Mastodon

Felülemelkedni saját magunkon

Honvéd–Vasas @ Bozsik, 17:00

Búcsúzik tétmeccsen 2024, és ha minden igaz, vele búcsúzik Laczkó Zsolt is. Valószínűleg utoljára látunk pár játékos Honvéd-mezben, és reményeink szerint az egészért leginkább felelős Fórizs Sándort is – a barátságukra való tekintettel – kimenekíti valahogy Leisztinger tulajdonos. A lényeg, hogy tűnjön el, mert az biztos, amíg a klub környékén találjuk, addig itt csak pusztulat remélhető. Akár a középkori pestisjárványok idején: jöhet a füstölés, a gyógyfüvek, a bűnbánat (nem használ egyik sem), és jöhet a karantén, az elzárás, a reménykedés, hogy lesznek túlélők.

Pedig ez a fajta pestis, ha maradunk a példánál, könnyen megelőzhető lenne, és mindössze annyi elég hozzá, hogy viszonylag rendben tartjuk a környezetünket. Esetünkben figyelni arra, hogy kit engedünk be a klub környékére (l. kórokozó), és milyen mentálhigiénés állapotokat alakítunk ki a mindennapokban (l. terjedési valószínűség). Ha egy klubnak kialakul és erős az immunrendszere, akkor egy semmiből és meglepetésszerűen érkező fertőzés jóval kisebb károkat okoz, mint tenné egy legyengült szervezeten. A Metalcom-éra egy beesett arcú, vitaminhiányos, göthös Honvédot hagyott maga után, egy testet, amit a legapróbb nátha is képes lett volna elvinni, nemhogy egy egyedileg tenyésztett szupervírus. Sőt, esetünkben vírusok sorozata.

(Kiegészítés: a pestisbaktérium hordozója a patkányok és az emberek között a patkánybolha. Tehát nem a patkánytól kapja el az ember közvetlenül.)

„Felülemelkedni saját magunkon” bővebben

Gondoltátok volna? Volt lejjebb!

Nem volt egyszerű megtalálni az utat, de aztán rájöttünk, hogy ha kikapunk, akkor menni fog.

Szorgos munkával sikerült eljutni arra a pontra, hogy a leváltott

Pinezits mutatói jobbak, mint Csertőié.

Mielőtt azonban belemennénk a részletekbe, gyorsan vegyük át a körülményeket, mert az edzők szeretnek a körülményekre hivatkozni, mint hátráltató tényezők.

Olyan természetesen nincs, amikor minden tökéletes lenne, és valóban, előfordulhat, hogy a Honvédnál mostanában valamivel több akadályt kell megugrani, azonban ne feledjük, közben az NB II-ben szerepel a csapat, olyan komoly ellenfelekkel, mint a Csákvár, Tiszakécske, Siófok és hasonlók. Vagyis ezek az akadályok is relatívak.

„Gondoltátok volna? Volt lejjebb!” bővebben

Úgy áll a helyzet, hogy kaptunk egy utolsó utáni lehetőséget, azonban ez már tényleg az utolsó

Számszakilag nincs semmi gond, meg kell b*szni ma a Kövesdet, és bizonyítani, hogy

  • legalább arra alkalmas a keret, hogy a pályán bennmaradjon.
  • hogy a bajnokságok nem a pártszékházban és az oligarchatalálkozókon dőlnek el,
  • hogy bár a liga harmada egy kézben van, egy Kispestnek mégsincs semmi keresnivalója az alsóházi 2Rule-házibajnokságban, ahol esetleg olyasmiről is döntés születhet, hogy a három saját kiesőjelöltből melyik legyen a leggyengébb láncszem, akit hajlandóak elengedni.
  • hogy bár a sportszerűség és lovagiasság nem a rendszert leíró fogalmak egyike, többek között nem az érthetetlen okokból lejátszatott Felcsút-Honvédon múlik a sorsunk. (A novemberi Felcsút-Honvéd egy kiragadott példa, és minden tisztességes konteótulajdonos fel tudna sorolni pár további sérelmet, ami nyilvánvalóan ellenünk irányult.)

Harminc fordulót követően egy csapat sem áll véletlenül ott ahol. Persze, lehet kicsit lapos a föld, lehet mögötte némi összeesküvés, összejátszás (rendszerlogika, mindegy), azonban a 30 forduló alatt megszerzett 33 pontra ebből az eresztésből sehogy sem találhatunk elfogadható magyarázatot. Nem hiszem, hogy le kellett feküdnünk a Nagy Szovjetuniónak, ahogy az sem hiszem, hogy a pártközpontból küldenének végrehajtókat bírónak öltöztetve a meccseinkre.

„Úgy áll a helyzet, hogy kaptunk egy utolsó utáni lehetőséget, azonban ez már tényleg az utolsó” bővebben