Ha nem mondanak semmit, az a baj, ha pedig mégis mondanak valamit, akkor az a baj.
Ha kijönnek pacsizni az a baj, ha nem jönnek ki, mert elsunnyognak, akkor az a baj.
Ha nem nyilatkozik senki az a baj, ha pedig megszólal, akkor a mondandója a baj.
Ha van tulaj az a baj, ha nincs tulaj, akkor az a baj.
Ha nálunk játszik, nem kell, minek van, ha eladjuk, miért adtuk el?
Ha fiatal az a baj, ha öreg, akkor meg az a baj.
Ha Honvéd az a baj, ha meg Kispest, akkor az a baj.
Itt minden baj, attól függően, ki, mikor és milyen helyzetben mondja.
{önfelsz*pás alert! /}
Lehet, hogy rendre negatívak vagyunk, vagy annak tűnünk, és sokszor (általában?) csak a rosszat vagyunk hajlandók meglátni a történésekben, és most nem akarunk belemenni egy olyan parttalanba, hogy mégis, miféle jó történt velünk mostanában? Mert nagyon sokszor, amit jóként próbálnak eladni nekünk, az szurkolóellenes, kényelmetlen, kellemetlen, pótcselekvés, elterelés, és amúgy is minek van? A tisztán jó nagyon ritka.
Idén tizennégy éves lesz a blog. A teljes archívumunk elérhető a legelső perctől kezdve, sőt az elmúlt tíz évben már a posztok különböző verziói is, minden utólagos módosítás visszakövethető, ott van mindenhol a szerzők neve, nálunk nincs olyan, hogy munkatársunktól, bármikor vissza lehet olvasni bármit. A visszaolvasást folyamatosan segítjük hivatkozásokkal, és az oldalsávban még keresőt is találtok, amivel ha nem lennétek elégedettek, akkor még mindig ott van a Google, aminek engedtük, hogy teljesen beindexelje az oldalt.
De miért ez az egész?
Mert nem érzem, hogy negatívak lennénk, hogy csak a rosszat látnánk. Ugyanaz a mondat, ugyanaz a kijelentés az egyik olvasónál egyetértést, a másiknál esetleg ellenérzést vált ki. Az egyik szerint jó, hogy leírtuk, a másik szerint baj. És ezek a szerepek, hogy mikor mit mond az adott olvasó, akár posztonként változhatnak.
Tegnap még egyetértettem az adott szerzővel, ma meg nézd, láttad mit írt? Miközben a szerző, és itt fontos az említett visszakövethetőség, nagyjából ugyanazt mondja, ugyanazokat az elveket követi az első posztjától. Nem állítom, hogy morális, erkölcsi, vagy bármilyen kősziklák, vagy akár gipszkarton térelválasztó elemek lennék, mi is emberek vagyunk, az emberekre annyira jellemző hibákkal, azonban pont a sok és nyilvános szöveg miatt teljesen egyértelmű kell legyen az ív, amit képviselünk. (Jah, a két gyurcsányista, ugye!?!)
Ennek a posztnak ennyi volt az értelme: próbáljunk meg hitelesek maradni, miközben másoknál is a hitelességet keressük. Nem kell szeretni minket, az és úgy gyűlöl minket, aki és ahogy akar, vagy fordítva, esetleg kedveli ezt a dolgot, amit csinálunk, azonban sokat segít az egymás közötti kapcsolatok fenntartásában, ha képesek vagyunk elfogadni, vagy elengedni egymást. És külön fontos, hogy azért fogadjuk el a másikat, amit konzekvensen képvisel. Már feltéve ha konzekvensen képvisel valamit. Ha ugyanis nem, akkor nagyon nagy a baj, szóval: helló, Kispesten!
Emlékezzünk vissza, az iskolában is azokat a tanárokat tiszteltük leginkább, akik következetesek, és így hitelesek maradtak éveken, évtizedeken keresztül. Az sem baj, ha hármast kaptunk tőlük, mert tapasztalatból tudtuk, hogy ez a hármas ugyanaz a hármas, mint húsz éve volt, vagy jövő héten lesz, és amiért valóban megdolgoztunk. Miközben ismertünk olyan tanerőt, akinél pontosan tudtuk, az ötösünk mögött nincs semmi. Nem is nagyon volt mit tisztelni rajta.
A mi hitelességünk az archívumunk, amivel bármikor szembesíteni lehet minket, valamint a jelenlétünk, hogy van kit szembesíteni. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy tartjuk a következetességünket, mert a célunk egyértelmű:
jó, eredményes és megélhető Kispestet/Honvédot akarunk.
{/önfelsz*pás}
Akkor van a baj, amikor visszaolvasok pár hónapot, pár évet a honvedfc.hu-n, kik és mit mondtak, kik és miket ígértek. És ez a nagyon nagy baj.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
