mert ahhoz képest az MNB mindenféle alapítványainak viselt dolgai is átláthatóbbak. Annyi biztos, hogy a mostani ellenfelünk, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia (SZCSGA) zöldmezős beruházásként alakult 2011-ben, és saját bevallása szerint sincs köze egyetlen korábbi szegedi klubhoz sem:
Klubunk tiszteli a szegedi labdarúgás hagyományait és múltját, azonban nem jogutódja a korábbi szegedi csapatoknak. 2011-ben alapították Sportszervezetünket, egyfajta új irány és stabil működés jelképeként, ami az azt megelőző időszakban nem volt jellemző a szegedi labdarúgásban.
via a SZCSGA hivatalos oldala
A vasárnapi a negyedik bajnokink lesz ezzel a klubbal, és reméljük, összejön végre az első győzelem.
_zavaros az egész
Szegedi csapat utoljára 1990-2000-ben szerepelt az NB I-ben. Akkor éppen az NB II-es Kiskundorozsma jogán Szeged LC néven futó egyesület előbb feljutott, majd fél év után visszalépett a bajnokságtól. Az új Kiskundorozsma a hetedosztályban folytathatta, majd fokozatosan feljutott a negyedbe (megye 1.), és azóta is ott játszik.
A Szeged LC ezzel megszűnt. A következő klub a sorban már FC Szeged néven nevezett a következő idényre a NB III-ba, mégpedig a megyei bajnokságot megnyerő Szőregi Rákóczi jogán és a Tisza Volán focisuli játékosállományával.
Az FC Szeged se húzta sokáig, és bár feljutott az akkor a másodosztályt jelentő NB I/B-be, 2005-ben csődöt jelentett.
Innentől válik végképp zagyvává a történet. Idézzük a magyarfutball.hu-t:
2005-ben a Tisza Volán utánpótlása a megye I-ben felnőtt csapatot indított. Átmenetileg (2010-ig) ők képviselték a kék-fekete hagyományokat.
2010 nyarán létrejött a KITE-Szeged (szintén követve a SZAK hagyományokat) és a Kisteleki TE-t működtető Kft. egyesült a Profi Futball Kft.-vel, majd NBIII-as indulási jogát átadta a Kft. által frissen alakított csapatának
Kisteleki Testedző Egyesület – Szeged
2010 – 20112011. július 25-én egyesült a Makói FC a Kiskundorozsmai ESK csapatával Szeged 2011 néven.
Nos, a Szeged 2011 nem más, mint a Szeged-Csanád Grosics Akadémia leánykori neve. Jogosan merül tehát fel kérdésként, hogy miért nem tekintjük, és miért nem tekintik magukat sem az eredeti Szeged, az 1899-ben alakult Szegedi Atlétikai Klub (SZAK) (jog)utódjának?
A helyzetet sok minden bonyolítja. A SZAK eredetileg piros-fekete volt, a Szeged mégis hagyományosan kék-(fehér)-fekete, ahogy a SZCSGA is. A kék színt is használó klubok, például a SZEOL, vagyis az egykori Szegedi Volán például csak simán kék-fehér volt, miközben a másik SZEOL, a SZAK-kal még a hetvenes években fuzionáló Olajipari SC a kék, fehér és fekete színeket használta.
A színek mellett a tartalom is számit: a kék-(fehér)-fekete klubok címere általában pajzsalakú, függőlegesen két mezőre ösztott, az előterében pedig egy diszkoszvetőt láthatunk. (A címerek forrása: magyarfutball.hu.)
Ez pedig a mai Szeged-GA címere:
Az eredeti Szeged, az 1899-es SZAK nagyjából 1998-ig követhető nyomon. Innentől azonban csak olyan klubokat találni, amelyek bár Szeged néven indultak, a SZAK-hoz mindössze annyi közük volt, hogy kijelentették, a SZAK-ot ismerik el elődjükként. Magyarul: történelmet állítottak maguknak.
A Szeged-GA, bár az egyik ilyen SZAK-ot elődjének tekintő, mindössze egyetlen évre feltámasztott klubot is maga alá gyűrt a Makóval és egy másik Kiskundorozsmával, fontosnak tartotta, hogy a SZAK-ot ne tekintse semmilyen formájában elődjének, és ezt külön ki is emeli a honlapján.
Vicces is lenne, hiszen a SZEAC 1998-as NB II-ből visszalépése óta többen is próbálták magukra venni a SZAK örökségét, azonban az azóta eltelt 27 idényből mindössze alig párban találunk valóban bajnoki rendszerben játszó csapatot is hozzá.
Furcsa, mert úgy fogunk Szegeden játszani, hogy a szurkolóink egy jelentős része nem is élt akkor még, amikor egy szegedi csapat utoljára befejezett egy NB I-es szezont (1990-91), mégis azt kell hallgatniuk, mekkora fellegvár, és Szegedre mindenképp kellene egy NB I-es csapat. Pedig harmincöt éve semmi.
Ez a mai Szeged valójában egy Kisvárda, egy Gyirmót, egy Mezőkövesd, egy Felcsút. A semmiből lett gründölva, majd ahogy a többség, 2010 után lett tényező a magyar fociban, mégpedig annyira, hogy mindenkinél nagyobb és modernebb stadiont kapott. A 8000+ férőhelyes Szent Gellért Fórumot 2019-ban, a Bozsik előtt két évvel adták át. Nyilván mert fontosabb volt.
Ismerünk pár szegedi szurkolót, és esköszöm, tényleg sajnálom őket. Ennek a Szegednek (Csanád GA) nehéz szurkolni, viszont ez a Szeged szerepel most a legmagasabb szinten. A korábban az NB I-et is megjáró Szegedi Vasutas (VSE) tavaly jutott fel a megyéből, és jelenleg középcsapat az NB III. Dél-Keleti csoportjában. Fontos, hogy a VSE-nek soha nem volt köze a SZAK-hoz, így teljsen érhető, hogy a SZAK örökségét kereső szurkolók nem ide vándorolnak át, mint szegedi csapathoz.
Még lejjebb haladva, a megye 1-ben egyáltalán nem találunk echte szegedi csapatot. A szegedi városrész Kiskundorozsma nyilván nem számít annak. A megye 2-ben viszont ott egy SZEOL SC-FK Szeged nevű, kék-fekete, a címerében diszkoszvetőt viselő klub. Ez a SZEOL, ha minden igaz, akkor nem az Olajipari, hanem az Egységes Oktatási, vagyis az egykori Szegedi Volán, ami 2019 óta nem indított felnőtt csapatot.
Utóbbi lehet sanszos a SZAK képviseletére, már amennyire örökségnek lehet azt nevezni, hogy amikor 2005-ben a Tisza Volán (a SZEOL előző neve) először nevezett felnőtt csapatot egy bajnokságba, akkor gyakorlatilag magáról jelentette ki, hogy képviselni fogja a szegedi futballhagyományokat. Ekkoriban a Szegedi VSE volt a legmagasabb szinten szereplő szegedi csapat, és ez is csak a negyed-ötödosztályt jelentette. Konkrétan NB III-as csapata sem volt ekkor a városnak.
Szóval kinek szurkoljon egy szegedi, ha nem a Vasutas a csapata? 1998 óta keresik a kapaszkodókat.
Nem lehet egyszerű.
És akkor arról egyáltalán nem is beszéltünk, hogy a most legmagasabban jegyzett szegedi csapatot gründöló püskpök simán definiálhat úgy egy klubot, hogy a stadion székeit kénye-kedve szerint színezi: kék mert Tisza, fekete mert Grosics (fekete párduc) és zöld, mert gyerekkora óta fradista. Gondoljatok bele, tudnánk mi egy olyan stadionba meccsre járni, és ott a csapatnak szurkolni, ahol a tulajdonos javaslatára zöld székek vannak, mert őkelme fradista, valamint sárga, mert a kedvenc játékosa Olajos Sándor volt a Siófokból, és mi olajos igazán Siófokon? Igen, a lángos. A lángos pedig sárga.
Nehéz, nagyon nehéz lehet ennek a klubnak szurkolni. Nekem nem menne.
címlapkép: Felső-Tiszapart, szurkolók a SZEOL pálya kerítésénél. 1966. fotó: Fortepan / Bojár Sándor
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Amióta követem a focit (kb. ’93-94. kornyeke), a Szegednek nem volt NB1-es tortenelme, eltekintve attól a pár hónaptól ’99-ben. Hogy ősrégen mi volt, azt nem tudom, kb. 100 éve lehet volt vmi komolyabb elsőosztályú csapat.
Kézilabda, röplabda, kosárlabda, ezekben mind van hagyománya, eredménye a városnak, a fociban vhogy úgy alakult, hogy nincs.
Viszont ezerszer inkább Szegeden kellene elsőosztályú futballnak lennie, mint Felcsuton, Kisvardan, Mezokavicson, Gyirmoton, Budafokon, ne adj isten, Kazincbarcikan, Kozarmislenyben vagy Szentlőrincen.
Szegedre jártam egyetemre. Akkor már volt SzcsGA de Gyulán voltak a meccsek.
Oda nem jártam ki.
Így nehéz bázist építeni. Eleve lemondtak róla.
Jól írod, muszájból szurkolnak a csapatnak a helyiek, mert ez van de valami organikusabb jobb lett volna.
Ez a bicós fotó mindent visz.