Tegnap, az őszi játékperceket elemző posztunkban tettünk egy olyan erős kijelentést, hogy inkább a saját nevelésűek játsszanak, mint az új igazolások.
Ma finomítunk rajta, merthogy a számokat nem csupán egyféleképpen, hanem tetszés szerint lehet csavargatni, ezért könnyen előfordulhat, hogy aki az egyik elemzésben pozitív szereplőnek tűnt, az egy másikban már nem feltétlen lesz az.
Például Kocsis Dominik, aki az ősszel pályára lépő öt saját nevelés egyike (Szabó Alex, Kerezsi, Keresztes, Bocskay), és aki egy olyan számot produkált, ami számomra nem kicsit meglepő. A másik név Jonsson lesz, és nála talán még Kocsisnál is nagyobbat néztem.
Előre szólok: az ember szeme néha csal.
Elmélet
Biztos van valami másik neve, azonban mi jobb híján plusz-mínusz mutatónak nevezzük azt az értéket, amit úgy kapunk, hogy csak azokat a perceket nézzük, amikor az adott játékos a pályán volt, és összeadjuk az addig rúgott és kapott gólok számát, majd a különbségüket vesszük.
Nyilván érdekes lehet a plusz (lőtt gólok) és a mínusz (kapott gólok száma) mutató is külön-külön, azonban erre jelenleg nincs mérésünk. Lehet, hogy majd lesz valamikor, mert esetleg finomíthatja a következő grafikonokat, azonban most ezen ismert adathiány tudatában vizsgáljuk a csapatot.
Fontos: csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik legalább nyolc meccsen, tehát az összes meccs felén pályára léptek. Az mindegy, hogy mennyi időt.
Meccsenkénti átlag
Egy meccsre vetítve Prenga (-0,93) átlaga a legrosszabb, azonban szoros a verseny Kocsis Dominikkel (-0,88) és Zsótérral (-0,87).
A csapat átlaga -11/16=-0,69.
A nyers számok önmagukban nem sokat jelentenek, hiszen nem ábrázolják a játszott meccseket és főleg nem a játszott perceket, és ugyebár nem mindegy, hogy valaki a -14-es gólkülönbségét hat vagy tizenhat meccsen hozza össze.
Gólkülönbség vs. mérkőzések száma
A grafikon vízszintes tengelyén az adott játékosok saját gólkülönbsége, a függőlegesen a pályára lépések száma, és a metszéspontokban maguk a játékosok találhatók. A piros segédvonal a csapat összesített gólátlagát mutatja, amitől balra találjuk a rosszabb, és jobbra a jobb gólmutatókat.
Ezen az ábrán még a védekezésért nem kicsit felelős Prenga található legmesszebb a vonaltól (ha merőlegest állítunk a piros vonalra a játékos adatpontjáig, akkor Prengánál lesz a leghosszabb a vonal a negatív oldalon), utána következik Kocsis és Zsótér.
Mielőtt belemennénk a mélyebb elemzésébe, gyorsan tegyük hozzá, hogy ez a grafikon mindössze egyetlen dimenzióban különbözik az előzőtől, mégpedig a darabszámban, ami nem biztos, hogy önmagában jelent bármit.
Gólkülönbség vs. játszott percek
Viszont ha ezt az új dimenziót nem darabban, hanem percben, mégpedig játszott percben adjuk meg, akkor talán látványosabban előbükkan a vizsgálatunk tárgya.
Rögtön fel kell tűnjön, hogy Prenga és Zsótér közelebb került a csapatátlaghoz (piros segédvonal), miközben Kocsis Dominik iszonyatosan eltávolodott. Igen, jelenleg az a helyzet állt elő, hogy
Kocsis Dominikkal a pályán messze rosszabb a csapat gólkülönbsége, mint nélküle.
Talán úgy lehetne a leglátványosabban elmagyarázni, hogy mennyire, ha
- Kocsissal 58 percenként kapunk egy gólt,
- a Honvéd gólkülönbsége -11 tizenhat meccsen,
- ha Kocsis ezzel a mutatóval végig játszotta volna az összes percet, akkor a Honvéd gólkülönbsége -24 lenne.
Sőt, ennél – ha lehet – valamivel még rosszabb a helyzet:
A vízszintes tengelyen a fordulókat, a függőlegesen a meccsek adott perceit látjátok. A kék pont jelentése az, hogy Kocsis lecserélése vagy becserélése után nem változott az eredmény, a piros pedig, és itt mondok hozzá értelmezést is:
- a lecserélés esetén azt jelenti, hogy Kocsis nélkül pozitív lett az adott meccsen a Honvéd gólkülönbsége (tíz lecserélése után ötször),
- a becserélés esetén pedig azt jelenti, hogy ha Kocsis bejött, akkor a csere után negatív lett a Honvéd gólkülönbsége. Hatszor cserélték be, ebből négyszer nem változott az eredmény, kétszer viszont rosszabb lett, tehát
és itt megint két pont következik:
- ha lecserélik, akkor 50 százalék eséllyel jobb lesz nekünk utána,
- ha pedig becserélik, akkor 40 százalék eséllyel rosszabb lesz, és 60 százalék, hogy nem változik semmi.
Ha valami, akkor ezt egy elképesztően rossz statisztika. Innen nézve különösen érdekes a szurkoló szeme és a mérések közötti esetleges eltérés. Miközben Kocsis ebben a mutatóban tényleg a béka segge alatt kullog, addig a közönségszavazatok, illetve a közönség reakciói alapján (l. pl. ünneplése, éltetése) Szappanos mellett a legnagyobb kispesti kedvenc jelenleg.
Természetesen, tisztában vagyunk vele, hogy valószínűleg ott van a megítélése mögött a saját nevelések hendikepje, azonban az is tagadhatatlan, hogy látványosan hajt, be meri vállalni a cseleket, legalább próbálkozik, még ha – mint azt látjuk – csapatszinten eredménytelenül is. A szándékot viszont nem lehet eltagadni tőle. Tényleg nagyon az a nyamvadt első gól, és hátha utána.
A Jonsson-anomália
Kocsis mellett mindenképp meg kell említeni Jonssont, aki a grafikonnak, illetve a szurkolói megítéléseknek is pont a másik végén helyezkedik el.
Nagyjából ugyanannyi játékperce van, mint Kocsisnak, azonban nem -14, hanem a csapatból egyedüliként pozitív, +2-es a privát gólkülönbsége.
Először nézzük a Kocsisnál már használt cseregrafikonokat:
Hoppá, megjelent egy új szín, a sárga. Értelmezzük a helyzetet:
- Jonssont négyszer cserélték le idén, ezt követően kétszer is negatív irányba mozdult el a csapat gólkülönbsége,
- Jonssont kilencszer cserélték be, és ebből ötször(!) pozitív, egyszer pedig negatív irányba mozdultunk el, míg háromszor nem történt változás.
Ugyan egy későbbi elemzésünk tárgya lesz majd a pályán töltött idő és a csapat pontszámának viszonya, azonban annyit el lehet szpojlerezni, nem véletlen, hogy
- Jonsonnal a pályán 1,47 a pontátlagunk (16 meccsre ez 23,5 pont lenne),
- a másik véglet Kocsis Dominikkel viszont csak 0,75 (12 pont),
- miközben a csapat jelenleg 1-es átlagnál tart (16 pont).
Egyelőre érthetetlen Jonsson elképesztően pozitív mutatója, próbálunk utánajárni, hogy mi lehet valamiféle valódinak nevezhető oka.
