Amerikai Szamoa egy alig ötvenezer lakosú apró szigetország a Csendes-óceánon. Fővárosa a Neoton Família dalából ismert Pago Pago, ahol táncot jár a tenger. Vagyis pontosabban az óceán, azonban úgy nem jött volna ki a dallam.
Amerikai Szamoa futballja sokáig arról volt híres, hogy bebetonozták magukat a FIFA világranglistájának utolsó helyére. Aztán eljött 2001, és egy világbajnoki selejtezőn kikaptak 31-0-ra Ausztráliától úgy, hogy a mérkőzés egyik legjobbja az Amerikai Szamoa-iak amúgy civilben szakács kapusa volt, aki később egészen az osztrák ötödik vonalig vitte. Nem tartozik a történethez, csak megemlítjük hogy errefelé könnyedén közeli kapcsolatba kerülhetett a mindenféle unterligákban egy kis mellékesért levezető magyar labdarúgókkal.
38 vereséggel megvívott meccs után, 2011-ben a helyi szövetség szerződtetett egy Hollandiában született és nevelkedett amerikai edzőt, akivel alig néhány hét felkészülést követően 2-1-re megverték Tongát, majd ikszeltek a Cook szigetekkel.
Vannak kisebb csodák.
És ennyivel nincs vége az érdekességeknek. Az Amerikai Szamoa-i válogatott egyik védője, a Tonga ellen gólpasszt adó, és az utolsó percben a saját gólvonalán mentő Jaiyah Saelua egy ún. fa’afafine, a polinéz kultúrában létező harmadik nem tagja volt. A fa’afafine-ok biológiailag férfiak, azonban gyermekkoruk óta nőként nevelik őket. Saelua bár a mérkőzés idején már hormontablettákat szedett, és később nővé operáltatta magát, azonban ekkor még férfinak számított.
Ha bővebben érdekel, akkor a sztorinak közepesen komoly irodalma van a magyar interneteken, elég annyira rákeresni hozzá, hogy “Amerikai Szamoa Tonga”, és már dobálja ki a gép a találatokat. Különösen azért, mert A győztes gól címmel nemrég egy vígjáték is készült a csapatról, és ennek kapcsán a kritikák mind elővették az eredeti történetet.
A film amúgy szórakoztató, egynek simán elmegy. Nem akarok szpojlerezni, de annyit azért elmondanék, hogy a játékidő első háromnegyedében egy vicces sportfilmet látunk, majd jön a kötelező szirupos csöpögős rész, amit nézés közben kicsit túlzásnak érzünk – majd a megdöbbenés, amikor a főcím után kicsit böngészgetve azt olvassuk, hogy nagyjából tényleg így történt.
Mi meg Haladásba utazunk ma. Egyelőre annyi a kérdés, hogy hol kajáljunk, illetve hogy a Helikonban, a Kornerban vagy a stadionnál, a helyi pubban sörözzünk meccs előtt?
De visszatérve Amerikai Szamoára, ha nekik sikerült, nekünk miért ne? Csertői mester szavait tudom idézni: „A múlt vasárnapi hazai kisiklás nem jött jókor, hiszen a győzelem önbizalmat adhatott volna, erről azonban így most nem beszélhetünk.” Csak egy kisiklás volt. Mi ez ahhoz képest, hogy 38 vereség sorozatban?
A közel sem dokumentarista igényességgel készült filmből tudom, hogy egy győzelemhez nem kell más, mint egy edző, és néhány hét felkészülés.
„(…) olyan meccs volt, ahol nekünk minden kifelé pattant, ilyen periódusban vagyunk, ezért még többet kell tenni a győzelemért és tudom is, hogy a csapatban több van ennél, (…)” – folytatja Csertői. És milyen igaza van. Ugyanezt mondta Bódog, Horváth Feri, Courts, Klafuric, vagy bárki, aki a klubnál edzősködött az elmúlt években. És ha ennyi szakember ugyanazt mondja, akkor lehet benne valami.
Mondjuk éppenséggel kurvára unalmas hétről-hétre ugyanezt hallgatni, de mit tegyünk, ilyen periódusban vagyunk. Olyan ez, mint a jégkorszak, vagy a középkor, esetleg a Barátok közt: nem múlik el egyik hétről a másikra.
Apró érdekesség, hogy a története során az Amerikai Szamoa-i válogatott mindössze négy győzelmet és három döntetlent ért el az eddig lejátszott 55 meccsén, azonban a négy győzelméből kettő egymást követte: 2015. szeptember 2-án Tongát verték 2-0-ra, majd szeptember 4-én a Cook szigeteket 2-1-re. Nekünk az NB II-ben 22 meccset követően sem sikerült a hasonló bravúr.
A film nézése közben folyamatosan a saját szerencsétlenkedésünk jutott eszembe. Persze nálunk a szereplők nem annyira szimpatikusak, mint mondjuk a helyi szövetség elnökét játszó buszvezető, étteremtulajdonos, operatőr és egyéb foglalkozásokat űző figura, aki végig az egy Amerikai Szamoa-i gólért imádkozik, vagy a családját állandóan papuccsal verő felesége, esetleg a helyi vegyesbolt eladója. Párhuzamok mondjuk vannak, például a piáló edző karaktere néha egész ismerősnek tűnt.
Taika Waititi (Thor: Ragnarök, Jojo Nyuszi) rendezésében tündérmese az egész, pont annyira, amennyire nálunk szinte minden Tarr Bélásan (Sátántangó) nyomorúságos.
Tarr Bélához annyit, hogy vagy húsz évvel ezelőtt a Duna TV leadta éjfél környéki kezdéssel a Sátántangót, és mi azt játszottuk egy társasággal, hogy aki elaludt közben, annak filccel egy X-et rajzoltunk a homlokára. Akinek reggel ne volt összefirkálva az arca, az nyert. Sokáig nem tudtam, hogy a nemrég nálunk játszó, azonban tavaly, alig 21 évesen visszavonuló Irimiás neve honnan ismerős annyira.
Ennyi.
Ja, és a film fent van a Disney+-on.
🔞 figyelem!!! // mivel kiskorúak is olvashatják az oldalunkat, mindenképp szeretnénk megjegyezni, hogy A győztes gól című vígjáték a világon egyedül Magyarországon kapott 18-as karikát.
címlapkép: egy jelenet a filmből. a széken a főszereplő Michael Fassbender. fotó: themoviedb
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
