Mastodon

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. ||

Fetócella – a szezon képekben (3. rész)

Héroszok vagyunk. Akit ugyanis eddig nem szállítottak a legközelebbi ambulanciára kóros Bohócliga-hiány alapos gyanújával, az bátran kijelentheti, hogy a nyolchetes nyári pauza első hét napját gond nélkül teljesítette. Ezért a páratlan teljesítményért pedig jutalom jár, ami jelen esetben az év végi képes szezonösszegző-sorozatunk harmadik, egyben befejező része. Ezúttal a fiúk tavaszi szereplését idézzük fel tizenhat fotográfia segedelmével, az első góltól egészen utolsóig. A dugókon kívül pedig láthattok ásító Hercegfalvit, mutogató Supkát és erőlködő Zelenkát is. Ezek pedig – valljuk meg – kuriózumok, de minimum nyalánkságok.

Azonnal góllal kezdünk: az MTK elleni tavasznyitó dzsembori első félidejében Ivan Lovric van jó időben és helyen, így gyönyörűen kipúpozza a kék-fehér hálót. Ezzel vezetünk egy ideig, de hamarosan lecsap a rettegett Testgyakorló-pallos.

Az első tétmeccsén pályára lépő, amúgy rendkívül jó benyomást keltő Kris Bright védelmezi érzékszerveit egyigencsak kreatív védőmunka nyomán. (Feladat: karikázza be a környezetébe nem illő tagmondatot!) Ugrunk néhány meccset: a Vidi elleni hazai kupaviadal alkalmával megszerzi első kispesti gólját a mindig lecsapni igyekvő irányítómester, Lukas Zelenka. A szőkés-vöröses-barnás cseh a tavasz folyamán alapvetően jó benyomást tesz egyes – a cseh sörkultúra iránt élénken érdeklődő – szurkolóinkra. A rosszul kezdett tavasz esetleges következményeitől berezelő Sadjo nagyon igyekezik a Hali elleni hazain: nem zavarja, hogy se labda, se út nincs előtte, de ő mindenképpen a vendégkapu előtt képzeli a következő perceket. Út a siker felé: újabb Lovric-gól a Haladás elleni meccs első félidejében, amivel zsebben a vezetés. A grimaszversenyt nálunk Hidi Partik nyeri a tökéletesen prezentált Sikoly-paródiával.

Pápai pókhálózás – először: a gondos pályamunkásak valahogy sikerül a kapu két elengedetlen részét, a fát és a hálót összeilleszteni. Mintha érezné, hogy Kris Bright húsz percen belül pont azt a ficakot veszi célba, fontos három pontot szerezvén a csapatnak.

Grimaszbajnokság 2: Ezúttal is Hidi a főszereplő, a szenvedő fél pedig Vayer Gábor a Paksból. A mérkőzés végeredménye 1-0 ide. Hercegfalvi Zolit nemigen hatja meg a csapat fantasztikus sikere a későbbi ezüstérmes ellen. Hiába, a pályáról izgalmasabb a futball. Kunságinak viszont egyértelműen jár a légszív a pulcsiviseletért. A legőszintébb pillanat: ha a labdát nem tudja megszerezni a paksi Szabó János szorításában Vólent Roland, legalább odamos egyet a derék bekknek. Mindezt olyan sértett arckifejezéssel teszi, hogy mi kérünk – itt és most – bocsánatot Szabó helyett. Szoborpark a Széktóiban: Supka Attila és Tomiszlav Szivics használja ki a technikai zóna kínálta lehetőségeket. Bár a mutogatás mindkét oldalon hasonlatos, a meccset mégis a KTE nyeri egy Sadjo-öngóllal. Játékmesterünk, Zelenka mindent megtesz a kecsói sikerért. Gólt szerez, a fenti, „aaaouő” hanghatással kísért bedobása pedig élményszámba megy. Hol a fieszta? Bár az ősszel duplázó Danilo ezúttal nem eredményes (viszont rengetegszer szagolja milliméteres távolságról a frissen vágott gyepet), két szabival mégis egyenlítünk a Vidi ellen, három nappal elhalasztandó a fehérváriak Bóhócliga-sikerét. Debi-Taki ütközet az ETO-parkban. A győri vendégszereplés első félideje kiegyenlített, később viszont egy apró potyagól megzavarja az elcsigázott csapatot, és 3-0-s zacsesz a vége. Szétesünk. Az Újpest elleni játszma második percében Zelenka sakk-matt helyzetben rossz megoldást választ, így meg sem álltunk a súlyos, 4-1-es vereségig. Novák Alexisz-becsúszással kezdtük az idény képes összefoglalását, úgy helyes tehát, ha hasonló a befejezés. Kölcsönhátvédünk a siófoki győzelem alkalmával halász el egy labdát az amúgy jó napot kifogó Danilo elől. Az idény utolsó gólját az MFA-s Czár Richárd szerzi. Csak reménykedni tudunk, hogy ez csak a kezdet, és jövőre még komolyabb szerephez jutnak fiatal üdvöskéink.

Korábbi szezonértékelő cikkeink:
Hajrá, Budapest!
Visszapillantótükörben a tavasz
Fetócella – a szezon képekben (1. rész)
Fetócella – a szezon képekben (2. rész)

Fetócella – a szezon képekben (2. rész)

Véresszájú, mindennapi betevőt és szezonvégi nyalánkságokat váró és igénylő olvasóink fellélegezhetnek: megérkezett képes összefoglaló-sorozatunk következő darabja az ősz második fele és a tavaszi felkészülés legjobban elkapott pillanataival. Van itt minden. Láthatjátok Szabó sporttárs nagy dobását, szórványos ollózásokat, a kaposvári incidenst, illetve a Vidi-verést. Fotóorgia és háromrészes sorozatunk második darabja a hajtás után.

„Ki fog itt kezdeni?” – kérdezheti Szabó sporttárs, miután tribüni magaslatokba lendítette csinos húszforintosát. Arra nem emlékszünk, hogyvégül melyik csapat veheti birtokba a kezdőkört az érme landolása után, viszont kommentbe várjuk a tippeket, melyeknek hatására egy unalmas percen talán mi is visszanézzünk az esetet.

Honvéd-Kecskemét: Danilo az idény során először próbálkozik ollózással, azonban eredménytelen marad. A brazil gólzsák (nagy jelző ez, de hát mégis házi gólkirályunkról van szó) később is többször prezentálja e közönségszórakoztató mozdulatát, gólt azonban csak a Tatran elleni felkészülésin ér el, az meg senkit sem érdekel.

Ritka pillanat: Botis keveredik az ellenfél tizenhatosa elé, és küzd meg kecskeméti kollégájával, Mladen Lambuliccsal. Ez az elkeseredett előrejövetel is mutatja, mennyire futunk az eredmény után, végül azonban csak a szépítés jön a 0-2-re.

0-0-s szünet Kaposváron. A somogyországi stadion jellegzetes építészeti adottságainak jóvoltából a pálya széléről egy ablakon keresztül lessük meg a hazaiak Tanár úr prezentálta taktikai megbeszélését. Vihar előtti csend…

„Előre hát mind, aki spíler,/ A gömbbel tűzön-vízen át!” – idézi a megerőszakolt Petőfi-költeményt Abbas, aki akkor is beadja azt a labdát, ha közben kitör a következő világháború. Végül a lelátón ki is tör, a karhatalom a könnygázas szektorkiürítés módszerével oldja meg a problémát.

„Ennyiszer dobtatok be pirót a pályára” – mutatja szurkolónknak egy kaposvári biztonsági őr, aki mellesleg kiköpött Hitman, leszámítva az öltözetét.

Szerepcsere Fehérváron: a szélső Abbas szereli becsúszva a védő Andjicsot sutyerák módon (Copyright ©Sütő). Később azért megkeresi szemmel a labdát is.

Góóól! A szezon talán legemlékezetesebb örömeinek egyike. Danilo nagy meccsén a nyakigláb cselgép (jó tudom, de mégiscsak a házi kanadai táblázat győztese) két dugójának köszönhetően győzünk kettővel.

A fehérváriak annyira zokon veszik idegenbeli tündöklésünket, hogy a nemzetközi egyezményes jel („1”) helyett ezzel a rendkívül furcsa piktogrammal fejezik ki, hogy győzelemre állunk Sóstón, előrevetítve a futballorgiát.

Honvéd-Győr: Hajdú készül elvégezni a megítélt büntetőt (a Fradi-pálya után ismét a jobb alsóba gurít) az egyetlen olyan őszi meccsen, amelyen leadtuk a megszerzett előnyünket.

A kaposvári események utózöngéje: szinte lefényképezhetetlenül hosszú üzenettel tiltakozik a tábor.

A váratlan újpesti Morales-lemondás után gyorsan új megoldást talál a vezetőség: az MFA elnöke, Szalai László a beugró.

Szalaival a kispadon csupán egy pontot szállítunk két meccs alatt, és még Botis ollózása sem talál utat a hálóba, nem úgy, mint a múlt tavaszi MTK-meccsen. Pozitívum viszont, hogy két fiatal középpályásunk, Nagy Gergő és Czár Richárd bemutatkozik az NB I-ben.

Az ősz végén megjelenik a régi-új mester, Supka Attila, aki határozatlan idejű szerződést köt a klubbal, majd készségesen áll a rendelkezésünkre. (Érdemes megfigyelni riporterünk tökéletesre nyírt pajeszét.) A felkészülés ideje alatt újabb fiatal titánok kerülnek a tűz közelébe: Kapacina Valér például több előkészületi mérkőzésen szóhoz jut, sőt gólt is suvaszt.Sok hátulütője van a kispadozásnak, találékony aranylábúink azonban legalább egyet kiküszöböltek, mégpedig profi megoldással: a nap sosem sütött a szemükbe.

Korábbi szezonértékelő cikkeink:
Hajrá, Budapest!
Visszapillantótükörben a tavasz
Fetócella – a szezon képekben (1. rész)

Fetócella – a szezon képekben (1. rész)

Miután hivatalosan is vége a 2010-2011-es Bohócliga-kiírásnak, eljött a felidézés, az összegzés, majd az elraktározás ideje. Túl vagyunk a tavaszi meccseink történetének általános feldolgozásán, és a budapesti szezon kiértékelésén, azonban a legjobb játékosok díjazása, és a különböző statisztikákon való elmélázás még előttünk van. A szerkesztőtársakkal úgy döntöttünk, pihenésképp az idény hangulatát legjobban visszaadó képeket is elétek tárjuk némi kommentárral fűszerezve. Háromrészes sorozatunk első epizódjáért katt a tovább gombra.

Idényünket a román Victoria Branesti elleni edzőmeccsel (3-1) kezdjük, még jócskán strandidőben. A később Siófokra kölcsönadott balhátvédünk, Novák Alexisz szerel tisztán egy ennek ellenére műesni készülő derék vendégcsatárt.

De rég volt: nyári Ligakupa-meccsünk előtt szurkolói ankét a tribünön. Az rögtönítélő blogbíróságunk újoncok közül kétségtelenül Haman Sadjo-é a legkülönlegesebb arcberendezés Modorosan szólva, nem szívesen találkoznánk vele egy sötét sikátorban.

És még aznap érkezik az idény első gólja a Szolnok elleni LK-derbin. Haruna ebből az alkalomból tiszteletét teszi a „100 éves centenárium” reklámtáblánál.

A rendszerint vérszomjas, a nyelvét már itt is öltögető Molnár Zoltán pillanatokon belül porrá zúzza Bajner Bálintot deréktól lefelé. Na jó, nem, de a meccs így is 2-1 oda.

Végre bajnoki: a Vasas ellen már a 9. percben kapitulálunk, de nemsokára érkezik Abbas, és a képen látható körülmények közepette Végh kapus keze mellett a kapuba stukkol, 1-1.

Németh Gábor ezt a fejest lábbal hárítja a rosszul helyezkedő védőink helyett, de három pontrúgásból eredményes tud lenni a Vasas, így megérdemelten nyer ellenünk a nyitófordulóban.

Jön az MTK, ez pedig annyira feldobja Sadjo-t, hogy Tischler Patrikkal bevállal egy gyönyörű páros táncot. Labdát persze nem tud szerezni az eset után, de fotogén volt, és ez a lényeg.

És ha a tánc nem lenne elég, az MTK védői meglepetésre még becsúszni is tudnak ezen a szombat délutánon, így elviszik a három pontot a két pirosat is begyűjtő csapatunktól.

Itt az első sikerélmény: a játékosainkat lelki terrorban tartó Fradi-tábor előtt Hajdú Norbi a jobb alsóba passzolja a tizenegyest, 2-0-ra vezetünk az Üllőin!

Végül 3-1-re sikerül nyerni, a meccs után a pályafutása legjobb kispesti produkcióját nyújtó Cséke Gyurikát búbolják a szurkolók.

A szemfüles fotós pályán kívüli apró öröme.

Bajnokverés! A kilátástalanul játszó DVSC-t Coira góljával ütjük, a képen honfitársa, Rufino Segovia sérelmezi Simac kemény felszabadítását.

„No, I think we were very disciplined” – nyilatkozza az ősszel minden lehetséges fórumon Massimo Morales. A Sport TV munkatársaival sem tesz kivételt a Debrecen elleni derbi után.

Következik az ötödik fordulós szolnoki kirándulás: a képen Pető Zoltán egy sárgáért cserébe szereli Danilót, az kék-fehérek viszont nem tudják elgáncsolni a csapatot, 2-0-ra nyerünk az alföldi szürkületben.

Bojtor László nagy pillanatai Honvéd-mezben: győztes fejesgól, jó játék és 1-0-ás győzelem a paksi stadionban.

Korábbi szezonértékelő cikkeink:
Hajrá, Budapest!
Visszapillantótükörben a tavasz

Szezonértékelés 2.: Visszapillantótükörben a tavasz

A bajnokság véget ért, a nyár kitörőben, játékosaink boldogan dalolhatják a ’80as évekbeli Asterix-képregények rímjeit kölcsönvéve: „Bozsik-stadion a hazám, szabira mentem lazán”. Jobban eleresztett drukkereink is nyári utazásaikat tervezgetik, persze szigorúan az első felkészülési meccsig bezárólag, hisz a következő 1 hónapot is nehéz lesz kibírni a sokat szidott Bohócliga nélkül. És mit tesz eközben a kispestblogger, aki lassan bepállik a légkondiját vesztő irodában, José Camachót megszégyenítő cowboyfoltokat növesztgetve a nyakig gombolt ing neccesebb pontjain? Mit tenne – összefoglal, visszatekint, értékel, summáz. Számot vet, analizál. Nézzük, mire jut e tavasz kapcsán…

Meddő Március

Hol is hagytuk abba a téli felkészülés előtt? Morales ment, Szalai is – pontosabban ő háttérbe húzódott, mondjuk úgy: a másodpilótai ülésbe a kormányrúd mellől – ahova Supka Attila állt. A régi-új edző aztán egy vállalható felkészülést vezényelt le, melynek során vesztettünk egy adag spílert (közülük az igencsak megkedvelt Taki Ákoson kívül igazán Németh és Coira volt veszteség, de ők is inkább névértékben, hisz sem a másutt oly stabil kapus, sem a fél év után alibijátékossá szürkülő spanyol nem váltotta meg ősszel a világot), és hoztunk kb. feleannyit. Közülük Flavio transzfere az utolsó pillanatban besült, így a Lovric-Gege-Bright-Zelenka készletben kellett bízni, + a felnőtt kerethez rendelt Baráth-Moga-Czár-NagyGeri-Vernes-Kapacina kadétcsoportban.

Nos, a fiatalítás mértéke hamar megcsappant: a felsorolt srácok közül az első 3 annak rendje és módja szerint lesérült, szinte a rajt pillanatában. Moga pl. ritka pechesen első NB1-es meccsén, hogy a 35. percben már apja karjaiban sírdogáljon szegény a Hidegkuti oldalvonalánál. Supka is kereste az optimális kezdőt: kísérletezett hátul Tóth Ivánnal, elöl Brighttal, Rouanival, irányítóban Moreirával, jobbhátvédben Horváth Adrival- katasztrofális eredményekkel. Vereség az MTK ellen (a dolog pikantériája: ha annak a meccsnek a végén valaki azt mondja nekem: ma itt láthattuk az egyik kiesőt, hát én hazamegyek és leiszom magam a jóféle závodi barackpálinkámból. Ki hitte volna akkor, hogy az MTK kötheti fel évvégén a „fly away” fejpántot…), majd a hónap leghangulatosabb meccsén otthon a Fagyitól is. Élednek reményeink a Vidi elleni hazai MK-remin, ahol az először kezdő Zelenka is betalál, illetve a Debrecenből, 1:2 után elhozott ponttal, s bizony a szépséges tavaszi estén a Hajdúságból hazafele tartva még némi optimizmust is éreztem a wekerlei éjszakában. Ehelyett a tavasz mélypontjai jöttek: megalázó vereség a csúcsformát futó Vidi ellen az MK visszavágón a Sóstóiban, majd itthoni 0:0 a Szolnok ellen, 11 kihagyott ziccerrel, görcsölve, szenvedve. Szurkolóink már kongatták a vészharangot, (szoftosan én is) és Zalában Supka bekóstolása is megkezdődött az idény leggyengébb pörformanszát követően, Babar kollega pedig bánatában már egy halálos tavasz rémképét festette le…

Álomszerű Április

…ehelyett azonban vitális hetek jöttek. A Hali elleni hatpontost 2 Lovrics dugóval és Gege szépségdíjasával húztuk be, Pápán a szúrós szemű kiwi lőtte el összes puskaporát a legjobbkor (bizony nagyot durrant a zélander ágyúcskája, Kukás Lala füle még ma is nagy erőkkel csenghet, valljuk meg), itthon pedig Kis Károly Paksának a tarkóján helyeztünk el egy keményebb tockost (ismét Lovrics a kézbesítő). Kecsón a hétközi derbin nem érdemeltünk vereséget és az idény egyik legjobb meccsét játszottuk a lilákkal, majd jött a Kaposvár, akik ellen a góllövő csukáját a Vidi elleni őszi dupla után végre megtaláló és gólyalábaira szigszalaggal gondosan feloktrojáló Danilo köszönt be. Itt a hónap vendége cím is kiosztásra került blogunk által a még mindig űberszimpatik, emberi, szerény és… nem is folytatom, egyszerűen ARC Tanár úr számára. Aki szerencsére udvarias vendég volt, nálunk hagyta 3 pontot. Ezzel gyakorlatilag meglett a bennmaradás, 5 meccs, 4 győzelem, 1 szoros vereség, ezzel sem számoltunk az 1 hónappal azelőtti nihilben. Jöhetett a május és egy szoftos kis kvázi-gála is várt még ránk, e hetekben a vörös-fekete mez, ha nem is ragyogott, de kicsit kisimult a szívem körül.

Megfáradt Május

Jött a Vidi, bajnokavatásra. A sóstói ultrák és nem annyira ultrák megtöltötték a vendégsarkot, a Fradi elleni után tavasszal másodszor is focihangulat. Aztán 10 perc alatt hervadás- 2 leventegól. Utána meg a szezon egyik legjobb félideje, helyzetek, majd Zeli és Gege is varázsol. 2:2, a második félidőben már nincs változás, a Dottore szolidan posszan a sajtótájon, Supka bejelenti a bennmaradást már matematikailag is. Hol a fieszta? – kérdezzük vidáman.

Mosolyunk aztán lelohad. Előbb a Győr majd az UTE oktat – igaz az utóbbi meccsen legalább annyi, ha nem több helyzetünk van, mint a liláknak de mit ér a helyzet, ha nincs ki belője? Elfáradtunk, na. Rövid a kispad, szűk a keret, a fiatalok még nem válhattak húzóemberré, a tavaszt szinte végigjátszó 13-14 játékos meg ennyit bírt. Bohócliga színvonal ide vagy oda, fölösleges lázadnunk – ebben a keretben sajna ennyi volt a jelen körülmények között. Végül Siófokon a búcsú legalább szép, 3:1 idegenben, több fiatal bemutatkozik, mint a régi szép kora- és közép ’90-es évzárókon, ízlelgetjük az új Kovácsbélák, Gabalák, Czipperek, Bárányosok nevét. Bízunk a jövőben, csöndben, kicsi rezignáltan.


…és a nyár? Nyertes? Nyögvenyelős?

…mert a bizakodás marad nekünk. Hemingway megint megtette  szokásos évvégi kinyilatkoztatását – de ilyet már sokat olvastunk.  Supka tettre késznek tűnik, vannak elképzelései – úgy fest az Öreget is meggyőzte, hogy most a magyar piacról is szemezgessünk. Visszatekintve a tavaszra, az látszik: kellett idő a jelen keretnek de összeálltunk – viszont ez az idő már nem áll rendelkezésre a következő szezonban! Ősszel 18, tavasszal 12 meccs jön –jelen állás szerint, hisz az MLSZ nálunk úgy variál a szabályokkal, mint Ottmar Hitzfeld az 1996-97-es Borussia kezdőjével az idény során – egyszerűen nem lesz mód a tavaszra hagyni a döntést, télen szokásos keretleváltással, most nyáron kell jól igazolnunk.

A jelen keret nem rossz alap. Igen, jól halljátok. Félretéve most minden zsigeri kesergést. Nem rossz. Persze nem is jó, de alapnak elég. A fiatalok szépen, lassan fejlődnek, de hogy ez a trend folytatódjon, ahhoz folyamatosan kell terhelni és játszatni őket. Supka 5-6 új arcot akar – ami nem rossz de ne essünk megint át a ló túlsó oldalára, hogy csak a már befutott arcokat nyomatjuk. Kell a fiataloknak is a rutinszerzés. A tavaszi pozitív meglepetéseket (Lovrics, Zelenka) meg KELL tartani, Ivancsics is megérdemel egy esélyt, a többit pedig meglátjuk. Csak okosan. Délczeg nem rossz start a tanszferidőszakban – de remélem nem ő lesz a csúcsigazolás.  Morétól megszabadultunk, mert bár lassan kezdett nem irritáló játékot nyújtani, azért ne ő legyen a mérce Kispesten. Sadjo babát sajnálom hogy nem hozta ex DVTK-s és újpesti formáját, ha tényleg inkább a „thanx Barca” jellegű facebook-kontenteken jár az esze a very disciplined teljesítmény helyett (hogy Morales szellemét idézzük…) akkor érte sem sírok. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket.

A következő hetekben elemzünk, értékelünk tovább, posztonként szedve ízekre a csapatot, értekezünk az új igazolásokról – ha lesz miről-kiről, és folytatjuk Az én Kispest-Honvéd sztorim sorozatunkat is, Glázerrel, kieséssel, Gálhidivel, Dolcettivel. Ha már agyfaszt hoz a kánikula, tartsatok velünk!

Korábbi szezonértékelő cikkeink:

Címkép:vezess.hu.

Átigazolások, 2011/12 nyár

A nyári átigazolási szezon eseményeinek szenteljük ezt a posztot. Kit igazolt a csapat, ki távozott, ki jött fel az ifiből, ki hosszabbított? Örömök, várakozások, sirámok nyugodtan jöhetnek kommentbe.

  • Akiről pletykálnak: Novák Alexisz1 (Siófok), Deme Imre (Tatabánya), Ivancsics Gellért2 (Zalaegerszeg), Homma Kazuo (Nyíregyháza, Siófok), Dragan Vukmir (MTK), Abass3 (Nimes), Németh Norbert (Vasas, klub nélkül), Kunsági Roland (távozhat, forrás: Nemzeti Sport), Czuczi Márton (MFA, szerződést kap, forrás: Nemzeti Sport), Cristian Tchami (Szolnok, próbajáték, forrás: Nemzeti Sport)

1 Novák csak kölcsönben szerepelt Siófokon.
2 Gege csak kölcsönben szerepelt nálunk.
3 Abass csak kölcsönben szerepel Franciaországban.

Megjegyzés: Egy átigazolást akkor tekintünk ténynek, ha az megjelent a klubhonlapon (a nevekre kattintva ezek a bejelentések érhetők el). Amennyiben a játékossal külön cikkben foglalkozunk, úgy azokat szögletes zárójelek között linkeljük. A pletykáknál azt az oldalt hivatkozzuk, ahol először megjelent.

Napról-napra:

  • 2011.05.26.: A pepsifoci szerint Novák Alexisz visszatért Kispestre. A klubhonlap nem erősítette meg az igazolást tényét eddig, és mi is úgy tudjuk, hogy a játékos csak kölcsönben volt Siófokon az elmúlt bajnokságban. (Az MLSZ adatbankjában szereplő kartonja is ugyanezt igazolja.)
  • 2011.05.27.: A klubhonlapon bejelentették, hogy három évre leigazoltuk Sánta Andrást, a Győri ETO kapusát. [MLSZ-karton]
  • 2011.05.28.: A pepsifoci szerint saját nevelésű játékosunk, Németh Norbi a Siófok és a Honvéd ajánlata közül válogathat. Mi örülnénk neki.
  • 2011.05.29.:A Nemzeti Sport információi szerint Supka Attila meghosszabbította további határozatlan időre a határozatlan időre szóló szerződését, vagyis marad a Honvéd edzője. (forrás: printszám)
  • 2011.05.30.: Novák Alexisz három évvel meghosszabbította a szerződését Kispesten
  • 2011.05.30.: Sós Márkóval szerződést bontott a klub.
  • 2011.05.31.: A klub szerződést bontott az NB2-ből egy osztályt visszacsúszó keret két játékosával, Harunával és Dialloval.
  • 2011.06.02.: Ismét egy újabb távozó, ezúttal a gólszegény csatárunktól, Karim Rouanitól köszönt el a klub. [27 mérkőzés(?), 2 gól]
  • 2011.06.03.: Ez a hét úgy látszik a távozóké. Ezúttal ismét egy gólszegény csatártól, Rufinotól váltunk meg. [13 mérkőzés, 2 gól]
  • 2011.06.12.: Kilenc napnyi csönd után újabb távozók (egyelőre a pletyka rovatban): Kris Bright (új-zélandi csatárunk mindössze Pápán volt eredményes) és Fieber Péter (a szlovákiai középpályás peremember volt).
  • 2011.06.12.: Supka Attila vezetőedző szerint több távozó már nem lesz a tavasz keretből, tehát úgy tűnik marad Zelenka, Danilo, Ivancsics, Botis (utóbbi kettőnek jelenleg nincs szerződése Kispesten) a szűkebb keret ingadozóiból. A nagy kérdés, hogy Hercegfalvit vajon ide sorolta-e a klubvezetés?
  • 2011.06.14.: Az NSO értesülése igaznak bizonyult, és a pünkösd utáni első munkanapon kiderült: Bright valóan távozik. [9 mérkőzés, 1 gól] Vélhetően Fieber szintén, csak a hivatalos honlap nincs még kész a bejelentéssel.
  • 2011.06.14.: Délután kettőkor megerősítette a klub a hírt: Fieber is távozik. [1 mérkőzés, 0 gól]
  • 2011.06.14.: Pörögnek ma a hírek: Supka Attila hosszabbított, az új szerződése 2012. május 31-ig köti a csapathoz.
  • 2011.06.15.: Ismét pletykákra fanyalodunk. A Nemzeti Sport mai számában jelent meg hírként, hogy a klub elengedné Kunsági Rolandot, mert szerződést kapott az MFA kapusa, Czuczi Márton, valamint leigazoltuk Győrből Sántát, és ha minden kötél szakad, akkor még ott van a mindig bevethető Tóth Iván.
  • 2011.06.19.: Az ex-szolnoki Hervé Cristian Tchami-Ngangoue az NS szerint próbajáték okán szeretett csapatunknál vendégeskedik.
  • 2011.06.20.: Sorin Botis tanár úr egy évvel meghosszabbította szerződését.
  • 2011.06.21.: Ivancsics Gellérttel is sikerült megegyezni, 3 évre írt alá.
  • 2011.06.22.: Marek Kostolani és Cristian Tchami egyaránt három évre írt alá.
  • 2011.06.23.: Bár a honlapon nem volt róla hír, egyre valószínűbb, hogy a tavaszra (májusig) szerződtetett horvát védőnk, Labudovics sem marad(t).
  • 2011.06.26.: A Losonc elleni edzőmeccs után Supka Attila megköszönve a részvételt két próbázónknak, könnyes szívvel elbúcsúztatta a belga Ndangot és az egy félidős Dubjevicet. Brnovic (Ndangohoz hasonlóan) a Mattersburg elleni felkészülési után újra szerepet kapott, döntés róla később, ahogy a védő Belkanovicról és a triplázó Sekulicról is.
  • 2011.06.27.: Dragan Vukmir hosszabbított az NB1-ből kiesett MTK-val, így végképp alaptalanná vált a pepsifoci pletykája, miszerint visszatérne hozzánk.
  • 2011.06.27.: Homma fizetési igénye jelenleg Kispesten kielégíthetetlen, Németh Norbi viszont szinte biztos, hogy visszatér – hallottuk a zuhanyhiradóban. Már csak az a kérdés (a próbajátékosokon túl), hogy hova lett Abass?
  • 2011.06.30. #1: A Nemzeti Sport szerint ma aláírhat („eldől a sorsa”) Németh Norbi.
  • 2011.06.30. #2: Norbi egy, a klubhonlapon megjelent videóinterjúban a „hazatérés” szót használta, amikor a DAC elleni meccsről kérdezték. Alakul valami?
  • 2011.06.30. #3: Abass tegnap állítólag a Fáy utcában edzett, hallottuk több forrásból is. (facebook)
  • 2011.06.30. #4: A tőlünk távozó Sadjo végül az NB2-es Szigetszentmiklósban kötött ki.
  • 2011.07.01. #1: Szurkolói fórumokon terjedő hír szerint Supka Attila a Sport1-nek azt nyilatkozta, hogy Németh mától a mi játékosunk.
  • 2011.07.01. #2: Vége a Németh-sagának, Norbi három évre aláírt. Üdv újra itthon!
  • 2011.07.03.: Hercegfalvi Zoli saját bevallása szerint a harmadik-negyedik forduló környékére lesz teljesen egészséges. Ha játszani fog, akkor az NB1 egyik legjobb csatárát tudhatjuk a keretünkben. Megnyugtató eshetőség.
  • 2011.07.04. #1: Vége a találgatásoknak, Homma a Vasasba igazolt.
  • 2011.07.04. #2: Lezárultak az átigazolások, az érkezők oldalán véglegesnek tekinthető a keret. Utolsóként a horvát középső védővel, Bjelkanoviccsal, és a montenegrói csatár Sekuliccsal egyeztünk meg 3-3 évre.
  • 2011.07.11. A fiatal kapus, Kunsági Roland közös megegyezéssel szerződést bontott, és távozott.

Négy ifistával a támadósorban – siófoki osztályzatok

Hagyományos osztályozókönyvünket ezúttal egy kis értetlenkedéssel kell indítanunk: Vajon kinek a fejéből pattant ki, hogy Siófokon jó, ha az idényzáró mérkőzés délután háromkor kezdődik? Az első félidő alatt úgy örültünk minden picinyke felhőnek, mint paksi klubtulaj egy levetett debreceni centerhalfnak. Az egész stadionban egy helyen van árnyék – a lelátók mögött, amelyek viszont a környék (és ide értve az utcafrontot is) egyetlen olyan pontjai, ahonnan nem látszik a játéktér. Jelenleg egy általános és képzelt alanyt átkozok magamban, de amint fényre derül valós személye, azonnal kiposztoljuk ide, néhány keresetlen szó kíséretében.
 

Mivel a körülmények adottak voltak, és az ember kénytelen hűteni magát valamivel, még a mérkőzés kezdete előtt feltérképeztem a vendégszektor mellett álló büfét. A krimó hasonló elven működik mint az ország legtöbb vidéki stadionjában, vagyis egy ablak van az utcára, és egy ajtó befelé. A nap derékszögben a fejem felett, a hölgy mosolyogva adja át a hűtött (és valóban jéghideg) citromos sört, minden rendben lévőnek tűnik.

A döbbenet sajnos bent jön el. A vendégszektor kerítése mögé felállított pultra ugyanis csak agyhűtésre kevésbé alkalmas dobozos söröket és üdítőket visznek ki. Becsületükre váljék azonban, hogy legalább jégkocka hozzáadásával megpróbálták tartósítani valahogy az italok hőmérsékletét, de a valóságban ez annyit ért, mint Brightnak egy forintos labda öt méterre az üres kapuval szemben. Nincs mit szépíteni, becsiccsentettem, miközben azon meditáltam, valóban jobb ilyenkor a hideg sör, mint a cukros lónyál?

A hosszú felvezető után következzen az osztályozókönyv, ezúttal inkább alapozva majd benyomásokra, mintsem valós tényekre. Lássuk.

Kemenes (7): Egyre inkább úgy látszik, megtaláltuk a megoldást az elmúlt évek kapusgondjaira. Egész tavasszal stabil formát mutatott, és itt, Siófokon még magát is felülmúlta. Volt, hogy egy ötméteres fejest védett lábbal, volt, hogy a kiugró csatár lábai közül(!!!) halászta ki a labdát, és volt, hogy hátraintve megköszönte a tábor tapsát. (A meccs után egyébként épp ő volt az első, aki kijött a szurkolókhoz, és minden ruhadarabját emléktárggyá nemesítette.)

Horváth Adrián (5): Mivel Botis kimaradt a csapatból, Lovric húzódott be középre, és ismét Adrián játszott a jobbszélen, hogy bizonyítsa, továbbra sem ez az igazi posztja. Nagyot nem hibázott, de hozzátenni sem tudott igazán a dolgokhoz.
Lovric (5): Láthatóan elfáradt az idény végére, többször lemaradt a kiugró játékosról.
Debreceni (5): Ugyanaz, mint Lovric. Szerencsére Supka mester megkegyelmezett az egész tavaszt öt-öt és fél emberrel lehúzó védelmen, és taktikájában komoly szerepet szánt a lesreállításnak, némileg kímélve a valóban utolsó tartalékaikat összekaparó srácokat.
Hajdú (5): A Siófok az ő oldalán volt veszélyesebb.

Hidi (5): Folyamatosan javul és tisztul a játéka, egyre kevesebb labdát szór el, és egyre bátrabban passzol előre. Nem volt igazán lehetősége nagyot hibázni, de sokszor hagyta, hogy Akassou oldja meg a dolgokat.
Akassou (6): Újra hozta azt a formáját, amiért ősszel annyira szerettük. Középről talán ha egyszer veszélyeztetett a Siófok, miközben sallangmentesen és hatalmas akarattal oldotta meg a feladatát. (Csak halkan kérdezzük, szeretné bizonyítani, hogy szeretne maradni?)

Vernes (5): Hiányzott belőle az NB1 sebessége és a játékosok magabiztossága (sic!), de látszik, van jövője a szakmában. Nem véletlen, hogy a második csapatot szinte átugorva, a nagyoknál kezdett.
Zelenka (5): Adott egy gólpasszt, volt néhány jó labdája, de inkább a játékvezető-hölggyel foglalkozott. Ha nem hozza le Supka az első félidő végén, a másodikra valószínűleg akkor sem jött volna ki. Láthatóan teljesen elfáradt, mind fejben (reklamálások), mind fizikálisan.
Ivancsics (6): Ha kizárólag rajta múlt volna, nem csak hármat rúgunk …

Nagy Gergő és Czár gólöröme

Danilo (6): … merthogy Danilo bármit képes kihagyni. Érdeme azonban, hogy legalább helyzetbe tud kerülni, és ha kicsit feljavul a helyzetkihasználása, remek kis idénye lehet itt jövőre. Ezúttal egy góllal és egy gólpasszal zárt a sok rossz megoldás mellett.
Délczeg (5): Agilisan játszott, lőtt egy gólt, de nem ezen a meccsen győzte meg az őt szerződtető kispesti vezetőket.

Cserék: Nagy Gergő (6): Sokadszor bizonyította, van benne perspektíva. Amikor többen is bejöttek a generációjából, láthatóan még inkább élvezte a játékot. Vécsei, Czár (-): Kaptak néhány percet, hogy végül Czár lője a Honvéd utolsó idei gólját.

~o~

Siófok – Bp. Honvéd 1-3 (1-1)
gól: Honma (40.) ill. Danilo (6.), Délczeg (öngól, 51.), Czár (90.)
összeállítás: Kemenes – Horváth A., Lovric, Debreceni, Hajdú – Hidi, Akassou – Vernes (Vécsei, 73.), Zelenka (Nagy G., 35.), Ivancsics (Czár, 81.) – Danilo

~o~

Meccs után többen még maradnak, és egy józanító csobbanással búcsúztatják el a szezont. Maradjunk annyiban: így sikerült (természetesen a következő napokban-hetekben egy sorozat keretében ezt majd bővebben kifejtjük).

fotók: babar

Minden jó, ha vége van – Siófok-Kispest beszámoló

A tegnapi beharangozónkban izzadtságszagú szezont emlegettünk, a mai meccsre jelzőnk sem maradt. Az idény kétségkívül legmagasabb hőmérsékletben megrendezett viadalán azért a győzelmet sikerült behúznunk, az eredményes támadójáték és a sok fiatal debütáns miatt pedig külön örülhetett a Balaton partjára látogató kispesti szurkerhadtest.

Meglehetősen nyomott hangulatban érkeztünk a kezdőrúgás előtt mintegy negyed órával a Révész Gáza utcában megtalálható siófoki komplexum gyepére, a hirtelen jött nagy meleg még az örök optimista bloggerek szervezetét is megviseli. Az apátiából gyorsan kirángatott a minden bizonnyal a helyi rádió stúdiójából kivezényelt szpíker által képviselt vonal: az általános hurráhangulatot varázsoló, amerikai zeneelőadók nevét nyilván tökéletes kiejtéssel abszolváló skac a délután meglepetése volt, a hazai Graszl beállása után például a „jó munkát kívánunk, Karcsi” formulával köszöntötte a pályára lépő centerhalfot. („Ez a baj a mai gyerekekkel, hogy munkaként fogják fel a futballt” – mondaná legyintve Váczi Zoltán.)

A mérkőzés a debütáló Kulcsár Krisztina sípszavára kezdődhetett el. A magunk részéről furcsának találtuk, hogy egy ilyen dekoratív megjelenésű hölgy éppen a játékvezetés területén találta meg számítását, és igazunk lett: egyrészt hozott véleményes döntéseket, másrészt a szurkolók sem kímélték, a kilencven perc alatt mindennek elmondták szegény párát.

Spílereink szerencsére nem ezt a kérdést boncolgatták magukban a gyepen munkálkodva, ezt remekül jelzi, hogy az idény egyik leggyorsabb góljával már a hatodik percben sikerült megszerezni a fórt. Egy szép Ivancsics-kiugratás után Zelenka vihette a kapusra a labdát, néhány ütemnyi gondolkodás után pedig középre passzolt. Hogy a kapu előterében mi történt, azt talán csak az ELTE Fizikai Intézetének decens kutatói tudnák megfejteni, mindenesetre a labda két bekket, majd Danilót (házi gólkirályunkat) is érintve került a hazai hálóba.

A félidő hátralevő részében a Siófoknak voltak helyzetei, egy alkalommal Délczeg Gergely vihette egy az egyben a labdát Kemenesre (itt bizony meglátszott az eltiltott Botis hiánya), cerberusunk azonban felszedte a játékszert, mint maffiózó a könnyűvérű lányt a siófoki éjszakában. A kissé túlpörgött Zeli mester lecserélése után a meglepetésre kezdő Vernes ment be irányítani, a hazaiak pedig egyenlítettek: egy jó ütemű indításból gyönyörűen kilőtte a hosszút Honma, így iksszel fordultunk.

A fordulás után nem kellett sok idő a mieinknek sem, a jól bevált szögletgólt az ötvenedik percben abszolváltuk. Ivancsics beadása Danilo fején csúszott meg, és a szerződéseinek paragrafusai között kiigazodni képtelen Délczeg fejéről került a kapuba (kapott is vastapsot ultráinktól a lecserélésekor). A következő három évét minden bizonnyal vörös-fekete színkombóban lehúzó ék lekopírozta Filó Tamás teljesítményét, aki szintén Kispestre igazolása előtt egy meccsel (Tatabánya-Honvéd 4-3) boldogított minket öngóllal.

A hátralévő időben minden ment flottul, sőt akadémistáink is ellepték a játékteret, Czár és Vécsei is beállhatott a hajrára. És az utolsó játékpercben olyan történt, ami még soha: MFA-gól esett az NB I-ben! Danilo beadása után a hibázó Tusori jóvoltából Czár Ricsi került ziccerbe, amit kíméletlenül ki is használt. A lefújás után ereklyegyűjtéssel egybekötött fieszta kezdődött, pedig csak a tízedik helyen zárta ezt a hektikus szezont csapatunk.

A sorozatterhelés után mi, szurkolók is megérdemlünk egy kis pauzát, kívánunk tehát mindenkinek jó pihenést, és eredményes felkészülést a 2011-2012-es idényre.

Balatoni fikciók – Siófok-Kispest beharangozó

Sokak örömére, ugyanakkor sokak bánatára holnap délután háromtól lezárjuk izzadtságszagú szezonunkat a siófoki mobillelátó-arénában. Bár a különböző statisztikák, a tabellán elfoglalt helyezés és az elmúlt évek küzdelmei (a 2008-as és a 2009-es szezonban is nyerünk) alapján egyértelműen mi vagyunk a játszma esélyesei, be kell látnunk, hogy a jelen körülményeit figyelembe véve bizony háromesélyes a – tétet amúgy teljességgel nélkülöző – küzdelem. A tovább után három forgatókönyvet tárunk a nagyérdemű elé, és reménykedünk, hogy a számunkra legkedvezőbb fog érvényesülni.

1. lehetőség: Siófok-Honvéd 3-0

Bár a bennmaradást már az előző körben kivívták a Balaton elektromos angolnái, a lelkesedés holnapig megmarad, hazai pályán örömfutballt produkálva győz háromszáz véresszájú fanatikusa előtt a csapat. A lelátón ülő, az ellenfeleket a kiesés után is akkurátusan figyelő Garami József a „jó ez a Bajzát” formulával méltatja a mérkőzésen duplázó Csermelyi Imrét. A lefújás után az Aranyparton tart idénybúcsúztató partit a gárda (hiába, ezek a srácok bizony a homokos strandon tanulták ki a technikás foci csínját-bínját). A klub összes alkalmazotti pozícióját betöltő Horváth Károly a sajtótájékoztató, a büfé bevételének összeszámolása, a lelátó kitakarítása és a szögletzászlók elszállítása miatt jókora késéssel érkezik meg a jó hangulatú összejövetelre, amelyen ifj. Mihalecz István (akit Horváth ünnepélyesen fiának fogad) kijelenti, hogy jövőre az ötéves klubrekordot jelentő tizenharmadik pozíció megszerzése a cél. Az este folyamán – jövőbeli csapata ellen természetesen góllal jelentkező – Délczeg Gergely lábtenisz közben kettős lábtörést szenved, Pánics doktor szerint egy évig nem állhat a Honvéd rendelkezésére.

2. lehetőség: Siófok-Honvéd 0-0

A tipikus idényvégi csörtén két alulmotivált tizenegy néz farkasszemet a dögunalommal – legalábbis így tűnik a hetvenedik percig, ekkor ugyanis egy kakaskodás után egy-egy játékost – köztük a heves vérmérséklete okán közismert Moreirát – leküld a játékvezető. A Clermont Foot VIP-páholyban helyet foglaló megfigyelői az eset láttán visszalépnek a virtuóz brazil szerződtetésétől, így másnap Hemingway úr újabb tíz éves szerződést irat alá az – immáron aranyoroszlán-kabalaállat munkakörben alkalmazott – gólzsákkal. A mérkőzést szerb muzsikusaival a helyszínen megtekintő Tomislav Szivics a literszámra elfogyasztott kávé hatására vérnyomáspanaszokkal a siófoki kórház intenzív osztályára kerül.

3. lehetőség: Siófok-Honvéd 0-2

Az elmúlt hetekben kilenc ólt beszedő védelem most tökéletesen zár, elöl pedig Rouani két góljával sikerül begyűjteni a három pontot. A francia mester először egy szögletet csavar be érintés nélkül, majd saját maga beadására érkezik tökéletesen, és stukkol ollózva a hálóba. A meccs után őrjöngő szurkolóink betódulnak a pályára, játékosainkat gatyára vetkőztetve ünneplik a zsinórban másodszor megszerzett kilencedik helyet. Nemes Ferenc siófoki tulajdonos ingyenessé teszi a fantasztikus fieszta megtekintését a helyi érdeklődők számára, miközben Hemingway úr az egész tábort meghívja egy jó nyúlpörköltre Yucatán-félszigeti házába.

A szezon fazonja (1. rész): Hajrá, Budapest!

bpRendhagyó módon már egy csörtével a szezon befejezése előtt elkezdjük az év eseményeinek felgöngyölítését, mégpedig a lehető legfájóbb statisztikával. A mindig nagy presztízzsel bíró, ugyanakkor még grafikon-gurunk, hanta által sem számon nem tartott Budapest-bajnokság ugyanis a 29. bohóczsúron, az Újpest elleni zakóval véget ért. Förtelmesen sokkoló adatsorok következnek, a hajtás csak erős idegzetű szimpatizánsainknak ajánlott. „A szezon fazonja (1. rész): Hajrá, Budapest!” bővebben

Ide kívánkozik Véber Gyuri

Tudom, egy Kispest-blog posztcímét lilára festeni legalább akkora vétek, mint jugoszláv támadó-kézigránáttal aranyhalra vadászni egy szobai díszakváriumban, most mégis meg kell tegyem. Gyuri a mai sportlapban hozta szokásos formáját (amiért szeretjük), és elejtett egy olyan választ is, ami erősen elgondolkoztatott minket. Mondom miért.

Van nekünk egy olyan furcsa szokásunk, hogy nagyjából kéthetente összegyűlünk néhányan a törzshelyünkön, és a sörözgetés apropóját felhasználva, a kilencvenes-kora kétezres évek magyar futballjára emlékezünk. A kollektív és egyben képzelt tábortűzbe révedések alkalmával olyan nevek jönnek elő, mint Meksz Gyula, Roman Tolocsko, vagy a félelmetes Bondarenko a BVSC-ből. És ne szerénykedjünk, akadnak szép darabok Kispestről is, elég csak a kétszer egy perces Csőke Gergelyre gondolni, vagy a nyakigláb, ellenben teljesen tehetségtelen ex-csatárunkra, Mansour Kanéra.

A tovább után előbb beidézzük Véber Gyuri inkriminált monológját, majd elindulunk a gondolati sémája által kikövezett úton.

Nemcsak a szenvedély hiányzik, az egyéniségek is…
Ez van. azt mondom, hogy a kilencvenes évek Fradija, Újpestje, MTK-ja talán ha nyolc-tíz pontot veszítve nyerné most meg a bajnokságot. Még a kilencvenes években is megannyi közönségkedvenc, meghatározó labdarúgó játszott zöld-fehérben, lila-fehérben, kék-fehérben vagy a Honvédnál. Nem tudom, hová vezet ez az út, illetve sejtem.

Első sör
A korábban említett, alkohollal némileg telített beszélgetéseink valahogy úgy szoktak kezdődni, mint egy felekezeti iskolában a reggelek, csak itt az imádság szerepét a 95-ös BL-Fradi névsorának mantrázása jelenti, hogy azonnal eszünkbe jusson Nagy Zsolt, akiről mindmáig az a kép kell uralkodjon egy igazi kispestiben, hogy világ életében csere volt, és az összes gólját nekünk rúgta.

Második sör
Igaza van Gyurinak, akkoriban még voltak csapatok a bajnokságban, akiket ismertünk, álmunkból felkelve vágtuk a szombati kezdőjüket. Tudtuk, hogy a kisSzuri a fakóban tolja, és valóban annyira ügyetlen, amennyire a fater jó beugró egy-egy meccsre – pontszámilag. De tudott róla egy újpesti is, mert nem csak a saját csapatához kötődött, hanem követte a többieket is, hiszen (méltó) ellenfél nélkül nincs futball.

Harmadik sör
És voltak sztárjaink, akik miatt féltek-rettegtek minket. Csak a Bozsikban olyan korszakos spílerek szaladgáltak, mint Pisont, Illés Béla, Warzycha, a fiatal és reményteli Bárányos, vagy Váczi Zoli egy félidény erejéig. Azóta viszont filmszakadás, és nem csak nálunk. Nincsenek már Újpesten sem Szlezákok, Véberek; Angyalföldön Juhárok, Galaschekek; a Fradiban kisAlbertek, Lipcseik; esetleg az MTK-nál Halmaik, Lőrincz „Don Emiliók”. Szomorú, nagyon szomorú ez a rundó.

Negyedik sör
Félre ne értsen senki, nem a külföldi játékosok ellen beszélek. Miriuta, Gricajuk, Ilea, Sirinbekov mind-mind hatalmas figurák voltak, bírták mindenki tiszteletét. A lényeg inkább az, ami felett Gyuri is kesereg, a hangulat, a szórakoztatás, mert bennük ez még megvolt. Nagyapáink talán ezt hívták csibészségnek. Hol van most egy Gyimesi, aki meccs előtt elrejtette a számát tartalmazó cseretáblát, hogy Imre bá ne tudja lekapni a pályáról? Hogy kötődjünk a folyton rotálódó nevekhez, hiszen mire megtanulnánk legalább a többségét, máris újabbak és újabbak jönnek a helyükre?

Ötödik sör
(Haladunk, és ahogy jönnek a sörök sorban, úgy lesz egyre kesergősebb a téma, de lássuk be, valahol itt kell keresni a magyar futballt sújtó legnagyobb problémát.) Mi pedig akarunk szeretni, nekünk hősök kellenek. Valahogy így érkeztünk el 2011 tavaszához, miközben az elmúlt évtizedben talán egy Szabó Tibinek tudtunk csak igazán örülni, igaz, neki két szakaszban is. De szerencsére most itt van Zelenka, aki az első labdaérintésétől kezdve valami olyat csempészett vissza a Bozsikba, amire már nagyon-nagyon régóta vártunk. Egy tőről metszett kelet-európai játékmester, és minden héten láthatjuk. Nem gyors, nem szántja fel a pályát, de mindig van egy-két-több olyan megmozdulása, ami már nekünk bőven elég, mert látjuk rajta: élvezi a játékot!

Hatodik sör
Éljen soká Ghinda Attila!

Hazafelé
A tanulság? Érzelem nélkül nincs futball, és nincs szurkolás.