Felülemelkedni saját magunkon

Búcsúzik tétmeccsen 2024, és ha minden igaz, vele búcsúzik Laczkó Zsolt is. Valószínűleg utoljára látunk pár játékos Honvéd-mezben, és reményeink szerint az egészért leginkább felelős Fórizs Sándort is – a barátságukra való tekintettel – kimenekíti valahogy Leisztinger tulajdonos. A lényeg, hogy tűnjön el, mert az biztos, amíg a klub környékén találjuk, addig itt csak pusztulat remélhető. Akár a középkori pestisjárványok idején: jöhet a füstölés, a gyógyfüvek, a bűnbánat (nem használ egyik sem), és jöhet a karantén, az elzárás, a reménykedés, hogy lesznek túlélők.

Pedig ez a fajta pestis, ha maradunk a példánál, könnyen megelőzhető lenne, és mindössze annyi elég hozzá, hogy viszonylag rendben tartjuk a környezetünket. Esetünkben figyelni arra, hogy kit engedünk be a klub környékére (l. kórokozó), és milyen mentálhigiénés állapotokat alakítunk ki a mindennapokban (l. terjedési valószínűség). Ha egy klubnak kialakul és erős az immunrendszere, akkor egy semmiből és meglepetésszerűen érkező fertőzés jóval kisebb károkat okoz, mint tenné egy legyengült szervezeten. A Metalcom-éra egy beesett arcú, vitaminhiányos, göthös Honvédot hagyott maga után, egy testet, amit a legapróbb nátha is képes lett volna elvinni, nemhogy egy egyedileg tenyésztett szupervírus. Sőt, esetünkben vírusok sorozata.

(Kiegészítés: a pestisbaktérium hordozója a patkányok és az emberek között a patkánybolha. Tehát nem a patkánytól kapja el az ember közvetlenül.)

Valahogy így.

_az ígéret szép szó

Amikor nyáron azt ígérték, hogy szorgos munkával újra fogják építeni a klubot, akkor valahogy nem pont erre gondoltunk. El sem tudjuk, és nem is akarjuk elképzelni, milyen állapotok uralkodhatnak egyáltalán a klubházban. Hogy lehet ott bármiféle rendet tartani? Hogyan lehet ilyen körülmények között egy bentlakásos akadémiát működtetni? Milyen mintákat látnak a gyerekek?

Tudom, nem lehet összevetni, mert ma már sokkal több akadémia van, és ahhoz is szinte le kell vadászni a gyerekeket, hogy egyáltalán meglegyen egy évfolyamon a létszám, azonban a régi épületben, még a régi Bozsikban az akadémistákban volt némi tisztelet, köszöntek, miazmás, és volt egy erős személy a közelükben (Hemingway), aki pusztán a jelenlétével megakadályozta, hogy atomjaira hulljon az egész, márpedig ennek idővel meglátszott látszott a következménye. A régi akadémiáról ha nem is feltétlen minőségibb, azonban perspektivikusabb játékosok kerültek ki. Ennyit számít, ha valaminek van gazdája. (Vö.: a legutóbbi akadémiai évfolyamok messze kimagasló játékosai milyen messze vannak mondjuk a magyar válogatottól, vagy egy külföldi szerződéstől. Elég csak Kerezsire, Kocsis Dominikra, Benczenleitnerre, Dúzsra gondolni, de még Szűcs Tamás is hazakullogott Dániából Debrecenbe.)

Sajnos ennek a klubnak éveken át nem volt gazdája, és ez meg is látszik rajta. Nyugalom, most sincs. Tulajdonosa van, gazdája nincs. A bizonyítás egyszerű: ha gazdája lenne, akkor Fórizs nem volna itt. Egy felelős gazda nem nevez ki farkast a tyúkfarm élére, hogy egy másik hasonlattal éljünk a pestis után. Vagy ha ki is nevezi, az első tyúk, vagy tyúkok eltűnése után, pláne ha megtalálja a maradékokat a kinevezett vezető irodájában, úgy rúgja ki páros lábbal, ahogy annak rendje.

De persze nem a klub immunrendszeréről és az azt folyamatosan érő kihívásokról akartunk beszélni az idény utolsó meccse előtt. Lesz még bőven időnk ilyesmire a télen.

_izé, meccs

_alcím: inkább történelmi visszatekintés

Azt már a hét elején kiszámoltuk, a legvalószínűbb eshetőség, hogy három meccs hátránnyal fordulunk a tavaszra, viszont van egy apróka esély a mínusz két pontra, az egy meccsen belül kerülésre is. Ehhez azonban mindenképp nyerni kéne az elmúlt öt meccsét megnyerő Vasas ellen, valamint három másik meccsnek is jól kell alakuljon a végeredménye.

Tudjátok mi volt Laczkóhoz hasonló teljesítmény a klub történetében? 1956 után a csapat nagy része vagy kint maradt külföldön, vagy eltiltását töltötte, viszont kezdődött a bajnokság. Félidényes, a bajnokság átszervezése miatt legnagyobb szerencsénkre kieső nélkül.

Hogy érezzétek a különbséget:

Utolsó bajnoki 1956-ban:
október 21., Honvéd-Vasas 2:1
Faragó – Rákóczi, Bányai, Dudás – Bozsik, Kotász – Budai II., Kocsis, Tichy, Machos, Czibor. Edző: Kalmár Jenő. (Puskás és Palicskó sérült, Lóránt ugyan még itt van, azonban őt félreállították)

Az első bajnoki 1957-ben:
március 17., Pécs-Baranya Dózsa-Petőfi–Honvéd 1:0
Varga – Törőcsik II., Palicskó, Solti – Babolcsay, Csákó – Horváth G., Machos, Tichy, Kiss J., Timár. Edző: Kiss Gábor.

Menet közben többen is visszatérhettek (Bányai, Bozsik, Budai II., Faragó, Kotász, Rákóczi), azonban ez sem sokat segített a hirtelenjében összerakott, teljesen kiüresedett csapaton.

És hogy jön akár egy Marosi László Branko Pauljevichez, vagy Kiss Gábor Laczkó Zsolthoz? Mutatom tabellán:

	m	gy	d	v	rg-kg	gk	ppm
1957 tavasz	11	1	3	7	19:27	-8	0,55
2024 ősz*	10	1	3	6	8-17	-9	0,6

Amennyiben kikapunk a Vasas ellen, akkor Laczkó a klubtörténelem egyik legrosszabb szereplését ismételheti meg. Pár igazán apró különbség azonban megfigyelhető:

• 1957 tavasza az időrendiség miatt nem egészen véletlenül a félbeszakadt 1956-os utáni első bajnokság.
• 1957 tavaszán az NB I-ben játszott a Honvéd.
• 1957 tavaszán nem lehetett kiesni az aktuális bajnokságból.

Amikor körülményekről beszél egy edző vagy vezető, lásd akár a bajnokságba belecsúszó tulajdonosváltást, akkor mindig eszembe jut 1957 tavasza. Ha valamikor igazán voltak körülmények, akkor az 1957 tavasza. Nagyon nem mindegy, hogy egy sérült Kesztyűs Barna felépülésére vársz és hivatkozol, vagy egy Bozsik József eltiltásának letöltésére. Ahogy az sem mindegy, hogy egyes lapokban vörös bárózzák a tulajdonosodat, vagy konkrétan szovjet tankok parkolnak az utcádban.

Körülmények mindig voltak és lesznek, és egy klub attól válik igazán nagy klubbá, hogy története során bármin felül tud emelkedni. Legfőképp saját magán.

1957-58-ban az újjáalakult Honvéd mindössze egyetlen ponttal maradt le az MTK mögött, és lett második a bajnokságban.

_beszéltünk itt

pestisről, tyúkólba zárt farkasról, immunrendszerről, szovjet tankokról, és beszélhetnénk szinte bármiről, hiszen a Kispest/Honvéd történelme elég gazdag hozzá. Innen is üzennénk Orbán és Szöllősi uraknak, hogy ők már sehol sem lesznek, a kukásautó is rég elszállította a történelem szemétdombját, ahová kidobja őket a hálátlan utókor, a Kispest/Honvéd azonban még mindig egy nagy klub lesz. Ahogy negyven év kommunizmus nem tudta kiirtani a kispestiséget a ránk erőltetett Honvéddal, úgy ezeknek sem fog sikerülni Puskást kimetszeni a klub történelméből.

_nem beszéltünk viszont

a Vasas elleni meccsről.

Igazából leszarom. Sajnos az a helyzet, hogy két lehetőség van:

1. egy lezáruló és reménytelen éra utolsó meccse, ahol egyetlen dolog számít: a történelemkönyvek lapjai, hogy oda lehetőleg ne vereség kerüljön be.
2. nem zárul le semmiféle éra.

Amennyiben lezárul, úgy a legyünk végre túl rajta érzése fog el, amennyiben nem zárul le, úgy pedig kurvára mindegy minden. Sajnálatos módon azonban mindkettő a leszarom kategória, tehát így is állok a meccshez.

Ha nyerünk, az jó, mert talán valamivel könnyebb dolgunk lesz úgy tavasszal bennmaradni, ha viszont kikapunk akkor, és mondom ezt pár órával a meccs előtt, az sem hoz nagyon lázba. Egészen megszoktuk az elmúlt években, legfeljebb annyit kellett ráerősíteni a nihilre, hogy mostanában mindez a másodosztályban történik velünk.

_csapongó lettem, össze-vissza

inkább itt lezárom a posztot.

Gyertek ki a meccsre, mert meccsen lenni jó. Ha a kanyarba mennétek, akkor húsz perccel a kezdés előtt már legyetek bent, mert egy látvány részesei lehettek.

---

címlapkép: Microsoft Designer, mesterséges intelligenciával generált kép

Csak ennyit mondtunk a mesterséges intelligenciának: a tenger habjaiból kiemelkedik egy kagyló, és a nyitott kagylóból az ég felé ágaskodik egy piros-fekete csíkozású unikornis.

— csakblog (@csakblog.bsky.social) 2024-11-30T09:31:59Z