Mastodon

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. ||

A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?

Újpest – Honvéd 1-0 // osztályozókönyv

  • kilenc edzőcsere: nyolc győzelem, egy döntetlen az NB I idei mérlege. pipa
  • harmadszor mentem kifejezetten egy alkalomra szánt pólóban meccsre: harmadik vereség. Felcsút, 2016, utolsó forduló; tavalyi kupadöntő és most. Egy negyedik alkalommal, 2017-ben Debrecenbe menet egyszerűen elfelejtettem felvenni, akkor nyertünk 5-2-re.
  • Istvánnal még nem nyertünk a Megyerin, pedig nem csak az Újpest, hanem a Vasas ellen is próbálkoztunk.

Ha léteznek babonák, akkor tegnap az összes bejött. Minden lócitromba beleléptünk, az összes galamb a fejünkre csinált, a falnak támasztott létra alatt átsuhanó fekete macskában is pofára estünk.

Kezdve onnan, hogy beérve a stadionba első utunk a büféhez vezetett, itt legalább iható a sör felkiáltással. Mindenfelé megmaradtak a Gallica reklámjai, a csapon azonban Borsodi. Jól indul. (Bónusz, az egyetlen tapodtat sem haladó sorba sikerült beállnunk, így konkrétan csaknem fél órát várakoztunk a sörünkre.)

„A világuniverzum még jön egy válasszal, hogy ezt a meccset hogyan bukhattuk el!??!?” bővebben

A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket

Újpest – Bp. Honvéd @ Megyeri út, 21:05

Sziasztok, történt valami említésre méltó a héten?

Ahh, hogy nyertünk egy kupát? Hivatalosan az évek óta öreg Kamber két góljával? Padon Pisonttal és Dajkával, a pályán sok olyan játékossal, aki évek óta velünk van, netán egyenesen saját nevelés?

Nem akarok jönni a Nagy Honvéddal, hogy ilyenek nálunk a hétköznapok, viszont újra előjövök a Sokadik Nagy Generációval, amiben lehet mégis valami, hiszen RW is feszegette érintőlegesen másnap.

„A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket” bővebben

Egy kupadöntő elé

nem nagyon van értelme bármit írni. Beszélhetnénk arról, hogy az ellenfél a Mezőkövesd, és már csak a név hallatán is eszünkbe jut, mitól igazán (és milyen) szép egy kuparendszerű sorozat, ahol akár a döntőig is eljuthatnak a kisebb klubok. A század első felében egy Kispest, BEAC, Attila (Miskolc), Bocskai (Debrecen), Soroksár, Szolnok, Salgótarján, Diósgyőr, majd a háború után a Dorog, Komló, Pécs, Békéscsaba, Vác, Haladás, Siófok, Sopron és végül a Kecskemét.

Aztán folytathatnánk úgy is a posztot, hogy a Kecskemét után jött a Felcsút, az elődöntőben a Balmazújváros, és idén a Mezőkövesd, vagyis valamiféle sűrűsödés figyelhető meg egy adott körben, amiről lehet, utólag ugyanazt mondjuk majd, mint mostanság a BEAC, Attila, Bocskai, Soroksár kapcsán, hogy a kicsik miatt igazán szép egy kupasorozat.

Tessék, két felcsapás, ugyanabból a tényből kiindulva, hogy a Kispest (akinek helye van címre menő dolgok közelében) és egy másik, nem Kispest-kaliberű csapat játszik egy kupa döntőjében. Ilyen ez a kupa, és ilyen ez a történelem, feltételezve, ha van.

Most pedig következzen valami egészen más.

„Egy kupadöntő elé” bővebben