Nem ide tartozik, de pár régi ismerőssel pont Bognár Gyuriról volt szó. Van, aki szerint előremutató, amit csinál Pakson, látványos, szórakoztató, foci. És van, aki szerint Bognár egy rákfene, akinek iszonyat nagy mázlija van, hogy itt tart a magyar foci, és kényelmesen lehet benne lubickolni. Szerintem is rákfene, de legalább hasznos. Erről azért pár szót ejtsünk, mert van átkötés belőle Kispestre.
Magyarországon tombol az álprofizmus. Magyarországon státuszok vannak, és nem működés. Magyarországon átveszik a pozíciókat külföldről, azonban nem határoznak meg célokat, a célokhoz mérföldöveket, a mérföldkövekhez visszacsatolást, ellenőrzést, Magyarországon nincs következmény. Magyarországon egy Lukic simán lehet dagadt, hiába van dietetikus, sporttudományos vezető, sportigazgató, ügyvezető, tulajdonos, Lukicnak a simogatás jár, hiszen ő a legjobb gólvágó, nélküle hol lennénk? Vagy akár említhetnénk a soktízmilliós gépparkot, a hozzá tartozó szakképzett üzemeltetőkkel. Látták, hogy ki él sportszerűtlen életet (igen, ki az, aki piál), mégsem tettek ellene semmit. Vagy a mérés volt rossz, vagy a következmények hiányoztak.
Bognár szinte (azért szinte, mert ott van még Haraszti ügyvezető is) egyszemélyben dönt mindenről annál a Paksnál, ahol nincs semmi komoly elvárás, mert nekik szinte édesmindegy, hogy hányadikok a vonal fölött, viszont létezhetnek következmények. Olyan következmények, amiket lehet, nem előznek meg mérések tucatjai, hanem pár ember döntésén múlik.
Bognár azzal, hogy a szemének hisz, fricskát mutat az egész NB I-nek (és részben az NB II-nek). Konkrétan nevetségessé tesz pozíciókat. Miközben a Paks stabilan felsőházas, és jelenleg épp vezeti a bajnokságot, és teszi mindezt jórészt máshonnan lepattanó, kiöregedő játékosokkal, jogosan merülhet fel kérdésként: a többi klubnál mégis mi a fenét csinálnak?
Bognár egy rákfene, mert nyilvánvalóan elavult modell szerint dolgozik, ha rajta múlna inkább nőne a szakadék a foci és a magyarfoci között, azonban hasznos rákfene, mert tisztán mutatja, a minták és pozíciók szolgai átvétele önmagában nemhogy semmit sem ér, még rosszabb is, mint az elavult, majd a szememmel én látom alapú technikák. Tartalom, valódi profi mentalitás nélkül ezek semmit sem érnek.
Két (három) lehetőség van:
- meghonosítani a valódi profizmust az agyakban, a mentalitásban – ez nyilván hosszú távú projekt, és ismerve a magyar közeget, sőt, a magyar történelmet, ebben változatban hiszek legkevésbé.
- kialakítani valamiféle magyar profizmust, tehát reagálni a közegre, és abból létrehozni egy saját mentalitást (l. pl. a balkáni országok futballmentalitása), ami ha úgy alakul, az egyének szintjén passzentos a nyugati profizmushoz. (Tehát nem zavarják azonnal haza a nagy nehezen külföldre igazoló játékost.)
- elengedni az egészet, és játszani tovább a belterjes magyarfocit rettenet sok közpénzből, és addig ringatva egyfajta gazdagságban, amíg a rezsim támogatja. Ennek persze az lesz a következménye, amit a válogatotton látunk: honosított játékosok és külföldön nevelkedett magyarok, kiegészítve Dibusszal, Fiolával és Gazdaggal.
Bognár büszkén vállalja a harmadik pontot, miközben mindenki más az elsőt pofázza, és a harmadikat éli. Bognár legalább őszinte, és ugyanúgy árt, mint mindenki más, viszont legalább felhívja a figyelmet a visszásságokra.
Itt jegyezném meg, hogy a másik oldalról a Fradinak kellene felhívnia a figyelmet egy ténylegesen működő modellel, azonban ott vannak kétségeink a sok edzőváltás miatt. A lényeg, hogy a magyar álprofizmusra fentről nyomást gyakorol a Fradi, lentről Bognár, és kívülről a világ összes működő modellje. Ráadásul működő modellért még csak messzire sem kell menni, mert Szerbia és Horvátország kibocsátásban (kereskedelemben) jóval előttünk jár, ahogy Ausztria is a Red Bulltól függetlenül.
A magyar álprofizmust mindez persze nem érdekli, továbbra is él és virul.
Pécs – Honvéd
Ahogy szoktam, nem várok semmit. Fogalmam sincs, hogy mire jó a keret, hogy hol tartunk, hogy a válogatott szünet alatt egyáltalán hányan edzettek együtt. Nem tudok semmit, csak azt, hogy öttől játszik a csapatom Pécsett, és ha ez így van, márpedig így van, akkor ott kell lennem.
Ez is egy meccs lesz, ahol kapaszkodókat lehet keresni, a felismert és megerősített kapaszkodót felírni egy füzetbe, strigulázni, és remélni, hogy nem csupán sok meccshez, hanem darabra is sok kapaszkodó jelenik meg idővel a papíron, mert akkor el lehet kezdeni reménykedni. Hogy miben, azt még nem tudom, ugyanis erősen függ attól, hogy mikor jelenik meg a reménykedés mozzanata. Ha nem túl későn, és nem túl sok pontra a második helytől, akkor a cél a feljutás, minden más esetben rekurzió lép fel, ugyanis fogalmam sincs.
Milyen releváns célja lehet egy Kispestnek a másodosztályban? Mármint úgy és akkor a másodosztályban, amikor már látványosan reménytelen a feljutása. Mivel semmiféle releváns tudásunk nincs ilyesmiről a múltunk alapján, erre a kérdésre majd akkor tudunk válaszolni, ha megugrottuk. Előzetes terveim valahol a b*sszátokmeg és a k*rva*nyátok között húzódnak, alkalmilag kiegészítve pár erősebb kifejezéssel. Azt nem állítom, hogy előrelépés lenne a kiesést összehozó férek bandához képest, mert az ősbűnt ők követték el, azonban pont így 56 évfordulója környékén a kérdés ugyanaz, mint a melyik a rosszabb? a Rákosi-féle saját magát is felfaló sztálinista rendszer, vagy a forradalom leverését követő hónapok és a korai kádári konszolidáció? Na, ugye. Féreg-féreg.
Pécs csak egy lépés.
A kérdés, hogy merre.
Hallani fizetési zavarokról* és **, edzőnek adott ultimátumról, hallani mindenfélét, azonban az ilyesmi minket mind nem érdekel, hiszen nem a mi vállalásaink. Beszélni róla, elemezni ettől még persze lehet, mert jó pofázni az ilyesmiről. A klubvezetés a finanszírozást (fenntarthatóságot), az edző a feljutást vállalta, bocs, ha van visszacsatolás. A világ így működik.
*_ linkelném a Sportal vonatkozó anyagát, azonban nálam a Blikk és társlapjai egyszerűen nem nyílnak meg eszköztől és böngészőtől függetlenül. A címlap betölt, majd megjelenik a sütisáv, és ott mindig kifagy. Lehetetlen bezárni a sávot. Ha közvetlenül egy cikk linkjére kattintok, ugyanez történik. Ott a cikk a háttérben, de elolvasni már nem tudom. Gondolom valamit megfog a hálózaton a Pi-hole, vagy a böngészőben a Duckduckgo. Én meg úgy vagyok vele, ha az alap biztonsági szinten nem megy át egy oldal, vagy képtelen lekezelni egyes kivételeket, akkor nem fogom olvasni.
**_ közben eszembe jutott, hogy a héten többen is átküldték a linket, vagyis mégis tudok hivatkozni.
Újrahasznosítás
A héten előfordulhat, hogy egy-az-egyben átmásolom a Bognár Gyurival és az álprofizmussal foglalkozó részt egy önálló posztba, kicsit talán kiegészítgetem, mert a téma megérdemli, hogy önálló kontent legyen, még ha nem is egetverően új gondolat. Viszont egy újabb nézőpont a magyarfoci értelmezéséhez.
Aztán az is lehet, hogy a „fizetési zavarokról, edzőnek adott ultimátumról” is lesz pár szó egy önálló posztban, ha már bedobtam.
címlapkép: Üllői út a Dési Huber utca torkolatánál. Rádiós és Televíziós vételi zavarok okozóit derítik fel a Posta zavarvizsgáló üzemének szakemberei. (1972) fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
