolitika alappillére, valamint az egész „határokon átívelő nemzeti összetartozás” egy ordas nagy kamu. Pontosan látható volt a vírus idején is, mennyire törődik a hatalom polgáraival, most pedig épp megyünk bele a szakadékba fejjel előre. Kellemes nemzeti érzelmű zuhanást!

          8. A gondolkodást a tapasztalatok hiánya és a korlátoltság szűkíti be nem a nemzet…

          9. Vagyis pont az, ami – Tornyi Barnabást idézve – tartalommal töltené meg a fogalmat :)
             Az összefüggés tehát szoros, a vizsgálat irányában van csak eltérés.

          10. Pontosan. Ez a nemzet fogalom igazából vagy kétszáz éves cakkumpakk. Annyira jó lenne, ha az emberek kicsit olvasnának, mielőtt szívbűl hitet tesznek bármi mellett…

          11. Hanta, no offense, tényleg, de felmerül bennem, ha a „nem igazán hiszek a nemzetekben” alapján állsz, akkor mégis miért érdekel, hogy mit csinál a magyar válogatott?

              Ha nem igazán hiszek a klubfutballban, meg abban, hogy más pirosfeketének lenni, mint zöldnek vagy lilának, akkor én tudok kispesti lenni?

          12. Egy kedves ismerősöm szavaival élve: előbb lettem a válogatott szurkolója, mintsem elkezdtem volna történelmet és/vagy szociológiát tanulni.
              Az egész modern (és posztmodern) nemzeti dolog nem szól másról, mint a hagyományos közösségszervező formák feletti irányítás erőszakos átvételérő egy új, mondvacsinált/képzelt közösség nevében, és azt irányítva. (Oké, a hagyományos formákban is volt irányító, és innen nézve a nemzet nem több egy hatalomátvételnél, ahol a tetején ugyanúgy valamiféle internacionális kapcsolatok mentén élő és érdekelt vezetők ülnek.)

          13. És ha a válogatott szurkolója lettél, anélkül, hogy hinnél a nemzetekben, akkor tulajdonképpen minek is szurkolsz? Az MLSZ-nek? (ez azért meredek comingout lenne tőled :D)

          14. A magyar válogatottnak, ez nem is kérdés.
              A válogatott annak a focinak a terméke jórészt (legalábbis hagyományosan), amit napról-napra követünk itthon. Ugyanúgy benne van a Kispest, mint minden más, ugyanúgy benne vannak a hagyományaink, az eltérő szurkolói kultúrák, minden, amiből a hétköznapokon építkezünk.
              A nagy sirámom éppen az, hogy ezek a hagyományos minták tűntek el, vagy ha nem is tűntek el, valahol elnyomódtak egy sokkal zajosabb, sokkal hangosabb valami által.

              (Az MLSZ-es résznél kiköptem a kávét, baszod :D)

          15. „Ugyanúgy benne van a Kispest, mint minden más, ugyanúgy benne vannak a hagyományaink, az eltérő szurkolói kultúrák, minden, amiből a hétköznapokon építkezünk.”

              Ez akár apró kiegészítésekkel a „nemzet” értelmezése is lehetne. :)
              De nem kötekszem tovább, másképp látom, de értelek azt hiszem.

          16. A nemzetnek van bőven definíciója, és ezek egyike, hogy a mindenféle egymást metsző nyelvi, kulturális, vallási és egyéb helyi/közösségi sajátosságok katyvaszából idővel és kicsit mesterségesen kialakult egy új, önálló értelmezési keret, ami egyrészt leszűkítő (hiszen a határainak, kiterjedésének megállapításához szükség van némi szűkítésre), másrészt egy bővítő (hiszen a korábbi kereteken túl egy újabb, teljesen más minőségű keretet biztosít) hatással is járt. Hogy egyértelmű legyen, az én nézőpontom szerint a leszűkítés többet árt, mint amennyit a bővítés használ, és az egyes közösségek természetesen ellenállóképességét veszélyezteti, miközben a sajátját (az utólag létrejöttet) védi.

          17. Jézusom… Minden arról szól, aminek megéled. Egyelőre nincsenek még érzelmi törvények… Csak a fejedben építed a sablonokat és a korlátokat, amit utána bőszen kritizálhatsz. 🙂

          18. Vagy csak épp más keretekben gondolkodom, és nem örülök a beszűkítésnek. Tehát: nem én emelem a korlátokat, hogy eddig és ne tovább, hanem a tágabb értelmezésem ütközik beléjük. :D
              (Mondom, ezt a nemzeti izét simán képes vagyok jobbról támadni, és egyáltalán nem lenne meglepő tőlem. Pusztán azért, mert sokkal régebbi, velünk élő (interorizált) és erősebb szervezőerőket tekintek érvényesebbnek és tartok fontosabbnak. A nemzetfogalom kicsit olyan, mint a kör kerületét egyszerűen néggyel számolni és nem pível. Az is kinéz valahogy, de jóval szögletesebb lesz.)

       2. Szerencsére nem vagyok fent FB-n, így ezekből kimaradok, de a sajtó (nem csak a magyar) ma így működik, clickbait módon azt emelik ki, ami nekik vagy „nekik” számít. BBC pl. ennyit írt a meccs után kb.: „véleményes piros lap, kikaptak az angolok”. A térdelek/nem térdelek témát imho nem mi kezdtük, de egy időben minket savazott mindenki, hogy nem térdelünk, nyilván ez szül némi frusztrációt a kisemberben (is). Nem azt mondom, hogy mi vagyunk az ártatlan bárányok, de semmivel sem vagyunk rasszistábbak, mint azaz angolok vagy a németek vagy bármelyik „nagy” európai futballnemzet. Csak most éppen minket nem szeretnek.

       3. a nemzet/haza/az, amit magadnak érzel, amíg találsz kapaszkodót, ad hátteret. Én se értem a jelenséget, de 3 év angliai kintlét után erősödött meg bennem, szeretem az otthont, ami nem mindig egyenlő a haza/nemzet/honfitárs fogalmával. Minden giccs/pátosz és toposz akkor nyer értelmet, amikor nincs, vagy távol van. Ezért sem értem hogy lehet megetetni ma az emberekkel az elnyomás létjogosultságát. Majd ha nem lesz, akkor lesz igazán fontos és helyén értelmezhető a nemzet fogalma.

          1. Jó, ha erre összefoglalnám a többi kommentben már fejtegetett válaszomat, akkor kiderülne, hogy a libsinek tartott Hanta valójában jobbról támadja a többségi nemzetfogalmat :) (Ami egyébként valahol igaz, hiszen a történeti szemlélet, illetve a társadalomszerkezet és a közhiedelem összefüggéseinek változásának története alapján a modern nemzetfogalom kitalálása egy jelentős törés az emberiség történetében.)

    2. Én is sajnállak téged, hogy szövegértelmezéssel küszködsz. Fanta öröme lejön a posztból, te meg remekül illusztrálod azt a közeget ami miatt az embernek majdnem elmegy a kedve a magyar focitól.

       1. Ha ez örömposzt volt, milyen amikor bánatos? Szerintem felesleges Magyarország válogatottjának meccseire járnotok ha ennyire bekeseredtek egy magyar győzelemtől.

          1. Amúgy ezt melyik részéből olvastad ki a posztnak?
             Nem a győzelmekkel, nem a vereségekkel (vereségek feletti bánattal) van a baj, hanem az arra rátelepedő világértelmezésekkel. Hadd verjük már meg Angliát a pályán jó játékkal, és ne arról legyen szó, hogy a buzisimogató lipsiken átsöpört a szittya fergeteg, hiszen azok elvesztették minden emberi tartásukat. Tökre szívesen használnám az internetet, és azon belül is egyes platformokat, viszont béna, hogy ilyesmi szeméttel van tele a képernyőm, hiába próbálom meg tisztán tartani az általam követett tartalmak listáját. A poszt erről szólt.

          2. hagyd…

          3. Amúgy én tök szívesen beszélgetek erről a témáról, mert évek óta érdekel az ország világszinten is magas kitettsége a Facebooknak, a Facebook algoritmusának, illetve ennek hatása a társadalmi közbeszéd adott színtereire.
             Azt pedig simán el tudom fogadni, hogy nem feltétlen egyszerű szövegeket alkotok, és nem azt írom le pontosan, ami a fejemben van, és emiatt esetlen nem jön át a lényege. Blogolni szeretek csak úgy a vakvilága, és nem gondolom magam önálló világmegváltó meglátással rendelkező embernek, aki ez a Heuréka-pillanatát képes precízen és szavakkal megfogalmazni.

          4. ok, csak utána közlik veled ellenérvként, hogy „beteg ember vagy”, ez így értelmetlen, nekem esik rosszabbul, pedig veled is jókat tudok vitatkozni, de basszameg…

          5. az a baj, hogy összetett mondatokat használ. én ilyen emberrel nem vitázom

          6. Maximálisan egyetértek a posztoddal és sajnos RW-vel is egyet kell értenem, hogy van az a szint, amikor az érveid már nem alkalmasak azok befogadására. Ha egy smink arcfelületre kerül fel, annak lesz művészi, esztétikai értéke. Ha ugyanezt a sminket egy téglára viszed fel, akkor az ledobja magáról, mert azt a malter képes csak magán tartani….ha viszont a maltert kensz az arca, az semmilyen értéket nem fog képviselni, csak tönkreteszi az arcot….kvázi megfelelő felviteli anyagot a megfelelő felületre…és akkor nincs gond. :)

          7. Olvasni, értelmezni. Ha nem megy, nem kell ezzel idegesíteni magad. Nem érted, nem neked szól.

          8. Kinek szól? Az öt főből álló belterjes hungarofób haveri körnek?

          9. legyen a neved Zuzu !

          10. Egy blogposzt alapvetően sosem az olvasóknak szól, még ha ők is fogyasztják általában.
              Ellenben sokkal inkább szól arról, hogy a szerző/közlő valamit valahogy érzékel és azt leírja őszintén. Eddig még egyetlen ismerősöm, se közeli, se távolabbi nem jött oda hozzám,hogy mást írok, mint amit szóban mondok. Az, hogy nem ért vele egyet, az egy másik téma, lehet beszélgetni róla, ha kedvünk van hozzá. Ha nincs, akkor meg valami másról. De hazudozni egy poszt kedvéért tök felesleges, mert kit ver át az ember ilyenkor, ha nem magát?

          11. igazán lehetnél megértőbb a nyomorával. alapvetően szopola jutott a generációinknak a válogatottal, és most, amikor végre jól igazoltunk a csapatba + a mázli idesodorta ezt a zseniális kopter condottierét, a magyar média jórészéből az ömlik, hogy a tonyóminisztérium a fidesztábor győzelemhez juttatására használja a focikát az aljas lip.si gecik felett. akik meg ugye nem mellesleg mi vagyunk. szóval tök szar.
              amúgy, hogy a fantussal is kötekedjek: a posztban emlegetett trianonpólósok egyáltalán nem idegesítenek, hiszen hagyományosan velük volt tele a válogatott. sőt, már-már perverz örömet érzek a mosdatlan, terepgatyás bakancsos rosszéletűektől, megérkeztek ők is a sikerekbe, nekik JÁRNAK

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.