Mastodon

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. ||

Félévzáró statisztika-cunami: #03 – Az InStat teljesítményindexei

Mai napra rendelt grafikonunkban az InStat futballstatisztikai rendszer értékelése szerint rendeztük sorba játékosainkat. A hajtás után kiderül, hogy szerintük ki volt leginkább hasznára a csapatunkak, és ki az aki nem annyira.

A grafikonok amúgy továbbra is interaktívak, tessék nyugodtan kattintgatni bennük.

További grafikonjaink az őszről:

  1. Lövések és kapura tartó lövések
  2. A játékoskeret
  3. Az InStat teljesítményindexei

Félévzáró statisztika-cunami: #02 – A játékoskeret

A tegnapi kapura lövéses statisztika után ma a játékoskeret összetételével, hogy máshogy ne mondjuk származásával foglalkozunk. Infografika a hajtás után.

A grafikonok amúgy interaktívak, tessék nyugodtan kattintgatni bennük.

További grafikonjaink az őszről:

  1. Lövések és kapura tartó lövések
  2. A játékoskeret

Félévzáró statisztika-cunami: #01 – Lövések és kapura tartó lövések

Terveink szerint mától naponta egy-egy érdekes adatot mutatunk majd be az őszi szezon játékos-, illetve csapatstatisztikáiból.

A grafikon címe alatt a megfelelő karikákba kattintva lehet váltani az összes, illetve a kaput eltaláló lövések között. Az egyes elemekre ráhúzva az egér mutatóját, a játékoshoz tartozó adat fog felugrani.

Nullától a tizenhárom meccsig – törések és eltiltások a múltban

Előzetesen mindenképp fektessük le, hogy ez a poszt egyáltalán nem Csirszki Martin ellen szól, egyszerűen csak úgy alakult, hogy mindkét oldalról szereplő lett a történetben.

Újpest – Diósgyőr a 16. fordulóban. 75. perc , Bruno Moraes menne fel fejelni, Csirszki aláfekszik, Moraes rosszul esik. Utólag kiderült, hogy az esés következtében eltört a keze, a játékost le kellett cserélni. Csirszki sárgát azonban egy Simon Krisztián elleni szabálytalanságért kap, ami ennek a kvázi ámokfutásának a végállomása.

Diósgyőr – Honvéd. 79. perc , Csirszki vezetgeti a labdát a Honvéd tizenhatosa előtt, Tandia oldalról érkezve elrúgja előle. A mozdulat talán szükségtelenül keményebb az indokoltnál, vagy az arányosnál, de alapvetően szabályosnak tekinthető. Csirszki lába azonban rossz helyen marad, és Tandia szerencsétlen módon elsodorja úgy, hogy később kiderül, kettős lábtörést szenvedett a diósgyőri játékos. Vad2 sporttárs előbb sárgát mutat fel, majd a partjelzőjével megvitatva kiállítja Tandiát.

Tehát: egy szabálytalan mozdulat, aminek a vége törés nem ér lapot, ellenben egy véleményesen szabálytalan, ami ugyanúgy törést eredményez négy hónap eltiltás. Hogy is van ez? A szabálykönyvet nézzük, vagy a sérülés tényét/mértékét?

Példatár következik, hátra rájövünk a dolog nyitjára.

Kemenes Szabi négymeccses eltiltása okán egyszer már keresgéltünk a nagyobb büntetések között, és bár nem paralel a helyzet, azért onnan beidéznénk, hogy Molnár Zoli egy 2005 novemberi Honvéd-Vasason berzerkerkedett össze magának két hónap eltiltást. Ehhez földön fekvő játékost kellett rugdosnia, valamint állót lefejelnie.

Pápa-Diósgyőr idén a 15. fordulóban. Gosztonyi élből pirosért darálja be Tóth Bencét, az ítélet két meccs.

2010 februárjában egy Stoke-Arsenal meccsen a hazaiak játékosa, Shawcross rossz belépőjével eltöri Ramsey lábát. Három meccsre tiltják el.

Keller vs. Romanek. 1992 márciusában Keller talppal száll bele a váci Romanek arcába, aki járomcsonttörést szenved. Kellert nem állítják ki, csak lecserélik, és utólag sem tiltják el, Romanek két hónap múlva játszhat újra. (Tandia és Csirszki esete talán erre a szituációra hasonlít a leginkább.)

Mátyus vs. Csertői (videó csak erős idegzetűeknek ). A Fradi védője hátulról érkezve egy szerencsétlen mozdulattal eltöri a korábbi csapattárs Csertői lábát. Azonnali piros. Mátyus három meccset hagy ki.

Nagy Sándor vs. Véber. A Véber Gyuri pályafutását is veszélyeztető sérülés a 21. fordulóban történt, és Nagy Sándor többet már nem is lépett pályára a 34 körös bajnokságban (a belépőért csak sárgát kapott). Az eset után sokáig ha aktuális csapatával Újpesten lett volna jelenése, akkor inkább el sem utaztatták. A sors fintora, hogy évekkel később egy csapatban játszott Véberrel Tatabányán.

Tóth András vs. Cipf Zoltán. Négy fordulóval később Tóth András sárga lapot érő belépője okoz szárkapocscsont-törést Cipfnek egy Vasas-Honvéd meccsen. Totya az eset után egyetlen meccset sem hagy ki, Cipf viszont csaknem másfél évet.

Bajzát vs. Megyesi. 2002 áprilisában az akkor még debreceni Bajzátnak gurul el a gyógyszere Újpesten, de annyira, hogy a keresztszalag-sérülést szenvedő Megyesi egy év múlva a visszatérés helyett inkább befejezi a pályafutását. Bajzát a bajnokságból hátralévő hét fordulóban már nem lép pályára.

Láthatjuk, a nullától a több hónapos eltiltásokig mindenféle előfordult már a történelemben töréses esetek után, ahogy azt is, nem mindenhol fedezhető fel a szándékosság, és ezzel arányos is az utólagos büntetés. Tandia mozdulata – szerintem – egyértelműen a vétlen kategóriába esik, a négy hónapos (ez jelenleg négy bajnoki, két kupa és egy Ligakupa-meccset jelent) eltiltása erős büntetés, túllövés egy olyan célon, amivel – márminthogy a súlyos sérülésekre irányuló mozdulatsorokat száműzzék a futballból – egyet is lehet érteni. Viszont azt se feledjük, nincsen olyan mozdulat, amely nem eredményezhet valamilyen szerencsétlen körülmény miatt súlyos sérülést, tehát ha nem akarjuk a focit sakká változtatni, ahol mindenki egy-egy cella felett uralkodik, akkor jobban kellene figyelni a hasonló eseteket követő büntetések kommunikációjára, következetességére.

Félő, ez a négy hónap rossz precedenst fog teremteni, különösen azért, mert nyilvánvalóan nem vették figyelembe a korábbi esetek tapasztalatait.

~o~

További olvasnivalók a témában:

Még mielőtt kikiáltanák Tandiát mészárosnak, szeretnénk megjegyezni néhány apróságot

Fontos tudni, hogy Tandia a Debreceni-ügy (állítólag nem hosszabbította meg a jövő nyáron lejáró szerződését, ezért a pápai meccs előtt kitették a keretből) miatt kerülhetett be egyáltalán Ignja mellé a védelem közepére. Első blikkre szörnyülködtünk a játékán, hiszen csak annyit láttunk, hogy a debütálása első félidejében tényleg a legegyszerűbbet választva, minden labdát kisomott a Perutzon túlra. Ajvé, tényleg ő lesz a megoldás?

Pápa óta lement hét meccs, és kiderült, igen, Tandia megoldás lehet, sőt. Mert Debi – valljuk be – legfeljebb közepes volt az elmúlt évben, alig-alig vállalt bármi többletet; Botis ugyebár nyáron távozott, a helyére érkezett Ignjatovic pedig nem rossz, de annyira utolsó ember rendszerint, hogy szinte már klasszikus söprögetőt játszik. Kellett mindenképp valaki mellé, amitől majd megjön az a stabilitás, amit elvárható lenne.

mérk. perc fault perc /
fault		 párharc nyertes
párharc		 labdavesztés
meccsenként		 labdaszerzés
meccsenként		 sárga piros
Debreceni 10 943 9 105 149 59,6% 4,1 9,9 2 –
Ignjatovic 17 1598 21 76 176 71,1% 5,2 10,5 5 –
Tandia 7 641 7 92 104 67,7% 5 10 2 1
Adatok forrása: InStat

Bár szükségből történt, bejönni látszik a váltás. Tandia több párharcot vállal meccsenként, és többet is nyer meg belőlük, miközben labdaszerzésben nem rosszabb Debinél, és ehhez a teljesítményhez ugyanúgy nincsen szüksége szabálytalanságokra.

Hét, azaz hét fault középső védőként hét meccsen, vagyis 92 percenként(!!!) egy, ebből kettő sárgát, egy pirosat ért. Magyarán nagyjából minden második szabálytalansága után nyúlhatott a spori a zsebéhez.

Tandia összes szabálytalansága az ősszel (fordított időrendben).

  1. Pápa: Egyszerre érkezik valakivel egy labdára, rátartás.
  2. Pápa: Vállal lök, nem egyenlő testhelyzetben.
  3. Újpest Kabátnak lép oda hátulról. Sárga lapot viszont nem ezért, hanem egy Vécsei által elkövetett szabálytalanság után kapott, mert elvitte kézben a labdát a tetthelyről.
  4. Eger: A szélen felfutó játékos elé lép be. Sárga.
  5. Haladás: Oldalról érkezik, kicsit nagyobb lendülettel. Szabadrúgás.
  6. Haladás: Ellenfél térfelén labdát próbál visszaszerzni. Rátartás, Szabadrúgás.
  7. Diósgyőr: Csirszkinek csúszik be. Piros.

Ennyi, és nem több. A pápai első, az Újpest elleni, valamit a Hali elleni második nevezhető nagyvonalakban durvábbnak, esetleg szükségtelennek, de érdemes megnézni, egyik sem volt az a jelentősen betonkemény mozdulat, amit szegény Csirszki ellen sikerült összehozni. Az pedig külön érdekesség, hogy ezeknél a szabálytalanság ténye megkérdőjelezhetetlen, míg Diósgyőrben igen.

Tandia védelmében szólva tehát nyugodtan kijelenthetjük, egyáltalán nem mészáros-kategória a védőnk, egyszerűen csak szerencsétlen volt egy adott pillanatban.

~o~

Update: A keddi fegyelmi határozat, mindenféle különösebb indoklás nélkül.

Baráth Botond (Honvéd), mint visszaeső 4, Kronaveter Rok (Győr) 2, Horváth Levente (Lombard) 1, soron következő felnőtt bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást kapott.

Tandia Souleymane (Honvéd) a labdarúgó-mérkőzésektől 2012. december 4-től kezdődően 4 hónapra szóló eltiltást kapott.

Tehát Botinak kimarad a Videoton, a Paks, a Fradi és az MTK; Tandiának ezeken felül a mai győri Ligakupa, a februári Magyar Kupa, valamint ha bárhol továbbjutnánk, és az újabb meccseket márciusra sorsolják be, akkor azok is.

~o~

További olvasnivalók a témában:

Antagonista nap helyett agónia. DVTK-Kispest értékelés.

…amikor Vernes fura balettja után Vak II spori befújta a tizit, ami már akkor kamuszagúnak tűnt, végleg biztos lettem abban, hogy a májusban megtapasztalt szenvedések, a „semmi sem jön össze” nap helyett ez a december 1.-e lesz az antagonizmus maga, a NAGY ELLENTETT, amikor igenis minden bejön… Egyszerűen minden sikerült a nap során, délelőtt a melóban, a leutazás kapcsán, végre a sörfőzde is nyitva volt, most nem vártunk a meccs végéig, a tré időjárás is áttolta magát vasárnapra, és kettős emberhátrányban tizit kapunk, Dél pedig nekifut és beveri, én ugrok egyet a diósi sajtópáholyban, a helyi érdekeltségű (és vállaltan piros fehér szívű) médiaerők közül néhányan nekem is akarnak jönni, de kit érdekel, ma minden bejön…!

[…]

10 perc múlva a sajtótáj felé baktatva, átfagyva viszont az antagonizmusból semmi sem maradt, csak a vasgyár vészjósló tömbje a háttérben, ami, esküszöm, mintha gonoszul vigyorgott volna rám.

Mivel my dear Hanta nagy meglepetésemre ihletrohamot kapott és felheggesztett egy  törkölygőzös beszámolót, én már csak némi lenti élményfoszlányokkal egészítem ki az elhangzottakat, no meg a jó öreg értékelést karcolom be a virtuális kőtáblánkba.

Kapu

Szabi tényleg Vezér reloaded. Ugyanúgy nem egy kijövőművész (első és második gólnál is elviseltem volna 1-1 határozottabb kifutást-kilépést, védelemirányítást), viszont akkora bravúrokat tol a semmiből, hogy még meccsre ritkán járó diósi vendéglátóbarátom is elismerően csettintett mozdulatai láttán. Rudolf szerintem még ma is sűrűn hányja a kereszteket, ha Szabival való tegnapi párviadalára gondol vissza, és ez így van jól. Mondom, még a kijöveteleket csiszoljuk pls… és védj sokáig nálunk Kemi.

Védelem

Az elmúlt hetekben magasztalt alakzatunk tegnap bizony nem volt a helyzet magaslatán. Azazhogy ott volt – úgy 70 percig. Az első gólnál a komplett defenzív kollektíva leblokkolt, oké, onnantól viszont Moga buta elpasszát leszámítva nem sok sót evett meg a DVTK támadósora. Aztán előbb Botikánál szakadt a cérna – Hanta lebutázta őt és a monyósodástól félti, általában egyetértek szerzőtársammal de ez most egy akkora ordas nagy csúsztatás volt a részéről hogy jujj. Boti se nem buta, se nem Monyó féle mészárbarom – elég intelligens védőjátékéra nézni. Mindössze fiatal, akit elvisz a hév – legközelebb már nem fogja, van egy fogadásom. Ha T.Sanyi le tudott higgadni úgy 6 év alatt, a tizedannyira se agresszor Botinak ez fél év alatt menni fog. Ez persze nem menti fel a tegnapi hülyesége alól – ezzel az önkiállíttatással 2 pontot-pontokat vett el a csapattól, hogy a supkai frazeológiát idézzem. Ignja elfáradt szerintem az elmúlt hetek hibátlan takarításában – az első félidőben csak Wild II benézésének köszönheti, hogy buta kezezése nem ért tizit, és hát a második félidőben a szétesett védelmet már nem tudta összefogni. Azért minimum jár neki egy hangos köszönet az elmúlt félszezonért. Tandia egy gyógyszerelgurulós ámokfutással sajnos szinte zárójelbe tette az elmúlt meccseken mutatott remek teljesítmény-sorozatát. Bár tegnap még a saját stábunk (talán Rossit kivéve) is leszedte róla a keresztvizet és szidták, mint a bokrot, Szentes Lassard ezredesről nem is beszélve, aki menetrend szerinti „meg nem értett művészi” sajtótájos besértődését a tényleg szörnyen járt Csirszki miatt most bő nyállal vezethette le afro hátvédünkön. Nekem azonban továbbra sem tiszta valami. Egy fordulókon keresztül alig szabálytalankodó, rendkívül tisztán játszó védő mitől posszanna meg hirtelen véreres szemű zombivá válva, hogy levadásszon egy miskolci ifjoncot? És TÉNYLEG A LABDÁT ÉRTE EL, ahogy a lassítás is mutatta, így valahol megértem a bepörgését. Az ítélet miatt. Valahol meg, valahol viszont mégsem. Főleg mikor látja hogy mekkora bajt csinált, kellett volna egy kurva nagyot nyelni és egy csöndes „sorry”-t elrebegni a pirosmezesek felé, nem tovább csinálni a onemanshow-t, majd ki is állíttatni magát (hacsak Vad nem azért küldte le mert a DVTK spílerek kisírták nála). És az egész meccses huhogáshallgatás sem tett neki nyilván jót, de ezután még a közönséget hergelni, bármilyen tahók is, kár és fölösleges. Szóval Tandi orbitálisan nagy hülye volt, a végső szöget is beleverve pontszerzésünk koporsójába, de ettől kikiáltani antkirisztusnak és indolensségi mintapéldánynak, erős túlzás, és ez szól Szentestől kezdve nekünk szurkolóknak és a csapatvezetésnek is. Moga mutatott jó felfutásokat és beadásokat, viszont 1 nagyobb és több kisebb buta hibát is hozott. Fiatal még, persze, de lassan kezdhetne baráthbotisodni, a Vidi ellen ő marad lassan az egyetlen szélsőhátvéd alternatíva…

 

Középpálya

Meglepő, de az utóbbi hetek káosza után most is egész jól muzsikált a középső csapatrész. Hidi hozta az átlagos hidinnyó-kűrt, néha keményebb szerelésekkel, néha totojázással, néha jó labdaszerzésekkel, néha elpasszokkal. Alapvetően nem volt vele most baj. Nagy Geri visszatérése legjobbját nyújtotta, pörgött, ment előre agilisen és hatékonyan, sok jó passzal vétetve észre magát, hogy aztán egy ártalmatlannak tetsző koccanás után lesérüljön. Ez teljesítménye tekintetében különösen fájdalmas,  a srác sérülékenysége már-már a porcelántérdű Proszinecskit idézi, szurkolunk a mielőbbi regenerációért. Vécsei önhatalmúlag ezúttal sokszor lépett be középre, és nem is nyomta rosszul persze. Mondjuk amikor csak a kapuval állok szemben, művészet pont a pöttöm Fagyikát telibe nyomni, de hát ez van. A cserék közül ide érkezett Drissa Diarra, aki tipikus Diarraátlagot hozott, de legalább a passzpontossági aránya igen jó volt. Kár, hogy ő is az a típus aki sok pluszt nem tesz a játékhoz, igazi szürke kiegészítőember, ezekből van nálunk egy raklappal, ezért is olyan a játékunk idén amilyen: esetleges.

Gege amolyan összekötőként szolgált a meccsen a középső és a támadórészleg között, 20 percig jó is volt, aztán megfáradt, sokkal előbb kellett volna lekapni, a második félidőben egyszerűen észrevehetetlenné vált. Rossi nyilván a 2 korai csere miatt várt az ő lehozatalával – kár volt.

Csatársor

Dél sajna úgy fest, megint elhagyta az akciógólos cipellőt, de amíg jönnek a tizik addig nincs gond. Mondjuk nem leszek igazságtalan: a kapufája bravúros volt – még inkább az lett volna, ha előbb ellövi. És kevesebb szögletzászlóhoz levezetést, Geri! Amúgy grat a 9 gólért, erre kérünk még 6-ot tavasszal, és meglesz a Gregor Józsis gólkirályi szám 1990-ből. Abass megint hülyeposzton, viszont most ügyesebben kavargatva próbálkozott, mígnem a félidőközepi ütközés úgy kivette a játékból, hogy a részéről a folytatásnak kisebb lett az esélye, mint Ibrahima feltűnésének a CSAK Karácsonyon. Az ebbe a szekcióba érkező Vernes Ricsi szerintem őszi legjobbját tolta, keményen, harcosan és végre nem alattomosan, így tovább. Fagyi iszonyat kevés időt kapott, pedig piri-pörgése bizony gondot okozhatott volna a korántsem veretes Vadász/Nagy-Gohér dió belsőkettős köreiben.

Kispad

Rossinak sok esélye nem maradt belenyúlni a meccsbe a korai sérülések miatt, Gege lekapásának elhúzása fekete pontot ér, a saját ámokfutásaink lereagálása a sajtón (elnézéskérés, és a személyes ellenvélemény nem erőltetése) viszont dicséretes. Tavaszra több fiatalt és kevesebb szerencsevadászt várnánk a kezdőbe, meglátjuk, mit hoz a közeli jövő.

Élmények

  • A DVTK stadion és közege tényleg fenemód hangulatos. Nem tartozom azok közé, akik a hype miatt sz.pkodják a Diók nemesb szerveit, de nem először vagyok itt, és ahogy a Majláth felől villamosoztunk a pálya felé, a tele szerelvények és az állomásról állomásra felszálló sálas-mezes különböző korosztályok  teljesen a kora kilencvenes Ady Endre utat és a 42-est idézték bennem…itt még van hangulat, jó lenne ezt Kispesten is, kispesti kiadásban átélni…
  • Szomorú volt megélni a lelátón, hogy a meccsen végig jobban és ötletesen játszó csapatunk előbb elveszíti a kezdeményező szerepkört (Boti eseténél), majd a lehetőségét a szimpatikus vesztes létnek is (Tandia). A közönség csürhézése valahol érthető, ha a mi orrunk előtt törik el Vécsei vagy Baráth lábát, a korzó jó eséllyel szóban krucifixálja a tettest. Ennek ellenére remélem, a higgadtabb értékelések, úgy 1-2 hét, hónap múlva már nem a szadista légiós-szerencsétlen kis ifista szemszögből közelítenek. Tandiától a bekattanás volt sok – de az eset utáni bekattanás, nem maga a szerencsétlenül végződött szerelés.
  • A szezon végére jó volt látni, hogy egyre több akadémistánk állja meg a helyét a felnőttek között. Tegnap sérüléséig Nagy, bizonyos periódusokban Moga, posszanásáig Boti, és itt-ott Vécsei mutatott biztató jeleket, Vernes pedig igazi minőségi csereként tudott beszállni. Jó lenne, ha a felsővezetés is ráérezne, hogy ők kellenek legyenek a mag, akiket max 4-5 légióssal kéne dúsítani – és a teljesítményjavulásunk mellett a csapat és szurkerek egymásra találását is prognosztizálnám.
  • Ja, és Töksör nem volt a Gyertyánosban, viszont egy Keserű Csoki fantázianevű (és ízű) barna különlegesség viszont igen. Ha arra jártok mindenkit csak biztatni tudok, hogy térjen be egy korsóra, főként télvíz idején remekül csúszik ez az igazi védőital funkciójú finomság, s utána a faszén-tüzelésű diósgyőri házak közt sétálgatva egész kellemes békebeli télhangulata lesz az embernek…

 

Hát ennyi volt az év utolsó túrája nekem. Majdnem minden tökéletes volt, csak pont az nem tette fel a koronát a napra akinek ez lett volna a feladata: az én Kispestem. Hogy is írták anno 2007-ben a labdabiztoson rólam mészölysámánék? „A Honvéd számára a kereszt amit élete végéig cipelni fog, de soha nem ereszti„. Hát igen. Csak már néha töri a vállam. : )

Kép: DVTK.eu

Triviák mentén

Vannak ilyen meccsek, csak épp minek? Már a második percben elkenődik a szánk, hogy az utolsó húsz percben infarktusok sorozatát hordjuk ki lábon. Ha nem áll mellettem Viktor barátom, és Boti kiállítása után nem mondja, van nála egy kis házitörköly, akkor Tandiáig tuti nem húzom ki viszonylagos nyugalomban.

Utána viszont elszabadult minden. Elsőre sárgát mondunk, ismétlik, akkor már pirosat, de mindegy, mert a spori sárgát adott, vagyis Tandia a barom. Vernest lebírkózzák, Délczeg bevágja, egyenlítünk kettős hátrányban (bezzeg a Rákóczinak kettős előnyben sem tudtuk gólt lőni), ugrálok a kocsmában, szarok én mindenkire, csak húzzuk ki még tíz percig.

Nem sikerült.

A hajtás után triviákban a dolgokról.

1. Szögletből nem kapunk gólt

Van nekünk egy olyan skillünk, hogy általában magas a védelmünk, vagy van benne egy Smiljanichoz, Botishoz hasonló intelligensebb valaki, így aztán szögletből közvetlenül a legritkább esetben (értsd: sokévente) kapunk fejesgólt. A helyzetet megkönnyíti, hogy az NB I-ben csak minden sokadik esetben érkezik be jól és jó helyre szöglet, amire majd valaki ütempontosan felugrik, berobban. A második percben tehát nyugodtak lehettünk, a szöglet ellenünk nem helyzet, bár a régi lemma szerint fél gól.

Jeff Silva azonban rendesen kibabrált velünk. Meg sem próbálták fejre ívelni, meg sem próbáltak semmit, viszont sarkalt a kisöreg egy hatalmas gólt. Szabi a félidőben nyilatkozta, hogy a megbeszéltek szerint a hosszú az övé, vagyis szépen átkente az egészet (ha jól láttam) az elmélázó Gegére.

Egy belefér, van még 88 percünk legalább egyenlíteni. Az viszont már nem, hogy a végén egy újabb szögletből, és újból lábbal, ezúttal a hosszú előtt kapjunk gólt. Rendben, akkor már kettős emberhátrányban voltunk, de akkor sem kell ketten érkezni az ötösön belülre, miközben Szabi a hosszút védi. Hogy is van ez?

2. Baráth Boti buta

Ez meg mi volt, ráadásul idén már másodszor? Eddig tudtuk védeni Botit, hogy Okoronkwo (Pécs) rántotta lefelé magával , és a rúgása csak egy továbbvitt mozdulat volt, de ez a szabályos gyertyába állás, ami itt hasontalpalást jelent Elek oldalán – szóval ez nagyon nem fér bele. Igen, ismét úgy kezdődött a helyzet, hogy Boti ellen faultoltak egy legalább sárgásat, és igen, ismét kijött az a tapasztalatlanság, hogy Boti még fiatal, hévből cselekszik, azonnal bosszút áll. Nem szabad. A legutóbbi három meccset ért, ez legalább ugyannnyit fog.

Egy dologra azonban mindenképp érdemes lenne odafigyelni. Boti nemrég múlt húsz, jó lenne, ha nem úgy indulna egy ígéretes karrier, hogy az első félév után mindenki beskatulyázza Molnár Monyóval, Nagy Sándorral, vagy csak szimplán egy tetszőlegesen gyűlölt favágóval azonos kategóriába.

3. Ignja, vagy az edzői stáb fair is buta

Fordulók óta úgy álltunk, hogy Ignjának, Baráthnak négy-négy sárgája van. Azt mondjuk pont lehetett volna, hogy egy ártatlan kezezés a Haladás elleni utolsó percben, és kihagyni a Siófokot, vagy időt húzni Győrben, és nem játszani az Eger ellen. Az viszont már nettó hülyeség, hogy egy Siófok és Diósgyőr elleni meccsekre négy sárgával indulnak neki, majd beszedik az eltiltás jelentőt, és kiesik a Videoton elleni idénynyitó.

Számoljunk. Ignja öt sárga, Baráth és Tandia piros miatt fog hiányozni, Debreceni pedig egyéb okokból, ha nem rendeződik addig a helyzete. Hemibá szerint télen hoznánk egy új balhátvédet, tehát Vidó, esetleg Novák ugyanúgy nem lesz. Maradt tehát Moga, Lovric, Vidó vagy Novák, továbbá a fakóból Remes, Gengeliczki, és végszükségnek egy jó Bjelkanovic. Egyszerűnek tűnik.

Mellékesen Baráthnak, Délczegnek és Hidinek is 4-4 sárgája van, ők jövőre hamar ki fognak pontozódni egy-egy meccsre.

4. Tandia, te még Botinál is hülyébb vagy!

Hajlok rá, hogy a Csirszki elleni belépő még csak szabálytalan sem volt, mégis elképesztően buta dolog, ahogy Tandia kiszóratta magát. Ilyen helyzetekben el kell fogadni a sárgát, még akkor is, ha valóban labdát talált, érzi, hogy nem volt semmi. Hisztizni, ámokfutni viszont pont nem kell, kötekedni pedig végképp, hogy a vége egy újabb sárga legyen, ami piros. Sőt, ismerve a hazai közeget, a nemlétező faultot is meg fogják indokolni, hogy legyen belőle legalább három meccsnyi eltiltás. (A hírek szerint Csirszkinél törés van, innen is jobbulást kívánnánk neki.) (Update: már túl is van a műtéten, sajnos legalább három hónapot kell kihagynia.)

Se nem hátulról, se nem nyújtott lábbal, csak a labdára pont.

5. Nem volt tizenegyes

Ezen nincs mit nagyon magyarázni. Fogta egymást Vernes és Gohér, Ricsi esni akart, sikerült, Vadkettő pedig befújta. Ez legyen a legnagyobb gondunk.

6. A harmadik gól ellenben valószínűleg les volt

Szimpatikus, hogy kettős hátrányban is mentünk előre, nem adtuk fel a meccset, de nem is lett volna értelme, ez a Diósgyőr nem volt jobb nálunk, ugyanúgy voltak helyzeteink, ugyanúgy ad-hoc volt a játékunk, akár be is találhattunk volna. Aztán az emberhátrány mellé jött egy gólhátrány is (10 percet, 10 hosszú és kibaszott percet kellett volna valahogy kibírni), de mi továbbra sem adtuk fel (aktívabban támadtunk emberhátrányban, mint egyenlőnél), jött is egy kiugratás, hogy eldőljön.

A megállított kép alapján úgy néz ki, hogy talán les volt, viszont 93. perc, ergo édesmindegy.

7. A nagy szerencsénkben voltunk szerencsétlenek

Ha az első félidő közepén Vadkettő befújja a Diósgyőr jogos tizijét Ignja kezezésénél, és mondjuk berúgják, akkor lehet, nincs miről beszélni. Így viszont sikerült egy mérhetetlenül szerencsétlen meccset játszanunk, ahol mellékesen már az első félidőben két sérülést is benyaltunk. Abass szerencsétlenül ütközött, Nagy Gerinek pedig a válla fájt a kommentátor szerint, ott nem tudjuk mi történhetett.

Délczeg kapufát lő kiszorítva; Vécsei egy centerezést kotor kapura, csak épp pont az előtte álló, és a labdáról pont lecsúszó Faggyast találja el, Gege(!) fejese alig megy el a kapu mellett. Ezzel szemben volt egy Rudolf egy-az-egy; egy szöglet utáni lecsúszó és Góhér a tömegből, vagyis igazából úgy vertek minket, ahogy pont nem vártuk: vagy lesprintelték a liga egyik leggyorsabb csapatát, vagy szögletből mattolták az ebbéli makulátlanságára mindig adó védelmünket, miközben mi elkövettünk minden elkövehető buta hibát, amit most majd jól a fiatalságunkra fogunk.

Ez volt.

Hogy lettem én egyszerre csak ennyire régi?

De tényleg, hogy?

Tegnap megnyitott az új Gödör, és ahogy azt kell, stílszerűen egy Sziámival kezdtek. Mi pedig álltunk a hely méretéhez képest vállalható számosságú tömegben, és hallgattuk, ahogy Müller Neuroticot énekel, hogy az új zenekara egyéb jellegű számait, hogy régi URH-t, és persze a egy-egy klasszikust, köztük a Világegyetemistát.

Aztán egyszercsak mintha egyenesen rámnézne a színpadról, elkezdi a választási beszédét hogy nekem szegezze a kérdést:

Hogy lettél te egyszerre csak ennyire régi?
Hogy lehet így élni? Hogy lehet így élni?

Anyád! – gondolom magamban, de azért szöget üt mégis valahogy a dolog. Tényleg, mit is szeretnék most? Egy jó 20 év new wave-et? Zuhanórepülést? Apokalipszist? Csupa-csupa régi számot, pedig azóta Müller elfogyasztott vagy három zenekart, de minket az mégsem érdekel, csak a régiek, a klasszikusok, annak a kornak a szülöttei, amelyre ma már úgy emlékszünk vissza (természetesen sosemvolt romantikával), hogy alkotni csak akkor lehetett igazán, mert régen minden jobb volt.

Kisétálok inkább a mosdóba.

Az lehet, hogy nekünk Pisont a Kicsi, kicsiszolt kő, a legnagyobb szám? Hogy már Danilo is a múltban élés, Diaby viszont az új szerzemény, aki csak rossz lehet? Tavalyelőtt még Danilo is ugyanúgy új volt, mi pedig fölényesen hangoztattuk, ez gyenge, különbenis a korábbi lemezeiket tudtuk igazán szeretni.

Bzmg, és tényleg. Ott állok a félkész hely koedukált piszoárjánál, kábelek lógnak a falból, én meg néhány sör és Müller egy barom dalszövege miatt azon kattogtatom az agyam, hogy harminc körül semmivel sem vagyok jobb, mint az aranycsapatozók, meg a bezzegfarkasjancsizók? Nemáááááár!

Követelek egy jelenbeli Honvédot! – legalább lesz témám, amin elmeditálhatok az éjszakain. Márminthogy, valóban, van-e jelenünk, vagy csak a folyamatos verszusz, és a régen minden jobb volt?

Van, a kurva életbe, van! Ma megyünk Diósgyőrbe, akiket ősszel háromból háromszor picsáztunk el, ha győzünk, továbbra is maradunk a 3-5. helyeken. Sűrű a mezőny, igen, de basszus, élcsapatnak számítunk, tele fiatal saját neveléssel, és agyonszapult, bár rendre bizonyító légiósokkal. Nem minőségiek a négerek? Akkor mi a minőségi, ha az NBI egyik legkisebb költségvetésű (akadémia nélkül) csapata tartja a lépést a Debrecennel, a Videotonnal, előzi a Fradit, Újpestet? Lehetnénk ennél jobbak? Bizonyosan, egy nagyságrenddel többől, de lehetnénk. Ennyiből ezt kihozni, majd válaszul elvtelenül légiósozni, négerezni, lecseszni a klubot szerintem butaság.

Nem, ott még nem tartunk, hogy Hemibá seggéből úgy kelljen kifeszegetni a nyelvemet, látom én is, az öreg és csapata hiába akar nagyon, azért van néhány terület, amit egyszerűen nem értenek, vagy nem akarnak érteni. De ami működik, ami érdem, azt el kell ismerni.

Hagyományokhoz méltó Kispestet? Mik a hagyományaink? Negyedik generációs drukkerként halvány fogalmam sincs a hagyományainkról, miközben kenem-vágom a történelmünket, szociológusféle volnék, érteném, ha tudnám mit kell értenem. Kispestet akarok, Honvédot, és nem egy homályos, sosem definiált valamit, amihez képest a most csak szar, megvetendő lehet.

És igen, itt a jelen, megtaláltam. Alakulni vélek látni (jajj, de szép magyarul volt ez) egy olyan Honvédot, amit majd újra tényleg tudok szeretni, és nem a múltban, hanem egy lehetséges jövőben. Ahol vannak saját nevelések, ahol lesznek majd érdemes légiósok, ahová nem kell majd magyar sztárocskákat hozni, hogy csináljanak eredményt, pedig sosem tudtak. Amiért, a lehetséges jövőért tudok szurkolni.

Szevasz, Müller, köszi a remek koncertet, de ennyi voltál. Egyáltalán nem lettem régi, mégha régivágásúnak is számítok a lelátón.

(fotó: hampage.hu)

Most már tényleg zárunk. DVTK-Kispest gyorsbeharang.

Múlt heti beszámolóposztunk elejére már felheggesztettük a „The End” táblát, de az csak a hazai jelenésekre vonatkozott. Ma még vár ránk egy diósi túra, részemről most szólóban, csakúgy, mint májusban, reméljük szerencsésebb kimenettel mind a körítést, mind a meccset tekintve. (Eddig még nem hallottam Bagnál kisiklott tehervagonról reggel óta, szóval él a remény).

Röviden a tudnivalókról:

  • tegnap lement a szokásos féléves Hemingway-chat, különösebb meglepetések és igazi szurkerkíváncsiságot idéző válaszok nélkül, ahogy megszokhattuk. Things never change.
  • szerdán a kupaderbin több nagy visszatérő is pályára lépett csereként vagy kezdőben, már ha a régóta nem kezdő Diabyt, a sokáig sérült Vidót és az egy főre jutó tropára ment térdek terén a magyar ligában a legjobb mutatókkal bíró Diakitét valaki annak tekinti. Ne legyünk elitisták: a mi mostani szintünkön ők azok.
  • Novák is adott egy biztató nyilatkozatot, persze vele ez alapján csak januárban számolhatunk. (Gonosz pletykák szerint akkor sem, de legyünk optimisták).
  • Szentes Blézer bíztatóan kezdett a Megyerin, aztán ellenünk sima kupa-szopper, de bármíly megosztó is a figura, Bohócliger szinten azért középerős mágus. Biztos variálni fog a kezdőn, ami valószínűsíthetően az Uppe ellenire hajaz majd inkább, az meg ott működött, figyeljünk. Remélem szeszélyesen teljesítő fiataljaink és legionárjaink nem alszanak bele a két legutóbbi „könnyű sikerbe”.
  • Rudolftól tartok: igaz hogy megdurrant testalkatilag de most nincs agresszor szűrőnk aki levenné a pályáról. Vagy Hidi mégis megtalálja az áfonyabá által javasolt Rammstein-diszkográfiát?
  • Vernes Ricsi kezd formába lendülni, ha még a passzolási hajlandósága is felfejlődne az agilitása és csibészsége mellé, jöhetnek a pozitív meglepetések. Nem lepne meg ha ma kezdene. (Az se, ha nem).
  • Tamás barátom ritka nagy arc: kiindulva a májusi meccs- és sörfiaskónkból, ezúttal már jelezte: elővételben biztosítja a hámori tökös sört a teljes harmóniához.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Csak annyit:

Teljen csak le a munkaidő és indulás!!!

Címkép: egykor.hu