Tegnap többen is kérdezték a meccs után: erről mit lehet írni?
Hogy őszinte legyek, egyelőre fogalmam sincs. Annyi biztos, hogy egy elképesztően alacsony színvonalú meccset játszottunk, ahol találtunk egy szerencsés gólt, és ezzel hoztuk a kötelezőt, a győzelmet.
Ha hirtelen kéne mondanom dolgokat, amik megmaradtak, akkor talán
- az első bajnokiját játszó Eördögh zseniális mentése jutna eszembe, plusz ahogy Dúzs irányítja a támadót, szorítva a visszaérkező védő felé,
- Holender keresztléce – köszönjük,
- Keresztes egészen fantasztikus labdaátvétele, amivel a semmiből csinált lövőhelyzetet magának. Sajnos a lövés már gyenge volt, azonban egy védő lábáról pont Lukic elé pattant, aki
- ilyen helyzetben ritkán szokott hibázni.
Erre a Détárira gondoltunk a címben:
és nagyon kicsiben Lukic gólja előtt:
Egy órával a meccs előtt
jött ki a kezdő névsora az adatbankban, és nem értettük. Akkor még nem tudhattuk, hogy Kocsis beteg, csak azt láttuk, hogy a keretben sincs. Miaf*sz? Samperio a padon, és vele a teljes jobboldalunk kikerült a kezdőből. Helyettük Eördögh és Plakushchenko.
Vajon ez mi lesz? Samperio állítólag nem nagyon akar védőmunkával foglalkozni a szükségesnél többet, és talán ezért is kezdett Eördögh a jobb szélen. A tőlünk szokatlan 3-5-2-ben ugyanis nincs két szélső oldalanként, mint a tavasszal játszott 3-4-3-ban, és ha Samperio kezd, az nem biztos, hogy kedvére való lenne a sok pluszmeló miatt.
Viszont a játékrendszer váltásával a csatárok száma kettőre nőtt, és a fix Lukic mellé Domingues került, nem pedig Samperio. Eddig kettőből semmi.
A középpályát is felturbóztuk plusz egy fővel, azonban az egy félidőt kapó Plakushchenko tényleg csak plusz egy fő volt, semmi több. A másodikra Samperio váltotta, amiből a váltás pusztán formaira sikeredett, és nem világmegre.
Rettenetes játékot
mutattunk be, pontosan olyasfélét, amit egy kieső csapattól elvárható.
Hagyjuk azokat a lózungokat, hogy a tét rányomta a bélyegét, mert három éve ugyanaz a tét hétről-hétre: a bentmaradás. Ugyanez a tét mér szeptemberben, ugyanez a tét az ősz végén, a tavasz elején, tavasz közepén, és ugyanez a tét az utolsó egy-két fordulóban.
Milyen bélyeg és milyen tét, ha nálunk ez maga a természetes állapot? Mintha a lélegzés tét lenne, és rányomná a bélyegét az emberre, amikor levegőt kell vennie. Hülyeség.
Itt minden van, csak tét nincs, mert akkor elhinnénk, hogy mindenki átérzi. Apropos, ide lenne egy rövid témám:
Hitelességdeficit
Ami nem kicsit zavart, vagyis nem tudom, hogy zavart, vagy csak nem tudom eldönteni mit láttam, esetleg mennyire hiszem el a látottakat, szóval
- Lukic gólja után akkorát őrjöngött, mintha megszakadt volna egész meccsen, és csak az a kurva gól hiányzott a játékából, mintha minden ezen a gólon múlt volna, és ő ezt a minden ezen múlást át is érzi. (Plusz mintha keményen megdolgozott volna a végül meglőtt csodálatosnak minősülő gólért, és nem csak a lábára pattant egy labda.)
- Mitrovic, miután lecserélték, elvonult a vendég előtt, és olyan átszellemült képpel hergelte a népeket, hogy szurkolni, ezaz, bazmeg, megcsináljuk, kurvajók vagyunk, gyerünk, hogy nem tudtam, köpjek egyet magam elé undoromban, vagy hangosan kiröhögjem.
Egyszerűen egyiket sem tartottam hitelesnek, és kerek szemekkel bámultam őket, hogy tényleg, ezek bevállalták ezt a színjátékot. Mintha nem miattuk (is) tartanánk ott, hogy miután egy hétközben a kupában megalázott Vasas ellen a 85. percben, egy talált góllal tudunk csak nyerni, az nem jelent többet, mint időt nyerést, hogy még nem estünk ki, még van hét forduló, valahogy meg kell ugrani.
A bentmaradást, sorozatban a harmadik évben.
És úgy ünnepelnek, mintha a bajnokságért mennénk, pedig csak megnyertük magunknak a további számolgatás jogát.
Ugyanitt jegyezném meg, hogy egy Vasas elleni szar 1-0 után megy az aránytalan ünneplés, aztán ha otthon kapunk ki megalázó módon, szinte mindenki menekül be az öltözőbe, és hatalmas kussolás van napokig. Ugye, szarnak, bajnak nincs gazdája.
Azt gondolom, egy ilyen évben sokkal több szerénységre lenne szükség.
Lovric
tavaszra került vissza a csapatba, és Szappanos, illetve Zsótér hiányában csapatkapitány.
Egyedül talán nála érezni folyamatosan, hogy számára fontos a klub, fontos a bentmaradás, és fontos, hogy szívvel és fejjel legyen ott a pályán, és talán ezért is sikerült nyolc meccsen begyűjtenie az eltiltáshoz szükséges öt sárgát – és ha jól számolom, akkor mindet pofázásért.
Lovric még hajlandó reklamálni, hajlandó odamenni, megvédeni a társakat, hajlandó úgy működni, mint egy csapatjátékos, hovatovább egy futballista. Ha felrúgnak valakit közülünk, ő lesz az első aki odaér, és ha igazságtalanságot érzékel, akkor nem legyint, hanem próbál tenni valamit.
Nyilván, a szabályok szerint nem lehet tenni semmit, azonban mentálisan fontos, hogy megadni sem szabad magunkat – Lovric nem is teszi. Hatalmas tisztelet az öregnek.
A bentmaradás aktuális kérdéseivel
egy másik posztban foglalkozunk, mert számolást igényel. A lényeg, hogy nem alakultak rosszul az eredmények számunkra, és egyre kevesebben néznek rám bambán, ha azt válaszolom a kérdésükre, hogy szerintem mellettünk a ZTE a legesélyesebb a kiesésre.
Osztályozókönyv
címlapkép: fb/honvedfc
