Jól kezdődött a szombat. Ugyan még csak az ötödik forduló, azonban az álmoskönyvek szerint se jelent jót, ha már az elején leszakad egy csapat a bajnokságban.
Idény előtt négy csapatra merte azt mondani úgy nagyjából a közvélemény, hogy bajos lesz a bentmaradása, mégpedig a Mezőkövesd, a Kecskemét, a Vasas és a Honvéd, esetleg az Újpest. Szóval, legyen inkább öt.
Titkos fegyverünk, a Mezőkövesdet edző Supka Attila szépen leikszelt a Vasassal úgy, hogy náluk Nagy Geri 90 és Bobál Dávid 90, a Vasasban Hidi 90 és Holender 73 percet játszott, sőt, Holcsika még gólt is lőtt.
Remek kezdés. Közben (amikor ezek a sorok íródnak), vezetett a ZTE 1-0-ra Kecskeméten, bár pont most állították ki tőlük Husztit, és Banó-Szabó beverte a tizenegyest. 1-1. Sebaj, az egy pont is kevesebb, mint a három, ha így marad.
Legyen csak sűrű a mezőny, mert
nekünk most mind a szerzett, mind a mások által veszített pontok sokat számítanak, hiszen egy hét alatt kell letudnunk a Fradit, az Újpestet és a Kisvárdát. Nem lesz könnyű menet.
Például, mert az új Üllőin még meccset sem nyertünk. Pontot is csak egyet szereztünk, egy emlékezetes meccsen, amikor a túlpörgő Toncsit (Kukettó) úgy kellett visszarántani egy bedobásnál, hogy easy, bro, nem kell annyira sietni.
Mostanában nagyon nem megy nekünk a Fradi ellen, igaz, nem is egy szinten áll a két csapat háttere, állománya, felkészültsége, miazmás. Persze, nem ezt ígérték nekünk az újak, de tegye a szívére a kezét, aki akkor és ott elhitte nekik, hogy a közeljövőben (a mából nézve: a közelmúltban) a Fradival és a Vidivel fogunk versenyezni.
Józan ember nem hihette, legfeljebb mögöttük leszünk, néha elkapjuk, megelőzzük őket, azonban azzal talán senki sem számolt, hogy a Felcsút, a Kisvárda, a Paks és fokozatosan a mindenki elénk kerül, hogy nekünk évek óta a kiesés elleni menekülés maradjon, mert a tizenkét csapat márpedig ezt jelenti. Ha nem vagy benne az első párban, akkor marad a harc az NB II. ellen. A folyamatos harc, ami egy ideig hozhat részsikereket, azonban a láthatjuk pár példán (MTK, és még inkább a Diósgyőr), hosszú távon nem működhet.
Augusztus legvége van, szám szerint ma 27, a meccsnapon 28, még pár napig lehet igazolni, és mi úgy megyünk neki a bajnokságnak, hogy darabra is kevesen vagyunk. Nem részletezném újra, de jelenleg nincs középpályánk és baloldalunk, mint legégetőbb probléma.
A baj tehát nem az, hogy az Üllőire az esélytelenek nyugalmával megyünk, hanem az, hogy a többi meccs is necces, hiszen láthattuk, olyan lehetetlen helyzet állt elő, hogy Plakushchenko kiállítása miatt a középhátvédnek igazolt Gomist kellett bevetni a középpályán. Oké, a srác nagyjából megoldotta a feladatot, jár a taps érte. Viszont azt tartsuk szem előtt, hogy vélhetően azért játszhatott, mert nem vagyunk meg darabra sem.
Aztán ott vannak az eheti, menetrendszerűen érkező edzésképek, és a rajtuk feltűnő Maksym Pukhtieiev. Hogy nem ismerős a név? Nem vagy egyedül. A srác télen érkezett a fakóba, tavasszal ott is játszott, és hopp, a Paks ellen máris a padon találta magát. Amúgy szélső/csatár a posztja.
Komolyan. Nézegetem az MLSZ adatbankban a keretünket, és az derül ki, hogy miközben egy meccsre 23 játékost lehet nevezni, addig nekünk rendre 23, 21, 23 és 20 játékost sikerült, vagyis érdemben képtelenek vagyunk feltölteni a rendelkezésünkre álló keretet. Mondom, a Paks ellen úgy jött össze a 23, hogy abban benne van Pukhtieiev és a még mindig borzasztóan fiatal Keresztes Noel is.
Apropos, Noel, rá ki akartam már korábban is térni, mert nagyon nem jó, ami vele történik. Szeptemberben lesz 18 éves, évek óta az NB III-ban tolja, és idén az a fura helyzet állt elő, hogy a nagycsapat ugyanúgy rendszeresen vasárnap játszik, ahogy a fakó, és mivel létszámhiány van, Noel a nagycsapat padján ücsörög. Ebben a korban nem biztos, hogy jó, ha nem játszik meccseket. Nyilván, kölcsönadni/kooperációba betenni is nehézkes, hiszen az NB II. is vasárnaponként van. Furcsa mellékszál, de a létszámhiányunk és a vasárnapra eső meccseink a lehető legkellemetlenebb módon keresztezik egymást.
Ja, és közben Eördögh Andrist (belső középpályás) is betettük a kooperációba, hogy helyettünk Siófokon játssza a meccseket, mi pedig szinte középpályára alkalmas csere nélkül álljunk ki. Érthetetlen, de ő legalább játszik így, ami még mindig jobb, mint ami Noellel történik jelenleg.
Viszont közben lett egy olyan, hogy Courts edzőbá megtalálta a tökeit, és az első két forduló 5-3-2-je után bevállalta az egész nyáron gyakorolt 4-3-3-at, aminek az lett a következménye, hogy futballcsapatabbnak néztünk ki, valamint két meccsen szereztünk négy pontot – és ugyanitt vesztettünk a Paks ellen kettőt.
Valamint amit feltétlenül ki kell emelni, mert nagyon rég tapasztaltuk Kispesten, hogy a játékosok mindent, de tényleg mindent beleadnak. Évek óta nem láttam annyi emberről levágódó labdát, önfeláldozó belépést, és egyébséget, mint mostanában. Ezt a hozzáállást lehet, és tudom is tisztelni.
Mondanám, hogy alakulás van, azonban nem vagyok ennyire bátor. Valami történik, az biztos. Elméletileg még fogunk igazolni, egy spanyol balszélső talán már itt is van (természetesen meccshiányos, azonban a mi szintünkön bőven remek pedigrével rendelkezik), és ha még fognánk egy jó középpályást, vagy kettőt (előre- és hátrajátékra is), akkor azt mondanám, hogy ezzel a kerettel nem kéne kiesni, és innen az edzőn, a csapaton, valamint a klubház hozzáállásán múlik minden. Plusz rajtunk, a szurkolókon.
Továbbra is tartom, a legnagyobb reménységem Courts mester, és nem azért, mert olyan sokra tartanám, hiszen nem tudok róla semmit, hanem azért, ahogy beszél, ahogy a csapata láthatóan fanatizáltan megy ki a pályára, hogy körön kívüli Magyarországon, hogy végre bevállalós lett, hogy használni meri a fiatalokat, ésatöbbi.
Nagyon kellett már nekünk, hogy valaki felkavarja az állóvizet, és ha ez a társaság (Docherty és a haverok) megteszi, abból még ugyan lehet baj, viszont ha meg sem próbálja, akkor tudjuk, hogy mi lesz belőle. Tudjuk, mert láttuk az elmúlt idényeket.
Valahogy így.
A Fradi ellen nem várok semmilyen eredményt, inkább azt szeretném látni, hogy odatesszük magunkat, hiszünk magunkban, hogy bevállalósak vagyunk.
Közben a Kecsó berúgott egy újabb tizit, és már 2-1-re vezet. Ez is jó, hosszú az idény, úgyis kipukkadnak, addig legalább sűrítik a mezőnyt.
Mire élesítettem a posztot: 3-1. Éreztem, hogy ez a ZTE gyenge lesz, mondtam is a környezetemnek, de nagyon hangosan nem mertem. Nem lenne baj, ha tartanák ezt a remek formájukat, sokat segítenének vele nekünk.
