Nagyon furcsa ez a hét eddig. Hétfő óta valahogy nincs idő és kapacitás keseregni a minden szar érzésén. Kikaptunk a Budafoktól, és mindenki tudja, amennyiben nem nyerünk Tatabányán, akkor nem csupán a bentmaradás lesz legalább négy pontra, hanem a szintén semmit sem érő utolsó előtti hely is könnyen hasonló távolságba kerülhet. Közben a 13. Ajka és a 14. Békéscsaba egymással játszik, és benne van, hogy az egyikük fényévnyi, vagyis hét pontnyi távolságba húz el tőlünk.
Ha nem nyerünk Tatabányán, akkor kurva nagy a baj. Pedig a sorsolásunk alapján most kéne megfogni a pontokat: Tatabánya, Kozármisleny, Ajka, Soroksár, Mezőkövesd, Csákvár, vagy a jelenlegi helyezéseik szerint: 15., 2., 13., 10., 11., 12., vagyis a Békéscsaba kivételével a teljes alsóházzal találkozunk a következő hat fordulóban. Ha ebből nincs 10, de inkább 12 pont, akkor milyen alapon reménykedünk jövőre is az NB II-ben?
Mondom, furcsa, hogy ebben a minden szar és semmi kilátás helyzetben sem volt idő és kapacitás keseregni a héten – merthogy annyi minden történt.
Nyilván, nem kevés beszélgetés/telefon szólt arról, hogy mégis mit lehetne csinálni, pláne, ha nem nyerünk Tatabányán? Milyen eszközei maradtak a szurkolóknak? Nehéz a helyzetünk, mert azt alapnak tekintjük, hogy a meccseken mindig és minden körülmények között ott kell lenni! Kivételek lehetnek, mint például egyes súlyosan szurkolóellenes döntések, azonban a csapat játéka és helyezése nem. (Amennyiben nálunk, vagy bárhol cipőlevetetős, vegzálós belépéssel találkozunk, akkor én ott egyszerűen visszafordulok, nem megyek be a stadionba, és valószínűnek tartom, hogy nem leszek egyedül.)
Lehet beszélni végtelen hosszan a kilátástalanságról, az újabb és újabb mélységekről, ahová a fórizsi klubmodell taszít minket, és még azt sem tudom mondani, hogy: minek?, mert kell, hátha kitalálunk valamit, bármit, előkerül egy eszköz, amit még nem merítettünk ki.
Ez a szurkolói oldal. Most lefogadom, sokat fogunk még erről egyeztetni a közeljövőben. Ahogy azt is, lesznek következmények, amennyiben marad a mostani felállás és eredményesség a klubnál.
Viszont a szurkolóságnak van egy másik, szinte folyamatosan pozitív oldala, amiről meglepően keveset beszélünk, mégpedig a megélés és a közösség. Sokat láttam már, azonban így is időről-időre meglep, mennyire erős és mennyire élő dolog a kispesti közösség.
Szívesen írunk rendre a távlati terveinkről, hiszen a tervezés, a hangosan kimondás, az egyeztetés folyamata során alakulnak ki a végleges formák, és Sámán barátunk örökbecsű mondását („minden pont, amit most megszerzünk, azt nem kell később megszerezni” – vagy valami hasonló) eltorzítva: „minden, amit nem mi veszünk meg, azt nem nekünk kell megvennünk.” Lefordítom: amit nem másra kell költeni, az mehet a múzeum tárlatának bővítésére, mint egyértelmű és legfőbb célra. Szövődmény: amit nem nekünk kell megcsinálni, az felszabaduló idő valami más célra.
Épp ezért beszélünk mindenről folyamatosan, tervezzük és csináljuk a lehető legtöbb dolgot a nyilvánosság előtt, mert van annyira széles és van annyira elkötelezett közösség a Kispest/Honvéd mögött, hogy valami segítség bárhonnan és bármikor beeshet.
Mondok egy példát, mert a nagyobb meglepetést egyelőre nem merem elkiabálni.
Több posztban is megköszöntük a Corleonétól és TozsoFerguson kommentelőtől kapott eszközöket, úgy is mint – többek között – egy érintős monitort és egy mikroszámítógépet. Elmondtuk mire szeretnénk használni, kicsit demóztuk is a célokat, majd jelentkezett KareszB, aki vállalta, hogy megírja nekünk a kérdéses alkalmazásokat. Hogy Pisti is értse: helyettünk fog számítózni!
Tegnap délutánra posztot terveztem, azonban közbejött ez a felajánlás. Beszéltünk pár szót, és a posztírásból hirtelen egyeztetések tömkelege lett. Az ugye rendben, hogy van eszközöd és van programozód, azonban a pontosan mit is csináljon kérdése továbbra is nyitott. Ehhez pedig múzeumpedagógus, tanárember, miazmás szükséges. Olyan ember, aki képben van az olyan apróságokkal, mint a mit érdemes egyáltalán csinálni? Ahhoz viszont, hogy egyeztetni lehessen, kell valami alapdokumentum, egy bővebb terv, egy vezérfonal. A programozónk bedobott egy javaslatot, azt egy délután alatt átgondoltuk, ma/a napokban leegyeztetjük, a módosítási javaslatokat visszavezetjük, majd vissza a programozóhoz, szintén mond valamit, azt is visszavezetjük, hogy a végén mindenki egy helyen leülve megállapodjon a végleges, lefejlesztendő feladatban.
Amikor azt látod magad előtt, hogy kisgyerekek mosolyogva nyomogatnak egy monitort, amin mindenféle kispestes/honvédos játékok vannak, próbálják kitalálni a válaszokat, és ezt a képet próbálod fejlesztési sorvezetővé átalakítani a fejedben, akkor tényleg pörögnek az órák, és tényleg nem foglalkozol azzal, hogy amúgy minden szar, mert nem, nem az.
Ami szar van, az a klub, a klubház, a csapat teljesítménye. Viszont van egy másik világ, a szurkolói közösség világa, ahol folyamatosan pozitív élmények érik az embert. Bele kell tenni a munkát, azonban amikor azt látod, hogy szívesen segítenek, beállnak melléd/mögéd, akkor tudod: megérte, megéri. És ilyenkor mindegy, hogy egész héten güriztél, csináltad a cseppet sem látványos háttérmunkát, amikor vasárnap kiállsz a megafonnal az emberek elé, és jön egy olyan szurkolás, amilyen nem nagyon van Magyarországon, vagy amikor megtudod, hogy a másodosztály utolsó helyén, egy héttel a meccs előtt elővételben elment négyszáz jegy egy vidéki meccsre, vagy csak a géped mögött ültél, tervezgettél, és azt látod, hogy a tervekből idővel olyan valóság lesz, ami örömet okoz másoknak.
Kibebaszott büszke vagyok erre a közegre, hogy ehhez a közeghez tartozhatok. NB II. csontutolsó hely, kilátástalanság, van minden baj, és mégis, mégis, a közösség működik. Nem állítom, hogy erősebb, mint valaha, de egészséges, funkcionál, és egyre többen próbálják hozzátenni a magukét.
Ezért van mostanában kevesebb poszt, mert minden mást csinálunk közben, és az idő meg rohan közben.
Mondom: van élet a szemétdombon túl. És nem is akármilyen.
A korábbiakban történt
- 2025.01.13. // Ha lenne heti rendszerességgel Kispest/Honvéd tematikájú podcast, amit nem feltétlen csak mi csinálnánk, akkor hallgatnád?
- 2025.01.20. // Podcast: előrehaladási jelentés #01
- 2025.01.31. // Podcast: előrehaladási jelentés #02 + Futball házi apróságok
- 2025.02.11. // Előrehaladási jelentés #03
- 2025.02.13. // Van élet a szemétdombon túl
címlapkép: Budapest XVIII., Thököly út – Nefelejcs utca – Haladás utca közötti terület, a Lőrinci Téglagyár agyagbányájának feltöltése. Háttérben jobbra a Thököly utca 14. számú ház látszik. 1974. fotó: Fortepan / Péterffy István
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
architectura, az köll
úgy érted: nomenklatúra
Hiányolom, hogy még nem egyeztetett velem senki a podcastben szereplésem kapcsán, mikor már mindenféle erősítők a témák, pedig én már legalább két éve utána kiabáltam a félidegen Ábelnek az utcán, hogy készüljön, mert lesz podcast.
Talán már írtam korábban, azt érzem, hogy bennem most még erősebb a vágy annak kimutatására, hogy a Kispest az én csapatom.
Mert állhatunk bárhol, bármely osztályban, bármilyen sportigazgatóval, ez akkor is az én Kispestem!
Ha mi drukkerek belefásulunk, elfordulunk és feladjuk, akkor tényleg vége.