Mastodon

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

Úgy néz ki, hogy ma mégiscsak elmarad a világvége

így adja magát, hogy elővegyük kedvenc kérdésünket, a mi lett volna akkor, ha kezdetűt. Mert ugyebár olyan mindig volt, hogy valami, de nekünk Mohács kellett, vagy csak úgy jött magától, a lényeg persze ettől még ugyanaz, valami nagy siker elmaradt, mi pedig bambultunk bele a stadion háttereként elnyúló pestlőrinci szürkületbe, keseregtünk egyet, majd vállat vonva elindultuk hazafelé, hogy legközelebb egy emlékszel? kérdéssel nyissunk, mire mindenki bólint: igen, kár érte.

Összegyűjtöttünk belőlük néhányat a hajtás utánra.

1. Mi van akkor, ha nem raknak vissza minket a pestkörnyéki bajnokságól a budapestibe a tízes évek elején?

és mondjuk ottragadunk a Monor és a Pesterzsébet társaságában, játszunk továbbra is háromszereplős bajnokságokat? A focit akkoriban Budapesten (Bécsben, Prágában) művelték a legmagasabb szinten a szárazföldi Európában, így ha kimaradtunk volna belőle, talán semmi sem lenne abból, amit ma Kispestnek hívunk. Valószínűleg ugyanúgy eltűnt volna a történelem süllyesztőjében, mint az 1906-os elődklübunk, vagy a többi akkori környékbeli kiscsapat. Esetleg csak később eszmél, és lett volna egy harmadik az ESMTK és a Soroksár mellett Dél-Pesten.

2. Ha nincs az 1921-es profivád?

Amatőr korszak volt, de ilyen-olyan módon mindenki fizetett a játékosainak, hogy megtarthassa őket. Volt aki tanulmányi hozzájárulást, volt aki bújtatott állás szerzett, és voltunk mi, akik ruhapénzt osztottak, feketejegyeket adtak át, meg mindenfélét, de minderről könyvelést vezettünk. Egy elszámolási vita okán aztán (valaki meghallotta, hogy a másik mennyit keres – ugye? mennyire ismerős máig a téma) kirobbant a balhé, előkerült a másik főkönyv, Mayer Béla, az akkor tótumfaktumunk pedig egy időre mehetett a levesbe.

Közben mi másodikak voltunk a tabellán, alakulni látszott valami. A profiváddal illetett játékosok játékjogát felfüggesztették, és mire amnesztiát kaptak, a legtöbben már más csapatoknál jelentkeztek a szerelésükért. Hogy ebben a történelmi pillanatban miért nem a Kispest lett a harmadik nagycsapat a Fradi és az MTK mellett, az Újpest helyett, arról hamarosan külön poszttal jelentkezünk, mert a kérdés érdekes, és talán kevesen tudják, de ezek az évek egészen a Honvéd érkeztéig meghatározták a történelmünket, valamint ma, amikor a hagyomány éltetne, újra.

3. Ha nem vagyunk szegény külvárosiak, és nem mennek el a legjobbjaink a két háború között?

A kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, a majdani posztban lesz kifejtve.

4. Ha 1949-ben nem a honvédség, hanem a nyomdászok csapata lettünk volna?

És ez nem vicc, tényleg volt rá lehetőség. Annyit azért érdemes tudni, hogy a korszakban a honvédség kasszája mint olyan nem létezett, hanem volt az országban fellelhető források összessége, és akkor abból nagyjából a negyedét ráfordították, de persze papíron korántsem annyit. Ez persze jó, de mi mindebből jóformán csak annyit élvezhettünk (erősen idézőjelben!), hogy bárkit bármikor besorozhattunk, vagyis az igazolásokkal nem kellett szarozni, jött bárki, akit kinéztünk. Mondjuk ez sem kevés. Ezzel szemben állnak a nyomdászok, ahol legfeljebb egy Vasas-szint lehetett volna belőlünk.

5. Ha nem igazol Kispestre Budai, Czibor, Grosics vagy Kocsis?

Akkor megoldjuk önerőből, és még a magyar focinak is jó lett volna. 1949-50-ben saját jogon, saját játékosokkal, de decembertől már Honvédként lettünk bajnokok, vagyis az alap jócskán adva volt. Ha nincsenek az érkezők, lett volna egy erős Fradi, egy erősebb Újpest, egy bivaly MTK, és talán máshol is némi játékoskoncentráció, vagyis a bajnokság kiélezett, nem kétesélyes. A válogatottnak nagyobb merítési bázis, miközben a Honvédból és az MTK-ból szemezgető Sebesnek kicsit több lesz a gondja, nem veheti át egy-az-egyben a kékek játékrendszerét, a kispestiek zsenialitásával megfűszerezve. Szóval ellettünk volna nélkülük is.

6. Ha 1956-ben befejeződik a bajnokság (vagy nincs maga 56)?

De ha már itt voltak, akkor mi kiemelkedtünk az európai fociból, egészen 1956-ig, amikor hirtelen mindennek vége lett. Néhányan haza sem jöttek, a bajnokságot végül sohasem fejezték be, pedig vezettük, a nemzetközi kupák indulásakor (BEK) pedig kihullottunk, de hogy is lehettünk volna ekkor megfelelő mentális állapotban? Talán egy BEK-győzelem ekkor bennünk maradt, egy-két Aranylabda az Albertet megelőző korok itthon játszó játékosai közül, egy továbbnyújtott sorozat bajnoki címekkel, egy rutinszerűvé váló szupercsapati státusz, ami máig nézőket vonz, statisztikákat gyártat, bármi. 1956 nem csak a kommunista berendezkedés számára volt egy cezúra, hanem a Budapesti Honvéd futballcsapatának is.

7. Ha csak egyszer elkapjuk a Dózsát a kilences bajnoki sorozata alatt?

25 évig nem nyertünk bajnokságot. Közben a Dózsának kilences sorozata van, a Vasas ekkor szerzi mind a hatot, a Fradi VVK-t nyer, tehát még nem gyenge a magyar foci, csak épp mi nem vagyunk benne meghatározóak. Stabilan második-harmadikak vagyunk, Bicskei, Kocsis Lajos, Komora soha nem nyer bajnokságot. De ha egyszer elkapjuk a Dózsát, és nem egyszer télen az élen fordultunk, akkor talán.

8. Ha Komora csak manager a nyolcvanas években és van egy rendes ezdőnk?

Komora Imre volt a szocialista korszak Fergusonja. Állítom. Tudta kivel mikor kell elmenni vadászni, ha akarunk egy középpályást; kinek mi a szívesség, ha védőt, vagyis nagyon értette egy érthetetlen rendszer logikáját, és volt benne annyi, hogy mindezt kihasználja a csapata épülésére. De az nem igaz, hogy az 1980 és 1993 között nyolc bajnokságot nyerő három csapatunknak (mert az bizony három csapat volt) soha nem jött össze semmi nemzetközileg. Például mi van akkor, ha Mezey a szövetségi kapitányság mellett, már 1983-84 környékétől a Honvédnál van? Vagy Verebes? Imrebá tette a dolgát, motiválni nagyon tudott, de a szekundánsok (Haáz, Both), ahogy azt később láttuk is, önmagukban kevésnek bizonyultak.

9. Ha Negrau fejese bemegy?

Akkor nem Koeman lövi azt a sistergős bombát Rómában a Sampdoriának, hanem Plókás. A második BEK-győzelmünk itt ment el, legyen átkozott Pagliuca. Ennyi.

10. Ha az elmúlt években nem vagyunk bundagyanúsak?

Erre mit lehet mondani? Hemibá és Supka első közös éve után vezetjük a tabellát, utazunk Tatabányára őszt zárni, majd jön egy tavasz. Köszönjük az érintetteknek, hogy egy álmot vettek el tőlünk.

11. Nálatok mi az igazi mi lett volna ha?

Felsoroltam tíz olyan sorsfordító pillanatot a történelmünkből, amiben tényleg benne volt valami másnak a csírája, most már csak arra vagyok kíváncsi, másoknál, nálatok mi fáj még, mi miatt nyüszítettek egy-egy megkeseredett pillanatotokban a lelátón, mire mondjátok azt: na, ott és akkor, ha…

Félévzáró statisztika-cunami: #04 – A passzhatékonyság

Újabb nap, újabb érdekfeszítő grafikon, ezúttal a passzhatékonyságról, vagyis arról, hogy ha valakinél van a labda, és azt szeretné máshoz eljuttatni, akkor azt milyen hatásfokkal teszi.

A tovább után tehát erről lesz szó, és tessenek majd megfigyelni, hogyan szerepeltek a cserejátékosok, a stabil támadó, illetve védekező középpályások, valamint a csatáraink. Érdekes lesz.

A grafikonok amúgy továbbra is interaktívak, tessék nyugodtan kattintgatni bennük.

További grafikonjaink az őszről:

  1. Lövések és kapura tartó lövések
  2. A játékoskeret
  3. Az InStat teljesítményindexei
  4. A passzhatékonyság

Félévzáró statisztika-cunami: #03 – Az InStat teljesítményindexei

Mai napra rendelt grafikonunkban az InStat futballstatisztikai rendszer értékelése szerint rendeztük sorba játékosainkat. A hajtás után kiderül, hogy szerintük ki volt leginkább hasznára a csapatunkak, és ki az aki nem annyira.

A grafikonok amúgy továbbra is interaktívak, tessék nyugodtan kattintgatni bennük.

További grafikonjaink az őszről:

  1. Lövések és kapura tartó lövések
  2. A játékoskeret
  3. Az InStat teljesítményindexei

Félévzáró statisztika-cunami: #02 – A játékoskeret

A tegnapi kapura lövéses statisztika után ma a játékoskeret összetételével, hogy máshogy ne mondjuk származásával foglalkozunk. Infografika a hajtás után.

A grafikonok amúgy interaktívak, tessék nyugodtan kattintgatni bennük.

További grafikonjaink az őszről:

  1. Lövések és kapura tartó lövések
  2. A játékoskeret

Félévzáró statisztika-cunami: #01 – Lövések és kapura tartó lövések

Terveink szerint mától naponta egy-egy érdekes adatot mutatunk majd be az őszi szezon játékos-, illetve csapatstatisztikáiból.

A grafikon címe alatt a megfelelő karikákba kattintva lehet váltani az összes, illetve a kaput eltaláló lövések között. Az egyes elemekre ráhúzva az egér mutatóját, a játékoshoz tartozó adat fog felugrani.

Nullától a tizenhárom meccsig – törések és eltiltások a múltban

Előzetesen mindenképp fektessük le, hogy ez a poszt egyáltalán nem Csirszki Martin ellen szól, egyszerűen csak úgy alakult, hogy mindkét oldalról szereplő lett a történetben.

Újpest – Diósgyőr a 16. fordulóban. 75. perc , Bruno Moraes menne fel fejelni, Csirszki aláfekszik, Moraes rosszul esik. Utólag kiderült, hogy az esés következtében eltört a keze, a játékost le kellett cserélni. Csirszki sárgát azonban egy Simon Krisztián elleni szabálytalanságért kap, ami ennek a kvázi ámokfutásának a végállomása.

Diósgyőr – Honvéd. 79. perc , Csirszki vezetgeti a labdát a Honvéd tizenhatosa előtt, Tandia oldalról érkezve elrúgja előle. A mozdulat talán szükségtelenül keményebb az indokoltnál, vagy az arányosnál, de alapvetően szabályosnak tekinthető. Csirszki lába azonban rossz helyen marad, és Tandia szerencsétlen módon elsodorja úgy, hogy később kiderül, kettős lábtörést szenvedett a diósgyőri játékos. Vad2 sporttárs előbb sárgát mutat fel, majd a partjelzőjével megvitatva kiállítja Tandiát.

Tehát: egy szabálytalan mozdulat, aminek a vége törés nem ér lapot, ellenben egy véleményesen szabálytalan, ami ugyanúgy törést eredményez négy hónap eltiltás. Hogy is van ez? A szabálykönyvet nézzük, vagy a sérülés tényét/mértékét?

Példatár következik, hátra rájövünk a dolog nyitjára.

Kemenes Szabi négymeccses eltiltása okán egyszer már keresgéltünk a nagyobb büntetések között, és bár nem paralel a helyzet, azért onnan beidéznénk, hogy Molnár Zoli egy 2005 novemberi Honvéd-Vasason berzerkerkedett össze magának két hónap eltiltást. Ehhez földön fekvő játékost kellett rugdosnia, valamint állót lefejelnie.

Pápa-Diósgyőr idén a 15. fordulóban. Gosztonyi élből pirosért darálja be Tóth Bencét, az ítélet két meccs.

2010 februárjában egy Stoke-Arsenal meccsen a hazaiak játékosa, Shawcross rossz belépőjével eltöri Ramsey lábát. Három meccsre tiltják el.

Keller vs. Romanek. 1992 márciusában Keller talppal száll bele a váci Romanek arcába, aki járomcsonttörést szenved. Kellert nem állítják ki, csak lecserélik, és utólag sem tiltják el, Romanek két hónap múlva játszhat újra. (Tandia és Csirszki esete talán erre a szituációra hasonlít a leginkább.)

Mátyus vs. Csertői (videó csak erős idegzetűeknek ). A Fradi védője hátulról érkezve egy szerencsétlen mozdulattal eltöri a korábbi csapattárs Csertői lábát. Azonnali piros. Mátyus három meccset hagy ki.

Nagy Sándor vs. Véber. A Véber Gyuri pályafutását is veszélyeztető sérülés a 21. fordulóban történt, és Nagy Sándor többet már nem is lépett pályára a 34 körös bajnokságban (a belépőért csak sárgát kapott). Az eset után sokáig ha aktuális csapatával Újpesten lett volna jelenése, akkor inkább el sem utaztatták. A sors fintora, hogy évekkel később egy csapatban játszott Véberrel Tatabányán.

Tóth András vs. Cipf Zoltán. Négy fordulóval később Tóth András sárga lapot érő belépője okoz szárkapocscsont-törést Cipfnek egy Vasas-Honvéd meccsen. Totya az eset után egyetlen meccset sem hagy ki, Cipf viszont csaknem másfél évet.

Bajzát vs. Megyesi. 2002 áprilisában az akkor még debreceni Bajzátnak gurul el a gyógyszere Újpesten, de annyira, hogy a keresztszalag-sérülést szenvedő Megyesi egy év múlva a visszatérés helyett inkább befejezi a pályafutását. Bajzát a bajnokságból hátralévő hét fordulóban már nem lép pályára.

Láthatjuk, a nullától a több hónapos eltiltásokig mindenféle előfordult már a történelemben töréses esetek után, ahogy azt is, nem mindenhol fedezhető fel a szándékosság, és ezzel arányos is az utólagos büntetés. Tandia mozdulata – szerintem – egyértelműen a vétlen kategóriába esik, a négy hónapos (ez jelenleg négy bajnoki, két kupa és egy Ligakupa-meccset jelent) eltiltása erős büntetés, túllövés egy olyan célon, amivel – márminthogy a súlyos sérülésekre irányuló mozdulatsorokat száműzzék a futballból – egyet is lehet érteni. Viszont azt se feledjük, nincsen olyan mozdulat, amely nem eredményezhet valamilyen szerencsétlen körülmény miatt súlyos sérülést, tehát ha nem akarjuk a focit sakká változtatni, ahol mindenki egy-egy cella felett uralkodik, akkor jobban kellene figyelni a hasonló eseteket követő büntetések kommunikációjára, következetességére.

Félő, ez a négy hónap rossz precedenst fog teremteni, különösen azért, mert nyilvánvalóan nem vették figyelembe a korábbi esetek tapasztalatait.

~o~

További olvasnivalók a témában:

Még mielőtt kikiáltanák Tandiát mészárosnak, szeretnénk megjegyezni néhány apróságot

Fontos tudni, hogy Tandia a Debreceni-ügy (állítólag nem hosszabbította meg a jövő nyáron lejáró szerződését, ezért a pápai meccs előtt kitették a keretből) miatt kerülhetett be egyáltalán Ignja mellé a védelem közepére. Első blikkre szörnyülködtünk a játékán, hiszen csak annyit láttunk, hogy a debütálása első félidejében tényleg a legegyszerűbbet választva, minden labdát kisomott a Perutzon túlra. Ajvé, tényleg ő lesz a megoldás?

Pápa óta lement hét meccs, és kiderült, igen, Tandia megoldás lehet, sőt. Mert Debi – valljuk be – legfeljebb közepes volt az elmúlt évben, alig-alig vállalt bármi többletet; Botis ugyebár nyáron távozott, a helyére érkezett Ignjatovic pedig nem rossz, de annyira utolsó ember rendszerint, hogy szinte már klasszikus söprögetőt játszik. Kellett mindenképp valaki mellé, amitől majd megjön az a stabilitás, amit elvárható lenne.

mérk. perc fault perc /
fault		 párharc nyertes
párharc		 labdavesztés
meccsenként		 labdaszerzés
meccsenként		 sárga piros
Debreceni 10 943 9 105 149 59,6% 4,1 9,9 2 –
Ignjatovic 17 1598 21 76 176 71,1% 5,2 10,5 5 –
Tandia 7 641 7 92 104 67,7% 5 10 2 1
Adatok forrása: InStat

Bár szükségből történt, bejönni látszik a váltás. Tandia több párharcot vállal meccsenként, és többet is nyer meg belőlük, miközben labdaszerzésben nem rosszabb Debinél, és ehhez a teljesítményhez ugyanúgy nincsen szüksége szabálytalanságokra.

Hét, azaz hét fault középső védőként hét meccsen, vagyis 92 percenként(!!!) egy, ebből kettő sárgát, egy pirosat ért. Magyarán nagyjából minden második szabálytalansága után nyúlhatott a spori a zsebéhez.

Tandia összes szabálytalansága az ősszel (fordított időrendben).

  1. Pápa: Egyszerre érkezik valakivel egy labdára, rátartás.
  2. Pápa: Vállal lök, nem egyenlő testhelyzetben.
  3. Újpest Kabátnak lép oda hátulról. Sárga lapot viszont nem ezért, hanem egy Vécsei által elkövetett szabálytalanság után kapott, mert elvitte kézben a labdát a tetthelyről.
  4. Eger: A szélen felfutó játékos elé lép be. Sárga.
  5. Haladás: Oldalról érkezik, kicsit nagyobb lendülettel. Szabadrúgás.
  6. Haladás: Ellenfél térfelén labdát próbál visszaszerzni. Rátartás, Szabadrúgás.
  7. Diósgyőr: Csirszkinek csúszik be. Piros.

Ennyi, és nem több. A pápai első, az Újpest elleni, valamit a Hali elleni második nevezhető nagyvonalakban durvábbnak, esetleg szükségtelennek, de érdemes megnézni, egyik sem volt az a jelentősen betonkemény mozdulat, amit szegény Csirszki ellen sikerült összehozni. Az pedig külön érdekesség, hogy ezeknél a szabálytalanság ténye megkérdőjelezhetetlen, míg Diósgyőrben igen.

Tandia védelmében szólva tehát nyugodtan kijelenthetjük, egyáltalán nem mészáros-kategória a védőnk, egyszerűen csak szerencsétlen volt egy adott pillanatban.

~o~

Update: A keddi fegyelmi határozat, mindenféle különösebb indoklás nélkül.

Baráth Botond (Honvéd), mint visszaeső 4, Kronaveter Rok (Győr) 2, Horváth Levente (Lombard) 1, soron következő felnőtt bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást kapott.

Tandia Souleymane (Honvéd) a labdarúgó-mérkőzésektől 2012. december 4-től kezdődően 4 hónapra szóló eltiltást kapott.

Tehát Botinak kimarad a Videoton, a Paks, a Fradi és az MTK; Tandiának ezeken felül a mai győri Ligakupa, a februári Magyar Kupa, valamint ha bárhol továbbjutnánk, és az újabb meccseket márciusra sorsolják be, akkor azok is.

~o~

További olvasnivalók a témában:

Antagonista nap helyett agónia. DVTK-Kispest értékelés.

…amikor Vernes fura balettja után Vak II spori befújta a tizit, ami már akkor kamuszagúnak tűnt, végleg biztos lettem abban, hogy a májusban megtapasztalt szenvedések, a “semmi sem jön össze” nap helyett ez a december 1.-e lesz az antagonizmus maga, a NAGY ELLENTETT, amikor igenis minden bejön… Egyszerűen minden sikerült a nap során, délelőtt a melóban, a leutazás kapcsán, végre a sörfőzde is nyitva volt, most nem vártunk a meccs végéig, a tré időjárás is áttolta magát vasárnapra, és kettős emberhátrányban tizit kapunk, Dél pedig nekifut és beveri, én ugrok egyet a diósi sajtópáholyban, a helyi érdekeltségű (és vállaltan piros fehér szívű) médiaerők közül néhányan nekem is akarnak jönni, de kit érdekel, ma minden bejön…!

[…]

10 perc múlva a sajtótáj felé baktatva, átfagyva viszont az antagonizmusból semmi sem maradt, csak a vasgyár vészjósló tömbje a háttérben, ami, esküszöm, mintha gonoszul vigyorgott volna rám.

Mivel my dear Hanta nagy meglepetésemre ihletrohamot kapott és felheggesztett egy  törkölygőzös beszámolót, én már csak némi lenti élményfoszlányokkal egészítem ki az elhangzottakat, no meg a jó öreg értékelést karcolom be a virtuális kőtáblánkba.

Kapu

Szabi tényleg Vezér reloaded. Ugyanúgy nem egy kijövőművész (első és második gólnál is elviseltem volna 1-1 határozottabb kifutást-kilépést, védelemirányítást), viszont akkora bravúrokat tol a semmiből, hogy még meccsre ritkán járó diósi vendéglátóbarátom is elismerően csettintett mozdulatai láttán. Rudolf szerintem még ma is sűrűn hányja a kereszteket, ha Szabival való tegnapi párviadalára gondol vissza, és ez így van jól. Mondom, még a kijöveteleket csiszoljuk pls… és védj sokáig nálunk Kemi.

Védelem

Az elmúlt hetekben magasztalt alakzatunk tegnap bizony nem volt a helyzet magaslatán. Azazhogy ott volt – úgy 70 percig. Az első gólnál a komplett defenzív kollektíva leblokkolt, oké, onnantól viszont Moga buta elpasszát leszámítva nem sok sót evett meg a DVTK támadósora. Aztán előbb Botikánál szakadt a cérna – Hanta lebutázta őt és a monyósodástól félti, általában egyetértek szerzőtársammal de ez most egy akkora ordas nagy csúsztatás volt a részéről hogy jujj. Boti se nem buta, se nem Monyó féle mészárbarom – elég intelligens védőjátékéra nézni. Mindössze fiatal, akit elvisz a hév – legközelebb már nem fogja, van egy fogadásom. Ha T.Sanyi le tudott higgadni úgy 6 év alatt, a tizedannyira se agresszor Botinak ez fél év alatt menni fog. Ez persze nem menti fel a tegnapi hülyesége alól – ezzel az önkiállíttatással 2 pontot-pontokat vett el a csapattól, hogy a supkai frazeológiát idézzem. Ignja elfáradt szerintem az elmúlt hetek hibátlan takarításában – az első félidőben csak Wild II benézésének köszönheti, hogy buta kezezése nem ért tizit, és hát a második félidőben a szétesett védelmet már nem tudta összefogni. Azért minimum jár neki egy hangos köszönet az elmúlt félszezonért. Tandia egy gyógyszerelgurulós ámokfutással sajnos szinte zárójelbe tette az elmúlt meccseken mutatott remek teljesítmény-sorozatát. Bár tegnap még a saját stábunk (talán Rossit kivéve) is leszedte róla a keresztvizet és szidták, mint a bokrot, Szentes Lassard ezredesről nem is beszélve, aki menetrend szerinti “meg nem értett művészi” sajtótájos besértődését a tényleg szörnyen járt Csirszki miatt most bő nyállal vezethette le afro hátvédünkön. Nekem azonban továbbra sem tiszta valami. Egy fordulókon keresztül alig szabálytalankodó, rendkívül tisztán játszó védő mitől posszanna meg hirtelen véreres szemű zombivá válva, hogy levadásszon egy miskolci ifjoncot? És TÉNYLEG A LABDÁT ÉRTE EL, ahogy a lassítás is mutatta, így valahol megértem a bepörgését. Az ítélet miatt. Valahol meg, valahol viszont mégsem. Főleg mikor látja hogy mekkora bajt csinált, kellett volna egy kurva nagyot nyelni és egy csöndes “sorry”-t elrebegni a pirosmezesek felé, nem tovább csinálni a onemanshow-t, majd ki is állíttatni magát (hacsak Vad nem azért küldte le mert a DVTK spílerek kisírták nála). És az egész meccses huhogáshallgatás sem tett neki nyilván jót, de ezután még a közönséget hergelni, bármilyen tahók is, kár és fölösleges. Szóval Tandi orbitálisan nagy hülye volt, a végső szöget is beleverve pontszerzésünk koporsójába, de ettől kikiáltani antkirisztusnak és indolensségi mintapéldánynak, erős túlzás, és ez szól Szentestől kezdve nekünk szurkolóknak és a csapatvezetésnek is. Moga mutatott jó felfutásokat és beadásokat, viszont 1 nagyobb és több kisebb buta hibát is hozott. Fiatal még, persze, de lassan kezdhetne baráthbotisodni, a Vidi ellen ő marad lassan az egyetlen szélsőhátvéd alternatíva…

 

Középpálya

Meglepő, de az utóbbi hetek káosza után most is egész jól muzsikált a középső csapatrész. Hidi hozta az átlagos hidinnyó-kűrt, néha keményebb szerelésekkel, néha totojázással, néha jó labdaszerzésekkel, néha elpasszokkal. Alapvetően nem volt vele most baj. Nagy Geri visszatérése legjobbját nyújtotta, pörgött, ment előre agilisen és hatékonyan, sok jó passzal vétetve észre magát, hogy aztán egy ártalmatlannak tetsző koccanás után lesérüljön. Ez teljesítménye tekintetében különösen fájdalmas,  a srác sérülékenysége már-már a porcelántérdű Proszinecskit idézi, szurkolunk a mielőbbi regenerációért. Vécsei önhatalmúlag ezúttal sokszor lépett be középre, és nem is nyomta rosszul persze. Mondjuk amikor csak a kapuval állok szemben, művészet pont a pöttöm Fagyikát telibe nyomni, de hát ez van. A cserék közül ide érkezett Drissa Diarra, aki tipikus Diarraátlagot hozott, de legalább a passzpontossági aránya igen jó volt. Kár, hogy ő is az a típus aki sok pluszt nem tesz a játékhoz, igazi szürke kiegészítőember, ezekből van nálunk egy raklappal, ezért is olyan a játékunk idén amilyen: esetleges.

Gege amolyan összekötőként szolgált a meccsen a középső és a támadórészleg között, 20 percig jó is volt, aztán megfáradt, sokkal előbb kellett volna lekapni, a második félidőben egyszerűen észrevehetetlenné vált. Rossi nyilván a 2 korai csere miatt várt az ő lehozatalával – kár volt.

Csatársor

Dél sajna úgy fest, megint elhagyta az akciógólos cipellőt, de amíg jönnek a tizik addig nincs gond. Mondjuk nem leszek igazságtalan: a kapufája bravúros volt – még inkább az lett volna, ha előbb ellövi. És kevesebb szögletzászlóhoz levezetést, Geri! Amúgy grat a 9 gólért, erre kérünk még 6-ot tavasszal, és meglesz a Gregor Józsis gólkirályi szám 1990-ből. Abass megint hülyeposzton, viszont most ügyesebben kavargatva próbálkozott, mígnem a félidőközepi ütközés úgy kivette a játékból, hogy a részéről a folytatásnak kisebb lett az esélye, mint Ibrahima feltűnésének a CSAK Karácsonyon. Az ebbe a szekcióba érkező Vernes Ricsi szerintem őszi legjobbját tolta, keményen, harcosan és végre nem alattomosan, így tovább. Fagyi iszonyat kevés időt kapott, pedig piri-pörgése bizony gondot okozhatott volna a korántsem veretes Vadász/Nagy-Gohér dió belsőkettős köreiben.

Kispad

Rossinak sok esélye nem maradt belenyúlni a meccsbe a korai sérülések miatt, Gege lekapásának elhúzása fekete pontot ér, a saját ámokfutásaink lereagálása a sajtón (elnézéskérés, és a személyes ellenvélemény nem erőltetése) viszont dicséretes. Tavaszra több fiatalt és kevesebb szerencsevadászt várnánk a kezdőbe, meglátjuk, mit hoz a közeli jövő.

Élmények

  • A DVTK stadion és közege tényleg fenemód hangulatos. Nem tartozom azok közé, akik a hype miatt sz.pkodják a Diók nemesb szerveit, de nem először vagyok itt, és ahogy a Majláth felől villamosoztunk a pálya felé, a tele szerelvények és az állomásról állomásra felszálló sálas-mezes különböző korosztályok  teljesen a kora kilencvenes Ady Endre utat és a 42-est idézték bennem…itt még van hangulat, jó lenne ezt Kispesten is, kispesti kiadásban átélni…
  • Szomorú volt megélni a lelátón, hogy a meccsen végig jobban és ötletesen játszó csapatunk előbb elveszíti a kezdeményező szerepkört (Boti eseténél), majd a lehetőségét a szimpatikus vesztes létnek is (Tandia). A közönség csürhézése valahol érthető, ha a mi orrunk előtt törik el Vécsei vagy Baráth lábát, a korzó jó eséllyel szóban krucifixálja a tettest. Ennek ellenére remélem, a higgadtabb értékelések, úgy 1-2 hét, hónap múlva már nem a szadista légiós-szerencsétlen kis ifista szemszögből közelítenek. Tandiától a bekattanás volt sok – de az eset utáni bekattanás, nem maga a szerencsétlenül végződött szerelés.
  • A szezon végére jó volt látni, hogy egyre több akadémistánk állja meg a helyét a felnőttek között. Tegnap sérüléséig Nagy, bizonyos periódusokban Moga, posszanásáig Boti, és itt-ott Vécsei mutatott biztató jeleket, Vernes pedig igazi minőségi csereként tudott beszállni. Jó lenne, ha a felsővezetés is ráérezne, hogy ők kellenek legyenek a mag, akiket max 4-5 légióssal kéne dúsítani – és a teljesítményjavulásunk mellett a csapat és szurkerek egymásra találását is prognosztizálnám.
  • Ja, és Töksör nem volt a Gyertyánosban, viszont egy Keserű Csoki fantázianevű (és ízű) barna különlegesség viszont igen. Ha arra jártok mindenkit csak biztatni tudok, hogy térjen be egy korsóra, főként télvíz idején remekül csúszik ez az igazi védőital funkciójú finomság, s utána a faszén-tüzelésű diósgyőri házak közt sétálgatva egész kellemes békebeli télhangulata lesz az embernek…

 

Hát ennyi volt az év utolsó túrája nekem. Majdnem minden tökéletes volt, csak pont az nem tette fel a koronát a napra akinek ez lett volna a feladata: az én Kispestem. Hogy is írták anno 2007-ben a labdabiztoson rólam mészölysámánék? “A Honvéd számára a kereszt amit élete végéig cipelni fog, de soha nem ereszti“. Hát igen. Csak már néha töri a vállam. : )

Kép: DVTK.eu