Játékpercek, igazolások, akadémia (bontás)

Természetesen egy ilyen hangzatos és figyelemfelkeltő, valódi kattintásvadász cím mögött mi mást is találhatnánk, mint két grafikont, csupasz számokat, és az ezzel együtt járó mérhetetlen unalmat.

Nyugalom, nem fogunk csalódást okozni, azonban a fejezetek végén egy csipet szaftos demagógiát azért megpróbálunk belecsempészni a kontentba.


Egy »» Légiósok vs. magyarok

Sőt, a magyarok is két bontásban: MFA és sima magyarok, úgyismint Zsótér, Tamás, vagy mondjuk Lovric.

A halmozott diagramról könnyedén leolvasható, hogy ősszel mindössze két olyan meccsünk volt, ahol nem a légiósok adták az összes játékperc legalább felét. Ebből az egyiket speciel megnyertük, azonban ahhoz kevés az adatpont, hogy ennyiből nagyobb következtetéseket merjünk levonni.

Viszont az látszik, hogy amikor az MFA adta az összes játékidő legalább 25 százalékát, akkor négyből kétszer nyertünk és egy döntetlen (1,75 pont per meccs, a továbbiakban: ppm), és a másik véglet, amikor az MFA adta az összes játékperc kevesebb, mint 15 százalékát, akkor az öt meccsből mindössze egyet nyertünk meg, és egyet hoztunk döntetlenre (0,8 ppm).

Az igazsághoz tartozik, hogy amikor 600-nál is több percet kaptak a légiósok, akkor négy meccsen hoztunk egy győzelmet és egy döntetlent (1 ppm).

Tényleg alacsony elemszámok, ezért csak a játék kedvéért:

a bentmaradásunkat jelenleg inkább az akadémisták szerepeltetése segíti, mintsem a helyettük játszó külföldieké.


Kettő »» Újak vs. régiek

Nyáron lecseréltük a keret jelentős részét, lássuk, mire mentünk vele.

  • Az újak három meccsen érték el az összes játékperc legalább felét: két döntetlen (0,66 ppm).
  • A nyolc legalacsonyabb játékpercükre esett mind a négy győzelmünk (1,5 ppm)!
  • Tehát amikor a legtöbbet játszottak, egyszer sem sikerült nyernünk (0,5 ppm)!

Utóbbi, vagyis az új igazolások egészének csődje egy erős állítás, azonban a számok pontosan ezt mutatják.

Ha szétbontjuk a fenti nyolc-nyolc meccset (legyen a nevük pozitív és negatív), és megvizsgáljuk, hogy ezeken ki mennyi időt töltött a pályán, akkor azt kapjuk, hogy mindössze két játékos (Capan és Mitrovic) mondhatja el magáról, hogy inkább a pontszerző meccseken játszott. A többiekre viszont az a jellemző, hogy amint visszaszorultak, kikerültek a csapatból, úgy kezdtük el a pontokat is gyűjteni.

Különösen látványos a visszaesés az ezüstvédelemnél: ha Cirkovic (-51%) és Prenga (-37%) a pontszerző meccseinken jóval kevesebbet, közel fele annyi időt töltött a pályán, mint a bénázós etapban.

A nap legerősebb megfigyelése, hogy Plakushchenkónál ismét felmerül kérdésként: minek van? A legnagyobb visszaesés nála tapasztalható: -79%, vagyis negyedannyit játszik a pontszerző meccseken, mint amúgy, és egyébként se sokat. Róla tényleg elmondható, hogy nem szabad a pálya közelébe sem engedni.

És ha az előbb mertem tenni egy olyan megállapítást, hogy inkább az akadémisták segítik a bentmaradásunkat, úgy most is merek tenni egyet:

nézzünk már rá, hogy ki a fene igazol Kispestre, mert az nonszensz, hogy az újakkal minden még sokkal rosszabb, mint az ittmaradtakkal és a fiatalokkal.

Valamint egy nagyon fontos megfigyelés, hogy a tavaly Kisvárdán elég jól működő Cirkovic-Prenga összetételű belsővédelem (az előző bajnokságban a Kisvárda kapta a második legkevesebb gólt, idén ősszel, a távozásuk után viszont a legtöbbet, közel annyit, mint tavaly egész évben), hogy a fenébe mondott ekkora csődöt Kispesten?

Egyáltalán milyen szakmai munka folyik nálunk?


Frissítés »» Még egy grafikon

(Egészen parádés dolgok hozhatók ki a RAWGraphs 2.0 és az Inkscape kombójából, miután egy SVG fileon keresztül képesek kommunikálni egymással.)

Egyetlen grafikonon próbáltam ábrázolni, hogy az egyes meccseken mennyi időt töltöttek pályán az új igazolások (vízszintes tengely), és mennyit az akadémiai nevelések (függőleges tengely). A metszéspontokban a karikák az egyes meccsek, és a méretezésük valamint színük azt jelenti, hogy az adott meccsen milyen eredményt ért el a csapat: piros, ha győzött, sárga, ha döntetlen, és fekete, ha vesztett.

Az ábrára berajzoltam három segédvonalat is: az új igazolásoknál a fél meccsnyi, az akadémistáknál pedig a negyed meccsnyi, vagyis fél félidőnyi időt. Az átlós vonal pedig egy olyan plusz tengely, amihez a közel eső adatpontokról elmondható, hogy nagyjából ugyanannyi időt töltött a pályán új igazolás és akadémista.

Jól látható, hogy minél messzebb kerül egy mérkőzés az azonos játékidőt mutató tengelytől, annál kisebb az esélye a győzelemnek. Magyarul: minél inkább új igazolás, annál kevesebb győzelem.

Az elején már említettük, azonban erről az ábráról olvasható le igazán, hogy

a négy legtöbb akadémiai játékperces mérkőzésből mindössze egyet vesztettünk el, miközben a nyolc legtöbb(!) új igazolásos játékpercet felvonlultató meccsből mindössze egyet nyertünk meg.

És még valamit ne feledjünk, az idén pályára lépő akadémistáink

  • Szabó Alex tavaly kiesett az NB II-ből a Szolnokkal,
  • Kocsis Dominik nem jutott fel tavaly az NB II-ből a Diósgyőrrel,
  • Bocskay tavaly a szerb élvonalban játszott,
  • Kerezsi és Keresztes tavaly a Honvéd fakóban, az NB III-ban,

tehát valahol mindannyiuk szintén új igazolásnak tekinthető.


🗣️ a hozzászólás // előmoderált
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||