Szánalom, első fejezet – Az elzárkózás
20 óra 41 perc, M6 Fácánkerti pihenőhely, MOL kút. Megálltunk feltölteni a készleteket, pisikélni, dohányozni, kinek mi volt épp a szükséglete.
20 óra 45 perc (körül) begördült egy másik busz is a kútra. Lassan araszolt, a hátsó úton közelített, majd mintha meglátta volna, hogy tele van szurkolókkal a környék, nyomott egy kövér gázt, és továbbhajtott. Igen, a csapatbuszról beszélünk.
Pár perccel később a következő kúton láttuk ácsorogni, azonban akkor már minket nem érdekeltek. (Jó, ez nem igaz, mert bőven akadt közöttünk olyan, akibe így beleszorult pár kitörni vágyó keresetlen szó.)
Szánalom, első fejezet, véletlen apróság – A kontrollált környezet hiánya
Pont a poszt írása közben jött szembe a Facebookon a Honvéd egy bejegyzése: Találkozz játékosainkkal!
Esküszöm, próbáltuk, de elhajtottak.
Szánalom, második fejezet – A kivételek és a tendencia
„A második félidő jelentős részében rossz felfogásban és rosszul futballoztunk, ezért egyáltalán nem érdemeltünk volna győzelmet. Viszont, amikor az első félidőben és második egyes részeiben azt a játékot nyújtottuk, amire ez a csapat képes, akkor odakerültünk az ellenfél kapuja elé és nagy helyzeteket alakítottunk ki. Annak örülök, hogy a szezon során már négy olyan mérkőzést is elveszítettünk, amikor iksznél mentünk a győzelemért, most nem így történt, ez pozitívum, de a második félidő nem volt jó, azon javítani kell.“
nyilatkozta edző pajtás a meccset követően. (via honvedfc.hu)
Biztos mondott mást is, azonban a klubhonlapon mindössze ennyi jelent meg.
Azt mondja például, hogy a második félidőben rosszul futballoztak, és nem érdemeltek győzelmet, és hogy javítani kell rajta, mert annyira messze állt a jótól.
Kiskezitcsókolom, gyors számításaim szerint a tizenkét lejátszott forduló alatt egész pontosan, várjál, számolok, mindjárt megvan, szóval egész pontosan huszonnégy (24) félidőt játszottunk, és ebből vállalhatóra, netán jóra emlékeim szerint talán ha kettő sikeredett. Szám szerint a 24 félidőnek alig a felében, 13-ban sikerült gólt lőnünk, és 12-ben nem kapnunk, azonban ezek tényleg csak számok, mert hiába lőttünk gólt mondjuk Csákváron mindkét félidőben, jónak, vagy futballozó csapatnak semmiképp se nevezném magukat.
A pécsi teljesítményünkkel büntetni lehetne. Nem egy félidőt voltunk rosszak, hanem az egész meccsen fogalmatlanul izéltünk, mert nem merem azt mondani, hogy építkeztünk, vagy bármi.
Kívülről azt sem lehetett tisztán megállapítani, hogy egyáltalán milyen formációt választottunk? 5-3-2 vagy a Honvéd által közölt 4-3-3? A pályán úgy tűnt, hogy Dúzs előtt Benczenleitner és Kovács Nikó a széleken játszik, középen Szabó Alex, Pekár és Kálnoki-Kis, középpályán Adorján mellett két szervező, Lőrinczy és Keresztes, elől pedig Holman Kerezsi csatártársa, az idényben nem először.
Ezzel szemben a hivatalos kommunikáció szerint Szabó Alex volt a jobbhátvéd, Lőrinczy és Holman Kerezsi mögött szervezett, és Kovács Nikó valójában a középpályán nem tudom mit csinált, talán szűrt, vagy labdát szerzett, vagy valami egészen mást. Esetleg 4-5-1, és akkor úgy kell értelmezni, hogy Kovács Nikó a jobbszélső, Keresztes pedig a balszélső.
Mondom, fogalmam sincs. Kilencven perc nem volt elég arra, hogy kitaláljuk, kivel mit akarnak játszatni egyénileg, nemhogy csapatszinten.
Nem egy félidővel van itt baj, hanem egy tendenciával, ami tart huszonnégy félideje, és igen, közben volt pár (szám szerint talán kettő) kivétel. Nem a huszonnegyedik, a megnevezett rossz volt a kivétel, nem azt kellene kiemelni, mert pont, hogy ez a normális, ezt látjuk hétről-hétre.
Szánalom, második fejezet, kitekintés – Csak mellékesen
Az elmúlt öt meccsünkből mindössze egyet sikerült megnyernünk – az NB II-ben.
Az elmúlt nyolc meccsünkből mindössze kettőt sikerült megnyernünk – még mindig az NB II-ben.
A legutóbbi tizenegy meccsünkből hármat sikerült megnyerni – basszátok meg, tényleg az NB II-ben, a kibaszott másodosztályban.
Következmény természetesen nincs.
Szánalom, harmadik fejezet – A megaláztatás
Éveken át az NB I-ben simán elvoltunk félig-meddig háttal a pályának, közben utazásokról beszélgettünk, recepteket osztottunk meg egymással, vagyis cseverésztünk a szó szoros értelmében, mert megtehettük. Annyira mindegy volt a tizenhatos mezőnyben, hogy kilátástalan focival hetedik, kilencedik, vagy tizenegyedik a csapat. Eleve csapatnak is nehéz volt sokszor nevezni, olyan szedett-vedett banda verődött össze, és húzhatta magára a Kispest/Honvéd mezét.
Talán a klub mélypontja volt ez az időszak. A totális érdektelenség évei. A saját, és a helyszínen kitartó szurkolói alázták meg az érdektelenségükkel.
Most azonban a helyzet egy még megalázóbb irányba látszik elmozdulni: megjelent ugyanaz az érdektelenég, csak jóval több pénzből, komolyabb épített díszletek között, és legfőképp a másodosztályban.
A büfé előtt ácsorogtam végig a meccset, és volt időm és lehetőségem kicsit figyelni az embereket: beszélgettek. Nem feltétlen a pálya felé fordulva (sőt!), hanem csak úgy, mintha az utcán összefutottak volna, és beülnek valahova egy kávéra. Helyzetekkel, látnivalóval szerencsére nem zavarták őket a játékosok, nem terelte el a figyelmüket semmi a bármi mástól. Külön érdekesség, hogy nem dühöngött senki, pedig negyed órán belül nem lehetett végezni a büfében a sorral. Mégis, miről maradnának le?
Október végéhez képest az idő kellemes, rövidnadrág, vékony pulcsi bőven elég. A sör mondjuk valami Pécsi, és kellemetlenül savanyú, olyan ipásan savanyú, pedig nem ipa. Nekem kifejezetten nem ízlett, nehezen ment le, inkább kerültem a fogyasztását. Volt akinek ízlett, ők visszajártak.
A lényeg, hogy jutott idő bőven az emberek bambulására, és egy dolgot nem lehetett felfedezni rajtuk: a reménykedés bármiféle szikráját. Helyette megfigyelhettük a beletörődés szinte minden lehetséges megnyilvánulását, különöse azt a fázist, amikor az alanyok már bőven túl vannak a dühös szakaszon.
Márpedig ennél megalázóbb dolog nem nagyon történhet egy Kispesttel/Honvéddal.
Tisztán látszik, hogy ide megmentő csak kívülről érkezhet, és az érkezésének egy hatalmas felfordulást kell okoznia, ha valóban valódi változásokat szeretne elérni.
Osztályozókönyv //
A meccs után többen is szóvá tettétek, hogy mostanában elmaradtak az osztályozókönyvek eredményeinek publikálása. Jogos, tényleg nem volt rá idő. A kiértékelések elérhetőek a szokott helyen, posztok azonban valóban nem lettek belőle. Most teszek egy ígéretet a pótlásukra, aztán meglátjuk.
címlapkép: a fények legalább tényleg szépek voltak a meccs elején, ahogy a vendég mögött lement a nap. ilyenkor kicsit sajnálom, hogy a telefonom széleslátó kamerája valami elképesztően torz a kompozíciók kamerához közeli részein. erről is kénytelen voltam levágni az előttem ácsorgó embereket.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
