Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?

Ismét egy közvetlenül előttünk álló csapattal játszottunk – és ismét kikaptunk.

Ismét nem volt helyzetünk, ezért ismét egy sima meccsen kaptunk ki.

Ismét.

Ismét.

Ismét.

Nincs miről írni, nincs miről beszélni.

Hat meccsen kilenc pont, másfeles átlag. Ugyan jelentősen jobb, mint az őszi teljesítmény, azonban számunkra ennyi is kevés, hiszen akkora hátrányt szedtünk össze, hogy mindössze a tartós határon billegésre legyen elég, azonban továbbra is a vonal alatt vagyunk.

És ami még rosszabb, ezek a meccsek azt a halvány reménysugarat veszik el a szurkolóktól, ami a téli szünet alatt/közvetlenül utána felcsillanni látszott. Ha egy Ajka, egy Mezőkövesd, egy Budafok legyűrhetetlen ellenfél, ha szó szerint nincs esélyünk ellenük sem, akkor hogyan és ki ellen fogjuk kiharcolni a bentmaradáshoz szükséges pontokat?

Nem érdekel, hogy les volt Kántor gólja vagy sem, mert az egy, miközben hetven percen át közönk nem volt a meccshez, és sajnos, utána se nagyon.

Nem érdekel, hogy szerencsétlen Ene eladta, mert az ilyesmi benne van a futballban. Nem érdekel, hogy nem kaptunk meg esetleg tizenegyest, hogy egész évben nem kaptunk, mert ez is benne van a futballban. Ahogy az is benne van, hogy az előző négy meccsünkön az ellenfeleink három öngólt lőttek. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy mi vagyunk az igazán szerencsétlenek, hogy a Világmindenség összeesküdött ellenünk.

Itt sokkal súlyosabbak a problémák.

Nem tudom mi, és fogalmam sincs a megoldásról. Gondoljuk végig, az elmúlt egy évben mindent, de tényleg mindent lecseréltek, voltak területek, ahol többször is változtattak, és mégsem működik.

Az egész klubot kellene újragondolni, azonban nincs időnk, mert közben rettegni kell a kieséstől. És miért hinnénk el, hogy az újra és újra megbukó szereplők fogják majd jóval túlmutatva önnön képességeiken és lehetőségeiken újragondolni, redbe tenni a tényleg mindent?

Pedig abban talán reménykedhettünk, hogy az új játékosok és az új edző adnak valami lendületet, hogy legalább a bentmaradáshoz szükségeset, a vélhetően legfontosabb meccseket behúzzák? Hogy többet akarunk tenni a bentmaradásért, mint egy Ajka vagy Mezőkövesd.

Teljesen kiábrándultam.

A Mezőkövesd, Gyirmót, Ajka, Budafok, BVSC, Soroksár, Békéscsaba hetese ellen játszottunk tizenegy meccset a következő eredménnyel:

Ezzel akarunk bentmaradni? Komolyan?

A közvetlen ellenfelink ellenünk szerzik meg a szükséges pontokat. Ennek pedig csak egyetlen következménye lehet: a kiesés.

Vicc, egy kibaszott vicc az egész.

Lehet lehülyézni, lenézni a szurkolót, azonban amikor a valóság ilyen szinten rúgja be az ajtót, akkor mégis ki a hülye? Biztos, hogy az a szurkoló, aki reménytelennek látja a helyzetet?

NB II-ben ekkorát hasalni egy Honvéddal sokkal több, mint bravúr, sokkal több, mint hozzá nem értés, hanem, és nincs rá jobb szó, ezért mondjuk ki hangosan:

gonoszság!

Felelős?

Hahhahahahhahahahaha, jó vicc.

Nyilván Ene, aki eladta.

_osztályozókönyv

címlapkép: honvedfc.hu

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése