Kispest–Honvéd

Én sem vagyok a névváltások híve, mert az egyáltalán nem segíti az önazonosság kialakulását. Ezt a klubot 1909-ben Kispesti AC néven alapították, és ha megnézzük az eddig névváltásokat, akkor mind valami történelmi kényszerűség miatt történt:

1926: a profi és amatőrsport szétválasztása miatt jött létre az AC mellett a profi FC.
1945: a új sportpolitika újra AC-t csinált a klubokból.
1949: beolvadás a BHSE-be.
1956-57: halvány próbálkozás a Kispest FC név visszavételére a kerületi tanács segítségével, azonban a honvédség nem engedi. Egyedül a Kispest nem kapta vissza a korábbi identitásának egy darabját sem akkoriban, pedig hat-hét évet követően még lett volna értelme.
1991: a szakosztály kivált a BHSE-ből. A május 28-i közgyűlés határozata alapján a korábbi szakosztályvezető (Benkő) marad az új klub elnök, és megválasztják az új elnökséget. Az akkor elfogadott alapszabály 4.§. 7. pontja: „A Club a BHSE labdarúgó szakosztályának jogutódja /alapítási éve: 1949./ és a KAC hagyományainak folytatója.” A közgyűlés után a megválasztott elnökség szavazott a címerről és „A tagok röviden vitatkoztak arról, hogy az 1909. /a KAC megalakulásának éve/ vagy az 1949-es évszám /a BHSE labdarúgó szakosztályának alapítási éve/ kerüljön az emblémába. Végül, egyhangúlat a 2. változat mellett döntöttek, az 1909-es évszámmal.”
2003: Csődbe ment a KHFC mögött álló cég, és az akkori tulajdonosoknak, akiknek felajánlották, hogy a klub elindulhat az akkori másodosztályban a Budapest Honvéd nevet sikerült hirtelen kitalálni.

Vagyis jól látható, hogy amikor lehetősége volt a közösségnek beleszólni a klub nevébe (1909, 1956, 1991), akkor mindig a Kispest név mellett tette le a voksát. A különbség mindössze annyi, hogy 1991-ben egy módosító miatt úgy készítették elő a kiválást, hogy a névjavaslat nem kizárólag Kispest, hanem Kispest–Honvéd lett. Vélhetően tekintettel arra, hogy az újonnan létrejött elnökségben két katonát is találunk, illetve két olyan egykori játékost, edzőt, vezetőt (Kozma, Tichy), akik mindvégig a Honvédban szerepeltek.

Egyébként nem gondolom, hogy a névnek és a teljesítménynek köze lenne egymáshoz. Mert ebben az esetben a Honvédot már csak azért is meg kellene tagadni, mert 1957 elején még az is felmerült, hogy beszántják az egész szakosztály komolyságát:

— Azt a „titkot” is eláruljuk még — teszi hozzá — hogy a Bp. Honvéd labdarúgói január 15-én Kispesten megkezdik edzé­seiket. A tornatermi edzések ve­zetője: Kerezsi Endre. S addigra eldől az edzőkérdés is. Az új edző személye nagy meglepetés lesz a sportvilágban. Egyébként komoly munkára lesz szükség, hiszen a Puskás, Kocsis, Czlbor nélküli csapatnak is van túra­meghívás a tarsolyában.

Íme, ez a helyzet a Bp. Honvéd labdarúgó-csapata körül. Le­het, hogy a szakosztály élni akarása győzedelmeskedik, de lehet, hogy egy másik álláspontra he­lyezkednek az illetékesek: nem vágnak a dolgok elébe, s meg­várják a csapat világhírű játé­kosainak döntését, s végső hatá­rozatot hoznak arról, hogy a Bp. Honvéd az NB l-ben, vagy egy honvédségi együttes valamelyik alsóbb osztályban képviseli majd a piros-fehér színeket.

(via Magyar Ifjúság, 1957/1.)

Van viszont két dolog, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni:

1. 1949-et követően megjelentek a Honvédnak szurkolók a klub mellett, akiknek semmit sem jelent ennek a klubnak a helyi, dél-pesti gyökere.
2. a helyi közeget a hetvenes-nyolcvanas években erősen megbolygatták (régi Kispest elbontása és a lakótelep megépítése, a lőrinci állami telep elbontása és a Havanna megépítése), a helyi identitással rendelkezők egy nagy része térben is messze került a környéktől.

Ez a kettős hatás, illetve az szocialista államgépezet ragaszkodása Budapesti Honvédhoz komoly pusztítást végzett a helyi közösségekből merítkező klubmodellben. 1956 után egyedül ez a klub nem kaphatta vissza az identitásának a morzsáját sem. A kispestiséget egyedül a stadion jelentette, azonban a mérkőzések jelentős részét még így is bent játszották a városban. Amikor arról megy a vita, hogy melyik klub a kommunizmus legnagyobb áldozata (jajj, szegény Fradi), akkor valahogy rendre elfelejtik a Kispestet, ami gyakorlatilag megszűnt létezni.

A rendszerváltást követően a Kispest név újra felvétele hozta vissza annak a lehetőségét, hogy újra a környék, újra a lokalitás klubja legyünk, hogy mutassunk valamit, mondjunk valamit a környéknek. Hogy kispestiként, lőrinciként végre büszkék legyünk valamire. Nem volt a legsikeresebb klub a KHFC, ezt elismerem. Ahogy a KAC sem volt az feltétlen. Azonban a helyi közegé volt, és a helyi közeg ismerte a lehetőségeket, a határokat, így elfogadta: ez van. 2003 után viszont a szurkolókra várt az a feladat, hogy átmentsék a kispestiséget, hiszen az akkori fogalmatlan klubvezetés egy torzó nevet talált ki a klubnak. (Megjegyzem: ugyanannyi eséllyel dönthettek volna a Kispest FC mellett is, és akkor most azt mondanánk, a Honvéd taszított minket a másodosztályba.)

Érdekes, és lehet valamiféle ún. csendes többségről álmodozni, azonban hiába a név, 2003 óta sem érezni a honvédosságot a klubon, a szurkolókon. A kispestiséget viszont annál inkább. Elég csak megnézni, a Honvéd egyéb szakosztályait. Hiába az ország egyik legnagyobb sportolói bázisú egyesülete, a sporteseményeit jó esetben a játékosok rokonsága látogatja. Vajon hol vannak a honvédosok? Vagy a honvédosság kizárólag a futballra koncentrálódik? És egyébként is, mi teszi ezt a klubot Honvéddá? Pláne Budapest Honvéddá?

Nem szeretem a név- és címerváltásokat, mert ahogy írtam, nem segítik az identitás és önazonosság kialakulását, azonban el tudom fogadni a történelmi igazságtételt. Nekem ez a klub Kispest, és szeretném, ha ezen a néven is működne. A Honvéddal sajnos nem tudok mit kezdeni, hiszen nálunk kialakult valamiféle furcsa kötődés hozzá, amit – ha belül duzzogva is, de – el kell fogadnom, még ha nem is tetszik. (Vö.: az Újpest is a Dózsa-korszakban volt igazán sikeres, nemzetközileg ismert, a rendszerváltás után mégis dobták a Dózsa nevet. Bezzeg mi, nálunk pont a sikeresség a fő érv a Honvéd mellett. Mintha a név érné el az eredményeket.)