Majdnem

• lövünk egy valószínűleg szabálytalan gólt, (a labda nagyon úgy tűnik, hogy kint volt a gólpassz előtt)
• vezetünk sokáig,
• lövünk egy kapufát,
• a 90. perc után kapunk egy gólt,
• majd megint lövünk egy kapufát.

Ha nem lett volna az elmúlt hónapok szenvedése, akkor erre, bármennyire szerencsétlenül zárult, akár azt is mondhatnánk, hogy rendben volt. Mert objektíve nagyjából rendben volt egy Kisvárda, egy feljutásra hajtó Kisvárda ellen, Kisvárdán, idegenben, rendesen felforgatott kezdővel, tizenhét éves debütálóval, satöbbi.

Szerencsétlen meccs, sokból az egy – mondhatnánk nyugtatva magunkat. Van ilyen.

_nyolc meccse nyeretlenül

A majdnem tényleg egészen tartható lenne, ha nem egy sorozat részeként értelmeznénk. Nyolc meccs nyeretlenül az NB II-ben, a 24-ből mindössze 3 pont, vagyis az egyetlen meccs, amikor nagyjából jól játszunk, ráadásul reális esélyünk van a győzelemre – az kevés, nagyon kevés. Hiába a 3 döntetlen az elmúlt 4 meccsen, ez

még arra sem elég, hogy reménykedésre okot adjon. És nem is szabad reménykedni.

Mert a valóság sajnos kegyetlen, ahol inkább ezt a meccset tekinthetjük kivételnek, és az elmúlt hetekben látott teljesítmény a normális működés, ami pedig továbbra is azt jelenti, hogy egy meccs áll szemben sokkal. A kényszerű téli belenyúlás igénye nem fog elmúlni egy relatíve jól sikerült meccstől.

A másodosztályban nem nevezhető fejlődésnek a sorozatos vereségek után 4 meccsen elért 3 döntetlen, mert ennyi idő nincs. Az idény összesen 30 forduló, ebből lement 14, és mi leszakadva állunk a tabella utolsó helyén. Nincs hova várni, nincs hova építkezni, ide azonnal megoldás kell.

Pláne, hogy az elmúlt hónapok alapján semmiféle előrelépést nem látni a játékunkban csupán a kapkodást, a vég nélküli kísérletezést.

_prémium meccsélmény

Megérte az egész út. Igazából a meccs is jó volt, egyedül azt kellett elengedni, hogy az NB II. utolsó helyén állunk.

Egy szál alsógatyában ácsorogni az egyik kisvárdai étterem előtt parkoló kisbuszunk mellett, hogy a hidegre valót tekintettel magunkra húzzuk az addig a táskákban rejtőzködő aláöltözőket, a második zoknit, a harmadik mackónadrágot, a sokadik pulóvert, és ekkor meghallod a belső hangot, szó szerint bentről, a kisbusz mélyéről, ahol egy emberkupac küzd a ruhákkal: „Bassza meg, bent hagytam a telefonom az étteremben! Szaladj már vissza érte!” Esélytelen.

L., a sofőr persze reagál, és nekiindul a gépjárművel, vissza az alig száz méterre lévő étteremhez. Mi pedig zokniban, alsógatyában futunk utána, folyamatosan kapkodva magunkra a nyitva felejtett eltolható ajtón kieső ruhadarabjainkat.

Abszurd körülmények közepette egy hosszú túra, jó szurkolással, néha foci a pályán, mi kell ennél több?

Kazincbarcika után nem fájt a megalázó vereség, azonban most meccsen éreztem magam, és igen, szarul esett a végén bekapott gól, és igen, elkenődtem miatta. Utóbbinak speciel egy kifacsart logika mentén valahol örülök, mert hónapok óta még csak hasonlót sem éreztem. Nem voltam dühös, nem voltam boldog, alig váltott ki belőlem érzelmet a csapat teljesítménye.

_a meccs legnagyobb hazugsága

mégsem a játékunk volt, hanem a Kisvárda által megadott nézőszám: 1350, ami gyakorlatilag félházat jelentene a 2900 fős stadionban. Ehhez képest betettünk nyitóképnek egy panorámát a félházról. Ugye, hogy szemmel is jól látható?

_kint vagy nem kint?

_mindenképp kieső helyen

telelünk.

Sőt, egyetlen, és szinte teljesen valószínűtlen kivételt leszámítva az utolsó helyen. Az egyetlen kivétel, ha sok góllal verjük a Vasast, miközben a Békéscsaba otthon kap ki sok góllal a Tatabányától.

Viszont az a furcsa helyzet áll elő, hogy nekünk igazából nem jó a 15. hely, mert ott 4 pont, tehát két meccs lenne a leszakadásunk a bentmaradástól, míg a kilenc lehetséges kimenetelből két esetben is egy meccsen belülre kerülnénk. Ehhez pedig annyi kell, hogy mi nyerünk a Vasas ellen, és a Tatabánya ne nyerjen Békéscsabán.

Ami viszont kegyetlen, hogy a kilenc kimenetelből három esetben is három meccs hátrányba kerülnénk a bentmaradástól. Darabra így néz ki az utolsó őszi forduló előtt:

• 1 meccs hátrány: 2 esetben
• 2 meccs hátrány: 4 esetben
• 3 meccs hátrány: 3 esetben

Tavasszal 15 fordulót rendeznek, vagyis rendre a meccsek 6,7, 13,3 vagy 20 százaléka (egyötöde!) rögtön azzal menne el, hogy egyáltalán feljövünk a bentmaradó helyek valamelyikére. Már feltéve, ha hagyják a többi csapatok.

---

_osztályozókönyv

---