mert célunk csak egy van
Ha továbbjutunk, jöhet az AEK Athén
Akkor idén ennyit a személygépjárműves túrákról, Athén 1500 kilométer, vagyis ha minden klappol, és bírja az ember seggel, akkor alsó hangon 15 óra. Már most rettegek az esetleges repüléstől.
Ja, és ne feledjétek: fél héttől szurkolói ankét az akadémián. Részletek a Honvéd bejelentésében.
Zalgiris Vilnius – Bp. Honvéd 1-1
A meccset akár hagyhatjuk is, mindenki látta, akinek pedig volt valami jobb programja, azt most kicsit irigyeljük. Legyen elég annyi, hogy ez a Vilnius alsóházas lenne az NB I-ben, mi viszont még nagyon nem vagyunk kész, és egy valószínűleg először és utoljára látott felállással, sőt, kerettel mentünk neki a meccsnek. Ha nem lesz belőle fogpiszkáló, mint a viccben, akkor szeptember magasságában nagyjából egy hármast gurítanánk nekik, azonban egyelőre július közepe van.
Ami mellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, az a szurkolókkal való kitolás maxra pörgetése. Inkább erről írnánk, maradjon meg az utókornak.
„Ebben a posztban közepesen vörös fejjel küldöm el a Honvédot a jó büdös francba” bővebben
Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Vilnius, 19h (helyi idő szerint: 20h)
Csütörtök reggel*, kipihentük magunkat, egy jó alvás, egy-két kávé, egy hideg zuhany**, egy kis vadászat reggelire, rendes kávéra***, hamar elmúlik a tegnapi sörözés**** minden nyoma.
Este mérkőzés, addig pár megjegyzés, utána egy minimál poszt.
*_ az megvan, hogy litvánul a jó reggelt napot vagy estét így hangzik: labas vakaras.
**_ tipikus szovjet zuhany. Kell pár perc, amíg bemelegszik a legszélsőségesebb meleg állásban, majd jön a pillanat, amikor hirtelen elviselhetlenül forróra vált. Ilyenkor, ugye, elkezdjük egyre hidegebbre tekerni, majd még hidegebbre, és még hidegebbre, és egyszer csak azt látjuk, nincs már hova tovább tekerni, de a víz még mindig forró. Ismerjük ezt, jártunk eleget Ladával, ismerjük a szovjet módit: ha egyszer bedurran, akkor az be van durranva, és tartja a végtelenségig, igaz, egyáltalán nem energiahatékony módon. Na, a szovjet, az szovjet.
***_ tipikus magyar tursták vagyunk, bizalmatlanok az országokkal. Reggel a franc se akar kávéért koslatni, tejet szerezni, én nem is cukorral, hanem pötyivel iszom (vajon hogy mondják litvánul a pötyit?), inkább hozunk magunkkal instant kávét, tejport, pötyit, reggel egy áthidalónak vállalható megoldás. Később majd szerzünk ihatót is.
****_ bakker, nyolc óra pár perckor mentünk le egy boltba, hogy az esti kocsmatúra előtt vegyünk pár üveggel a szállásra, ha visszaérünk, legyen lehetőség a folytatásra, levezetésre. Beszarás, képzeljétek, nyolc után nem adnak el alkoholt a boltban! Érthetetlen. Ha már van egy ilyen hülye szabályuk, akkor azt tessenek kiírni a határon, hogy az ember még az utolsó pillanatban dönthessen úgy, legyen mégis egy másik ország a célpont.
Most pedig kicsit lepihenünk, aztán felfedezzük a helyi ételeket és italokat. (Annyit már tudunk, hogy az Ekstra minden csak nem extra, legfeljebb az Arany Ászok szintjét üti meg.)
a csütörtöki meccs óta igazából egy dologra kaptam fel a fejem, méghozzá // egy Souleymane(?) Sani nevű középhátvédre(?), aki szombaton, a III. kerület ellen lépett pályára – méghozzá az első félidőben, amikor Sanyibácsi kérésére azok játszottak, akik a Zalgiris ellen nem. Na, ő úgy nagyjából kicsoda, és miért van itt?
hoppáka, mi van a Zalgirisnél? // lemondott az edző, három nappal a meccs előtt! (via csakfoci), Hahaha, így már tényleg elhiszem neki, hogy komolyan mondta:
„Megfertőződtem a magyar edzők vírusával.”
